Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1877-08-12 / 64. szám
BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 64. sz. hang ellen, melylyel a „Békésmegyei Közlöny" és a szarvasi gyermekújság egymással szemközt élnek. Persze, ezen jezsuitikus tiltakozás éle lapunk szerkesztője ellen fordul. Miért mondta gamm- és jellemtelen tudásnak azon jónevelésű „önérzetes" fiatal embert, mint amilyennek Sipos Somát az egész megye ismeri? Természetesen — a gyulai lap igazságérzetétől mást nem is vártunk — azt elhallgatja az aranyszájú hívatlan prókátor, hogy nem mi kezdettük az ízetlen támadást, hogy a „Szarvasi Újságalkalmasint a gyulai illedelmes kollega jó példájától vérszemet kapva — volt az, mely minden ok és alap nélkül neki rontott lapunk szerkesztője személyének, vallásának, őseinek, ponyvalapnak nevezve oly lapot, melybe ma is Békés megye legelismertebb kapaczitásai dolgoznak. Akárhogy kerüljük a haszontalan időt és tért rabló polémiát, s akárhogy óvakodunk is attól, hogy mi legyünk laptársaink közzül valamelyiknek megtámadói, azért azonban nincs természetünkben egy oktalan támadást hallgatva eltűrni s igy ha mi, minden ok nélkül megtámadva, a hepp-heppelő támadót „gaminnak", magyarosan utczagyereknek neveztük, s ha őt, kinek inkább oka volt lovagias eljárásunk és háromévi békés összeköttetésünk folytán tisztelettel és hálával viseltetni irányunkban, áruló tudásként oda állítottuk : mi valóban ritka önmérsékletet tanusítottunk, s ha ezt tettük és ha erősebb leczkét nem adtunk nekik, valóban nem miatta, hanem a közönség iránti tiszteletből és épen az általunk mindig szemmel tartott irodalmi illemből tettük. Kivéve a gyulai cliquet (tudjun, honnét fuj itt a szél!), olvassa el bárki a mi „Apróság-ainkat, legfeljebb humort, gúnyt fog benne találni (hisz azért lett oly dühös az ipsze, mert nevetségessé volt téve), de egy szót sem, mi az egyéni becsületet sérti, mert lehet valaki utczagyerek, neveletlen, előítéletes ember, de azért a legbecsületesebb. A gúny, a humor pedig, ha erős is, legszokottabb és megengedett, fegyvere a sajtónak. A mi „Apróság"-aink jebb nevethetett a nagy közönség, de rajtuk fölött legfelsenki meg nem botránkozhatott, s durván megtámadva, illedelmesebben nem is lehetett visszautasítani a bántalmat, mint ha ellenfelünket csak nevetségessé tettük a publikum előtt! * * * De ez egyszer nem tréfálunk. Komolyan visszautasítjuk a mi kedves, szeretetreméltó gyulai kollegánknak ráfogását, hogy „e megye annyi kiváló forüát sértő bánásmóddal illettük" volna. Ezen állítást a való ténnyel ellenkező, alaptalan hazugságnak nyilvánítjuk és felszólítjuk a „Békési Lapok" szerkesztőjét, nevezzen meg egyetlen egy megyebeli „kiváló" férfit, kit lapunk szerkesztője méltatlanul, igaztalanul megbántott volna. Nevezzen meg egyet, kit ha meg kellett jogos alapon állva támadni, hogy mi azt nem a nyilvánosság elé tartozó igaz ténylől kiindulva s triviális, a sajtó méltóságával meg nem egyező modorban tettük volna. A felfogás különböző. A mi drága gyulai kollegánk nekünk hibául rót ja fel, hogy rang- és álláskülönbség nélkül mindenkinek nyilvános tetteit bíráljuk, mi meg kötelességszegést látnánk benne, ha mint sajtóközeg visszarettenve valami „kiváló" férfi (!) külső hazug mázától, egy valósággal történt, általunk bebizonyitható visszaélést