Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1877-06-03 / 44. szám
„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 36. SZÁM. czikkirót nem követem azon térre, melyre lépett, nem pedig először azért, mert ugy hiszem a journalistika több kímélettel tartozik a nagy közönség finomabb érzése iránt, mint a mily kíméletet a czikk tanúsít, másodszor nem azért, mert az ily modor mint a gyengeség jele nem hasonmodorral megtorlást legfeljebb csak szánalmat érdemel, s bárki is, ki higgadtan ítél, valóban kétségbeesettnek fogja találni azon ügyet, melynek ily modorú érveléssel kell segélyére jönni. A nevezett czikk engemet elsősorban azzal vádol, hogy az endrődi gyógytár ügyében egymással homlokegyenest ellentétes két véleményt adtam. Na már én nem tudom, hogy az ellentétekről fogalmait hol szerezte czikkíró, ki azt meri állítani, hogy a fiókgyógytár ellentéte az anyagyógytárnak. Igenis ha első véleményem gyógytár-állítás, második véleményem pedig gyógytár nemállitás mellett szól róla, lett volna helyén az idézett szemrehányás. Miután azonban a dolog nem igy áll s miután a fiókgyógytár nem oly ellentéte az anyagyógytárnak, mint a létei a nemléteinek, az érdemes czikkíró -hogy a lehető legártatlanabb kifejezéssel éljek — írói hevében elszólta magát, a czélon túl lőtt, így aztán persze nem is talált. De hát hogy eshetik az meg, hogy a szakértő első véleményében önálló, második véleményében pedig már fiókgyógytár felállítása mellett nyilatkozik? méltán kérdheti bárki is. Ugy hiszem jól tudja czikkiró, hogy vannak esetek, midőn a biró valakit in contumacziam hozott ítélettel elmarasztal. P. D. Péter azt mondja a birónak: nekem törvényekben gyökerező jogaimnál fogva vannak bizonyos igényeim, a biró mert senki részéről ellenigények nem támasztatnak. Péter javára dönt s az Ítélet helyes, helyes mindaddig, mig elő nem áll Pál, s azt nem mondja, hogy miután Péter kérelme az én épen ugy törvényekben gyökerező jogaimba ütközik, kérem érveimet megfigyelni, az ítéletet feloldani s az ügyet más ítélettel látni el. El lehet, kérdem, létét megváltoztatva, kárhoztatni a bírót, ki első ítemindkettőnek törvényekben gyökerező igényeit oly ítélettel igyekszik megóvni, melybe mindkét fél belenyughatik ? Ugy hiszem nem! — Ilyen volt, lássa czikkíró ur az én helyzetem. — Mindaddig, mig előttem pusztán Endrőd községe kérvénye állt, nem tartoztam tudomást venni a gyomai gyógytár tulajdonosának jogairól, de miután az illető a jogokat érvényesíteni törekedett, tudomást nem venni róla annyi lett volna, mint az ügyet minden jogos ellenérvek meghallgatása nélkül egyoldalúlag az egyiknek javára dönteni el a másiknak valódi hátrányára sőt kárára. — Ha jól emlékezem, az endrődi önálló gyógytár mellett felszólalt megyei bizottsági tag tiszteletes Garzó Gyula úr érvelésében következőket mondotta: Endrődnek jogai, a gyomai gyógytár tulajdonosának igazai vannak. sen úgy áll, de ha egyszer aztán ugy áll. Tökéletemiután jogai csak annak lehetnek, kinek igazai vannak, megfordítva igaza csak annak lehet, kinek joga van, nem azt parancsolta-e épen ezen elvből kifolyólag az igazság, méltányosság sőt a jelen esetben egyedül döntő okszerűség: úgy intézni el az ügyet, hogy meg legyenek védve a jogok, épségben maradjanak az igazak. És ha valaki ezen elv épségben maradása mellett lándzsát tör — mint lándzsát törtem én — mi joggal nevezhető eljárása botránynak? — Ily botrányt jövőben is bármikor szívesen viscenirozok s ily botrányra mindig büszke leszek. — A botrány tehát előbb azoknak részén van, kik az igazakat fel akarták minden áron