Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-08-04 / 62. szám

V. évfolyam. 1878. 69. szám. K­.­Csaba, augusztus 20-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként k­étszer : vasárnap és cszt­tört­ök­ön. Elöltetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve, egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.­Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó­hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalván­nyal. A válságok előtt. Augusztus 4-én. A válságok utolsó 24 óráját éljük. A küzd­tér sorompói megnyíltak ! Holnap be lesz a küzdelem fejezve: a győz­tes fél lelkesülten emelendi fel zászlaját ; a le­győzött meghajtja a magáét a diadalt ünneplő előtt, mert e diadal a nép szava, isten szava ! Alkotmányos képviselő-választást ünneplen­dünk, a legszebb polgári jogot gyakorolandjuk ; ne legyen ereinkben egy csép vér sem, mely nem őszintén buzog, hevül az igaz alkotmá­nyosságért. Csak ez vezet a valódi testvériség­hez, csak ez az egyenlőség és szabadsághoz! A küzdtér sorompói megnyíltak. A küzdtéren ellenfelek vagyunk. Küzdjünk hazafiakhoz méltóan, becsülve, tisztelve egymást. Küzdelmünk legyen nemes, buzdítson arra édes hazánknak a viszonyok és események vészhul­lámain a révparttól messze elsodort rongált ha­jójának megmentési vágya ; lelkesítse az önzet­len honszeretet! A nagy nemzetek rumboM arama­s nullam­zatában kis Helgoland e szép haza. Egy évezred óta zajlanak, körül­nyaldosnak e hullámzatok szeretetlenül. Ha sziklaerősen nem tömörülünk, el fogunk enyészni, szétmállunk. Állam lehetünk akkor is, egykor még talán nagy, hatalmas és szabad,­­ de nem állam. N­y áron nem kell semmi nagyság ! magyar Legyünk e magyar haza, a magyar nemzet szeretetében gránittá tömörült sziget, s a pokol kapui is össze­omlanak küzdelmeinkben. „Vállat a vállhoz, s a nap alatt, Nincs ki megdöntse a sz'klafalat" ! Legyen küzdelmünk nemes ! A tiszta meg­győződés küzdelme, hogy hazánk javát czéloz­zuk, de nemes azon hitben is, hogy ellenfelünk ugyan­azt akarja. Egy czél, kettős eszköz. Legyen küzdelmünk nemes ! A győző tün­tesse ki ellenfelét bizalma és becsülésével. A le­győzött kívánjon sikert a győzőnek a haza szol­gálatában. Legyen küzdelmünk alkotmányos , sorakoz­zunk ne csábszavak, de benső meggyőződésünk, lelkünk sugallata szerint, határozottan, férfiasan, — de szeretettel egymás iránt, — a választó urnához. A küzdtér sorompói nyitvák, küzdjünk hon­­fiakul. Népképviselőt választunk; az lesz, kié a többség szava. A többség szava lesz a nép szava, — és a nép szava legyen az Isten szava ! De a küzdtér, és küzdelem bezárta után legyen a párttusa s a pártszenvedély is bezárva. Szorítsunk kezet, mint egy szent eszméért, a ha­záért küzdő testvérek. — Családi köreink, tár­sadalmi és közéletünk a községben, az egyhá­zakban, és működésünk, foglakozásunk minden terén, szentélyek legyenek melyek küszöbein a pártviszály soha át nem léphet. Legyünk nemesek a válság végóráiban, le­gyünk nemesek a küzdelemben. Ma jelöltjeinket éltessük , holnap a győzőt, a megválasztott képviselőt, Csaba város képvi­selőjét, az ország népe, a nemzet képviselőjét óltűfomrlít'i b- 1 ^^^^^ Legyen a holnap felkelő nap, hazánk üdve, boldogságának felkelő napja! Éljen, viruljon, éljen boldogan, Örökkön éljen a magyar haza ! ! ! Kemény Mihály, a „Mélyei Közlöny" tárcsája. KÖSZÖNTÉS a tanítói karra. (Orosházán az 1878-ik évi jul. 30—31-iki békésvármegyei tanitói nagygyűlés alkalmából.) Melynek rég volt hasonmása, Mitől a zaj riadása, — A szivvér hőbb lüktetése, Annyiaknak ébredése ? . . . Mert uj gazda nyert előre A jelszóval hogy : Előre, S a nélkül, hogy kardcsapással — Tényeiben haladással. E harmadik olyan gárda, Fegyvere nem kard és dárda, De szellemi fegyvert hordoz, S ellent azzal sújt a porhoz . . . A választások küszöbén. (K.) A berlini kongreszus — bár­mennyire szépítsük is — csak elnapolta a keleti kérdést. Még sok vér és pénzébe fog Európának kerülni, míg normális, emberileg megállható viszonyok teremtetnek a Balkánon. Érdekünk