Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-10-10 / 195. szám
„Békésmegyei Közlöny" 1880. 195. szám. e kérdés a szakférfiak és a laikus közönséget és a dagályos vezérczikkek egész tábora igyekezett e zugba helyezett kérdést megvilágítani. Persze e czikkek a szinész-közlönyökben láttak napvilágot és igy már ezen körülménynél fogva is hatályukat tévesztők s a színészet ügye ma is azon rendetlenségben leledzik, mint a melyben tengett ezelőtt. (Vége köv.) Politikai hirek. * Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter legközelebb megkezdi az egyes ajánlkozókkal a budapesti-zimonyi és esetleg a buda-győri vasútvonalak kiépítésére vonatkozó e nyáron félbeszakadt tárgyalásokat, hogy most e vonalak kiépítésének útja és módja iránt végleges határozatokat hozhasson s az erre vonatkozó előterjesztéseket november hóban a törvényhozásnak megtehesse. Válaszul a porta legutóbbi jegyzékére azt indítványozza az angol kormány, hogy közös erővel foglaljanak el valamit a hatalmak az aegei tengeren, hogy igy záloggal kezükben, kényszeríthessék a portát a Montenegró iránt elvállalt kötelezettségei teljesítésére . A kataszterről szóló törvény módosítása végett törvényjavaslatot fog előterjeszteni a pénzügyminiszter a képviselőház üléseinek megnyíltával. Az ármentesített területekre vonatkozó javaslat most készül a pénzügyminisztériumban. Utasítás a fagykárt szenvedett fák orvoslására. A fagykár következményeinek constatálásával következő eljárás ajánltatik a fák tisztogatására, helyreállítására. Az egészen megromlott, semmi életjelt nem mutató fák kidobandók, azon fiatal fák kivételével, melyeknek kiszáradt nemes része alatt, alól a gökkoronából hajtások sarjadzanak ki; ezen vadsarjak annak idejében ott helyben beájtva, jóval hamarább gyümölcsözésre fordulnak, mint a helyükbe ültetett uj csemeték ; a nyár folyamán, elég a kiszáradt fát gyök fölött lefűrészelni, gyökerét azután majd a betakarítás után, őszkor lehet kiemelni, és a földet új, ellenkező természetű (almár helyébe csontár és csontár helyébe almár) gyümölcsfa-ültetésre előkésziteni. A kifakadozott és felujulni látszó, de később leszáradt ágak azonnal leveendők és pedig az erősebbek fürésszel, s azután éles késsel simára faragandók s a seb. fatapasszal elzárandó. Kifakadozott és élénk hajtásnak induló ágak most már megtisztíthatók, oly formán, hogy a legalkalmasabban álló és legélénkebb hajtás fölött, a sérült ág levágassék és a seb mint mondva volt elzárasséknak Ily felújult ágak nagyrészt tele vanhelyenként egész csoport uj oldalhajtásokkal, míg helyenkint kopaszak; ezen oldalhajtások hogy legfelső, az ág folytatására meghagyott uj hajtást tul ne számalják, hogy az >a felső uj hajtás minél erőteljesebben kifejlődjék; az oldalhajtások hegyei becsipendők ; ezen eljárással elérjük azt, hogy a becsípett hajtások tovább növését megszüntettük és talán gyümölcstermésre ösztönözzük, de mindenesetre elérjük azt, hogy az ág folytatására szánt legfelsőbb új hajtás izmosan növekedik, és az ág kopasz részein is hajtások törhetnek ki. Ezen munka az egész nyáron keresztül folytatható lehet, mert az oldalhajtások hegyeinek elcsípésével és a főhajtások ritkításával, a fa ájuló szervezetét támogatjuk és a jövő gyümölcstermést előmozdítjuk. Ezzel azonban nincs még bevégezve a fagykárt szenvedett fa helyreállítása, mert az elmondott eljárások még oly szorgalmas alkalmazása mellett is megesik, hogy a felújult fa és annak felújuló ágai hézagosak, rendetlenek és általán a tenyészet minden