áldozni a jogoknak. A czikk azzal is érvel, hogy külföldön már 3000 lélekkel biró községnek is van gyógytára, miért ne lehetne tehát 9000 lélek mellett Endrődnek ? -- Megvallom óhítanám látni azon külföldi községet s ha tudnám hol esik, elutaznám oda, hogy kórtani tanulmányokat tegyek lakosain. Mert hogy az a 3000 lélek egy gyógytárt kellőleg foglalkoztathasson s annak tisztességes megélhetést biztosítani képes legyen, megkívántatnék, hogy egyharmada legalábbis folyton bizonyos üdült betegségben sinlődjék, másik harmada pedig évenként legalább egyszer beteg legyen a gyógytár kedvéért. Ha pedig mégis egészséges lakossággal bír az a község, úgy azt hiszem, hogy forgalmának legnagyobb részét a deini-monde számára árult parfümé, bécsi rongy vagy princzessenvasszer képezheti. Sajnos, hogy ez az illatszer-szatócsság hazánkban is kezd lábra kapni a gyógytárakban, épen azok túlszáma miatt, sőt a titkos szerekkel űzött humbug is nagyon honossá vált. Budapestnek tudtommal van körülbelül 300 ezer lakosa, idáig volt 29 gyógytár, jelenleg emelkedik a harminczadik, Budapesten esik tehát minden tízezer lélekre egy gyógytár; Békés megyének van 212 ezer lakosa, idáig van 18 gyógytára, esik tehát minden 12 ezer lakosra egy. De hol állunk mi ? Kérdem Budapesttől kulturális tekintetben, nem nevezhető-e nálunk a gyógyszerészet valósággal tultengettnek ? Igenis a szó teljes értelmében tultengettnek mondható s e tultengéses állapot kezdi magát az illetőkön nálunk is megbőszülni, s hogy mi orvosok e túltengésnek egyáltalán nem örülünk, azt jó lélekkel mondhatom, s hogy az illető orvosok nem szegültek ellene elég eréllyel e vállalkozási szédelgésnek, oka ott rejlett, mert a nagyközönség maga is együtt szédelgett. Áttérek a czikk azon részére, mely az én és testvérem személyét illeti, sajnálatomat fejezve ki egyelőre is azon cynismus felett, mellyel a czikk idevonatkozó része tartva van, mely cynismus egyálalán nem illik a higgadt tárgyilagosság azon méltóságához, mellyel a közügyek felett eszmét cserélnünk kell. A czikk egésze engemet azzal vádol, hogy az endrődi gyógytár ügyében azért nyilatkoztam a fiókgyógytár mellett, hogy okleveles gyógyszerész testvéremet először oda felügyelővé, majd a gyógytár önállósítása esetén gyógytártulajdonossá elkamatirozzam. E vád a törvény idevonatkozó intézkedésének nemtudásán alapszik. A közegészségügyi törvény 135-ik §-a ugyanis azt mondja: fiók- és házigyógytárak a szükséghez képest a törvényhatóság meghallgatásával a belügyminisztérium által engedélyezhető:, s a szükség elenyésztével vagy anyagyógytárak ottan felállításával megszüntetendők; a 133-ik §. pedig azt mondja, hogy reáljogú gyógytár jövőre nem adományozható. A törvénynek a 135-ik §-ban rejlő intézkedéséből eként folyik, hogy a gyomai gyógytár járulékát képező fiókgyógytárnak Endrődön leendő felállítása után is fenmarad a községnek azon joga, hogy a mint igényeit a fiókgyógytár többé ki nem elégíthetné, önálló gyógytárért folyamodhassék, a mikor aztán természetesen a fiókgyógytár bevonatik, vagyis a mint a törvény mondja megszüntetendő, s e megszüntetés annál inkább eszközölhető, mert fiókgyógytár nem lévén reáljoga, e jog a megszüntetésnek útjában nem álland. Így aztán a kérdés az önálló gyógytárnak pályázat útján leendő adományozás stádiumán lép vissza. — Már most azt kérdem, nem volna-e bolondnak nevezhető azon fiatal ember, ki jövőjét ily uton akarja biztosítani s ha azon reményben ülne le az endrő ii fiókgyógytárba felügyelőnek, hogy ott egy szép reggelen önálló gyógytártulajdonossá hízzék s épithet-e ily praecarius