Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-09-12 / 73. szám

V. évfolyam. 1878. Előfizetési dij, helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve, egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. 73. min­. Szerkesztőség és itiarló-lxiva,ta.l: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. B.-Csaba, szeptember 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdag fenti és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként szétszel * : vasárnap és csütörtökön.­­—i Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B­ urnái B.­Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. B.­Csaba, szept. 9. Minálunk az emberek — talán véralkatuk­nál fogva — inkább magukn­a­k élnek, s h­a ujabb időben a takarékpénztárak gyarapodása által a társulási elvnek gyakorlati volta diadalokat ara­tott is országszerte; • s ha egyik másik irányban elismerést érdemlő tevékenységet fejtenek ki e honnak jobbjai s ha végül hölgyeink a szenvedő emberiség javára buzgólkodnak is, vajmi ele­nyészőleg csekély az, mit mi e téren felmutatni tudunk a művelt külföld által társulás (Associa­tion) utján elért eredményhez képest! Ritka falu észak Németországban, mely ol­vasókörrel, kölc­sönkönyvtárral ne rendelkeznék, és mig mi az évszak nagy részében javában pihennünk, ott tudományos értekezleteket és nyil­vános közművelődési előadásokat rendeznek s azzal töltik be a téli hosszú esték nagy részét. Innen van, hogy művelt szomszédaink min­ket s kivált (nehezemre esik annak kimondása) hölgyeinket szellemiség, tudomány, gyakorlatias­ság tekintetében jóval felülmúlják. A­ társulás az egyihamket eszvináshoz közelebb hozza. Tervek megbeszéltetnek; haszonhajtó vál­lalatok keletkeznek ; a gazdászat, sőt a háztartás körül jónak bizonyult tapasztalatok közöltetnek itt s. a. t. A gondos anya, valahányszor teheti magá­val viszi serdülő gyermeket. A tudományos elő­adás, az élvezetes szavak­at, a szép zene elbű­völi a kis­fiú lelkét, — alig várja, hogy a tudós tanár által folytatni ígért, vegyészeti experimen­tumok sorát ismét láthassa. — Igy művelődik az ottani zsenge ifjúság, azért nincs is ott reá példa, hogy találkozzék (mint nálunk) iskoláit végzett leány vagy fiú, ki a gőzmozdony, távi­rászat, telephon, stb. titkait alaposan ne értené. Azt mondhatná valaki: ott jobbak az isko­lák s a kormány többet %lt közművelődési czé­lokra. Ne tessék hinni! nen ebben keresendő a baj kútforrása; a dolog oda lyukad ki, hogy nem szeretünk abstract tudományos könyveket, szaklapokat, szépirodalmi és közművelődési folyó­iratokat olvasni; és ez az, a­mi a német s franczia hölgyeket a mieknk fölé (tisztelet a ki­vételnek) helyezi. Pedig ho jgy ezen olvasmányok megszerzése kevés anyagi áldozattal jár, elmon­dom ugy, a miként annak practicumát odakün jártamkor tanulmányoztam. Városokban, hol könyvkereskedések léteznek, a népesség és a helyi értelmiség arányához ké­pest — egy vagy több „lap olvasókör," (Jour­nalcirkel) alakul. Minél­­ több tagból áll az ily társulat, annál több tudományos vagy szépiro­dalmi folyóiratot és szaklapot tart. A könyvárus az általa megrendelt olvas­mányt olykép küldi szét, hogy azt, vagy a tár­sulati tagok nevek betűrendje szerint, vagy ha a rendet ők jelölték meg — a szerint, kétszer hetentet küldi » tagak­a rásához »s­ elhozatja tőlük a kiolvasott lapokat, ezeket ugy az uton érkezett olvasmányt­­­ beirott könyv (Mappe) segítségével továbbítván olyformán , hogy mindenik tag a legújabb és későbbi lapok számaiból, egy-egy példányt kapjon. Ily módozat mellett a társulat minden tagja 12 sőt több­ szaklapot és folyóiratot olvashat, s ezen szellemi élvezete alig kerül egy szaklap vagy szépirodalmi folyóiratnak évi megrendelési árá­ba, mivel a könyvárus nyeresége abból áll csak hogy az év végével az összes lapokat szépen be­kötve a tagok között elárusítja. Vidékre a lapok az olvasó­kör számára a könyvkereskedő által minden héten egyszer to­vábbuttatnak, azon különbséggel, hogy a külde­mény a társulat egyik eleve tagjára czimeztetik, ki a tagok meghatározandó közti felosztást ugy a kiolvasott lapok beszedését és végre ezek­nek a könyvkereskedőhöz való visszaküldését esz­közli. Képzelem mily élvezettel olvassák ama kö­rök a jelenben duló boszniai háború alkalmából szinre került harczi eseményeknek szemtanuk által hozott tudósításait; mily érdekkel nézik a a párizsi világkiállításnak