Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-09-21 / 99. szám

VI. évfolyam. 1879. 100. szám. B.-Csaba, szeptember 21-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csü­törtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.­Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. ^Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nálés a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványny­al. A tanítók s tanítói testületekről. A népiskolai közoktatást rendező 1868-ki XXXVIII. és 1876-ki XXXVII. t­cz. végrehaj­tását illetőleg ily utasítást találunk a vallás és közoktatási miniszter úrtól : „A népiskolai törvény 147. §-ának rendelete szerint : a községi (s az állami) elemi, felső nép-és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tan­kerületben tanítói testületté alakulni. A tankerületi tanítói testület annyi körre oszlik fel, a­hány járása van a megyének. A járási körök a községek segélyezésével kötelesek évenkint kétszer, az egész testület éven­kint egyszer tanítói értekezletre egybegyűlni. A község tehát ily alkalmakkal a törvény­szabta értekezletre menő tanítóját vagy tanítóit segélyezni tartozik, legalább is azzal, hogy oda is visszamenet fuvarral ellátja, vagy neki a fuvar­bért megtéríti." E törvény úgy látszik csak a községi s az állami tanítókat kötelezi, a többit pedig nem. S ez nagyon természetes, mert például az autono­mikus egyházak jogkörébe még egy miniszter sem nyúlhat be, hogy sértést ne kövessen el, s így őket, illetőleg tanítóit egyenesen nem kötelez­heti a tanítói testületekbe állásra; de tegyük fel csak a kormány szemüvegét, kell, hogy belássuk, miszerint az önkormányzati egyházak tanítói is erkölcsileg mintegy kényszerítve vannak a társa­kozásra. Ugyanis : A magas kormány éles szeme belátta azt, hogy az eféle testületek működése által féltékeny versenyt fog kelteni az oktatás s nevelés terén, annyira, hogy azok is, kik jogaikra támaszkodva rideg elszigeteltségben maradtak, később önként kötelezővé teszik magukra nézve e törvényt, be­látván annak nagy horderejű következményeit. Részletezzünk : Jelen korunkban úgy az ipar, mint a keres­kedelem, sőt a gazdászat is gőzerővel halad, vagyis : a mi tegnap jó s czélszerü volt, az már ma elavult s hátrányos ; tegnap még jó volt a faeke, már ma j­bb a vaseke; tegnap még jó volt a szótagolva tanító módszer, már ma elitélt s elvetett, s helyét a nyelvtani fontossággal bíró hangoztató módszer foglalja el. Mi okozza ezt ? A verseny, illetőleg a tanítói értekezleteken tar­tatni szokott mintaleczkék. Mert, ne habozzunk elismerni, hogy az értekezletek fő feladata az ily mintaleczkék tartása. Szóval, ha valahol, bizo­nyára itt érvényesül ez elismert igazság, hogy a gyakorlat a mester, utána tévén azonnal, hogy a példa vonz. Ide nézett a kormány sasszeme s előre látta, hogyha az autonomikus egyházak tulszárnyaltatni nem akarnak , mintegy erköl­csileg kényszeríteni fogják tanítóikat az állami s községi tanítók által megkezdetett tanítói testüle­tekbe lépésre. Igaz, hogy vannak jó tankönyvek, azokból a tanulni szerető tanító sokat tanulhat, de annyit még sem, mint egy-egy a jeles­ taní­tók által tartott mintaleczkékből. Itt lehet például megtanulni, hogy a beszéd és értelemgyakorlato­kat nem magoltatva, kérdések- és feleletekben, hanem a tanulók által feltaláltatva s szemléletileg kell tanítani. Ne a közvizsgák kedvéért, hanem az életért — az életre — tanítsunk. Ez előnyt a tanítók nagy része jól tudja s kész is volna testületekké alakulni, de szent lel­kesedésük megtörik az egyházak fagyasztó közö­nyösségén. Pedig az a csekély anyagi segély, mit az egyházak az ily gyűlésekre menő tanítók­nak adnának, egy oly dúsan jövedelmező tőke lenne, mely az egyház veteményes kertére, az iskolákra sokszorosan visszatérülne. S csak saj­nálkozni lehet az oly egyházon, mely vétkes kö­zönyösséggel megtagadja a fuvart tanítóitól s azokat gyalog szeretné utaztatni. egyik A Debreczenben megjelenő protestáns hetilap mult havi számában olvasom, hogy a békésmegyei tanfelügyelőség 1877-ik évrőli fel­terjesztése nyomán a vallás és közokt. miniszter ur előterjesztésében a protestáns tanítók úgy vannak feltüntetve, mint kik a „Beszéd- és érte­lem­gyakorlatok"-at a legcsekélyebb eredmén­­nyel, továbbá a magyar nyelvtant