kellékének nem felel meg. Ilyeneknél szükségesnek fog mutatkozni, ősszel vagy jövő kora tavaszkor a nedvkeringés szünetelése idejében az ágaknak erős visszametszésével a fa alakjának megfelelő rendezése, hogy a táplálandó fa szervezett megkevesbítésével a fagykárt szenvedett fa meghagyott szervezetét izmos tenyészetre élénkítsék a gyökér által felszolgáltatott tápnedvek. A fagykárt szenvedett fák elmondott gondozása azért is mulhatóan szükséges, mert a fagykár természetes következése a jövő gazdag gyümölcstermés, mely azután kérlelhetően kimeritné erejét — és megölné a tenyészerőben amúgy is csökkent fát, ha annak felújuló tenyészetét elő nem mozdítanák és a kilátásba helyezett gyümölcstermés felismerésével a fát alkalmas trágyázással nem támogatnék. MEGYEI HIREK: — ZE^en^érjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt e hó 15-éig megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Az előfizetési díj egy negyedévre 2 frt. A kiadó-hivatal. A következő gyászlapot vettük: „Stojánovits Szilárdné szül Czingulszky Borbála saját, ugy gyermekei: Izabella és férje: Beck József, Krisztina és férje: Ladits György, Gyula és neje: Terényi Berta; unokái: Beck Stefanie, Dezső, Géza Ladits László, Irén, Mari, Gyula, Margit, Stojánovts, Erzsi, Ilona, Zoltán és számos rokonok nevében szomorodott szívvel jelenti, felejthetetlen férjének, atyának, apósnak és nagyapának: Stojánovits Szilárdnak több napi szenvedés után, életének 75-ik évében, f. hó 4-én, szélhűdés következtében történt gyászos kimultás. A boldogultnak hűlt tetemei a g. n. e. szertartás szerint f. hó 6-án, délután 2 órakor fognak a csorvási sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 11-én délelőtt 9 órakor fog a gyulai gör. kel. szentegyházban lelke nyugalmáért az Egek Urának bemutattatni. Kelt Csorváson, október 5-én 1880. Áldás és béke hamvaira !. — Az elhunytban Békésmegye legtekintélyesebb polgárainak egyikét veszté. — A Winkler Ferencz, gyulai gyógyszerész haláláról szóló családi gyászlap következőképen hangzik : „Winkler Ferenczné, szül. Oppenhauser Róza, maga és gyermekei: Elvira, férj Neugebauer Sándorné, Lajos, Ilona és István, valamint testvére Winkler Lujza férj. Züllich Istvánné és számos rokonok nevében mélyen szomorodott szivvel jelenti, felejthetlen emlékű férje, atyjuk, illetőleg testvére Winkler Ferencznek f. évi október hó 6-án, d. e. 9 órakor, rövid szenvedés után, életének 60-ik évében történt gyászos kimultát. A megboldogultnak halt tetemei f. hó 8-án d. e. 9 órakor fognak a róm kath. szertartás szerint a németvárosi családi sírboltba örök nyugalomra tétetni Az engeszat .tengernyi sületlenség egy drámában megfenekelve." Elismerjük, hogy e szójáték még némi commentárra szorulva, de ezúttal megelégszünk annak constatálásával, hogy a látványos jelenetek a helyi viszonyok képest fényesen sikerültek s igy e darab nyújtott is annyi műelvet, a mennyit igért. Kedden a csabai színházat igen distingvált, ami — fáradalom — azt jelenti nálunk, hogy csekélyszámu közönség tölti meg. Az est vonzerejét leginkább Launer Károly „Oh ti nők" czimü 1 felvonásos színmüve képezte. És joggal, mert egy felvonásos színmüvet a világ szinmüirodalma még eddigelé nem ismer, s igy a komoly művész előtt is az újdonság ingerével birhat. Ez inger mindenesetre hatványoztatik azon körülmény által is, hogy e mű szerzője a csabai elite társas körök egy kedvelt egyéne, továbbá, hogy már a csabai műkedvelők által előadatott, sőt megyei hírlapi debatta tárgyát is képezte. Olvasóink