Békésmegyei Hirlap, 1928. április-június (8. évfolyam, 77-145. szám)

1928-05-10 / 105. szám (107. szám)

Gyula, 1928. május 10. Csütörtök. Ára 10 fillér. Vik­. évfolyam 105. szám. BÉKÉSMEGYEI HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési ára: egy hónapra Gyula, Báró Wenckheim Béla­ . Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL. Jk. 2 pengő, negyedévre 6 pengő, utca 9. sz. Telefon 10. és 134. §* Kiadja a ,,Kultúra“ könyvnyomda és Egyes szám­ára: hétköznapon Nyomda: Corvin­ utca 2. szám. lapkiadó részvénytársaság, Gyulán. 10 fillér, vasárnap 12 fillér. Risztics János néhány nap múlva indul a­z óceáni repülésre. Berlin, máj. 9. Risztics János magyar pilóta és Dillenz Lili német színésznő között súlyos differenciák támadtak, aminek következménye az, hogy Risz­tics nem viszi magával ameri­kai útjára a bécsi színésznőt. A differencia eredménye az, hogy a start néhány nap múlva meglesz, azonban nem Rudolf­­stadtban, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. A magyar társadalomhoz! Hatvan éve lesz az idén, hogy az 1868-ban Budapesten tartott orszá­gos honvédgyű­lés Bem szobrának felállítását sürgette. Az ország szí­vében ezt sem tűrték,, sorsa az lett, mint a Kossuth szobroknak. Csak a vidék, ezúttal az erdélyi magyarság gócpontja: Marosvásárhely hódol­hatott a lengyel magyar hősnek. És a világháború után az ott emelt em­lék is eltűnt. Maradványait pincébe hordták, ledeszkázták, nehogy nyoma legyen a Bem szobornak ott, ahol a magyar integritásért élete legszebb fegyvertényeit aratta Bem, így ma már sem a régi, sem a csonka Ma­gyarország nem mutathatja fel méltó emlékét a szabadság és hazaszeretet, lángész és vitézség, nemes jellem és emberi bölcsesség példányképé­nek. Ezért aztán olyanok vagyunk, mint a nyugtalan adósok, nyomja lelkünket a soha meg nem fizethető tartozás Bem iránt. Több nemzetért vérzett ez a hős, mindenütt a nem­zeti és emberi szabadságért, de még hazája sem köszönhet neki annyit, mint Magyar­ország, ahol halhatat­lanságot szerzett nevének. A magyar vér hullásának segítségével függet­lenné, naggyá lett Lengyelország Bem hamvait talán ez évben viszi haza Aleppóból. Osztrolenka és Er­dély hősének utolsó útja a kicsire vagdalt hazánkon, Budapesten vezet keresztül. Itt boríthatjuk rá a meg­tépett magyar zászlót, itt hinthetjük tele szomorodott magyar virággal immár a lengyelekkel közös erek­lyénkké vált földi maradványait, itt sirhatjuk el a rettenetes igazságta­lanság hangtalan bánatát, szomorú sorsát a magyar hősöknek — kiket nem büszkén vallott fiainak. Törté­nelmi múltunk közössége, együttes harcaink az európai műveltség és szabadság védelmében, majd azo­nos sorsunk a függetlenségi tö­rekvésekben, századokon keresztül összeforrasztotta a két nemzetet. Egyik legerősebb és legfrissebb láncszeme a kötelékeknek Bem — akiben anyai ágon magyar vér folyt. Sokkal tartozik még a magyarság más nemzeti nagyjainak is, de az oláhok kezében lévő Bem által védett Erdély iránti fájdalmas szeretetünk is megkívánja, hogy jelét adjuk há­lánknak, lovagiasságunknak, azon köszönet jegyében is, mellyel tarto­zunk minden nemes közeledésnek, amely elhagyatottságunk idején nyil­vánul meg. Magyarország nem egy­szer emelte fel szavát az eltiport lengyelség érdekében — de ha a hivatalos lengyel politika nyíltan nem is állhat még mellénk — tud­juk, érezzük, hogy Bem népe meg­mozdul mellettünk, mert átszenvedte az évszázados szolgaság és területi megcsonkítás minden keservét. A le­döntött marosvásárhelyi Bem szob­rot pótolni kell, szebbel, jobbal, hogy itt legyen Budapesten az ércbeöntött „Bem-apó.“ Az lett volna jó, a ma­gyar feltámadásra biztató, ha a ha­lott Bem-et már az eleven ércszobor üdvözölte volna és igy a múlt di­csősége találkozhatik a jövő biztató reményével. Mert csakis akkor fog az ország újjáéledni, ha Bem szelleme szobor alakjában naponként figyel­mezteti a magyar és lengyel nemze­tet, egymás és önmaga iránti köte­lezettségeire. Nem koldustarisznyát, nem kéregető tenyeret tart a Magyar- Lengyel Egyesület a közönség elé, midőn a Bem szobor gondolatát megvalósítani ajánlja, de épen ezért a magyar társadalom, a kaszinók, egyesületek, népkörök, asztaltársasá­gok stb. önkéntes és gyors készsége kell, hogy a szobor költségeinek ös­­­szehozásával megvalósítsa a tervet. Álljon hát mielőbb a Bem szobor, s hogy ez igy legyen, szem előtt tar­tom és figyelmébe ajánlom minden­kinek megszívlelés végett, amit Bem mondott: Nem ismerek lehetetlent! Dr. Ábrahám Dezső. Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása. A képviselőház ülése, Budapest, máj. 9. A kép­viselőház mai ülésén az igaz­ságügyi tárca költségvetését tárgyalták. Örffy Imre a sze­génység rendezését sürgette és rámutatott arra, hogy a ma­gyar népnek az a kívánsága, hogy az igazság útja ne csak nyílegyenes, hanem göröngy­­telen is legyen, mert csak így lesz képes fontos feladatát meg­elégedésre megoldani. Bod János pénzügyminiszter terjesztette be ezután az 1928— 29. évre szóló költségvetés ap­­propriációs javaslatát. Az igazságügyi tárca általá­nos vitájának első szónoka Bropper Sándor, aki a munka­ügyi bíróság ügyével foglal­kozva kijelenti, hogy a bíróság létszáma kevés és feladatát megoldani épen emiatt képte­len. Ez ügyben határozati ja­vaslatot is nyújt be. Kérdi, hogy az igazságügyi kormány mikor szünteti be a bosszú­­állás politikáját, mert a bör­tönökben még ma is 31 olyan személy van, akiket 9 évvel ezelőtt a gyorsított tanácsok­­ ítéltek el. A politikai foglyokat­­ büntetésük letöltése után át­­­­adják a közigazgatási hatósá­goknak, akik azután a tolonc­­házba küldik. Fábián Béla: Vannak olya­nok, akik nyugdíjat kapnak, hogy ne kövessenek el több bűncselekményt. Esztergályos János: Nem hiszem én azt. (Zaj.) ffábián: Baloldali foglyokról beszélek. Jánosi Gábor: Hát ez már megint micsoda ? Ilyenek is vannak. Mi az, hogy baloldali fogoly ? 9^­assay Károly : A jobbol­dali foglyok azok, akik sza­badlábon járnak ! Fropper ezután a fogházi állapotokat bírálja és­ kijelenti, hogy a fogházak nem alkal­masak a javításra. Majd a Hat­vany ügyben elhangzott főügyé­szi kijelentéseket kritizálja, mire az elnök kijelenti, hogy nem engedi a folyamatban lévő bírói ügyeket bírálni. — A bolsevizmus egyetlen ellenszere a demokrácia — ál­ lapítja meg Propper Sándor, majd kijelenti, hogy a költség­­vetést nem fogadja el. A következő szónok Váry Albert, aki megállapítja, hogy a polgári pártok között politi­kai nézetekben nincs nagy kü­lönbség, mindössze az, hogy az egyik párt híve a lassú fo­kozatos fejlődésnek, míg az ellenzék egyszerre akarja az emberi szabadságjogokat kivivni. Megvédi a bíróságokat az el­hangzott egyes támadásokkal szemben és elismerését fejezi ki az igazságügy miniszternek, hogy a polgári törvénykönyvet megalkotta. Nobile tábornok nemsokára indul Milánó, máj. 9. Nobile tábornok távirati értesítést küldött, amely­ben bejelentette, hogy amint ki­javítja a hátsó motorját, azonnal útnak indul és II. Miklós orosz cár által elnevezett földön le fog szállani. Az indulást azért sietteti Nobile tábornok, mert a Spitz­­bergákról felhőtlen, napsütéses időt jelentenek. Obstrukció Kun Káin miatt. Bécs, máj. 9. Az ausztriai szoci­­alisták elhatározták, hogy Kun Béla ügye miatt a leghevesebb obstruk­­ciót indítják a Leipel kormány ellen. Daios belbiottság a kultuszminiszternél. Budapest, máj. 9. Ma délelőtt gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Házban fogadta a Magyar Dalos Szövetség küldöttségét, melyet Frühwirth Mátyás országgyűlési kép­viselő vezetett a miniszter elé. A küldöttség előtt a miniszter kije­lentette, hogy a magyar dalosokon minden körülmények között segí­teni fog. Óriási zivatar Pécsen, Pécs, máj. 9. Mára virradásra hatalmas felhőszakadás és nagy vihar vonult el a város felett. Az összes utcákat 20—30 centiméteres víz borítja. A Kossuth­ téren az egyik villamos kitérőnél az utca egész szélességben, nyolc méteres hosszúságban az úttest beszakadt. Több házat az összeomlás veszélye fenyeget. Az omladozó házak lakóit kilakoltatták. folyósítunk . Betéteket elfogadunk kedvező feltételekkel, azokat előnyösen­ kamatoztatjuk. Tűzifa, cséplési szén kapható. m*t­ NEMZETI HITELINTÉZET GYULAI FIÓKJA (Városházával szemben).

Next