Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-02-21 / 15. szám
V. évfolyam. 1878. 13. szám. P.Csaba, február 14-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnás B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalvánnyal. A becsület védelme. Az embernek legszentebb vagyona a becsülete. Elismerte ezt a legrégibb és legújabb kor egyformán, s igyekeztek is minden időben olyan intézmények létesítésén, melyek a becsületet a legkisebb jogtalan megtámadástól is óvják, védelmezzék, s a becsülete megmentése után való küzdelem sokszor mennyi túlságot, elhamarkodott, vagy jóformán meg sem gondolt tettet idézett már elő! Nem kell e tekintetben messze menni. Majd minden nap olvassuk igaztalan eredményeit, lapjainkban a párbajok vagy egyeseknek „tényálladék meg nem állapíthatása" „bizonyítékok elégtelensége" s több efféle miatti felmentését. Mindenikben roppant vád és igaztalanság rejlik. Mindenik arra int, hogy a becsület megvédése tekintetében hiányos, kezdetleges mind törvényes, mind társadalmi intézményeinknek mindnyája. Ezúttal é:; e helyen nem szólhatok én arról, vajjon miben és hol hibás a törvénynek intézkedése? Nem arról sem, mennyiben alkalmasak a mostaniban szokásos párbajok és társadalmi intézmények e tekintetben. Mind látjuk, vagy érezzük úgy is a kirívó visszásságokat. Hanem egy közelfekvő bajt, egy hazánkban sok kellemetlenséget előidézett tényt konstatálnom kell s annak ismétlődései elébe az akadályt, a gátokat így is kötelesség rakosgatni. Mióta a bűnügyek felderítése körül minálunk is az úgynevezett kutató eljárás (processus inquisitorius) alkalmaztatik, számos méltatlan zaklatás, igaztalan meghurczolás vitetett véghez. Országszerte így volt ez. Nemcsak azért bosszantó ez, mert itt egyes ember szeszélyétől sok minden függ; nem is csak azért, mert nem minden emberrel születik vele a tapintat és okos belátás, hanem leginkább azért, mert nincs elég lelkiismeretteség az előleges vizsgálatok megejtésében. Sokszor fiatal, egészen tapasztalatlan egyének szerepelnek, mint vizsgálók, akik sok esetben sem a törvény intézkedéseit nem ismerik (vagy nem akarják) kellően, sem a vádolt, vagy gyanú alá vettnek nyelvét nem értik eléggé; szóval, a felületesség minden attribútumával ellátva vetik meg azt az alapot, melyen épül aztán fel az a per, melyből kinő valakinek világ- és látszólagos törvényszerinti becsületessége vagy gaz volta. Igaz, hogy a mint legszentebb vagyon a becsület, ugy legkényesebb is az arra vonatkozó minden eljárás. De épen ezért a legnagyobb óvatossággal s a legvatottabb és legértelmesebb egyének állítandók ez ügyek közé. Évek óta szúrja az a dolog ez érdeklődő közönség szemét, de nem tétezett felszóllalás, pedig csupán ezért, hogy valaki személyére vonatkozó sértésnek ne vegye (Nálunk mindjárt mindent személyeskedésnek magyaráznak). — — Most is csak azért hozom fel ezt a kényes dolgot, mert most már hazánk e tekintetben kitűnő erőkkel, szerencsés közegekkel van ellátva. A véletlen vagy bármi más hozta így magával, mindenesetre örvendetes jelenség. Ügyeljenek is rá mindenkor a vizsgáló bírák és a más becsülete felett dönteni rendelt férfiak, hogy meneküljön meg inkább tíz vétkes, mint egy ártatlan elítéltessel. Az elhamarkodást megtenni könnyű, de aztán helyrenézni nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen is. A túlságos ügybuzgalomnak, vagy megfontolatlan elhamarkodásnak messzebb vágó következményei is vannak itt. Nem csupán az, hogy sok esetben az ártatlan családbeliekre is homályt vet a valamelyik tagra reásütött becstelenségi bélyeg, hanem az is, hogy egy-egy efféle ügy az államnak és közigazgatásnak igen sok közegét veszi igénybe, sok fáradságos munkát és még költséget is okoz. Nem hagyható tekinteten kívül az sem, hogy az igaztalanul megtámadottnak lelki állapota is leirhatlan. Hitet és bizodalmat veszt az emberekben , tiszteletlenség támad lelkében a rend és törvények iránt, s mindennel való elégedetlenségnek ugy is mindenütt lappangó szikráit felette éleszti a becsületnek minden legkisebb méltatlan megbántása. Mintha hallanám az ellenvetést, hogy milyen ideális túlvilági elvek ezek, amelyekre én czélzok. Fájdalom, hogy ez ellenvetésnek némileg igaza van. De hát mi nagyon szeretjük mindenben nyakrafőre utánozni a külföldet! Utánozzuk a becsület sérthetlenségére nézve is. Közegeink és törvényeink legyenek olyanok e legszentebb vagyonra vonatkozólag, hogy épen ezekkel ne csináljunk még több