Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1877-07-01 / 52. szám

IV. évfolyam. 1877. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megj­elenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. 02. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. B.-Csaba, augusztus 5-én. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­yilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" és „Szépirodalmi Lapok"-ra. Egy évre .... 6 frt. Félévre 3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. Az előfizetés minden postahivatalnál utalvány utján eszközölhető. A „Bé­késmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Életrevaló intézmény-e a „közigazgatási bizottság ?" i. (*) Több mint féléve, hogy a közigazgatási bizottságok országszerte megkezdék működésüket. Elég idő arra, hogy az, ki ez intézményt gyakorlatilag tanulm­ányozó, ítéletet mondhasson ezen c­ikk c­ímében feltett kérdésre. Őszintén beismerjük, hogy a közigaztási bi­zottságokról szóló törvény, ott a papíron, bennünk is több aggodalmat keltött, mint reményt, elvi tekintetben többek közt azért, mert a megyék önrendelkezési jogának korlátozását, és a köz­igazgatásnak a kormány kezébe túlzott c­entra­lizác­ióját véltük látni benne; gyakorlati tekin­tetben azért, m­ert attól féltünk, hogy vontatott lesz az eljárás, hogy nehézkes leend az intézke­dések keresztülvitele és különösen hogy a közig. bizottság tagjai, daczára a törvény intézkedésé­nek, kellő számmal nem fognak megjelenni és érdeklődést nem fognak mutatni. Tiszta lélekkel mondhatjuk, hogy minden tekintetben csalódtunk pesszimisztikus feltevé­seinkben. Minden törvény hiányát vagy előnyeit a praxis mutatja ki leginkább, hisz épen a praxis­ból kell hogy a th­eoria, az elv keletkezzék — s a praxis igen SoK tekintetben, mondhatjuk fé­nyesen c­áfolta meg a közigazgatási bizottság­ról szóló törvény iránt már annak életbeléptetése előtt sűrűn mutatkozó előítéletet. Nekünk, igaz, eddig csak megyénk közigaz­gatási bizottságának gyakorlati működését volt alkalmunk tanulmányozni, de a törvény minde­nütt egy iránt alkalmazandó lévén, a nálunk nem mutatkozó árnyoldalak másutt — bizton mondható — csak a törvény helytelen felfogása és alkal­mazásából származhatván: megyénk közigazga­tási bizottsága működésének megfigyeléséből fel­jogosítva érezzük magunkat Ítéletet mondani arra nézve, valjon életrevaló intézmény­e a „közigaz­gatási bizottság" vagy nem ? Lelkünk legmélyebb meggyőződését fejezzük ki, midőn azt mondjuk, hogy a higgadt, tár­gyilagos figyelő — félretéve a kormány minden tettét kárhoztatni szerető pártoskodást és elvbeli oppozícziót, ha másrészről nem is tarto­zik azok közzé, kk feltétlenül és szolgailag di­csérnek mindent, mit a kormány tesz, hanem csak az előtte való tárgyat tekintve, praktikus működésében a közigazgatási bizottságot szem­lélve, azon megingathatlan nézetre fog jutni, hogy ez intézmény határozott haladás hazánk köz­igazgatásának történetében, hogy úgy a köz­ügyek, mint az egyes honpolgár ügyeinek igaz­ságos, méltányos elintézésére nézve nagyobb ga­rancziát, jogbiztonságot és megnyugtatást nyújt, mint a közigazgatási bizottság előtti megyei rendszer. És pedig: 1) Mert míg a régi rendszer alatt nálunk az „alkotmányos" pajtásság és komaság híres országában, a legigazságosab­b ügyeknek győzel­me, az egyes polgár legalaposabb panaszának igazs­ágos elintézése a legtöbb esetben az ábrán­dok országába tartozott — mert hisz minden attól függött, váljon az úgyis már protekczió és családi összeköttetései folytán hivatalba csem­pészett, tudatlan és önkénykedő közigazgatási tisztviselőnek jó pajtásai, czimborái vannak-e, s rendszerint voltak, kik a legkézzelfoghatóbb tör­vényellenesség elkövetése mellett is védettek, ad­dig most bátran és nyugodtan járulhat az adózó polgár panaszával a közigazgatási bizottság elé s ha ügye egyáltalán igazságos, nyugodtan vár­hatja elintézését; biztos elégtételben fog része­sülni, mivel független, jellemes emberek intéz­kednek minden egyéb tekinteteket mellőzve, a törvény szellemében. S utóvégre is az egyik fő­dolog, h­ogy az egyes polgár jogai igazságosan megvédessenek, hogy bízhasson azon közegben, mely ügyét intézi és ennek következtében tud­hassa, ha nem ugy intéztetik el ügye, mint ő óhajtotta volna, akkor a törvény nem engedte máskép. Ott hol az egyes polgár ily érzettel já­rulhat hatósága elé, az megbecsülhetlen körül­mény az állam jólétére nézve, hisz az állam, a köz csak akkor prosperálhat, ha az egyesek jog­biztonságban érzik magukat. — (E.) Ő felsége a király Tisza Kálmán miniszter­elnök úrhoz intézett sajátkezű iratban legmagasabb meg­elégedését fejezi ki a 26-án a keleti kérdésben tartott beszéde fölött.