Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-10-20 / 202. szám
B.-Csaba, 1880. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. VII. évfolyam, 202. szám. Szerda, október 20-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen postai u.ta,leány.n.37-al eszközölhető. B. Csaba, 1880.szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" Ida.cLó-lxiva.ta.la. A csüllengnövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás.) Szakolczán se nem erjesztik, se nem raffinirozzák a csüllenget, hanem őrlés után azonnal, a mint a lefutott, golyókká alakitják és szárítják. A szakolczai csüllenggolyók igen csekély indigótartalmuak és a meleg kádnál tisztán csak erjesztő anyagul szolgálnak. Az indigó behozatala és megismertetése után rendkívüli alább szállott a csülleng mivelése, használata és az emelésére tett mindennemű intézkedések : az indigó használata ellen kiadott tilalmak és rendelt büntetések, még a vagyon és az életvesztésre szólók is eredménytelenek maradtak , mert egyszerűbb biztosabb és eredményesebb lett a festés elkülönített mint volt a csülleng levelekkel festékkel, és csülleng golyókkal, habár ugyanazon festékkel is bírtak mint az indigó, de vegyítve voltak nagy sokaságával az idegen és a tiszta festést gátló részeknek. Csak Duffau 1737-ben tett kísérlete szabadították fel az indigó általános használatát az által hogy kiderítette, miszerint az indigó se nem mérges, se nem maró, sem másképen ártalmas ördögfesték, főleg, megbecsülhetetlen finom sőt ellenkenövénykivonat, mely nagyon megérdemli az lános elterjedést. El is terjedt azóra áltaaz európai festő gyárakban annyira, hogy ma még itt-ott, hol a régi eljáráshoz híven ragaszkodnak, az úgynevezett meleg kádban, gyapjú és gyapjúszövetek festésénél használják,, de nem festékül, hanem egyedül erjesztő anyagul, mely egyébb gázok közt könenyt (hydrogén) is fejleszt, ez a támadás pillanatában az indigó elényével (oxygen) vízzé vegyül és ez által az indigót oldhatóvá teszi. A csüllengnövény sejtjeiben ugyanaz az indikán létezik, mint az indigó fazékban, és indigóvá csak egy lökés kellett hogy meginduljanak az indigógyártási kisérletek csüllengből. (Folyt. bőv.) Politikai hirek. pesten. ) A Delegátiók tegnap ültek össze Buda A magyar delegátusok előtte valóban előleges értekezletet tartottak, melyen a magya delegáció alakulásának kérdése beszéltetett meg Elnökül Tisza Lajos, szegedi kirbiztos vol kiszemelve, alelnök pedig Haynald Lajos bíbornos . Az osztrák delegátiónak elnökéül gróf Coronini volt kiszemelve. A hadügyi költségveté több tételeinél közös szavazás várható. — A képviselőház pénzügyi bizottsága már letárgyalta földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteriul költségvetését. A b.-csabai önkénytes tüzőrség rendszabályai. (Vége.) VI. A műszermesterek. A műszermesterek a fecskendőkre felügyelni ugyszinte az összes szerelvények jó karban való tartásáról gondoskodni kötelesek , evégből azoka időnként megvizsgálják s az oltás után ők veszik azokat számba. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fővárosi tárczalevél. Budapest, okt. 15. A főváros uj színháza. Nem azt a fényes óriási épületet értem, amely fővárosunk fénypontján a derűs sugáruton büszkén mered az égnek, sem azt a kétes magyar daltársulatot, amely a kikopott német múzsa helyét lesz hivatva betölteni, hanem értem azt a r .inhalmazt amely a tudományos kutatások jóvoltából az egész tudományos és laikus világ nagy örömére a napokban került a napfényre Néhány hét előtt még Budapest lakosságának 9/10-ed része sem tudta még, hogy mi az az amphitheatrum és íme most már az utolsó fiákkérés is jól tudja, hogy az amphitheatrum római színház, vagyis inkább vadállatok és állati viadalokra kárhoztatott rabszolgák vérengző összecsapásainak véráztatott szintere volt. Igenis uraim egy még a Benczénél is nagyobb szabású circus volt , Buda mellett 2000 év előtt, azokat a meztelen romokat hajdan a félvilágból összehordott drágaságok éliiték és ez omladozó, sivár falakat sokszor rengette a diadalordítás és egetverő tapsriadal. Így ment hosszu ezredévek előtt annak az Ó-Budának helyén, amelyet most csak a ronda utczákról és temérdek zsidógyerekről Aquincumnak büszke vára állott, amelynek ismerünk, bástyái kevélyen néztek le az öreg Damibius faira. Aquincumnak sok ezer népe pedig szőke habmegtérve hosszas diadalokból, a félvilágból összehordott kincsek birtokában buja kéjelgésekbe merült és amikor bomlani kezdett a világ leghatalmasabb állama — a késekbe merült és hajdan dicső római polgárnak nem volt más szava ahoz a zsarnokhoz, amely bitorolva és gyilokkal kezében szerezte meg a római császári trónt, mint az: panem et circenses! Csak jól akart lakni és vérengző szemekkel nézni a circus porondján azt az irtózatos „játékot" amelyet egy nyomorult rabszolga egy bősz fenevaddal szemben játszott el előtte. Ez volt a circus hivatása: a római amphitheatrum romjai ilyen képeket idéznek képzelmünk elé. Node ne olyan komoran, hisz azóta sok víz folyt le már a Danubiuson, amely azóta különben sok ezer poéta által megénekelt magyar szőke Duna lett. Sokkal czélszerűbb lesz, ha a „Fecske" hajóból kiszállva Ó Budán, igyekezünk omnibusra kapni, nehogy gyalog kellessék megtenni azt a hosszú utat, amely az amphitheatrumig elvezet. Az Ó Budától Szt. Endre felé vivő út, amelyen egyébbkor csak a majorosok zöldre festet kocsija döczög és a környékbeli élelmes svábasszonyok ballagnak, gyümölcsöt és apró jószágot czipelve hátukon a telhetetlen főváros számára, mult vasárnap délután felette élénk képet nyújtott. Mint fészkéből a hangyaboly oly sürü tömegben bontakozott ki a fővárosi nép a dunai öblös hajókból és aztán tarka rajokban indult el a fehér meszes sztendrei uton, melyen véges végig nem látott az ember egyebet, mint az újságok által felbiztatott népet, amely mohó kíváncsisággal haladt az amphitheatrum romjai felé. Hogy hány esetlen „római" élet lőn e napot koczkáztatva, arról nem szólok. 3/4 órai gyaloglás után az országúttól balra rendetlenül elszórt halmokat találunk, amelyek egy helyütt szorosan összesimulnak. És ezen a ponton tárul elénk az amphitheatrum bomlásában is fenséges maradványa. Körülbelül egy ölnyi magasságra vannak eddig a falak kiásva és bámulnunk kell Torma Károly kitűnő technikai érzékét, amelynek folytán soha sem találunk az ásatás kísérleteinek eredménytelen nyomaira. I Bácskay -A rtpert. (Vége köv.)