Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-10-23 / 113. szám

VI. évfolyam. 1879. 114. szám. B.-Csaba, október 23­­-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMIegjeleniks: Ixétesalsent IxároncLSizor: vasárnap, feecid. (féliven) és cs­ütörtöks:c>n_ Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám­ára 10 kr A keddi szám­ára 5 kr kapható Biener B. és Uri­nfeld J. kereskedő uraknál B -Csaban Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „TVyil­ tér"-ben egy sor közlési dija 25 kr Előfizethetik­ helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden posta­hivatalnál 5 kros postautalván­nyal Szamár-temetés. (Gr.) Ma ez mégis csak furcsa, ily dologról is vezérczikket irni, mikor annyi a tárgy mel­­lyel hasábokat lehetne betölteni, sokkal épü­letesebben. Hiszen egy szamár, mig él is csak szamár, kit érdekelhet hát temetése a világ legegyü­gyübb állatának ? Szamár! szamár ! lé­tezik-e ennél utolsóbb valami a föld kereksé­gén ? Nincs-e kimondva „a butaság e négy­lábú jelképének" ítélete, a költő e sza­vaiban is: „Bortól okos lesz még a szamár is, — hejh! hujh! nincsen a kulacsnál bölcsebb kalamár is!" Bizony még valami felvont szemöldökű — kritikus ránk találja fogni, hogy ebbe a ka­lamárisba mártottuk tollunkat, s ebből kör­mölve szólunk a szamár­temetésről. Lassan a testtel­ nagyon is komoly a tárgy, a­melyről szólni akarunk. 1879-et írunk­ mi nem jelent kevesebbet, minthogy a műveltségben korunk nagyon szé­pen előre haladt. Ez már aztán nemde talprá­raesett következtetés ?! „Hol tanulta az úr a logikát ? — nemde kérdezed tisztelt olvasó ? Nem volna épen le­hetetlen e kérdésre szépen megfelelni, miután semmi sem kellene hozzá egyéb, mint érteni e kérdést, és képességgel bírni erre megfelelni szépen. Jaj de hát ez nagy dolog volna! Mi pedig most csakis kis dolgokról, apró tárgyakról szól­hatunk. Ezért írtuk czikkünk homlokára : „ Sza­már-temetés." Ugy van, apró tárgyakról — a csecsemő gyermekekről fogunk szólani , de átvive a szó súlyát, az őket ily módon temetőkre. Régen a „szamár-temetés" (asinina sepul­tura) mely minden egyházi szertartás, harang­szó, ének, ima és és gyászbeszéd nélkül megy végbe, a czégéres bűnösök hulláinál szokott alkalmaztatni. De napjainkban ez m­ár — az ev. prot. egyházra kacsintva szólok! — kiment divatból, annyira, hogy reá példát épen nem találunk.­­ Annál gyakoribb azonban, hogy a temetésnek e tisztességtelen módja a kereszt­séget nem ért kisdedek eltakarításánál divato­zik. Ilyen volt a gyomai eset is, melyről leg­közelebb e lap valamelyik hitfogó újdondásza megemlékezett; de a mely hogy — szamárte­metés volt, mégis a szerkesztőség sütötte ki a távolból, és nem az újdondász közelről, holott pedig sokkal jobban módjában állt volna. De hát mi az a korunkban diva­t sza­már­temetés ? A felelet nehéz ! Mert ha igaz, hogy: for­ma dat esse fel . . . . ennek a dolognak „essé­je" oly megalázó, melytől még a legszegényebb anya szive is méltán iszonyodik. A szamarat még kicsiny, csacsinak nevezik, legalább a mi vidékünkön. A tárgy meritumát tekintve tehát — miután kicsiny gyermekek temetéséről van szó, valami komoly filozófus inkább csacsi-te­metésnek, mint szamár-temetésnek nevezné az eltakarítás ezen nemét. De mi mégis maradunk a mellett, — mit czikkünk homlokára irtunk, legfeljebb ennyi variáczióval : szamár (általi) temetés. Mert csakugyan a­ki a lelkes állatot, illetőleg gyer­mekét így temetteti, szerintünk — valóságos s­z­a­m­á­r. És ez a dolog szelídebb bár a kép felette ostoba. A másik oldala, ha­oldal már gonosz képet mutat, mely tehát a rendőri figye­lemnek tárgya. De előbb magyarázzunk egy kicsit! Szo­kásos ugyanis az ev. prot. egyház körében, — hogy a keresztséget nem ért kisdedek, a meg­bízott bába által minden egyházi szertartás nél­kül vitetnek ki a temetőbe s ha netalán épen temetnek valakit, a begöngyölgetett, néha azon­ban koporsóba zárt kis halott is e sírba téte­tik, a nagyobb halottnak lábához, illetőleg fölé a földszinhez közel. — Megesik azonban, hogy nincs épen rendes temetés, ekkor tehát a kis­ded kivitetik, s valamelyik sirhalom domboru­lata alá bedugatik. E suttyomba való eltakarítás szabados vol­ta : nem lehet-e szörnyű bűnök takarója is ? Mi a biztosíték arra nézve, hogy a kisded ter­mészetes halállal