­­ (E.) Nagyon érdekes az, ami az osztrák kor­mány és a pártok között ujabban végbemegy. Az alkot­mányhű párt egész világosan kimutatja taktikáját mely­ A 51 íí íich Egy juniális Gyomán. (Junius 24-én.) A toronyóra az ötöt ütötte. Öt órakor délután vette kezdetét a „békés megyei árvízkárosultak" javára, és a b­­ csabai első zenekar közreműködésével rendezett „zárt­körű­­ juniális. Sietünk a vasúti állomáshoz, hol egy ra­kodó volt átváltoztatva tánczteremmé. De az átváltoztatás teljesen sikerült. Az ember virágos kertben és nem desz­kákból összetákolt sikátorban képzelé magát. A fal ko­szorúkkal, virágokkal és zöld galyákkal volt bevonva, ugy, hogy a belépőt az illat az első pillanatra majd elkábitá. Díszes hölgykoszorú érkezik, minden hölgynek karján ga­vallérja. A rendező urak egyikének neje fogadá a vendé­geket a legszeretetreméltóbban. Nagyon kedves és nyájas volt, mint rendesen. Ily előjelek után bizton lehete kö­vetkeztetni arra, hogy a mulatság a legkedélyesebb lesz. Az utolsó pár tevé­be picziny (már természetesen ez eset csak a hölgynél állott) lábacskáit, midőn — meg­nyílnak az ég csatornái — az egész boltozat elsötétül — és sűrű cseppekben kezd esni, nem, szakadni. Valóságos felhőszakadás volt az, — milyet környékünkön még em­ber-emlékezet óta nem is láttunk, — mely az égboltról leereszkedett. De a rendező urakat mind­ez nem zavarta és a t. vendégkoszoru megérkezte után jelt adnak a ze­nekarnak és ez elkezdé azt a . . . — hogy is mondjam már — lassút. Mint a villanyszikra érinté ez a tánczo­sokat, és az első pillanat benyomásainak engedve, karon fognak egy-egy szelid báránykát, vagy deli tündért, már — chacuu a son gout. Lenge tündérek lejtenek végig a sikátoron — aka­rám mondani tennen — szép sorban. Nézd mily kedé­lyesen tánczol ama két hölgy. A látszat után ítélve, test­vérek, karcsú alakjukat szürkés­ ruha födi, lilaszin díszítés­sel. Az egyik fejére egészen halványpiros rózsát tűzött — és ez oly jól illett gesztenyeszínű két oldalt hosszan elo­nló hajzatához! Vagy nézd ama másik két hölgyet! Vagy inkább ne is nézd őket, ne kívánkozzál azon igéző kék szemek egyikébe is csak egyszer bepillantani, — m­ert menthetetlenül veszve vagy. Ma különösen szépek. Vidám arczukon báj ül ... . könnyű fehér ruha leng rajtuk, me­lyek egyike kék, másika rózsaszín szalaggal van díszítve. A kéken díszített fehérruhás hölgy hajába sötétpiros rózsa van tűzve. Sötét hajához mily gyönyörű, jól illett ez .... ! És ki tudná mind azon szép tündér toilette­jét elősorolni, a ki mind ott volt. Elég ha mondom tán­czoltak, vig kedvvel, kedélyesen . . . . És kint zúgott a szél, dörgött az ég és czikázott a villám . . . . ! Mily eszményi szép látom­ány az : a zeneszó han­gos harsogása mellett — kisérve néha-néha az ég dörgé­sétől — lejteni, míg kint zúg a szél, dörög az ég és czikázik a villám. Jó óra telhetett már el és az eső még mindég szakad. Úgy látszik nem tudja megelégelni, ta­nácstalanul futkosnak a rendezők, — ily időben senki sem jön ki. De az ég megszánja őket, a cseppek lassab­ban esnek, félóra múlik el és az eső elállott. Nemsokára azután kocsi zörgés. Az egész társaság f­lugrik és az aj­tóhoz szalad. Vendégek érkeztek. Mily örömkiáltással fo­gadják a jötteket! ezt annál is inkább, mivel az érkezett a rendező urak egyikének neje, szép, fiatal menyecske, ki körünkben most mutatta be magát először. És valóban Gyoma városa örülhet, mert egy vig kedélyű, kellemes menyecskével szaporodott meg lakossága. Ismét kocsizörgés. A kocsiból fehér ruhában fensé­ges, királynőnek született alak szállt ki sárga ruhában .. „Isten hozta kisasszony ! Eljött mégis ? Igazán nagyon szép!" Ismét kocsizörgés. Szép deli hölgy ugrik ki a ko­csiból fehér ruhában kék díszítéssel. Ismét örömkiáltás. És ez így tart késő estig. Az első négyest már husz pár tánczolta. A ro»z időjárás mellett is szép számban gyűl­tek össze a vendégek. De jövetelüket nem volt okuk meg­bánni. Hajnali négy órakor oszlott szét a társaság; hogy mikor gyűl ismét össze? az a jövő titka. A rendezőség nevében még egy pár úrhölgynek odaadó fáradozásaiért a juniális ügyében itt e helyen, nyilvánosan fejezzük ki hálás köszönetünket. Ezüst koszo­rúkat nem adhatunk az ő virágaikból kötötte koszorúkért, hanem fogadják Weindinger Ella, mindkét Rotter kis­asszony, nem kevésbé Klein kisasszonyok rövid, egyszerű szavakban újólag hálás köszönetünket. Urima Zsigmond.

Next