Békésmegyei Közlöny, 1879. január-június (6. évfolyam, 1-63. szám)
1879-01-16 / 5. szám
YI. évfolyam, 1879. 5. szám. H.-Csabá, január 16-án. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osírtörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó Iu Vata, 1 . Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbani, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel . Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivathoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „fiókCsmegyei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. HÜT" Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január 1-jén. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Ke csak földművesek legyünk, i. Volt alkalmam többször hangoztatni, mennyire szükséges volna iparossabbá lennünk, hogy a mindég emelkedő terheket fedezni bírjuk s fokozott igényeinket kielégíthessük. De a jövő okozta aggodalmak is megkívánják tőlünk az iparkodást és takarékosságot, hogy valamicskét félre tehessünk aggkorunk nyugalma és családunk jövője biztosítása végett. Azonban erre irányzott törekvést — különösen alföldünkön — alig észlelhetünk. Szántani, vetni, kapálni ki sem tud jobban megyénk népénél, a földművelés terén, mint phisikai eszközök, kitűnően használhatók ők, és ha isten boldog esztendőt, jó termést ad, akkor nincs baj, van hegyen völgyön lakodalom; de ha az elemek közbe szólnak, ha fagy, aszály, rozsda és egyéb kalamitás tönkre teszi vetéseinket, nincs a mi megmentsen az ínségtől. Hogy menekedhessünk: az éhség kínaitól, — szégyen kimondani, — idegen segélyt és könyöradományt kell koldulnunk. Ott van 1863. és 1866. És mindez azért van, mivel a földmüveléssel egyoldalulag, — egyedül csak a szántás vetéssel foglalkozunk s e téren is oly előrelátás és okszerűség nélkül, mintha a 18-dik század óta mit se haladtui volna és mert egyébbel épen nem foglalkozunk. Nem állitható, hogy a földmivelés terén okszerű gazdálkodásra, haladásra ki sem oktatott és serkentet volna. A számtalan kitűnő szakműveken kívül — ott van Makri Sámuel urnak a „búza túltermeléséről" irt jeles és gyakorlati párbeszéde ; egyes kiváló gazdák mintaszerű gazdálkodása ; a megyei gazdasági egylet serkentő működése s dacata annak, a mezei gazdálkodás nem haladt annyira, hogy állattenyésztésre nagyobb gond fordíttatnék; pedig eltekintve az elkerülhetlenül szükséges és nagy hasznú trágyanyeléstől, az állattenyésztés volna részben hivatott gazdaságunkban a szaktermések veszteségeit enyhíteni azon haszon által, melyet nyújtana. Hanem az ilyen gazdálkodás sem mondható még egészen kifejlettnek s az ipar élet oly fokú haladásának, mely anyagi biztonságunk garancziáját képezhetné.Mind addig, mig nyers terményeinket feldolgozatlanul adjuk el s.a munka nyereségét másnak fizetjük meg, csak vak szerencse vezethet gazdagodásra. Amennyiben a kis ipar képezi az átvezető hidat a nagy iparhoz, mindenekelőtt megyénk tényezőinek egész lélekkel kellene odahatni, hogy a háziipar azon neme kultiváltassék nálunk, mely a földipartól nyeri anyagát , illetve a földiparral áll összeköttetésben. A háziiparhoz szükséges idő és munkáskéz nem hiányzik, csak a munkához szükséges akarat meglegyen. Sajnosan tapasztalható, hogy megyénkben különösen az alsóbb osztályú, valamint földmives nők meglehetős keleti kényelemben élnek, kivált magyar helyeken. A sok fosztás, fonalkészítés es — itt-ott — a szövésen kívül mással alig foglalkoznak, tehát a háziipar köztük nem honosult meg, pedig főleg ők volnának hivatva a földiparnak hasznos értékesítői lenni a háziiparbani ténykedés által. A háziipar gyakorlásába maguk a férfi munkások is befolyhatnának, a földmivelésből fenmaradt idejökben. Mert azt megint nem lehet okszerű eljárásnak tartani, hogy a mezei munkások elvégezvén a szántást, vetést, aratást, takarást és nyomtatást, zsebre dugott kézzel malmok alatt, kovács-mühelyekben pipázgatva töltsék el idejüket. Ez nemcsak azért káros nemzetgazdászati szempontból, mivel a pénzt érő idő terméketlenül A Jkssigfíi Efiziöai társzája. Budapesti tárczalevelek. I. Budapest, jan. 14. (A jog- és államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer reformja tárgyában