szó nélkül hagynánk; nyomorult, szolgalelkü, semmirevaló tányérnyalóknak, anyagi hasznot hajhászó üzérkedőknek tartanák magunkat, ha egy elnyomott, üldözött polgártárs igaz panaszát azért mellőznék, mert egy állítólag kiváló férfi adott reá okot. Mi mindig, amíg leheletünk tart, fel- és lefelé függetlenül fogjuk ezntúl is elmondani nézetünket, és a gyulai lap ,,kiváló férfiainak" túlkapásait és ámításait ép úgy hozandjuk nyilvánosság elé, mint a nem kiváló férfiakéit, mert azok sem „ne nyúlj hozzám"-virágok, sőt amennyiben némi hatalommal és befolyással felruházzák, többet is árthatnak a társadalomnak, ha rosz útra térnek, s azért még szigorúbban kell ellenőriznünk tetteiket, mint egy mértékhitelesítőét,, aki valakit gallérjánál fogva el akar hurczolni. A mi illedelmes, báránylelkű gyulai kollegánk bátorsága a mértékhitelesítőkig emelkedik — nekünk más fogalmaink vannak a sajtó feladatáról, legyen ahogy jónak látja, nekünk semmi közünk az ő meggyőződéséhez és jóhoz, de követeljük és szükség esetén kényszeríteni hangfogjuk, hogy tisztelje a mi tiszta, minden melléktekintet nélküli meggyőződésünket is. Ha pedig megyénknek nem egy kiváló férfiát, de utolsó napszámosát is, igaztalanul, ok nélkül támadandjuk meg , akkor szólaljon fel és mutassa ki támadásunk helytelenségét; de ellenkező esetben ne sorakozzék ő is azok közzé, kik az igazság miatt be akarják törni a fejünket. .. * Azt mondja a gyulai lap, hogy a „B. K." szerkesztője is oly hangon szokott polemizálni, mint a „Szarvasi Újság" lapunk elenében tette. Mi tudunk mutatni egy czikket, mely a „Békési Lapok" jelenlegi szerkesztője által összeállított első számban minden indok nélkül, tisztán lapunk szerkesztőjének személye ellen intéztetett, mely silányságára s brutalitásra ugy hasonlított, a szarvasi „enfant terrible” czikkéhez, mint egyik tojás a másikhoz, de a „Békési Lapok" a mi lapunk közel 4 évi folyamába egy sort sem fog előhozhatni, mely e két ikerközlemény trágárságának bélyegét magán viselné. Lehet sértőbb, fájdalmasabb arra nézve, akit illet, mert gúny van benne, mert nevetségessé teszi az illetőt, vagy mert egy megczáfolhatlan tényt tartalmaz : de nem lesz goromba, nem lesz a privát életet megtámadó s nem lesz sértő a közönségre nézve, mindenekelőtt azért, mert mindegy igaz. * * Egyébiránt nem akarunk a magunk bírái lenni. Hogy ennek a rágalomnak, ezen alaptalan, irigykedő, jezuisztikus és csak saját személyét féltő vádaskodásnak és ármánykodásnak végét vessük , teszünk egy ajánlatot az aranyszájú illedelmes gyulai lapnak. Mi a fővárosi sajtó elismert kapacitásai közzül választunk két férfit, ő is válasszon kettőt, ezek egy közös elnököt. Terjessze elő ezeknek lapunk illető példányainak felmutatása mellett panaszát, mutassa ki, miben, hol, mikor és mely kiváló személyek ellen éltünk sértő, a sajtó méltóságával meg nem egyező, igaztalan kifejezéssel , s ha védelmünk meghallgatása és az ő lapja néhány példányának felmutatása s elolvasása után nem fogják azt mondani, hogy a mi egyedüli vétkünk csak az, miszerint az igazságot gúnyos modorban vagy az illető érdeklettet nevetségessé téve, el merjük mondani oly módon, mintha lapunk a fővárosban és nem vidéki helyen szerkesztetnék; és ha nem fogják mondani , hogy mindig a gyulai lap adott okot a köztünk felmerült polémiákra, helytelen, tapintatlan