Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-07-10 / 131. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 131. szám. Csütörtök, Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedr­e 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség:: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalván­nyal. julius 22-én­, Egyes szám­ára 4 kr A szerdai és szombati szám­ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Bíyisztér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, Felolvastatott julius 5-én, Békés megye közigazg. bizott­ságának gyűlésén. (Folytatás.) Az alsó fehér Körös csatorna baltöltése alatt felépített gyula­ dobozi útra vonatkozólag múlt évi november havában tett jelentésem kap­csában előterjeszthetem, miszerint a szab. társulat elnöke a nevezett útvonalból a társulat által elfoglalt terület kárpótlására nézve a járási szol­gabíró előtt azon ígéretet tette, hogy az elfog­lalást jóvá tenni s készpénzben megtéríteni haj­landó, mire nézve a megyei állam­építészeti hiva­tal utasítandó lenne, hogy erre vonatkozó javasla­tát múlt évi 1062. eln. számú felhívásomra mi­előbb beterjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem továbbá, hogy a mult havi ülésben megpendített azon panaszra nézve, mi­szerint a doboz­ vésztői úton oly kottyanok lé­teznek, melyek a közlekedést nehezítik, s a do­bozi nagycsatornai híd pallói oly rosszak, hogy azok miatt a közlekedés veszélyeztetve van, vizs­gálatot s a jelzett akadályok elhárítását rendel­vén el, az első tárgyra nézve a járási szolgabi­rótól azon értesítést nyertem, hogy azon kottya­nok azonnali eltávolítása lehetetlenség, azért, mert az útba eső Óvár­ség meghagyásából árvíz gátja az uradalmi tiszt­levezetés czéljából ke­resztül vágatott, mit az uradalom tartozik helyre állítani: — mert az ut melletti uradalmi sertés alaktól pár száz méternyire mintegy 200 méter h­osszú kottyanó az ut egész szélességére kihat, és mert az utat a határ szélén több mint 200 mtr hosszban viz borítja, mely jelzett akadályok, hogy eddig el nem háríthattak és hogy e rész­ben a hatóságot semmi alapos vád nem terheli, ez iránt Dobozon a legilletékessebb helyről biz­tositattam. — A dobozi hid pallói elleni kifo­gásra nézve pedig a járási szolgabíró azt jelenté, miszerint e hídon jelenleg bármily teherrel való közlekedés „veszedelmesének nem mondható, s oly palló, mely a közlekedést veszélyeztetné, egy sincs, — annyit azonban kijelent a járási szol­gabíró, hogy a híd közepén, hol a pallók össze­érnek futógerenda alkalmazása kívánatosnak mu­tatkozik, mi által a pallók egy­oldalú koptatása meggátoltatnék — mely jelentés alaposságáról a helyszínen személyesen meggyőződtem, s az államépitészeti hivatalt a hid­elyszerü kijavítta­tása költségvetésének beterjesztésére utasítandó­nak vélem.­­ Továbbá az endrőd-szarvasi át­töltést illetőleg, melyre nézve a halásztelki ár­m­entesitő társulattal a megye tisztába nem jö­het, felemlítem, hogy e töltés kérdésének megol­dása a nagyméltóságú közmunka és közlekedési m. kir. miniszter ur eldöntésétől függ, kihez e tárgyban, legutoljára f. évi ápril 15-én 1581. kb. sz. a. történt felterjesztés áttöltés iránt f. évi 72. kb. — Végre a Nádor-éri számú határozathoz képest a helyszíni tárgyalást megtartván , a jegy­zőkönyv előadás végett, a megyei államépítészeti hivatalnak átadatott. — A helyszíni tárgyalás alkalmával a Nádor-éri töltést helyettesítendő út­vonalnak folyamatban lévő építését m­egtekintvén, minthogy tapasztaltam, hogy az építkezés min­den terv kijelölés, és műszaki vezetés nélkül elég fonákul hajtatott végre, tek. Haász József állam­épitészeti mérnök urat megbíztam, hogy az