egybehívott enquéte. — Joachim hangversenye. — Márkus Emília „Juliá"-ja. — Dr. Heinrich Gusztáv baklövései. — Jégpálya. — A főváros vendégei: Rossi, Massenet, fronzier, Hortier. — Nagy Imre és neje vesztesége. — Játékrend-változás — Jámbor óhajtás.) A hét egyik elsőt eseménye kétségkívül a Joachim hangversenye. Én halottam őt s azért bátran mondhatom, hogy a hatást, melyet ő hegedűkirályi fensége játékit kelt, leirni nem, érezni lehet csak. Mindenesetre nagyobb élvezetet nyújtott, mint a jog- és államtudományi vizsgálati rendszer reformja tárgyában egybehívott tárgyalásai. Nézetem szerint az ilyen enquétezés enquéte mig a középiskolai tanterv kiáltó rendellenességén addig, nem segítnek, — meddő marad. A nemzeti színház legérdekesebb előadása volt pénteken „Romeo és Júlia" — nagy közönség előtt. Ide stova egy éve, hogy e darabot utoljára láttuk s ha Márkus Emília „Juliá”-ja akkor már, a kisasszonynak, mint színi tanodát végzett növendéknek első színpadi felléptekor számára mindenki szivét megnyerte s ha már akkor a lapok hasábokat irtak a „színművészet egén feltünt uj csillag" dicsőségére, —agy most azt ujabban megerősíthetik , sőt ha lehet még fokozhatják. Elég legyen megjegyeznem, hogy a k. a.-t ötször tapsolták a lámpák elé a harmadik felvonás után. Nem hiszem azonban, hogy dr. Heinrich Gusztáv is ott lett volna a tapsolók közt. Ez a tudós fiatal dr. — nem elégelve meg saját a Lloyd" tárczájában aratott hazafias (?) dicsőséget, most neki ront a „Nemzeti Hirlap"ban az uj vállalatoknak sorban. Kezdi a „Magyar Lexicon"-on és végzi a Sebestyén Gyula „Világtörténet -én. Az előbbire nézve a N. H." szokott lojalitással vasárnap hoz egy levelet Somogyi Edétől, melyben a Heinrich féle szélnek eresztett állítások minden alaptól megfosztatnak — sőt a személyeskedés színét nyerik, — az utóbbira pedig, bár az is felesleges lett vona, Sebestyén rég megadta a feleletet. Hogy mindkét, fent nevezett vállalat okvetlenül hézagpótló, szükséges , azt tovább a műveit olvasónak fejtegetnem nem kell. Heinrich úr tehát kritikáival jégre akarja vinni a könyvvásárló közönséget — sokkal veszedelmesebb jégre, mint milyen a pesti korcsolya-egylet jégpályája. Ott vasárnaponként — persze csak szép időben — gyönyörű kép tárult elénk. Különösen este, mikor a színes lángok öntötték fényüket a festői csoportokra, nyert a pályán hemzsegő vidám élet tündéri színezetet. Csakhogy úgy látszik az idő nem akarja tűrni, hogy a jégen koncentráljuk magunkat. Folyton nedvesség uralkodik , csak e soraim írása közben kezd végre szárazabb szél fújni. Kell is, hogy a főváros ne lucsoktenger módjára várja vendégeit. A Nagy Rossi jó Pestre, hogy itt f hó 16. és 18-án a herminatéli német színházban fellépjen. Aki ösmeri ezen kis színházacska tét viszonyait, az e hír alapos voltán, — bármenyire erősen tartja is az magát. Ha egy zártszéket tíz forinttal fizettet is megkétkedik, majd az igazgató, még akkor sem fogja ez egy Rossi igényeit kielégíteni. Ide kellett volna érkeznie Massenet Józsefnek is hogy nagy operája, a „Lahor királya" első előadását dirigálhassa. Minthogy azonban a játékrend megváltozik Nagyné Benza Ida kedves öt éves okvetlenül fiacskája halála miatt, Pázmándy Dénes, az ismert műbarátfőúr, elébe ment a vendégeknek Bécsbe, hogy őket erről értesítse. Massenet tehát társaival alighanem előbb Milanóba ment s csak aztán jő Budapestre. Akkorra talán a megszomorodott művésznő, ki most férjével, a kitűnő hős színész Nagy Imrével, kis körutat tesz, s visszatérve, a „Lahor király"-ban már felléphet. Massenetvel, ki 82 éves középtermetű ember, Gonzier Armand, jeles zenebiráló és Hortier hírlapíró utaznak. Az előbbi zenészeti szaklapjának minden számában hoz valami közleményt a magyar zenéről s a magyaroknak általában jó barátjuk, ugy hogy Párisban „tiszteletbeli magyarnak"(le hongrois honorair) nevezik. Az utóbbi, Hortier úr, a „Figaro" mindennapi munkatársa; szellemes finom embernek mondják. Várom a jövő hét eseményeit, hogy azokról önt tudósítsam. De csak azon feltevésben, hogy Benza Ida szerepét nem Tannerné fogja ideiglenesen énekelni s hogy akkor a nagy közönséggel együtt könnyebben fog fellélegzeni az ön tisztelője : F. A.