közbeszólásaival, sőt sokszor szerkesztőnk személye elleni, a „Szarvasi Ujság"-hoz hasonló minden kritikán aluli támadásaival , akkor lerakjuk a fegyvert, akkor neki fogunk igazat adni! * * * Hisz a gyulai lapnak ellenünk intézett együgyű támadásaiból nem kell egyebet felmutatni, mint az ezen reflexiókra alkalmat szolgáltatott legutóbbi felszólalását, melyben bornírt szűkkeblűségében lapunk szerkesztőjét „idegennek nevezi. Csoda, hogy a gyulai lap mint a „Szarvasi Újság" „telekkönyves" szerkesztője, „sehonnai kalandor"-nak nem mondja. Mert ugy látszik, a „közvélemény" ezen hasonlelkületű képviselői előtt az a sehonnai idegen, ki önerejéből jogtudorrá, köz- és váltó-ügyvéddé lett, kit szorgalma s kitartó munkássága vitt annyira, hogy mint e megye legtöbb adófizetőinek egyike, a megye törvényhatóságának tagjai között foglal helyet. Oly ember, ki hat esztendő óta, mint gyakorló ügyvéd lakik egy helyen, kinek családja van itt; a ki minden mesterséges gyanúsítás és üldözés daczára, a megyei közönség bizalmát annyira meg tudta nyerni, hogy a megye legkeresettebb ügyvédeinek egyike; ki az éjjelt nappallá téve dolgozik íróasztala mellett és görnyed embertársai érdekében ? Ez az idegen, a sehonnai s nem az, aki csúszásmászás, hizelgésnek és meggyőződése eltagadásának köszönheti létét, vagy kinek egyedüli érdeme az, hogy őseitől egy kis vagyont kapott, de önerejéből eddig nem szerzett, csak „költött" (verseket)? Valóban, maholnap a gyulai triumvirátus kezet fogva a szarvasi nyilttórhőssel, el fogja hitetni akarni a világgal, hogy az egér eszi meg a macskát, hogy az ember húzza a kocsiban ülő lovat. Igen hízelgő az a Gyulára idegen helyről nem rég áttétetett bírákra vagy odaköltözött közjegyzőre stb., hogy a gyulai lapnál idegen a qualifikált ember; mert ha egy családos, hat esztendő óta e megyében akó ügyvédet és lapszerkesztőt idegennek mond : a legegyszerűbb logikai következtetés, hogy ezen jóravaló, hasznos tagjai a társadalomnak, mivel rövidebb ideig laknak ott, és még családjuk sem onnan való, még idegenebbek. Csekélységünknek és a többi nemrég e megyében letelepedett uraknak azonban az szolgálhat alapos vigaszul, hogy nekünk minden idegenségünk daczára, — merjük állítani — több jó emberünk van a megyében, mint ama három egyénnek, ama triumvirátusnak, kik az ily elmeszüleményeket arczuk verejtékével összetákolják, s addigaddig igazítanak rajta, míg utóvégre is valami bolondot hoznak össze, s ha ők — kik habár nem idegenek, mégis e játszották szerepeiket e megyében — bennünket idegeneknek tartanak, nem tart annak a megye intelligens nagy közönsége, ki hibáink s különösen néha kissé erősebb izmodorunk daczája, nem fogja tőlünk elvitatni azt, hogy őszinte jó akarattal, csekély tehetségünkhöz képest e megye szellemi s anyagi felvirágzását iparkodunk ha kell, áldozatokkal is előmozditani, s igy érdemessé tenni magunkat arra, hogy ha „benszülöttek• nem vagyunk is, ezekkel idővel egyenjogositottaknak tartassunk. * * * i Hisz az, hogy nekünk, az idegeneknek Gyulán mégis van számos előfizetőnk, míg a gyulai lapnak Csabán épen egyetlenegy előfizetője van, bizonyítja, hogy a nagyközönség nem ad a gyulai triumvirátus ármánykodására már semmit, és higgadt tárgyilagossággal meg tudja ítélni, hogy egy ,idegen, noha némely ismert egyének ellenében