alapokon magának légvárakat? Hiszen ha az insinuált vádnak csak legkisebb alapja volna, be kellett volna czikkírónak látnia azt, hogy a nekem tulajdonított czéloknak az önálló gyógytár elve felelt volna meg. — És itt kijelentem, hogy testvérem nézeteit illetőleg úgy van meggyőződve, hogy az endrődi fiókgyógytárba kötözve sem volna felügyelőnek elvihető, ha ugyan emberen ily erőszak lehető. A másik mozzanat, mellyel czikkíró nem számított, ismét a törvényekben gyökerezik. — Azt mondja ugyanis, hogy most homályba kezdett borulni a kilátás, hogy önálló gyógytár esetén — habár Kálmán úr is a sorompóba lépett — endrődi gyógyszerészül megválasztassék, kellett a fiókgyógytár mellett nyilatkoznom. Czikkíró úr ismét azt nem tudta, hogy jövőre a gyógyszerészek többé nem választatnak a község által, hanem a 134. §. intézkedéséhez képest a község meghallgatásával ugyan, de a közigazgatási bizottság határoz az adományozás felett. Pedig úgy hiszem, hogy a k. t. bizottság mégsem oly talajt alkot, hol nem az érdem, hanem a kortes-ügyesség döntene. A homályba borult kilátásokra van most már megjegyzésem. A komoly irányú független sajtónak nem lehet feladata bárkit is, ki sorompóba lépni jogosult, — előre is a metsző gúnynyilaival lődözni. Hanem igenis feladata számadóra vonni a kilátásokat, elhomályosítani törekvő tényezőket is és ha e tényezők nem jogosultak, azokat a kellő korlátok közé összeszorítani. Az endrődi gyógytár birtokjogáért a mozgalom megindulta képzettségre mutató okmányokkal ellátott óta kitűnő egyének fordultak hozzám pártfogásomat kérni s kénytelen vagyok bevallani, hogy ha azon egyén mellett, kinek érdekében oly erős agitáczió folyik P]ndrődön — nem említem sem Duuanin apó sem fia Patrocius nevét — az önálló gyógytár fölállítása esetén, bármelyik is a jelentkezettek közül elesnék, csak az idők szomorú jelenségének tudnám tekinteni, mert a tapasztaltság, képzettség és érdemeknek háttérbe szorulni, míg egyoldalt leverő és elszomorító, addig más oldalt megbélyegző azon társadalomra, mely ezt tűrni képes. És a sajtónak legnemesebb feladata épen abban állana: meggátolni ily eshetőségeket. Sajnos, hogy megyei sajtónk a tehetetlen ambícziók vergődésének nyomasztó hatása alatt oda törpült, hogy a közvéleménynek irányt adni kénytelen, sajnos, hogy az elemek oly szerencsétlenül csoportosultak, hogy a csoportok szolgálatában nem a közvéleményt, hanem a mérkőző álló sajtó csoportok érdekeit képviseli s a győzelmi chance-ok attól függenek, melyeknek sikerült maga köré az érdekek erősebb phalanxát tömöríteni. — Ily anonnal helyzet mellett eshetik aztán az meg, hogy oly furcsaságokat éltünk meg s hogy oly czikkeket vagyunkkénytelenek olvasni, mint amilyen a czikkíró uró is. Hogy azonban hosszadalmas ne legyek, itt ünnepélyesen kijelentem, hogy sem én, sem a gyomai gyógytárban jelenleg provizori minőségben működő testvérem, sem közvetlenül sem közvetve sem a megyei közigazgatási bizottság e tekintetben döntő tagjai, sem Endrőd községe polgárai közül, de csak egyetlenegyet is fel nem szólítottunk aziránt, hogy Endrődön önálló gyógytár felállítása esetén Kálmán úr érdekében szavazatát vagy befolyását érvényesítse. Így tehát Kálmán úr sorompóba sem lépett. Minélfogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy czikkírónak nyilt titka férfiatlan pletyka, azon állítása pedig, hogy a fiókgyógytárra vonatkozó véleményem bárminemű érdekeltség kifolyása volna, amily együgyű, épen olyan otromba rágalom. — Na már a kis gazdag feleséget illetőleg csak annyit kérdek czikkíró úrtól, mikor csapott fel a