nagyon elmé­letileg tanították. Megvallom, megbotránkoztam e fel- illetőleg előterjesztésen, mert eddigelé a prot. tanítók előnyben voltak a r. katholikus tanítók felett, s most­ az elsők lettek utolsókká. Nem vagyok hivatva pálczát törni a tanfel­ügyelőség igazságos vagy nem igazságos felter­jesztése felett, de csakhamar némi megnyugvást találtam e gondolatban, hogy épen a prot. tanítók azok, kik aránylag legkisebb számban tagjai a békésmegyei tanitói testületnek ; sőt, mint e lapok 89-ik számában a „békésmegyei tanitói egyesület" IV-ik közgyűlésérőli értesítést olvasom „e megyé­ben még mindig vannak olyan községek, a me­lyekben működő tanítók mindez ideig fiókegye­sületeket nem alakítottak,­ tehát nem csuda, hogy a felterjesztés róluk ily kedvezőtlen, mert itt a­ ­ „Sikés BBgfei KÉ­ iy" Imája. Csendélet a menyei Tbiroda­lomban. (Egy angol utazó naplójából.) . . . Már pedig megszoktam. De távoznom kell. Üldöznek. Pedig be édes órákat töltöttem az illatos baná­nok és lombos pálmák árnyai alatt! A hímzett virágsző­nyegeken a könnyű dolce far m­ente ölében ringatózó lelkem ugy elmerengett a cserebogarak álomba ringató dudálásán s a paradicsommadár ébresztő kiáltásain. A Jancsi-Katánk*­ sárga sürü hullámainál, mely Nyakig**) városkát körülfolydogálja, ott a bambuszok közt édes szavakat suttogtam az alabastrom kezű és felkunkorodott lábu khinai hölgyeknek. Oh . . . Nyakig . . . Nyakig ! — de nyakig voltam én benned ! Mi tett tönkre ? Miért üldöznek ? Leirom. — Már nem hullámzanak annyira a képek, nem keringnek lel­kemben, mint egy örök bolygásra kárhoztatott planéta! Már kibontakoztam a hangok és dallamok tévetegetéből. Már rendbe szedhetem gondolataimat. Emlékezem. Szép nyári est volt. S a nők körülfogtak. Mert mióta a walzert meg­ismerték, még a konyhában is keringenek. Elhányták fapapucsaikat (a­miért a férfiak örvendenek!) és könnyű atlasz-czipővel váltották föl. Körülfogtak. Bálozni. Mulatni. De nem szabad ám tánczolni. Mert nagy böjt van. Nem engedi Tung-Ting brámin a Botba ***) hivők főpapja. Bár nagyon sokan a Komm-Fucs*­ elveinek hó­dolnak, de a többség mégis Botba hisz. És most az en­gesztelés nagy hete van s ilyenkor a Botba hivők csak cserebogár pástétommal élhetnek. Legfeljebb töltött gyí­kot ehetnek, bürök-mártásban, csillagfénynél. És a zene mindenekfölött tilos. Tiltja Tung-Ting bramin. Még énekelni sem szabad. Tiltja Tung-Ting brámin. Még gondolni sem szabad az élvezetekre, a vigal­makra! Majd adna Tung-Ting brámin!­­tung-Ting brámin! A­ki gyűlöli a mandarinokat, de elmegyen nevek napjára és mond 49 toasztot, hogy még a csecsemőkre is jut egy pár. A ki lenézi a páriákat, de megis­sza a borukat. A ki megveti a Komm­ancs papjait, de azért szeret velük mulatni. A ki pagodáb­an a kényuralom, az önzés ellen beszél, de maga a legnagyobb zsarnok. De három európai fiú (kik velem együtt bevándorol­tak) jó­magammal együtt nem törődtek a tilalommal. Megvetettük. Császán(*) szigetéről elhoztuk Ferki-ucse bandáját. Szines lampionokat aggattunk föl a pálmák karcsú törzseire. S az éles fény megtörött a papir ábrái között, melyek tűzhányó sárkányokat, krokodilokat, kígyókat s egyéb csuszó-mászó állatokat ábrázoltak jajvörös és haragos zöld színben. S ott sétáltak a kedves mandarinnők és leányok a hűs alkonyban. A zene szólt, halkan, andalítóan. — Mert a csörgő hangszereket, pergő dobokat, fülsértő sí­pokat eltiltottam. És boldog valék. A mandarinnők legszebb­ és legkedvesebbjével sétálgatok. A bájos, angyali Ninián­nal. Ráfogták a hamis mandarin kisasszonyok, hogy ol­vadoztunk. Meglehet. Egyszerre belép egy pária. Levelet tart kezében. Kinek szól ? A legidősb eu­rópainak. Különben mindenkinek. Tudtára adja Tung-Ting brámin, hogy minden botba és nem botba hivő hazamehet. Mert ma nem szabad mulatni. Mert még az öreg Visznu isten is böj­töl. S ha megbántják jaj azoknak! A hajadonoknak nem ad vőlegényt, az asszonyok­tól pedig elveszi a férjet, a hitetlenekre sárga lázt bo­rit. Jobb lett volna azoknak nem születni, mint ma vi­gadni, habár egy cserebogár klarinétja vagy egy tücsök hegedűje mellett. (Vége köv.) Robin Pajtás. *) Tán Jang-tse kiáng? A korrektor. **) Nem Nan-king lesz az ? U­g­y­a­n­a­z. ***) Budha volna? U. a. *) Confuczius ?A korrektor. **) Csu-szán ? U. a. *

Next