Békésmegyei Közlöny, 1879. január-június (6. évfolyam, 1-63. szám)

1879-01-16 / 5. szám

YI. évfolyam, 1879. 5. szám. H.-Csab­á, január 16-án. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osírtör­tökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és k­iadó­ Iu­­ V­a­­t­a, 1 . Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.­Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbani, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautal­ványnyal. Előfizetési felhívás hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes kül­déssel . Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivathoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „fiókC­smeg­yei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenp­­éldány jár. HÜT" Hirdetések jutányos áron fogad­tatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január 1-jén. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Ke csak földművesek legyünk, i. Volt alkalmam többször hangoztatni, men­­nyire szükséges volna iparossabbá lennünk, hogy a mindég emelkedő terheket fedezni bírjuk s fo­kozott igényeinket kielégíthessük. De a jövő okozta aggodalmak is megkívánják tőlünk az iparkodást és takarékosságot, hogy valamicskét félre tehes­sünk aggkorunk nyugalma és családunk jövője biztosítása végett. Azonban erre irányzott törekvést —­ külö­nösen alföldünkön — alig észlelhetünk. Szántani, vetni, kapálni ki sem tud jobban megyénk népénél, a földművelés terén, mint phi­sikai eszközök, kitűnően használhatók ők, és ha isten boldog esztendőt, jó termést ad, akkor nincs baj, van hegyen völgyön lakodalom; de ha az elemek közbe szólnak, ha fagy, aszály, rozsda és egyéb kalamitás tönkre teszi vetéseinket, nincs a mi megmentsen az ínségtől. Hogy menekedhes­sünk: az éhség kínaitól, — szégyen kimondani, — idegen segélyt és könyöradományt kell kol­dulnunk. Ott van 1863. és 1866. És mindez azért van, mivel a földmüvelés­sel egyoldalulag, — egyedül csak a szántás ve­téssel foglalkozunk s e téren is oly előrelátás és okszerűség nélkül, mintha a 18-dik század óta mit se haladtui­ volna és mert egyébbel épen nem foglalkozunk. Nem állitható, hogy a földmivelés terén ok­szerű gazdálkodásra, haladásra ki sem oktatott és serkentet volna. A számtalan kitűnő szak­mű­veken kívül — ott van Makri Sámuel urnak a „búza túltermeléséről" irt jeles és gyakorlati pár­beszéde ; egyes kiváló gazdák mintaszerű gazdál­kodása ; a megyei gazdasági­ egylet serkentő mű­ködése s dac­ata annak, a mezei gazdálkodás nem haladt annyira, hogy állattenyésztésre nagyobb gond fordíttatnék; pedig eltekintve az elkerülhet­lenül szükséges és nagy hasznú trágyanyeléstől, az állattenyésztés volna részben hivatott gazdasá­gunkban a szaktermések veszteségeit enyhíteni azon haszon által, melyet nyújtana. Hanem az ilyen gazdálkodás sem mondható még egészen kifejlettnek s az ipar­ élet oly fokú haladásának, mely anyagi biztonságunk garan­cziáját képezhetné.Mind addig, mig nyers terményeinket fel­dolgozatlanul adjuk el s.a munka nyereségét más­nak fizetjük meg, csak vak szerencse vezethet gazdagodásra. Amennyiben a kis ipar képezi az átvezető hidat a nagy iparhoz, mindenekelőtt megyénk tényezőinek egész lélekkel kellene odahatni, hogy a háziipar azon neme kultiváltassék nálunk, mely a földipartól nyeri anyagát , illetve a földiparral áll összeköttetésben. A háziiparhoz szükséges idő és munkáskéz nem hiányzik, csak a munkához szükséges aka­rat meglegyen. Sajnosan tapasztalható, hogy megyénkben különösen az alsóbb osztályú,­­ valamint föld­mives nők meglehetős keleti kényelemben élnek, kivált magyar helyeken. A sok fosztás, fonal­ké­szítés es — itt-ott — a szövésen kívül mással alig foglalkoznak, tehát a háziipar köztük nem honosult meg, pedig főleg ők volnának hivatva a földiparnak hasznos értékesítői lenni a házi­iparbani ténykedés által. A háziipar gyakorlásába maguk a férfi mun­kások is befolyhatnának, a földm­ivelésből fenma­radt idejökben. Mert azt megint nem lehet ok­szerű eljárásnak tartani, hogy a mezei munkások elvégezvén a szántást, vetést, aratást, takarást és nyomtatást, zsebre dugott kézzel malmok alatt, kovács-mühelyekben pipázgatva töltsék el idejü­ket. Ez nemcsak azért káros nemzetgazdászati szempontból, mivel a pénzt érő idő terméketlenül A Jkssigfíi Efiziöai társzája. Budapesti tárczalevelek. I. Budapest, jan. 