rajzok és fényképekben, gazdag közleményeit és életleírását stb. Vajon nálunk minden városkában, község­ben, nem lehetne ezt létrehozni, vajon nincs e csekély kivétellel minden községnek, papja, taní­tója vagy legalább egy értelmi egyénisége, ki ilyen nemes mozgalom élére állhatna. Valóban kétségbe kellene esnem fajunk élet­revalóságán, ha ezt elhinném. Csak akarat és vállakozás kell hozzá és egyéb semmi! És ha ez így lesz országszerte, a „Pesti Naplónak" sem lesz oka (mint azt nem rég köz­rebocsátott felhívásában tevéi feljajdulnia , hogy az Akadémia által kiad­ott „Szépirod­almi szemle" b. Sina Simon subvencziója nélkül sok ideig nem­birt volna fenállani, — hogy : a Kisfaludy, Pe­tőfi, a természet és történelmi társulatok által kiadott tudományos folyóiratok, továbbá a szak­lapok alig birnak tengődni, ugy hogy ezek egyi­kének csak 60 előfizetője akadt, — hogy szép­irodalmi és képesujságainktól a rajzolók (nem le­hetvén őket kellőleg díjazni) külföldre vándo­rolnak sőt. Szívleljük meg hát szellemi hátramaradásunk konsequencziáit ... és cselekedjünk szaporán. E. P. Gy. i >M D tárczája. Egy szívességért. (Folytatás.) Midőn ugyanis a hasadékon keresztül Thisbét meg­láttam, ugy éreztem, mintha szivem is részt vett volna szemem e pillantásán, de közbelépett a pajzán is s igy nem sokára fenn voltam a korlát tetején s innen egyik meggyfa ágába kapaszkodván szemléltem a sétálókat, jobban mondva a sétálót. Hiába lestem az alkalmat, hogy a leán­nyal egyedül beszélhessek, m­ígnem több­szöri nyaktörő kísérlet után sikerült egyszer vele egye­dül maradnom. Ily magasságról vallottuk egymásután először a mézes szerelmet. Azóta többször is adtuk egymásnak az édes légy­ottokat s bár savanyúak voltak a meggyek körülöttem, mégis édesnél édesebb szavakat tudtam neki mondani. Később a kertészt is megvesztegettem s így má­szási tehetségem felhasználása után a szerelem trónján semmitől sem kellett félnem, ha csak nem az ... . öregtől . . Én s Gizella megszerettük egymást ugy, hogy az első csók is elcsattant volt már, anélkül, hogy az öreg­nek sejtelme is lett volna e találkozásokról. Illés úr következetes maradt s midőn 17 éves le­ánya fiatal embertől csak beszélni is merészkedett, min­dig iszonyú dühössé tett. De térjük vissza a kezü­üre, mely éji álmaimat édesítette, a keztyű­rű, a mely Gizellám finom kacsóit takarta, azt az ujját is, mely egykor viselni fogja a leg­boldogabb vőlegénytől kapott egygyürüt * * Másnap reggel rózsás kelvvel ébredtem fel s alig vártam a 11-ik órát, a mikor pam — pardon, Illés ur lakába menni szándékoztam. Hosszú idő elmultával eütötte valahára a tizen­egyet s én mint őrült szerelme Illés ur háza felé irány­zom gyors lépteimet, az az Giella . . . A kertész, ki az udvarba állott csakúgy bólint­gatta ősz fejét, a mikor l­etyke látott felugrálni a lép­csőkön. Miután kopogtattam, bénítottam az ajtón. „Jó regg S itt megakadt torkomon a szó. A nyugalmazott százados vagyis villogtatva lépett elém s egy örgő „Mit Illés ur kardot kiván °-t har­sogtatott füleimbe. Már bőröm alatt érzem­ a kard hegyét, de nagy megnyugtatásomra Illés ur féle helyezé azt s csak ez­után láttam be, hogy tulajdaképen az ép kitisztított kardokat szemlélte volt s nem életem után tört. „De hát mit vétettem én hogy ily gyáva vagyok," — mormogtam magamban s udvarias reverenczia után nevemet akarám­ közleni : „Dámy Ber . . . ." S itt ismét torkomon akadt meg a szó. E pillanatban ugyanis belépett meglátott, bámultában nagyot sikoltott. Gizella s midőn Az apa ezt észrevette s mérges tekinteteket vetvén reánk gyanúsan hunyorgatott kicsiny szemeivel. Én pedig ott állottam, magam sem tudom hogyan. Annyi bizonyos, hogy ugy rémlett előttem, egész szoba Gizelákkal s mérges nyugalmazott mintha az százado­sokkal lett volna telve, sőt a kardok is tánczolni kezdtek szemeim előtt. A leány ezalatt elhagyta a szobát, bizonyára apja szigorú intésére. Illés itt ezután mereven megállott előttem s pár perez, után kardot vévén kezébe, felém rohant. „Ön ismeri lányomat? Honnan ismeri?" —- így ordított dühében. Most már bizonyos voltam­ halálom közeledtében, s ily szorongatott helyzetben nem tudtam szóhoz jutni. . Elfeledtem, mert jöttem tulajdonkép ide, s oda futkostam a szobában kikerülve a dühös csak ide százados fenyegetéseit. Végre mentegetni kezdem magam, hogy koránt­sem a leány okozta idejövetelemet. (Folyt, köv.)

Next