mult-e ki? !Születése nem je­lentetik, s így beírva sincs; hát a halál termé­szetes voltát mi igazolja, mikor a halottkémlő orvosnak sem mindig jelentetik az ilyen nagyon furcsa eset? Az ily temetkezés eltűrése tehát, a társadalomra nézve nemcsak lealázó, de ve­szélyes is. — Felhívjuk reá azért a hatóság figyelmét. Íme a gyomai esetre vonatkozólag is, azt mondja csillag alatt a szerkesztőség, hogy ez is ilynemű temetkezés volt, s ennek lett kifo­lyása, hogy mig róla hírt sem hallott senki, kutya kaparta ki a sirhalom domborulata alá rejtett piczinyke hullát, és részben meg is ette? Ez csak egyes eset, de hány lehet ilyen az or­szág területén. „Videant consules nequid respublica det­rimenti capiat!"*) Politikai hírek. * Az oroszok heves harcz után megszállották Menvet. — Külön porosz államtitkár gutaütés követ­keztében meghalt. — A magyar képviselőház bosz­niai bizottságának többsége a boszniai közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslatot úgy általánosságban mint részleteiben elfogadta. — Ismét felmerül a hír, hogy Gorcsakoff herczeg visszalép az orosz külügyek vezetésétől. *) Kötelességünknek tartjuk ez alkalomból felemlíteni,­­ hogy illetékes helyről vett felvilágosítás szerint, a lapunkban kö­zölt esetben ugyan egyházi szertartás nélkül és felületesen tör­tént a temetés, de az elhalt gyermek részére a halottkémlői bi­zonyítvány ki volt állítva, tehát a hatóság tudtával történt. S­z­e­r­k. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Olvasó és ereklyetok. Mély után: Bárdfi Sándor. (Vége.) „Helyes , nagyon helyes ! szent atyám — kiáltott fel örömmel Boy. Erre én már rég gondoltam , a her­czeg az ördöggel titkos szerződésre lépett, ennél sem­mi sem biztosabb." „Én meg vagyok győződve erről — mondá hatá­rozott hangon a pap — s én értek az ily dolgokhoz. Oh hány esetet tudnék felhozni !" „Miután mind a ketten egyet gondolunk — szólt Boy — nem csalódhatunk ; e gondolat egy eszmét éb­resztett bennem, mely mint mennyei sugár világítja meg elmémet." „S ez eszme ?" „Adhat ön nekem egy ereklyét, melynek eredeti­s­égéről okmányok tanúskodnak ? „Mester, ezt öntől meg nem tagadhatom!" szólt a pap s egy czédrusfa szekrényt nyitott ki, melyből három ereklyét vett ki, ez ereklyéken III. Julius, II. Marczel, IV. Pál, XIII. Kelemen méltó elődeinek pe­csétje volt látható. — Boy a márvány padozatra térdelt s a pap az ereklyék szalagait kibontván, azokat a syra­cusai nyakára és karjaira erősité. Ezt elvégezvén, igy szólt: „Most: Super aspidem et basilicum am­bulabis, et conculiabis leonem et draco­nem. *) Boy gyorsan azon vallásos rajongással, mely ko­rának erénye volt, ugrott föl és ült csolnakába hordá­jával. Nemsokára a Márkus-téren látjuk, hol a herczeg egy tömeg dologtalan bámulóval várakozott reá. A saktáblát az asztalra helyezték, s a játék meg­kezdődött. Roy merészen a legkihívóbb gambitót alkal­mazta s oly dicsőséggel védte magát, hogy a herczeg, ki eddig támadó fél volt, szükségesnek látta a szerepek felcserélését. Roy kevés fáradsággal elnyerte az első játékot. „Ez meglepetés" szólt nevetve a herczeg, ,Menjünk át a második meglepetésre" mondá gúnyosan a győztes. Ismét Boy nyert. A herczeg minden percben halványabb lett s a félelem bizonyos kifejezésével nézett a syracusaira. „Menjünk át a harmadik meglepetésre" szólt Boy. „Ez igazán meglepő — mondá Venieri­s moso­lyogni akart, de a mosolygás nem igen sikerült. Egy szóval 7 játszmát játszottak, s a herczeg mind a 7-et elvesztette. Venieri szomorú arczczal állt föl, homlokán a bú komor felhőivel; kifizetvén a kétszáz aranyat egy sötét k­ezet alá voná a syracusait, s méla, levert hangon mondá ez emlékezetes és történeti szavakat: „A tiéid erősebbek az enyéimnél! !" Azután gyors lépteket a bámulók gunykraczajától követve eltávozott. Roy ismét megnyerte a nép tiszteletét. Ezek után szükségtelennek látom megmagyarázni, miként menekültek meg Fiorina és Lea, Venieri csábí­tásaitól, a­mit ők az olvasó és ereklyetok segítségével elértek, azt Boy a Szt-Aquileus templom áldozatának ajándékaival vitte véghez. Igy éltek akkor az emberek, igy keletkeznek a legendák. A mi uj történeteink talán sokkal kevésbé igazak, mint az akkori mondák. *) Levendulán és bazsalikumon fogsz járni s eltaposod az oroszlánt és a sárkányt

Next