14. (A jog- és államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer re­formja tárgyában egybehívott enquéte. — Joachim hangversenye. — Márkus Emília „Juliá"-ja. — Dr. Heinrich Gusztáv baklövései. — Jégpálya. — A főváros vendégei: Rossi, Massenet, fronzier, Hor­tier. — N­agy Imre és neje vesztesége. — Játékrend-változás — Jámbor óhajtás.) A hét egyik elsőt eseménye kétségkívül a Joachim hangversenye. Én halottam őt s azért bátran mondhatom, hogy a hatást, melyet ő hegedű­királyi fensége játékit kelt, leirni nem, érezni lehet csak. Mindenesetre nagyobb élvezetet nyújtott, mint a jog- és államtudományi vizs­gálati rendszer reformja tárgyában egybehívott tárgyalásai. Nézetem szerint az ilyen enquétezés enquéte mig a középiskolai tanterv kiáltó rendellenességén addig, nem segítnek, — meddő marad. A nemzeti színház legérdekesebb előadása volt pén­teken „Romeo és Júlia" — nagy közönség előtt. Ide s­tova egy éve, hogy e darabot utoljára láttuk s ha Már­kus Emília „Juliá”-ja akkor már, a kisasszonynak, mint színi tanodát végzett növendéknek első színpadi fellépte­kor számára mindenki szivét megnyerte s ha már akkor a lapok hasábokat irtak a „színművészet egén feltünt uj csillag" dicsőségére, —­agy most azt ujabban megerő­síthetik , sőt ha lehet még fokozhatják. Elég legyen meg­jegyeznem, hogy a k. a.-t ötször tapsolták a lámpák elé a harmadik felvonás után. Nem hiszem azonban, hogy dr. Heinrich Gusztáv is ott lett volna a tapsolók közt. Ez a tudós fiatal dr. — nem elégelve meg saját a Lloyd" tárczájában aratott hazafias (?) dicsőséget, most neki ront a „Nemzeti Hirlap"­ban az uj vállalatoknak sorban. Kezdi a „Magyar Lexi­con"-on és végzi a Sebestyén Gyula „Világtörténet -én. Az előbbire nézve a N. H." szokott lojalitással vasár­nap hoz egy levelet Somogyi Edétől, melyben a Heinrich féle szélnek eresztett állítások minden alaptól megfosz­tatnak — sőt a személyeskedés színét nyerik, — az utób­bira pedig, bár az is felesleges lett vona, Sebestyén rég megadta a feleletet. Hogy mindkét, fent nevezett vállalat okvetlenül hézagpótló, szükséges , azt tovább a műveit olvasónak fejtegetnem nem kell. Heinrich úr tehát kriti­káival jégre akarja vinni a könyvvásárló közönséget — sokkal veszedelmesebb jégre, mint milyen a pesti kor­csolya-egylet jégpályája. Ott vasárnaponként — persze csak szép időben — gyönyörű kép tárult elénk. Különösen este, mikor a szí­nes lángok öntötték fényüket a festői csoportokra, nyert a pályán hemzsegő vidám élet tündéri színezetet.­ Csak­hogy úgy látszik az idő nem akarja tűrni, hogy a jégen konc­entráljuk magunkat. Folyton nedvesség uralkodik , csak e soraim írása közben kezd végre szárazabb szél fújni. Kell is, hogy a főváros ne lucsoktenger módjára várja vendégeit. A Nagy Rossi jó Pestre, hogy itt f­ hó 16. és 18-án a herminatéli német színházban fellépjen. A­ki ösmeri ezen kis színházacska tét viszonyait, az e hír alapos vol­tán, — bármenyire erősen tartja is az magát. Ha egy zártszéket tíz forinttal fizettet is meg­kétkedik, majd az igazgató, még akkor sem fogja ez egy Rossi igényeit ki­elégíteni. Ide kellett volna érkeznie Massenet Józsefnek is hogy nagy operája, a „Lahor királya" első előadását dirigálhassa. Minthogy azonban a játékrend megváltozik Nagyné Benza Ida kedves öt éves okvetlenül fiacskája halála miatt, Pázmándy Dénes, az ismert műbarát­főúr, elébe ment a vendégeknek Bécsbe, hogy őket erről értesítse. Massenet tehát társaival alig­ha­nem előbb Milanóba ment s csak aztán jő Budapestre. Akkorra ta­lán a megszomorodott művésznő, ki most férjév­el, a ki­tűnő hős színész Nagy Imrével, kis körutat tesz, s vis­­szatérve, a „Lahor király"-ban már felléphet. Massenet­vel, ki 82 éves középtermetű ember, Gonzier Armand, jeles zenebiráló és Hortier hírlapíró utaznak. Az előbbi zenészeti szaklapjának minden számában hoz valami köz­leményt a magyar zenéről s a magyaroknak általában jó barátjuk, ugy hogy Párisban „tiszteletbeli magyarnak"­(le hongrois honorair) nevezik. Az utóbbi, Hortier úr, a „Figaro" mindennapi munkatársa; szellemes finom em­bernek mondják. Várom a jövő hét eseményeit, hogy azokról önt tudósítsam. De csak azon feltevésben, hogy Benza Ida szerepét nem Tannerné fogja ideiglenesen énekelni s hogy akkor a nagy közönséggel együtt kön­­nyebben fog fellélegzeni az ön tisztelője : F. A.

Next