zavart. Megyénk törvénykezése legyen e tekintetben szép példány az ország többi ilyes hatóságai előtt is. Amit nem szeretnénk, hogy mások velünk tegyenek, mi se tegyük azt másoknak. A jogosultak ügyeljenek fel, hogy a becsületbe vágó dolgok törvényes elintézései körül érett, tanult, tapasztalatdús s minden más tekintetben megbízható egyének álljanak. M. S. — Egy „piczula” szomorú és igaz története. Történt, hogy valamelyik osztrák bíróság gyanúba fogott egy magyar 10 krajczárost, hogy hamis s nem valódi. További eljárás végett említett biróság jelentést ten az osztrák igazságügyminiszternek •/. alatt behajlítván a „corpus delicit." Az osztrák igazságügyér sietett a piezula behajlítása mellett hivatalosan megkeresni a magyar igazságügyminisztert, hogy miután alapos gyanú van, miszerint a „behajlított" tíz krajczáros hamis, vizsgáltassa azt meg. A gyanúsított piczula tehát átküldetett hivatalból *. alatt behajlítva a körmöczi pénzverdéhez véleményadás végett. — A körmöczi pénzverdében erős szakértői vizsgálat alá vétetvén a szerencsétlen piczula, kitűnt, hogy nem hamis, csak bizony kissé elkopott. Miről is a pénzverde igazgatója hivatalos jelentést ten az igazságügyminiszternek, egyszersmind •/. alatt behajlítván egy újdonatúj piezulát, kérvén egyszersmind 1 krajczár költségtöbblet megtérítését. — Az igazságügyminiszterium jelentést tett az osztrák igazságügyministeriumnak, hogy a piezula valódi •. alatt behajlítva küldi vissza s kéri a krajczár megtérítését. — Az osztrák igazságügyminiszterium értesité erről a megkereső bíróságot el nem feledvén behajlítani a piezulát. Az osztrák vizsgáló biró azonban szörnyen elbámult, mikor az általa felküldött kopott, ronda tiz krajczáros helyett az akták mellékletéből egy újdonatúj, fényes, forgalomban még addig volt tiz krajczáros hullt ki. A dolgot sehogy sem birta megmagyarázni magának. Jelentést ten a törvényszékeknek. — A törvényszék meghívta a szakértőket, kik másfél évvel előbb ama bizonyos piczulát gyanúba fogták s kik konstatálták, hogy ez a piczula nem az a piczula. Miről is a törvényszék jelentést tőn az osztrák igazságügyministernek s tiszteletteljesen •. alatt visszahajlítván a fényes piczulát, kérte a i jÉngpi KÉnf líraija. Dicsérő versek nagyérdemű Kéz József úrról, midőn fődoktori méltóságra felemeltetett volna 1791. aug. 30-kán Pesten!*) Dicsekedhetel te méltán Mátra fája, Minthogy vagy sok derék férfiak hazája, Itt termett gróf Haller és báró Orczyak, Te benned születtek iires Amássyak, Kik mind a hazának oszlopi színei, S a te tájékodnak igazi díszei, Ezek a nagy nevek Gyöngyöst gyöngygyé teszik, Hogy eredetieket e tájakból veszik. Réz József kicsinynek látszik tán Gyöngyösnek, Bár tudja ezt is ott lenni törzsökösnek. De nem, mert valóban örülhet ennek is, Nem kis díszt köszönhet Réz Józsefjének is. Ez az, aki gyógyit világtalanokat, Sőt már látókká is tett számos vakokat. Ez az, a kit egy vak, kit ő meggyógyított. Nem Réznek, de drága aranynak szólított. Ez az, a kit több ily vakok igy áldanak. Hogy ő általa uj napfényt láthassanak. Ő folytatja ezt a nemes mesterséget, Mely nagy elmét kíván és nagy merészséget. Már csak egy vakot is megvilágosítani, Beh nagy áldás! méltó az ilyet áldani! Mely kedves a napot nézni szemeinkkel! Jól érezzük minden érzékenységünkkel. Hát a ki a jótól soká megfosztatott, Mit nyert, ha egyszerre világot láthatott? Ez érzi valóban a látás jóságát, S mely örömmel nézi a napnak világát! Mit nem érdemelne hát az a világtól, A ki csak egyedül egy vakkal is tesz jól ! Ha én itt dicsérni találnám a szemet, Azt kérdhetnék, hová tettem az eszemet. A szem elsőségét jól tudják mindenek. Kivált azok, akik uj látást nyerjenek. Dicsérem hát csupán az oly orvosokat, Kik az orvoslásra adják önmagokat. Réz Józsefet áldom azoknak nevében, Kik részt vettek az ő felsegéllésében. Kívánok szerencsét neki továbbra is, Vigye segedelmét több országokra is. Tudom minden igaz magyar örül annak, hogy hazájában ily hasznos fiak vannak. Kik a tudományban ennyire mehetnek, S másutt is a haza díszére lehetnek. Igy nem fog szorulni a világ csalókra, idegen országról jött földönfutókra. Ha hasznos szemorvost keblében is talál. A micsodás te is Réz Józsefünk valál. Irigyek! menjetek, ne rágalmazzátok. Fürész-fogatokkal mire marezongnátok ? (* Ugyanazon Réz József, a ki 1795-ben Békésmegyében, mint „veszedelmes principiumi" ember felségsértési pörbe fogatott, s kinek peréből kivonatokat közlöttünk.