Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-09-12 / 73. szám
V. évfolyam. 1878. Előfizetési dij, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. 73. min. Szerkesztőség és itiarló-lxiva,ta.l: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. B.-Csaba, szeptember 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdag fenti és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként szétszel * : vasárnap és csütörtökön.—i Egyes számára 10 kr. kapható Biener B urnái B.Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. B.Csaba, szept. 9. Minálunk az emberek — talán véralkatuknál fogva — inkább maguknak élnek, s ha ujabb időben a takarékpénztárak gyarapodása által a társulási elvnek gyakorlati volta diadalokat aratott is országszerte; • s ha egyik másik irányban elismerést érdemlő tevékenységet fejtenek ki e honnak jobbjai s ha végül hölgyeink a szenvedő emberiség javára buzgólkodnak is, vajmi elenyészőleg csekély az, mit mi e téren felmutatni tudunk a művelt külföld által társulás (Association) utján elért eredményhez képest! Ritka falu észak Németországban, mely olvasókörrel, kölcsönkönyvtárral ne rendelkeznék, és mig mi az évszak nagy részében javában pihennünk, ott tudományos értekezleteket és nyilvános közművelődési előadásokat rendeznek s azzal töltik be a téli hosszú esték nagy részét. Innen van, hogy művelt szomszédaink minket s kivált (nehezemre esik annak kimondása) hölgyeinket szellemiség, tudomány, gyakorlatiasság tekintetében jóval felülmúlják. A társulás az egyihamket eszvináshoz közelebb hozza. Tervek megbeszéltetnek; haszonhajtó vállalatok keletkeznek ; a gazdászat, sőt a háztartás körül jónak bizonyult tapasztalatok közöltetnek itt s. a. t. A gondos anya, valahányszor teheti magával viszi serdülő gyermeket. A tudományos előadás, az élvezetes szavakat, a szép zene elbűvöli a kisfiú lelkét, — alig várja, hogy a tudós tanár által folytatni ígért, vegyészeti experimentumok sorát ismét láthassa. — Igy művelődik az ottani zsenge ifjúság, azért nincs is ott reá példa, hogy találkozzék (mint nálunk) iskoláit végzett leány vagy fiú, ki a gőzmozdony, távirászat, telephon, stb. titkait alaposan ne értené. Azt mondhatná valaki: ott jobbak az iskolák s a kormány többet %lt közművelődési czélokra. Ne tessék hinni! nen ebben keresendő a baj kútforrása; a dolog oda lyukad ki, hogy nem szeretünk abstract tudományos könyveket, szaklapokat, szépirodalmi és közművelődési folyóiratokat olvasni; és ez az, ami a német s franczia hölgyeket a mieknk fölé (tisztelet a kivételnek) helyezi. Pedig ho jgy ezen olvasmányok megszerzése kevés anyagi áldozattal jár, elmondom ugy, a miként annak practicumát odakün jártamkor tanulmányoztam. Városokban, hol könyvkereskedések léteznek, a népesség és a helyi értelmiség arányához képest — egy vagy több „lap olvasókör," (Journalcirkel) alakul. Minél több tagból áll az ily társulat, annál több tudományos vagy szépirodalmi folyóiratot és szaklapot tart. A könyvárus az általa megrendelt olvasmányt olykép küldi szét, hogy azt, vagy a társulati tagok nevek betűrendje szerint, vagy ha a rendet ők jelölték meg — a szerint, kétszer hetentet küldi » tagaka rásához »s elhozatja tőlük a kiolvasott lapokat, ezeket ugy az uton érkezett olvasmányt beirott könyv (Mappe) segítségével továbbítván olyformán , hogy mindenik tag a legújabb és későbbi lapok számaiból, egy-egy példányt kapjon. Ily módozat mellett a társulat minden tagja 12 sőt több szaklapot és folyóiratot olvashat, s ezen szellemi élvezete alig kerül egy szaklap vagy szépirodalmi folyóiratnak évi megrendelési árába, mivel a könyvárus nyeresége abból áll csak hogy az év végével az összes lapokat szépen bekötve a tagok között elárusítja. Vidékre a lapok az olvasókör számára a könyvkereskedő által minden héten egyszer továbbuttatnak, azon különbséggel, hogy a küldemény a társulat egyik eleve tagjára czimeztetik, ki a tagok meghatározandó közti felosztást ugy a kiolvasott lapok beszedését és végre ezeknek a könyvkereskedőhöz való visszaküldését eszközli. Képzelem mily élvezettel olvassák ama körök a jelenben duló boszniai háború alkalmából szinre került harczi eseményeknek szemtanuk által hozott tudósításait; mily érdekkel nézik a a párizsi világkiállításnak rajzok és fényképekben, gazdag közleményeit