Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1877-07-01 / 52. szám
IV. évfolyam. 1877. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. 02. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. B.-Csaba, augusztus 5-én. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" és „Szépirodalmi Lapok"-ra. Egy évre .... 6 frt. Félévre 3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. Az előfizetés minden postahivatalnál utalvány utján eszközölhető. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Életrevaló intézmény-e a „közigazgatási bizottság ?" i. (*) Több mint féléve, hogy a közigazgatási bizottságok országszerte megkezdék működésüket. Elég idő arra, hogy az, ki ez intézményt gyakorlatilag tanulmányozó, ítéletet mondhasson ezen cikk címében feltett kérdésre. Őszintén beismerjük, hogy a közigaztási bizottságokról szóló törvény, ott a papíron, bennünk is több aggodalmat keltött, mint reményt, elvi tekintetben többek közt azért, mert a megyék önrendelkezési jogának korlátozását, és a közigazgatásnak a kormány kezébe túlzott centralizációját véltük látni benne; gyakorlati tekintetben azért, mert attól féltünk, hogy vontatott lesz az eljárás, hogy nehézkes leend az intézkedések keresztülvitele és különösen hogy a közig. bizottság tagjai, daczára a törvény intézkedésének, kellő számmal nem fognak megjelenni és érdeklődést nem fognak mutatni. Tiszta lélekkel mondhatjuk, hogy minden tekintetben csalódtunk pesszimisztikus feltevéseinkben. Minden törvény hiányát vagy előnyeit a praxis mutatja ki leginkább, hisz épen a praxisból kell hogy a theoria, az elv keletkezzék — s a praxis igen SoK tekintetben, mondhatjuk fényesen cáfolta meg a közigazgatási bizottságról szóló törvény iránt már annak életbeléptetése előtt sűrűn mutatkozó előítéletet. Nekünk, igaz, eddig csak megyénk közigazgatási bizottságának gyakorlati működését volt alkalmunk tanulmányozni, de a törvény mindenütt egy iránt alkalmazandó lévén, a nálunk nem mutatkozó árnyoldalak másutt — bizton mondható — csak a törvény helytelen felfogása és alkalmazásából származhatván: megyénk közigazgatási bizottsága működésének megfigyeléséből feljogosítva érezzük magunkat Ítéletet mondani arra nézve, valjon életrevaló intézménye a „közigazgatási bizottság" vagy nem ? Lelkünk legmélyebb meggyőződését fejezzük ki, midőn azt mondjuk, hogy a higgadt, tárgyilagos figyelő — félretéve a kormány minden tettét kárhoztatni szerető pártoskodást és elvbeli oppozícziót, ha másrészről nem is tartozik azok közzé, kk feltétlenül és szolgailag dicsérnek mindent, mit a kormány tesz, hanem csak az előtte való tárgyat tekintve, praktikus működésében a közigazgatási bizottságot szemlélve, azon megingathatlan nézetre fog jutni, hogy ez intézmény határozott haladás hazánk közigazgatásának történetében, hogy úgy a közügyek, mint az egyes honpolgár ügyeinek igazságos, méltányos elintézésére nézve nagyobb garancziát, jogbiztonságot és megnyugtatást nyújt, mint a közigazgatási bizottság előtti megyei rendszer. És pedig: 1) Mert míg a régi rendszer alatt nálunk az „alkotmányos" pajtásság és komaság híres országában, a legigazságosabb ügyeknek győzelme, az egyes polgár legalaposabb panaszának igazságos elintézése a legtöbb esetben az ábrándok országába tartozott — mert hisz minden attól függött, váljon az úgyis már protekczió és családi összeköttetései folytán hivatalba csempészett, tudatlan és önkénykedő közigazgatási tisztviselőnek jó pajtásai, czimborái vannak-e, s rendszerint voltak, kik a legkézzelfoghatóbb törvényellenesség elkövetése mellett is védettek, addig most bátran és nyugodtan járulhat az adózó polgár panaszával a közigazgatási bizottság elé s ha ügye egyáltalán igazságos, nyugodtan várhatja elintézését; biztos elégtételben fog részesülni, mivel független, jellemes emberek intézkednek minden egyéb tekinteteket mellőzve, a törvény szellemében. S utóvégre is az egyik fődolog, hogy az egyes polgár jogai igazságosan megvédessenek, hogy bízhasson azon közegben, mely ügyét intézi és ennek következtében tudhassa, ha nem ugy intéztetik el ügye, mint ő óhajtotta volna, akkor a törvény nem engedte máskép. Ott hol az egyes polgár ily érzettel járulhat hatósága elé, az megbecsülhetlen körülmény az állam jólétére nézve, hisz az állam, a köz csak akkor prosperálhat, ha az egyesek jogbiztonságban érzik magukat. — (E.) Ő felsége a király Tisza Kálmán miniszterelnök úrhoz intézett sajátkezű iratban