Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-10-20 / 202. szám

B.-Csaba, 1880. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. VII. évfolyam, 202. szám. Szerda, október 20-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grü­nfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalván­nyal. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, tár­sadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen posta­i u.ta,leán­y­.n.37-a­l eszközölhető. B. Csaba, 1880.­­szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" Id­a.cLó-lxi­va.ta.la. A csüllengn­övén­y és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás.) Szakolczán se nem erjesztik, se nem raffinirozzák a csüllenget, hanem őrlés után azonnal, a mint a lefutott, golyókká ala­kitják és szárítják. A szakolczai csülleng­golyók igen csekély indigótartalmuak és a meleg kádnál tisztán csak erjesztő anya­gul szolgálnak. Az indigó behozatala és megismerte­tése után rendkívüli alább szállott a csül­leng mivelése, használata és az emelésére tett mindennemű intézkedések : az indigó használata ellen kiadott tilalmak és rendelt büntetések, még a vagyon és az életvesz­tésre szólók is eredménytelenek maradtak , mert egyszerűbb biztosabb és eredménye­sebb lett a festés elkülönített mint volt a csülleng levelekkel festékkel, és csül­leng golyókkal, habár ugyanazon festék­kel is bírtak mint az indigó, de vegyítve voltak nagy sokaságával az idegen és a tiszta festést gátló részeknek. Csak Duf­fau 1737-ben tett kísérlete szabadították­­ fel az indigó általános használatát az ál­tal hogy kiderítette, miszerint az indigó se nem mérges, se nem maró, sem más­képen ártalmas ördögfesték, főleg, megbecsülhetetlen finom sőt ellenke­növényki­vonat, mely nagyon megérdemli az lános elterjedést. El is terjedt az­óra álta­az európai festő gyárakban annyira, hogy ma még itt-ott, hol a régi eljáráshoz híven ragaszkodnak, az úgynevezett meleg kád­ban, gyapjú és gyapjúszövetek festésénél használják,, de nem festékül, hanem egy­e­dül erjesztő anyagul, mely egyébb gázok közt könenyt (hydrogén) is fejleszt, ez a támadás pillanatában az indigó elényével (oxygen) vízzé vegyül és ez által az in­digót oldhatóvá teszi. A csüllengnövény sejtjeiben ugyanaz az indikán létezik, mint az indigó fazék­ban, és indigóvá csak egy lökés kellett hogy meginduljanak az indigógyártási ki­sérletek csüllengből. (Folyt. bőv.) Politikai hirek. pesten. ) A Delegátiók tegnap ültek össze Buda A magyar delegátusok előtte való­ban előleges értekezletet tartottak, melyen a magya delegáció alakulásának kérdése beszéltetett m­eg Elnökül Tisza Lajos, szegedi kir­biztos vol kiszemelve, alelnök pedig Haynald Lajos bíbornos . Az osztrák delegátiónak elnökéül gróf C­o­ronini volt kiszemelve. A hadügyi költségveté több tételeinél közös szavazás várható. — A kép­viselőház pénzügyi bizottsága már letárgyalta földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteriul költségvetését. A b.-csabai önkénytes tü­zőrség rendszabályai. (­Vége.) VI. A műszermesterek. A műszermesterek a fecskendőkre felügyelni ugyszinte az összes szerelvények jó karban való tartásáról gondoskodni kötelesek , evégből azoka időnként megvizsgálják s az oltás után ők veszik azokat számba. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fővárosi tárczalevél. Budapest, okt. 15. A főváros uj színháza. Nem azt a fényes óriási épületet értem, amely fővárosunk fénypontján a derűs sugáruton büszkén mered az égnek, sem azt a kétes magyar daltár­sulatot, amely a kikopott német múzsa helyét lesz hivatva betölteni, hanem értem azt a r .inhalmazt amely a tudományos kutatások jóvoltából az egész tudományos és laikus világ nagy örömére a napok­ban került a napfényre Néhány hét előtt még Budapest lakosságának 9/10-ed része sem tudta még, hogy mi az az amphi­theatrum és íme most már az utolsó fiákkérés is jól tudja, hogy az amphitheatrum római színház, vagyis inkább vadállatok és állati viadalokra kár­hoztatott rabszolgák vérengző összecsapásainak vér­áztatott szintere volt. Igenis uraim egy még a Benczénél is nagyobb szabású circus volt , Buda mellett 2000 év előtt, azokat a meztelen romokat hajdan a félvilágból összehordott drágaságok éliiték és ez omladozó, sivár falakat sokszor rengette a diadalordítás és egetverő tapsriadal. Így ment hoss­zu ezredévek előtt annak az Ó-Budának helyén, amelyet most csak a ronda utczákról és temérdek zsidógyerekről Aquincumnak büszke vára állott, amelynek ismerünk, bástyái kevélyen néztek le az öreg Damibius faira. Aquincumnak sok ezer népe pedig szőke hab­megtérve hosszas diadalokból, a félvilágból összehordott kin­csek birtokában buja kéjelgésekbe merült és ami­kor bomlani kezdett a világ leghatalmasabb állama — a késekbe merült és hajdan dicső római pol­gárnak nem volt más szava ahoz a zsarnokhoz, amely bitorolva és gyilokkal kezében szerezte meg a római császári trónt, mint az: panem et cir­censes! Csak jól akart lakni és vérengző szemekkel nézni a circus porondján azt az irtózatos „játékot" amelyet egy nyomorult rabszolga egy bősz fenevad­dal szemben játszott el előtte. Ez volt a circus hivatása: a római amphitheatrum romjai ilyen képe­ket idéznek képzelmünk elé. Node ne olyan komoran, hisz azóta sok víz folyt le már a Danubiuson, amely azóta különben sok ezer poéta által megénekelt magyar szőke Duna lett. Sokkal czélszerűbb lesz, ha a „Fecske" hajó­ból kiszállva Ó Budán, igyekezünk omnibusra kapni, nehogy gyalog kellessék megtenni azt a hosszú utat, amely az amphitheatrumig elvezet. Az Ó Budától Szt. Endre felé vivő út, ame­­lyen­ egyébbkor csak a majorosok zöldre festet kocsija döczög és a környékbeli élelmes svábasszo­nyok ballagnak, gyümölcsöt és apró jószágot czipelve hátukon a telhetetlen főváros számára, mult vasár­nap délután felette élénk képet nyújtott. Mint fészkéből a hangyaboly oly sürü tömeg­­ben bontakozott ki a fővárosi nép a dunai öblös hajókból és aztán tarka rajokban indult el a feh­ér meszes szt­­endrei uton, melyen véges végig nem­ látott az ember egyebet, mint az újságok által fel­biztatott népet, amely mohó kíváncsisággal haladt az amphitheatrum romjai felé. Hogy hány esetlen „római" élet lőn e napot koczkáztatva, arról nem szólok. 3/4 órai gyaloglás után az országúttól balra rendetlenül elszórt halmokat találunk, amelyek egy helyütt szorosan összesimulnak. És ezen a ponton tárul elénk az amphithe­atrum bomlásában is fenséges maradványa. Körülbelül egy ölnyi magasságra vannak eddig a falak kiásva és bámulnunk kell Torma Károly kitűnő technikai érzékét, amelynek folytán soha sem találunk az ásatás kísérleteinek eredménytelen nyomaira. I Bácsk­ay -A­ rtpert. (Vége köv.)

Next