szószátyár kávénénikék czéhébe, hogy azok pikantériáival fűszerezve a gyomai chroniques scandaleuse-öket. Végül azt mondja, hogy port hintek a miniszter szemébe. Váljon az a belügyminiszter, kinek reszortjába az egészségügy is tartozik s ki a keleti válság diplomácziai furfangjainak háoszában hazánk sorsát intézni hivatva van, oly gyarló ember, hogy szemébe csekély egyéniségem is képes port hinteni? — Szegény miniszter, de még szegényebb Magyarország, mely sorsodat ily emberre bizzad ; s talán még megérjük, hogy az endrődi gyógytár ügye miniszterkriszist csinál. Uram, uram * * * uram ! Ott hol közügyekről beszélünk, minél kevesebb szenvedély, de annál több higgadtság és tárgyilagosság! Gyula, máj. 21. 1877. Dr. Kovács István, megyei főorvos. LEVELEZÉS. M.-Berény, május 31-én. Mező-Berényben az ágostai hitvallású evang. szláv és német egyházaknak, a folyó évi május 26. 27. 28. 29. és 30-ik napjai emlékezete s ünnepek valának, a mely napokon ugyanis tartotta meg a bányakerületi ágostai hitvallású evang. egyházkerület püspöke főtisztelendő Szeberényi Gusztáv ura nagysága, a már 41 év óta elmaradt főpásztori kanonika-vizsgálatot. A főpásztor a mult szombaton, azaz folyó hó 26-án a vaspályán érkezvén meg — Kemény Mihály egyházmegyei világi felügyelő ur kíséretében Csabáról, őtet a mező-berényi pályaudvarig, minden felekezet és osztálybeli, igen nagy számú közönség, a vonatról leszálltakor harsány éljenzéssel, — az egyházmegye részéről nagytiszt. Sárkány János esperes, a szláv egyház részéről tisztelendő ifjabb Jeszenszky Károly, a német egyház részéről pedig" nagytiszt. Petz Gyula lelkész urak üdvözölték. Bevonulása a városba, zászló elővitele és díszes bandériu 1 ugy számos kocsik illetőleg tisztelgők kíséretében, a minden felekezetbeliek harangjainak zúgása mellett impozáns volt, s midőn a szláv egyház paplakához megérkezett, az iskolák sort formáló több százra menő növendékei, a tömérdek nép éljen kiáltásai csendesültével, a helybeli egyház első lelkésze nagytiszt, idősb Jeszenszky Károly ur által, a preszbyterium élén megható lelkes beszéddel fogadtatott, mely után, fejérben díszesen öltözött felnőttebb leánykák szép virágcsokor átnyújtása mellett, mondták el ártatlan üdvözletüket — az örömtől meghatott főpásztornak. Ezek után a helybeli református egyházhoz tartozó híveknek, nagyt. Tury Dániel lelkész ur által, melegen tolmácsolt, — valamint a kaszinó, és más testületek, másnapon pedig — a bevonulás határidejének megírásában történt tollhiba miatt, megyei alispán ő nagysága, és a járásbeli szolgabiró urak tisztelgéseit fogadta, — melyekre püspök ur igen hatásos, és nagy elismerést kifejező köszönettel válaszolt. Ezek után a főpásztori kanonika-vizsgálatok lettek folyamatba véve, melyek közben mindkét egyházaknál kitünő vendégszeretet füszerezte megvendéglések rendeztettek. Innét Gyomára f. hó 30-án a délutáni vonattal, áldás-kivonatok között egész kíséretével távozott el püspök ő nagysága. B. POLITIKAI HÍREK. * Szt. -Pétervár, máj. 31. Mint hirlik, a hivatalos Oroszország vissza fogja utasítani a csehek feliratát. * Plojesti, máj. 31. A czár személyes jelenlétében jan. 9-én lesz az átkelés a Dunán. A czár ma is át akar menni Bulgáriába a hadsereggel. * Kalafat, máj. 31. A napokban történő átkelés miatt 70,000 főnyi oláh katonaság van összevonva. * Konstantinápoly, máj. 31. Hivatalosan megerősíttetik, hogy a török csapatok Ardanant visszafoglalták. — Az olasz követet a szultán magánkihallgatáson fogadta. * Athén, máj. 31. Az uj kabinet következőleg alakult meg : Elnök és külügyér Kommandaros, bel-