Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-09-12 / 175. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 1­39. szám.­ landó hadseregeknek együttes és egy­idejű redukcziója végett, — s ez in­dítvány­­­­ bár elvben elfogadtatott — megbukott! Ezután igy folytatja­: mig emberek élnek e földön, az örökbéke tehát, valamint, a hosszú viszonylagos béke is még sok időre csak ábránd marad... Az ember természeténél, ren­deltetésénél fogva, folytonos tevékeny­ségre, küzdelemre van hivatva, s ezen ténykedésénél fogva, már mint önmagát védő, fentartó, oly helyzeteket teremt ember társai között, melyek azokat ha­sonló eljárásra, hasonló küzdelemre ser­kentik, hogy azután, az ily küzdelmek­nek úgy, mint a tömegek, nemzetek és államok között, az ő felfogásuk, mű­veltségük és czéljaik szerint, sokszor mily kimenetele szokott lenni, igen jól tudjuk: gyűlölsé­gek, nyugtalanságok, békétlenkedések, harcz és háború. Védőerőről kell tehát gondoskod­nunk minden tekintetben, hogy ma­gunkat, hazánkat és a trónt, a létért való nagy küzdelmekben biztosithassuk. (Ezek után szólt az 1868-ik évben alkotott XL-ik törvényczikkünknek é­r­tekezete keretébe szorosan tartozó sza­kaszairól, s midőn hangsúlyozá beve­zetésképen, hogy e törvényczikk I. sza­kasza szerint minden védőképes állam­polgár katonának való, illetőleg a vé­delmi kötelezettség általános levén, min­denki által személyesen teljesítendő, így folytatja­: Van-e szebb jog, van-e szebb kö­­telesség a világon állampolgárra, haza­fira nézve, mint saját hazáját szemé­lyesen védhetni?... Védhetné-e hazáját más igazabban, hűségesebben, kitar­tóbban, egész a halálig, mint a hazafi? Idegenek, kik professzióból katonáskod­nak, kiknek kenyérgondjuk a fő, kik önf­entartás czéljából, vagy egy élő hát­téri gondolattal szegődnek más nemze­tek zászlóihoz, — ideig óráig, látszatra gépszerüleg elvégzik a teendőket, — de oly csudás lelkesültséget, kitartást, önfeláldozást, mint a hazafiak nek fel, igen ritkán tapasztalhatni tüntet­ná­luk, bár el kell ismernünk, hogy kivé­telek is vannak, csakhogy csak a ki­vételek még­sem kivételek, mert mar­akkor magukévá tették a védett haza ügyét. Hánsory X Dániel, honvéd törzs­orvos Isten képmására teremtve, eszméletlenül, mint, egy bizonyos oktalan állat a sárban­porban henteregni r­rtunk. Mi­lhausen egyéb hazugságai között a következőket meséli: „Ugyanis ismert egy embert, ki egy nap alatt 10—15 pint pálinkát volt képes meg­inni, mert igy mond az alkohol, vagyis szesz koponyáját leemelvén, elpárolgott, a a miről akként győződött meg, hogy feje fölé égő gyufát tartott és a pára meggyu­ladt. Valóban sokkal kevesebb szerencsét­lenség történnék a világon, ha sok szeszes itallal élő embernek ily leemelhető kopo­nyája volna. Térjünk azonban át tárgyunkra és be­széljünk valamit a szeszes italokról, azok vegyi alkatrészeiről és hatásaikról. Az emberi élet és egészség fenntar­tására szolgáló italok közt a viz és tej viszik a főszerepet. Minthogy azonban a közönséges életben ezeken kivül az u. n szeszes italok is oly nagyon el vannak terjedve, hogy egyik vagy másik fajával nemcsak rendesen él a nép, hanem fájda­lom vissza is él vele, ugy h szem rendjén volt, hogy czikkem tárgyául a szeszesita­lokat választottam annál is inkább, mert minden embernek, ki csak némi jogot for­mál a „művelt ember" elnevezésére, első kelléke, hogy a mivel él, a mivel táplál­kozik , ismerje, czukor vagy keményitő tartalmú növényi termékek forrás által olyan vál­tozáson mennek keresztül, hogy ennek kö­vetkeztében szesz (alkohol) és szénsav fej­lődik ki bennök. A szeszes italok mind­nyájan ily forrás vagy pezsgés által elő­állított készítm­ények, melyek vagy lepá­roltatás után használtatnak, mint borszesz (spintus) s a különféle pálinka nemek, vagy lepároltatás nélkül mint a sör és bor. Ezen italok hatása az emberre egy­felől a benne foglalt borszesz és nézve szén­sav vegyülési aranyától, hévfokától s leg­kivált a megivott mennyiségtől, másfelől pedig magának az embernek testalkatától, szokásaitól s a többitől függ. (Folyt. köv.) Xierxier J'a,l­a,"to. A szeszes italokról. (Folytatás) Ne időzzünk tehát tovább, ezen a tár­sadalom legszánandóbb tagjai közt, hanem kutassuk inkább vájjon mi lehet az oka annak, hogy ember ennyire képes magát, lealázni, ennyire a szeszes italok élveze­tének odaadva, hogy embertársainak kell hogy szégyenére váljék. Mert vallják meg: kinek közülünk midőn az utczán nem szökik arczába a vér, egy embert, ki mint mi MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott szeptember 6-án, Békés megye közigazgatási (Vége­) bizottságának új ülésén. III. Hidak, közutak. A k.