út­építést rendes kerékvágásba terelni igyekezzék. >o (Folytatása köv.) /Sí Politikai hirek. * Az osztrák birodalmi tanács november közepén, a delegácziók október 15-én Buda­pesten ülnek össze. — A kormányok bizalmas tárgyalásokat folytatnak a porta ellen alkalma­zandó kényszerítő rendszabályok iránt. — Korfu és Brindisi között egy olasz hajószakasz czir­kál, hol az angol hajócsapat megérkezésére vá­rakozik, hogy azzal egyesülve, haladjon kelet felé. — Konstantinápoly, július 7. A nemzet­közi reformbizottság egyhangúlag elfogadta a tartományi közigazgatási tanács szervezését. A tanács a tartományi közigazgatás főhivatalnokai­ból, a muftikból, a hitközségek főnökeiből és a főtanács 8 tagjából fog állani. E nyolcz tagot a főtanács maga fogja választani. MEGYEI HIREK: * Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" 1880-ik II-ik félévi folyamára. Mindazon t. előfizetőket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, kérjük annak megnyi­tására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. Előfizetési dij : félévre 4 frt; negyedévre 2 frt. A kiadóhivatal. fk­ B.­Gyulán dalkör van alakulóban, és pedig Kiss László ur vezetése alatt. A dalkör 15 tagból áll, s legelőször is a polgári ifjúság zászló­­ felszentelésén lépne fel nyilvánosan. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) — Az én boldogságom nem kiván semmit. — mond Hermina, ki nem tudta Andor szavait mire vélni. — Hát nem boldogtalan-e nagysád? — Ki mondta azt önnek, hogy én boldog­talan vagyok? — Szivem súgja, s nagysád halovány arcza, merengő, méla, bús tekintete eléggé tanúskodnak róla, s a titok­ mit felfedezni akarok. — Tévedésben van ön! én elég boldog vagyok, mond Hermina szórakozottan, s egy só­haj repült el ajkáról, mely ellenkezőt látszék bi­zonyítani. — Mit tart nagysád boldogságnak ? — Azt, ha az ember meg van elégedve sorsával, ha a szív keblében nyugodtan dobog. — És nagysád szive nyugodt? — Igen, az én szivem édes nyugalommal dobog. — Még Kázmér elutazása sem háborítja nyugalmát? — mondá Andor czélzással, mely elevenre talált. — Megtiltom önnek e tárgyról szólni! — szólt Hermina komoly, reszketeg hangon, fejét kezére hajtva. — Kegyed remeg! — Andor gyengéden megfogta Hermina balkezét. Hermina hallgatva hagyta kezét Andoréban nyugodni, ő nem látott, nem hallott semmit; A lelke messze, messze, bizonytalan távolban, a kedves, a forrón szeretett férj körül tévedezett. Andor e pillanatot felhasználva, levonta Hermina ujjáról az egyetlen gyűrűt, melyet ne­vetlen ujján viselt, zsebébe rejté, azután folytatá tettetett lelkesedéssel. — Ha nem ismerném, ha nem látnám azt, a mi szép s jó, nagy és nemes, a mi tökélyes, mind öszpontosulva nagyságban, akkor megbo­csáthatatlan bűnnek tartanám Kázmér bizalmá­val visszaélni ! — Ugyan hagyjon békét e hizelgéseknek ! Nem értem, nem érthetem, hogy mit akar mind­ezekből kivonni? hogy mi jogosíthatja fel, férjem bizalmával visszaélni? rok semmit sem hallani. Nem! nem! Én nem aka­— Hallgasson ki nagysád ! — esedezék Andor. — Jó, tehát beszéljen, — mond Hermina, kevés gondolkozás után. — Mióta nagysádat ismerem, az első pil­lanattól fogva, becsülni tanultam, azóta nincs más gondolatom, mint a nagysád boldogsága ! Kázmérnak meghitt barátja vagyok, de csalódjék bennem, nem bánom. . . . Csalódjék ugy, miként nagysád csalódott ő benne! Igen asszonyom, nagysád meg van csalva! rútul megcsalva! ki­játszva az által, kit oly hűn szeretett, ki forró szeretetét hűtlenséggel viszonozza ! — Hermina arcza halotthalvány lett eme szavak hallatára, reszketve dőlt hátra székébe, Andor oda­lépett hozzá, s gyengéden megfogta kezét s folytatá : (Folyt, köv.)

Next