és életleírását stb. Vajon nálunk minden városkában, községben, nem lehetne ezt létrehozni, vajon nincs e csekély kivétellel minden községnek, papja, tanítója vagy legalább egy értelmi egyénisége, ki ilyen nemes mozgalom élére állhatna. Valóban kétségbe kellene esnem fajunk életrevalóságán, ha ezt elhinném. Csak akarat és vállakozás kell hozzá és egyéb semmi! És ha ez így lesz országszerte, a „Pesti Naplónak" sem lesz oka (mint azt nem rég közrebocsátott felhívásában tevéi feljajdulnia , hogy az Akadémia által kiadott „Szépirodalmi szemle" b. Sina Simon subvencziója nélkül sok ideig nembirt volna fenállani, — hogy : a Kisfaludy, Petőfi, a természet és történelmi társulatok által kiadott tudományos folyóiratok, továbbá a szaklapok alig birnak tengődni, ugy hogy ezek egyikének csak 60 előfizetője akadt, — hogy szépirodalmi és képesujságainktól a rajzolók (nem lehetvén őket kellőleg díjazni) külföldre vándorolnak sőt. Szívleljük meg hát szellemi hátramaradásunk konsequencziáit ... és cselekedjünk szaporán. E. P. Gy. i >M D tárczája. Egy szívességért. (Folytatás.) Midőn ugyanis a hasadékon keresztül Thisbét megláttam, ugy éreztem, mintha szivem is részt vett volna szemem e pillantásán, de közbelépett a pajzán is s igy nem sokára fenn voltam a korlát tetején s innen egyik meggyfa ágába kapaszkodván szemléltem a sétálókat, jobban mondva a sétálót. Hiába lestem az alkalmat, hogy a leánnyal egyedül beszélhessek, mígnem többszöri nyaktörő kísérlet után sikerült egyszer vele egyedül maradnom. Ily magasságról vallottuk egymásután először a mézes szerelmet. Azóta többször is adtuk egymásnak az édes légyottokat s bár savanyúak voltak a meggyek körülöttem, mégis édesnél édesebb szavakat tudtam neki mondani. Később a kertészt is megvesztegettem s így mászási tehetségem felhasználása után a szerelem trónján semmitől sem kellett félnem, ha csak nem az ... . öregtől . . Én s Gizella megszerettük egymást ugy, hogy az első csók is elcsattant volt már, anélkül, hogy az öregnek sejtelme is lett volna e találkozásokról. Illés úr következetes maradt s midőn 17 éves leánya fiatal embertől csak beszélni is merészkedett, mindig iszonyú dühössé tett. De térjük vissza a kezüüre, mely éji álmaimat édesítette, a keztyűrű, a mely Gizellám finom kacsóit takarta, azt az ujját is, mely egykor viselni fogja a legboldogabb vőlegénytől kapott egygyürüt * * Másnap reggel rózsás kelvvel ébredtem fel s alig vártam a 11-ik órát, a mikor pam — pardon, Illés ur lakába menni szándékoztam. Hosszú idő elmultával eütötte valahára a tizenegyet s én mint őrült szerelme Illés ur háza felé irányzom gyors lépteimet, az az Giella . . . A kertész, ki az udvarba állott csakúgy bólintgatta ősz fejét, a mikor letyke látott felugrálni a lépcsőkön. Miután kopogtattam, bénítottam az ajtón. „Jó regg S itt megakadt torkomon a szó. A nyugalmazott százados vagyis villogtatva lépett elém s egy örgő „Mit Illés ur kardot kiván °-t harsogtatott füleimbe. Már bőröm alatt érzem a kard hegyét, de nagy megnyugtatásomra Illés ur féle helyezé azt s csak ezután láttam be, hogy tulajdaképen az ép kitisztított kardokat szemlélte volt s nem életem után tört. „De hát mit vétettem én hogy ily gyáva vagyok," — mormogtam magamban s udvarias reverenczia után nevemet akarám közleni : „Dámy Ber . . . ." S itt ismét torkomon akadt meg a szó. E pillanatban ugyanis belépett meglátott, bámultában nagyot sikoltott. Gizella s midőn Az apa ezt észrevette s mérges tekinteteket vetvén reánk gyanúsan hunyorgatott kicsiny szemeivel. Én pedig ott állottam, magam sem tudom hogyan. Annyi bizonyos, hogy ugy rémlett előttem, egész szoba Gizelákkal s mérges nyugalmazott mintha az századosokkal lett volna telve, sőt a kardok is tánczolni kezdtek szemeim előtt. A leány ezalatt elhagyta a szobát, bizonyára apja szigorú intésére. Illés itt ezután mereven megállott előttem s pár perez, után kardot vévén kezébe, felém rohant. „Ön ismeri lányomat? Honnan ismeri?" —- így ordított dühében. Most már bizonyos voltam halálom közeledtében, s ily szorongatott helyzetben nem tudtam szóhoz jutni. . Elfeledtem, mert jöttem tulajdonkép ide, s oda futkostam a szobában kikerülve a dühös csak ide százados fenyegetéseit. Végre mentegetni kezdem magam, hogy korántsem a leány okozta idejövetelemet. (Folyt, köv.)