-tarcsai jármos híd annyira elkészülvén, hogy a közforgalomnak átadathatott, jóllehet vég­leges fölülvizsgálat tárgyát még nem képezhette, mert a jégtörő művek fölállítása még be nem fe­jeztetett, a községi elöljárók kérelmére Haász Jó­zsef kir. mérnök ur által augusztus 12-én az én és a járási szolgabíró, valamint a községi elöljárók közbenjöttével megvizsgáltatott, és tervszerűen fel­épitettnek találtatván, a közforgalomnak átadatott. A gyula­vári hid teljesen elkészíttetvén, mult hó 16 án fent nevezett kir. mérnök ur által az én és a járási szolgabíró, valamint a községi elöljárók közbenjöttével fölülvizsgáltatván, tervszerüen helye­sen felállitottnak találtatott, a vállalkozótól átvé­tetett és a közforgalomnak átadatott. Jelentem továbbá, hogy a remetei Fekete-Körös hídja is elkészült, melynek felülvizsgálására folyó hó 7-ét tűztem ki, a felülvizsgálatban való részvételre Bi­har megye közönségét és a költségek viseléséhez járult Alsó-Fehér-Körös és Hosszufoki szab. tár­sulatokat is megkeresvén. Ez utóbbi két hídra vonatkozólag megjegyzem, hogy az azok meghos­­szabbítását elrendelő miniszteri rendelet tárgyában múlt hó 17-én megtartott rendkívüli közigazgatási bizottsági ülésből történt felterjesztésre a válasz még le nem érkezett. Megemlítem továbbá, hogy a mezőtúr-szarvasi országutat átszelő 18 átmetszé­sen létező hídon a közlekedés életveszél­lyel jár­ván, a járási szolgabíró jelentése nyomán Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye alispánját augusztus 5-én fölhívtam, hogy a híd járható karba hozatala iránt sürgősen intézkedni, s engem az eredményről érte­síteni szíveskedjék, mely megkeresésemre azon­ban Szolnokról válasz, a szolgabírótól pedig újabb jelentés nem érkezett. Egyébiránt sajnosan kell újból előterjesztenem, hogy a püspökladány-kar­czagi csatorna hídjának helyreállítása iránt Jász-Nagykun-Szolnok szomszéd törvényhatóság alispán­jához intézett megkeresésem viszhang nélkül el­enyészett ; — valamint a t. közigazgatási bizottság f. évi 763. kb­. számú határozata nyomán a füzes­gyarmat-karczagi országút járható karba helyez­tetése iránt múlt hó 14-én 1000 em­. sz. alatt kell megkeresésem is elhangzott, — mely a társtörvény­hatóságok kölcsönös támogatását igénylő viszonyos­sággal meg nem egyezhető közönyösség megszün­tetése végett a kormány segélyének igénybe véte­lét most már indokoltnak és igazoltnak tekintem és javaslom. A közutakra nézve, annak megemlítése mel­lett, hogy a múlt hó első felében tartott esőzései folytán, szerfölött megrongáltattak, meg kell je­gyeznem, miszerint azok a szolgabírói jelentései szerint tűrhető karba hozattak, és teljes fölépíté­sük e hó folyamában bekövetkezik. A gyulai ha­tárbeli utakat személyesen megszemlélvén, a­men­­nyiben az útkaparók működését kielégítőnek nen­­dáltam, Gyula város polgármesterét azok feletti szigorúbb felügyelet gyakorlására híttam föl. A gyula-kétegyházi útra nézve mig egyrészről kedves kötelességemnek tartom a gyulai járási szolgabíró­nak a kétegyházi szakaszon létezett ősi vizládás kellő betöltése, s az útvonal remek kidomboritása körül kifejtett ügybuzgalmát dicsérőleg kiemelni másrészről sajnálattal kell megvallanom, hogy ezer útnak gyulai vonalán, melynek kiépítésére a mult évben 722 kézi napszám szavaztatott meg, hasonló példás végrehajtás nyomait nem tapasztaltam, s miért Gyula város polgármesterét ezen útszakasz­nak a mult évről fenmaradt közmunkaerővel való kidomborítására utasítottam. A gyula-dobozi utnat a csatorna hidjától a holt Fekete-Körös hidjáig terjedő feltöltése folyamatba tétetvén, erre vonat­kozólag sajnálattal értesültem, hogy ezen feltöltés a régi görbe alapon és nem egyenes irányban esz­közöltetik, mely megbocsáthatatlan szabálytalan­ság helyreigazításának elrendelésére a­­ közigaz­gatási bizottság figyelmét irányítani el nem mu­laszth­atom. A gyomai járási szolgabíró az endrőd­szarvasi országútnak a halásztelki társulat köteles gondozása alá helyezett kisfoki gátjáról megemlé­kezve, annak járhatlan, veszedelmes voltára figyel­meztet, mely figyelmeztetés során helyén és idejét valónak tartom, a nagymért. közmunka- s közle­kedési m. kir. miniszter urat tiszteletteljesen föl­kérni, hogy a hozzá f. évi ápril hó 15 én 1581 1879. kb. sz. alatt, és f. évi augusztus hó 2-ái 702. sz. alatt intézett felterjesztéseket érdemle­gesen elintézni méltóztassék. IV. Vegyese­k. 1. A n­egyei és központi árvaszéki pénztárai szabályszerűen megvizsgáltatván, rendben talál­tattak. 2. Kétegyháza községében az ügykezelést tü­­zetesen megvizsgálván, megelégedéssel tapasztal­tam, hogy az, az általam 1877-ik évben 1297. él­ sz. alatt kibocsátott rendelet szerint foganatosít­tatik. Mindazonáltal a községi igazgatásban ké hiányra akadtam, egyik az, hogy a községi rend

Next