legmagasabb megelégedését fejezi ki a 26-án a keleti kérdésben tartott beszéde fölött. (E.) Nagyon érdekes az, ami az osztrák kormány és a pártok között ujabban végbemegy. Az alkotmányhű párt egész világosan kimutatja taktikáját mely A 51 íí íich Egy juniális Gyomán. (Junius 24-én.) A toronyóra az ötöt ütötte. Öt órakor délután vette kezdetét a „békés megyei árvízkárosultak" javára, és a b csabai első zenekar közreműködésével rendezett „zártkörű juniális. Sietünk a vasúti állomáshoz, hol egy rakodó volt átváltoztatva tánczteremmé. De az átváltoztatás teljesen sikerült. Az ember virágos kertben és nem deszkákból összetákolt sikátorban képzelé magát. A fal koszorúkkal, virágokkal és zöld galyákkal volt bevonva, ugy, hogy a belépőt az illat az első pillanatra majd elkábitá. Díszes hölgykoszorú érkezik, minden hölgynek karján gavallérja. A rendező urak egyikének neje fogadá a vendégeket a legszeretetreméltóbban. Nagyon kedves és nyájas volt, mint rendesen. Ily előjelek után bizton lehete következtetni arra, hogy a mulatság a legkedélyesebb lesz. Az utolsó pár tevébe picziny (már természetesen ez eset csak a hölgynél állott) lábacskáit, midőn — megnyílnak az ég csatornái — az egész boltozat elsötétül — és sűrű cseppekben kezd esni, nem, szakadni. Valóságos felhőszakadás volt az, — milyet környékünkön még ember-emlékezet óta nem is láttunk, — mely az égboltról leereszkedett. De a rendező urakat mindez nem zavarta és a t. vendégkoszoru megérkezte után jelt adnak a zenekarnak és ez elkezdé azt a . . . — hogy is mondjam már — lassút. Mint a villanyszikra érinté ez a tánczosokat, és az első pillanat benyomásainak engedve, karon fognak egy-egy szelid báránykát, vagy deli tündért, már — chacuu a son gout. Lenge tündérek lejtenek végig a sikátoron — akarám mondani tennen — szép sorban. Nézd mily kedélyesen tánczol ama két hölgy. A látszat után ítélve, testvérek, karcsú alakjukat szürkés ruha födi, lilaszin díszítéssel. Az egyik fejére egészen halványpiros rózsát tűzött — és ez oly jól illett gesztenyeszínű két oldalt hosszan elonló hajzatához! Vagy nézd ama másik két hölgyet! Vagy inkább ne is nézd őket, ne kívánkozzál azon igéző kék szemek egyikébe is csak egyszer bepillantani, — mert menthetetlenül veszve vagy. Ma különösen szépek. Vidám arczukon báj ül ... . könnyű fehér ruha leng rajtuk, melyek egyike kék, másika rózsaszín szalaggal van díszítve. A kéken díszített fehérruhás hölgy hajába sötétpiros rózsa van tűzve. Sötét hajához mily gyönyörű, jól illett ez .... ! És ki tudná mind azon szép tündér toilettejét elősorolni, a ki mind ott volt. Elég ha mondom tánczoltak, vig kedvvel, kedélyesen . . . . És kint zúgott a szél, dörgött az ég és czikázott a villám . . . . ! Mily eszményi szép látomány az : a zeneszó hangos harsogása mellett — kisérve néha-néha az ég dörgésétől — lejteni, míg kint zúg a szél, dörög az ég és czikázik a villám. Jó óra telhetett már el és az eső még mindég szakad. Úgy látszik nem tudja megelégelni, tanácstalanul futkosnak a rendezők, — ily időben senki sem jön ki. De az ég megszánja őket, a cseppek lassabban esnek, félóra múlik el és az eső elállott. Nemsokára azután kocsi zörgés. Az egész társaság flugrik és az ajtóhoz szalad. Vendégek érkeztek. Mily örömkiáltással fogadják a jötteket! ezt annál is inkább, mivel az érkezett a rendező urak egyikének neje, szép, fiatal menyecske, ki körünkben most mutatta be magát először. És valóban Gyoma városa örülhet, mert egy vig kedélyű, kellemes menyecskével szaporodott meg lakossága. Ismét kocsizörgés. A kocsiból fehér ruhában fenséges, királynőnek született alak szállt ki sárga ruhában .. „Isten hozta kisasszony ! Eljött mégis ? Igazán nagyon szép!" Ismét kocsizörgés. Szép deli hölgy ugrik ki a kocsiból fehér ruhában kék díszítéssel. Ismét örömkiáltás. És ez így tart késő estig. Az első négyest már husz pár tánczolta. A ro»z időjárás mellett is szép számban gyűltek össze a vendégek. De jövetelüket nem volt okuk megbánni. Hajnali négy órakor oszlott szét a társaság; hogy mikor gyűl ismét össze? az a jövő titka. A rendezőség nevében még egy pár úrhölgynek odaadó fáradozásaiért a juniális ügyében itt e helyen, nyilvánosan fejezzük ki hálás köszönetünket. Ezüst koszorúkat nem adhatunk az ő virágaikból kötötte koszorúkért, hanem fogadják Weindinger Ella, mindkét Rotter kisasszony, nem kevésbé Klein kisasszonyok rövid, egyszerű szavakban újólag hálás köszönetünket. Urima Zsigmond.