függetlenül fellép, azért nagyobb hasznára lehet a megyei társadalomnak, mint a gyulai triumvirátus, kinek czélja mindég az volt és e kérdésben is az, a helyzetet a maga hasznára kiaknázni. De nem megy nekik már senki a kelepczébe. Nem lesz senki oly bolond az ő kedvükért „tiltakozni mikor arra semmi ok fenn nem forog. Legfeljebb tiltakozhat a közönség az ellen, hogy a gyulai lap hívatlanul a közönség prókátorává tolja fel magát, mire sem journalisztikai képessége, sem pártatlan, higgadt ítélőtehetsége vagy kellő igazságérzete nincsen ! egy handabandázó gyerek, ki megugrik,ha arról van szó, hogy a közönség előtt kiejtett vádjának helytálljon, az komoly férfit csakugyan nem sérthet. Egy ősei vagyonán és családfáján rágódó, de eddig legalább, mi abszolút erkölcsű emberi becset fel nem mutatott egyén, nem fit, ki azt a mi, saját szorgalmának és nem sérthet félvagyona és családfájának köszönheti. S ha mégis törvényes elégtételt keresünk, ezzel családunknak, társadalmi állásunknak tartozunk, mert ha a személy, ki oly gyönyörűen szólt, nem is sérthet, a használt szavak magukban véve, eltekintve a személytől, ki használta, rágalmazást mégis involválhatnak és megtorlatlanul az erkölcsi érzet miatt nem maradhatnak. * * * „Kóstolóul" közlünk egy pár paszust a szarvasi „entent terrible"-nek lapunk szerkesztőjéhez intézett leveleiből szóról szóra. A nyájas olvasó ebből is képezhet magának némi fogalmat az illetőnek jelleméről és chameleon természetéről. A Verhovay-féle czikk megjelenése után többek közt a következőket írja az ipsze hozzánk : „Szarvas, január 6-án 1876. Tekintetes szerkesztő ur ! . . . Olvasta-e a tek. szerkesztő ur a „Magyar Újság"ban H . . . . ! nyilatkozatát? Difficile est satyram non semibere! De a mi késik el nem marad, s „kölyökprókátor- czim alatt mielébb vesz a lap tőlem egy élethű karczot. (Nem kértünk belőle.) Kár hogy ezt az az öntelt, de nyomorultan felületes, ezt a nagyralátó de senki által kutyába sem vett, ezt a politikai egyéniséget hangsúlyozó, de saját zsebének érdeke szerint elváltozó frátert (megyénk egyik kiváló tehetségű fiatal ügyvédéről van itt szó; ez is csak olyan „fráter" nekie, mint mi, ugy látszik, ez legszellemdusabb viczcze; de hadd beszéljen tovább a mi közös „fráterünk") előbb ismerte a szerkesztő ur (kár, hogy szerencsénk nem volt magát, kis csintalan, egyáltalán soha meg nem ismerni ! Szerk.); ki most, midőn a jó ízlés érdekében (ne tréfáljon már a jó ízléssel, Sípos úr!) kell vala inkább felszólalnia, áldicsőségének fejlesztése czéljából még fegyvert akar adni ama durva szélbali csahoncznak (ne izéljen lelkem, hát maga édesem, a maga nyilt tere után micsoda „csahoncz ?") kinek modorát egyébként nálunk is elitélte minden jóravaló ember." (Hát a maga modorát, mely a Verbovagón százszorta túltesz, vájjon „nálunk" ki dicsérte meg ? !