Bosznia ok­kupálását kívánta s mondjon népszerüséghaj­hászásból bármit is a népet vakítani szerető pol. szerepelhetném­ség, mi Andrássy gróf diplomatia működésének ezen eredményét nyereménynek tartjuk. Glarantia ez jobbra balra a kis egerek, valamint felfelé a nagy jeges­medve ellen is. — Csak egyet sajnálunk : hogy kormánypárti képviselőjelöltjeink oly kerülgetve szólnak hozzá s csak az ellenzékiek lármáznak róla, hogy be­lőle politikai tőkét gyúrjanak. A szabadelvű pár­­tiak részben helyeslik, részben bele­nyugszanak Bosznia okkupálásába , pedig határozottan kellene kitekij­teni, hogy az amennyire szükséges, mi­az ellenkező szerencsétlenség volna első­sorban hazánkra. — Helyre volt szükségünk, hon­nan keleti érdekeinket megvédjük és ez Bosznia. Érzi mindenki a jég nyomását, melyet a kelet felé úszó fellegek okoznak. Hogy abból zi­vatar legyen — mely lehet, hogy népeket seper el, államokat dönt meg — ahhoz csak kedvező éjszaki szél szükséges, mely az apró fellegeket összehozza. Ott van Olaszország. A füge és narancs ké­pezte vért felforralta ereiben a déli nap heve. Annyira nyüzsög hogy félünk , talán napszurás­tól bődültek meg, Lissa és Custozza már rég felejtett helyek, a kutschéber­ nemzet hevült agya arra alig emlékezik : vissza „Itália irredenta" nagyra nőtt Umbertó király irántuki jóindula­tából és félő, hogy, a királyi hatalom gyenge lesz az olasz nemzet kebelében keletkezett s mind­ink­ább­ no.gr.II. 1. 11­­ . . _ l„ i. ^ lom, izgatás lecsillapítása esetleg elfojtására, — ha ugyan az olasz kormány ilyen törekvésében bízni lehetne — mely birodalmunk integritása ellen irányul. Félő, és — talán a közel­jövő igazolja félelmünket — miként kormányunk erős kezére lesz szükség, hogy a hetvenkedő olasszal megértesse a tulajdon tiszteletét s fegyvereink erejét. Olyan jövő küszöbén állunk mely összetar­tást, okosságot és erélyt igényel a nemzettől, hogy megküzdhessen a mutatkozó könnyelmű pártoskodás, a kormány veszél­lyel, tekintélyé­nek aláásása csak gyengíthet bennünket, de hasznot semmi esetre sem hoz. A történet tanít, értsük meg az idő intését és tömörüljünk ! Erősítsük szavazatainkkal kor­mányunkat, hogy ez által hazánknak tekintélyt szerezzünk. Kormányunk mit se tett, mi az irántai bi­zalmat gyengíthetné. Az országgyűlés alkotásai állami életünk határozott javulására vannak ; a A tudomány az a fegyver, Melylyel minden ellent megver, S tudás művét vive véghez, Felemel az Istenséghez . . . S metörvén a föld göröngyét, Hinti a sziv drága gyöngyét. Nevel jövő nemzedéket, Derék, nemes, magyar népet. És a mint nem is remélte, Mi jutalmat se­m nyer érte, Mert mit a dal nyújthat, — kevés, Mindössze is elismerés. De az aztán meg van mélyen, Itt is e szép ünnepélyen, Hol minden sziv érte dobban, — Áldd meg Isten a legjobban ! Eö­rdögh Lajos: Karczolatok az ügyvédi praxisból. (Folytatás.) Oda kell tehát fejlődni népünknek, hogy az ügy­védet nem csupán peres ügyeiben való helyettesének, hanem jogi tanácsadójának ismerje, akkor midőn a baj keletkezőben van és hogy fizesse inkább a tanácsát jól, hogy perbeni helyettesítésre ne szoruljon, valamint a házi­orvost szívesebben fizeti, ha egész éven át nincs is beteg a háznál. Ily módon oda fog fejlődni e gyanúsított osztály is, hogy felismerve jótékony befolyását a társadalmi együttlétre , általánosabb és érdemelt méltánylásban fog részesülni, mert eredetileg, eszményileg véve, hisz oly szép, oly nemes az ügyvéd hivatása! Védeni a bűnösö­ket, nem hogy a társadalmi rendet veszélyeztetett tet­tükért a büntetést elkerüljék, hanem hogy a bírákat azon fényesebb, jobb szikrára figyelmeztesse, melyet a min­denható minden emberbe beoltott, s így emberiebb, el­nézőbb büntetés alkalmazására indítani őket; az ártat­lanság dicskörével övezni azt, ki ellen az ármány vagy a látszat a bűnösség hálóját szőtte ; kivívni özvegyek és árvák jogait, a hatalmasabb, gazdagabb ellenfél, sokszor a pajtásság, sokszor, pénzének hatalmából folyó lyása ellen; elősegíteni a hatalom és önkény által tulbe­el-

Next