megengedik azonban, hogy mindezektől eltekintsünk komoly szavaira hallgatva az irodalmi eseményt (?) még egyszer tollunk hegyére vegyük és sine ira et studio elmondjuk felőle már ismert nézetünket. Lessing segíts! Kérem ezt félre nem magyarázni, mert nem az iránt óhajtottam igénybe venni a dramaturgok nagymesterének segélyét, hogy kölcsön adja élethátó szellemét, mellyel az előttünk fekvő tárgyat izekre bonczolva, valódi értékét meghatározhassam. Nem! Már csak azért sem, mert ennek a kölcsönnek jelen esetben semmi hasznát nem tudnám venni. Csak arra akarom az elhunyt nagy szellemét kérni, hogy megszállva gyarlóságomat néhány pillanatig komoly arczot legyek képes ölteni. Bírálatról tehát szó sem lehet, mert ahoz első sorban objektum kellene és igy könnyen felfogható zavaromban csak is oda igyekezem, hogy sebbel lobbal elmagyarázzam, miszerint a szinköltészet oly makranczos paripa, mely minden hivatás nélküli rovart irgalmatlanul ledobál. A legpritivebb dramaturgiai ismeretekkel biró ember is tudja, hogy a szinmű egy erkölcs irányeszmének drámai alakba öntött kifejezője, melyben a mese és a darab alakjai összhangzatosan odaműködnek, hogy az megdönthetlen igazsággá emelkedjék. Már most hogy kereshetjük azt egy műben, melynek mondva csinált alakjai mintha csak összebeszéltek volna, ütem szerint pofozgatják a lélektant, s a melyben a diadalra juttatott főhősnek összes érdeme abban kulminál, hogy szabóboltot nyit? A darab hiányaival tüzetesen foglalkozni csak egy mód volna, s az: a darabot szóról-szóra közzétenni Ezt térszüke miatt nem tehetjük. A darabot megmenteni ismét csak egy mód lett volna s az : a darabot elő nem adatni. Szerző ugy látszik a megmentés e módját nem akarta igénybe venni. Ennyit az irodalmi eseményről. Miután azonban mi nagyon is jól tudjuk, hogy Launer úr e művei nem akart a színköltészet Parnassusán magának polgárjogot szerezni, hogy egyedüli czélja az volt, miszerint néhány bohó ötlettel megkaczagtassa, közönségünket mi is elég igazságosak leszünk beismerni, hogy már rosszabb és kevésbé eredeti darabokat is adtak, sőt szívesen konstatáljuk azt is, hogy ruganyos szelleme ügyesen cziporkáztat még elcsépelt adomákat is. Miután a mű tartalmáról megemlékeztünk, illő, hogy alakjáról is szóljunk valamit A nyelvezet meglehetősen folyékony sőt némi Csinnal felruházottnak is mondható, kár, hogy e féle germanizmusok,mint „hízelegve van neki" azt helyenként döczögőssé teszi. Ezzel elmondtuk nagyjából a darab felöli véleményünket, mely darabot a gyulai lap egy lappangó dramaturgistája agyba-főbe dicsért. Ugy látszik az a jámbor ur, ki e mű olvasására hivatkozott nem igen olvasgatta Shakespeare Julius Caesarját, melyben Brutus emigy szól Cassiusnak: „ . . . „Ne „gyalázz" engem oly érdemekért mikkel én nem birok." Mi nem szeretünk senkit sem félrevezetni, legkevésbbé pedig egy ügyes tollú embert, ki lapunk hasábjain nem egyszer bizonyította be, hogy a tollforgatásnak érdemes bajnoka Adatott ezenkívül a színlap szerint egy legújabb franczia vígjáték „ Melinda" Schveigertől. Szorgos utánjárásunknak azonban sikerült kisütni, hogy e mű czime: „Theodolinda" ; szerzője egy csendes vérű német atyafi, bit ismerősei Dr. Schweizernek neveznek s ki tudvalevőleg soha egy betűt nem irt francziául a nyilvánosságnak. E darab leleményes conceptiója felette derült kedélyállapotba tartotta a közönséget s dúsan kárpótolt azon unalomért, melyet Szépfaludi Ödön „Szükség törvényt ront" czimü egy felvonásos és szintén eredeti vígjátéka okozott.