*) Tisztelettel : Sipos Soma. NB. A deczemberre szóló 10 frtnyi honoráriumot köszönettel vettem. S.u * * * Egy másik levélből. „Szarvas, január 8, 1876. Tekintetes szerkesztő ur! Ma értesültem arról, hogy a szarvasi járás szolgabirája — e kapaszkodó egyéniség (nota bene: ez Békés megye legképzettebb tisztviselőinek egyike) a Kondoros község alakításáról szóló közleményem ama paszusára, hogy a közs. alakítási munkálatokat S. S. kir. közjegyző vezette, a mint vezette is, nyilatkozni akar, mert közleményem által saját apró nagyságát véli háttérbe szorítva — elég oktalanul. Bizalommal fordulok tehát a tek. szerkesztő úrhoz, mint minden hetyke carlatán ostorozójához, hogy legyen szíves megelőzni ez „egyéniség" nyilatkozatát, ki mennyire orrol reám gyakori hírlapi rendrehivó nógatásaimért, ép oly mérvben áskálódott közelebb a tek. szerkesztő ur személyisége ellen a Verhovay arczatlansága alkalmával a kaszinóban ..... Lévén tisztelettel lekötelezett hive Sipos Soma." Lám, mily elismeréssel viseltetett ez a jellemes fiatal ember irányunkban azért, mert minden „hetyke charlatánt" ostoroztunk , és hogy intott reánk, midőn az ő köpenyforgató machiavellisztikus kihívó támadása után, reá is került a sor! ben ehez nem kell bővebb komentár. — Kostolóul Különpedig elég lesz. Kíméljük meg ellenségeinket és ne legyünk muszkák, kik a legyőzötteknek orrát és fülét levagdalják. Elég a fricska rajta. # * * A szarvasi „entent terrible", pedig gyönyörűségesen megugrott a hozzá intézett azon felszólításunk elől, hogy mutassa ki mennyivel tartozunk nekie s melyik hát az a lap, melyből egy versét kiollóztuk ? Eltemetkezett telekkönyvének birtoklapjába és Nagy Ivánnak genealógiájába. Jól teszi, hogy ezzel övezi magát, mert jaj de semmi se maradna belőle, ha az öröklött jószágot és a családfát tőle elgondoljuk ! * * * S a lunak egyben mégis igaza van. T. i. hogy ő Báttaszékinek sem ujat, sem sértőt nem mondott. Az ám! Nem mondott ujat, mert Báttaszéki rég tudja a kezei közt levő, Sipos-féle levelekből, mily válogatott stylben szokott beszélni ezen mély kedélyű, zelmű, született (pénz)költő oly emberekről, lovagias érkikre pickje van (azért adtuk is ki az útját). Nem mondott sértőt, mert bizonyos egyének káromkodhatnak, mondhatják a legborzasztóbb fertelmességeket,de nem sérthetnek. Egy szájhős TÁVIRATOK. * London, aug. 9. Törökországnak az afgán emirnér hitelesített követe oda érkezett, mohamedán főnökök enthuziatikus fogadtatást készítettek * Konstantinápoly, aug. 8. számára. A porta értesítette Layard angol nagykövetet, hogy Gallipoli erősítését tökéletetesíteni fogja, s a helyőrséget megszaporítja, hogy e helyet maga megvédelmezhesse. * Konstantinápoly, aug. 8. este. Bolgárországban nagy csata várható. Ázsiából jelentéktelen csatározások jeleztetnek Bajazid, Karsz és Ardahan táján. — A hadi-törvények Bolgárország és Thráczia lázadó városaiban, melyet a törökök visszafoglaltak, alkalmaztatnak nevezetesen Kalofer, Kazanlik, Karlova és Jeni-Sagra városokban. * Konstantinápoly, aug. 8. Ozmán pasa jelenti : Tegnap Lovcsában ütközet volt az oroszokkal, kik 300 halottat és 700 sebesültet vesztettek és visszaverettek; a törökök vesztesége csekély volt. * Bécs, aug. 9. Az oroszok Lovcsánál és Plevnánál újra megverettek. Részletek még nincsenek. * Konstantinápoly, aug. 9. Perzsa Afghanisztani emir Anglia ellen a szent háborút kihirdette. * Bukarest, aug. 8. Az oroszok, kik Oltenicza mellett most épen hidat vernek, Turtukaj ellen indulnak; ez a versio a valgrádi török hadállások ellen. * Banjaluka, aug. 8 Ismét pasa mult szombaton *) feggetlenegy egyén, pl.v finom gyerek mint ő, a „szőtt a pók" szerzője, teljesen meg volt elégedve vele és lapjából 20 példányt rendelt. Verhovay czikkét tartalmazó lapból 100 példányt hozatott és küldött szét. Szerk.