Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-10-23 / 204. szám

B.-Csaba, 1880. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. VII. évfolyam, 204. szám. Szombat, október 23-án. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalván­nyal. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Egyes szám­ára 4 kr A szerdai és szombati szám­ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a „Nyilttér"-ben egy sor közlési dij a 21^MrW*­iX Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, tár­sadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen posta­•U.t £ llT7-á,1L37-l^L37-a,l eszközölhető. B.-Csaba, 1880. szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny Lí A csüllen­gnövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás) Magyarország egyéb vidékein is tör­téntek indigó-gyártási kísérletek csülleng­ből. Dr. Pfeiffer Mih­ály 1786-ban jó indigót gyártott Késmárkon, Szepesmegyében ter­mesztett csüllengből és vállalatát éveken át folytatta. Egy másik Peted mellett Pozsony megy­ében 1790-ben alapított ily­nemű vállalatot, keletkezése után nemsokára megbukott; a Winterl tanártól 1787-ben és Gróbertől 1798-ban tervezett indigó­i gyárak létre sem jöttek. Alsó-Ausztriában 1803-ban C­­lógna és Stőger szentelték magukat ezen iparágnak és az 1804-ben Sangaletti által Margarethen-ben Moos-on emelt új gyár csakhamar megbukott. A Rum­pf Gr. és Schaumann által 1808-ban tett kísérletek sohsem jöttek kivitelre. Bor­neban és Kottwitzban Silé­ziában 1803 ban felállított csüilleng indigó-gyárak sem vív­hattak ki sikert .) Különösen nagy lendületet vettek az indigó-gy­ártási kísérletek csüllengből szárazföldi zárlat idejében, mikor I. Napo­­­leon sok üdvös határozatot hozott a csül­leng-termellés és indigó-gyártás emelésére és 1811-ben márczius 25-én 500 ezer fran­kot­ tűzött ki jutalmul annak számára, ki csüllengből haszonnal vonná ki az indigót­ ,de bár azt nem nyerte el senki, a legelső­­ vegyészek törekvései sem bírtak életrevaló eredményig eljutni: a Magyarországban, Ausztriában, N­ém­et - Franciaországban, Olaszhonban és másutt megindult számos kisérletek és gyárak, bárha több ideig is tartották fen magukat, egészben véve kí­vánt sikerre nem bírtak szert tenni. Az Albiban és Toskánéban csüllen­g­ indigó­ *) Heimbstadt's Bulletn des Neuesten. IX, 312. Keesz Darstellung des Gewerbwesens des öst. Kaiserstaates I. 179. gyártásra emelt kísérleti iskolák is, melyek több éven keresztül virágzottak, 1815-ben politikai események következtében végké­pen megszűntek. Mindezen tétnek nagyon lehangolók, ha azonban az indigóferák­ról közölt ada­taival elfogulatlanul ös­szehasonlitjuk és részletezzük : 1 hogy a csülleng mivelése minálunk biztosabb, mint az indigófé­rák bármely válfaja a kit Indiában vagy másutt; 2 hogy a csü­lleng több indigót szol­gáltat mint az indigóferák ; 3 h­ogy a csülleng-indigó éppen oly tartósan és szépen, h­anem szebben fest, mint az Indiák indigói; és végre 4. hogy az indigó-gyártás eredmény­telensége csüllengből nem a növény indi­kán szegény voltában, hanem abban az eljárásban fekszik, melyet elődeink követ­tek, és hogy bár­ki is meggyőződhessék ez utolsó állitásom igaz voltáról itt, köz­löm a főbb indigó-gyártási módokat csül­lengből. (Folyt. bőv.) Politikai hirek. * Az orosz czár lemondásáról szóló hirek nagyobb és nagyobb határozottsággal lépnek föl. A czár lelki állapota hír szerint olyan, hogy a czár nem képes a kormányzásra. Bizonyosnak tartják, hogy régenssé neveztetik ki a trónörökös, s e ki­neveztetését hamarjában követni fogja a czár le- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— írta: C. ü. ZD. „Fontos közleni valóm van"' mondá Terey nyugalmazott őrnagy fiához, kit dolgozó szobács­kájába hívott, „ülj le és hallgass meg nyugalom­mal — reád nézve életkérdés, mit meg kell be­szélnünk." az öreg urnák különben nyájas arczán meg­látszott a gond, melynek árnyas, rendesen nyájas szemeit komorakká változtatták. Ede megijedt. Atyja nem volt olyan termé­szetű, hogy a nyugtalanság és aggodalom egyha­mar erőt vett volna rajta, mert az életben szá­mos viharral daczolt és szívesen beszélgette el mint bizott mindenkor isten és saját erejében. Az öreg ur, mint rokkant, igen csekély nyug­díjjal vált meg a hadseregtől, sokáig szolgált a hadsereg közigazgatási osztályában polgári minő­ségben, érdemei elismeréséül, szolgálaton kivül hadügyi tanácsosi czimm­el és érdemrenddel kitün­tetve, hivataltársai és feljebbvalóinak kiváló tisz­teletében részesült. Az idő folyamán nagy nehezen kis vagyo­nocskát kuporgatott össze és G. helységben a leg­tekintélyesebb emberek közé soroztatott. A­mi te­hát őt nyugtalanságba ejté, az bizonyára az Ede ügyeit illette, és Ede előre sejtette, hogy szivét mélyen és fájdalmasan sebző csapás éri. Az ilyen sejtelmek ritkán csalnak. „Kedves fiam," szólalt meg az öreg úr, erő­sen fújva és eregetve pipájából a füstöt, — bizo­nyos jelként, hogy kellemetlen dologról fog szólani — tudod-e, hogy a gá r—i tervezett vasút igaz­gatóságába engem is beválasztottak?" „Bizon­nyal, hisz már­ az több hét óta tény." „Bár ne volna az." Ede meglepetve, de fokozódó nyugtalanság­gal tekintett feléje. „Hogyan? Kívánná? Hiszen örültél, hogy új foglalkozásod akadt, hisz annyira érdekel a munka, hogy e­miatt régi jó barátaid és whist-játékod is elhanyagolod ! Gömörei még csak az imént szólt erről. Az öreg úr összeránczolta homlokát. „Mikor megválasztottak," válaszolt keserű hangon, „akkor örültem a polgártársaim részéről nyilvánított biza­lomnak, de nem sejtem­, hogy ellenségeket szerzek magamnak, ha a bizalomra méltónak mutatkozni igyekezem, hogy oly emberek közé kerülök, kik csak annak reményében ajánlottak hivatalra, hogy a czím­et viseljem, a­nélkül, hogy dolgozzam, hogy vaktában aláírok mindent a­nélkül, hogy megnéz­ném, megvizsgálnám. Szóval azt hitték, hogy báb, vagy még annál rosszabb is lehetek, hogy becsületes nevemet el birom adni, hogy képes va­gyok azt csalásban való részesség és gazság által beszenyezni. „Lehetetlen, édes­apám," hiáb­a elborzadva Ede. „Azt senki sem tételezhette fel rólad, hisz mindenki becsületes embernek ismer." „Igen, de nem tudta ara mindenki, hogy semmi olyasra nem vállalkozom, a­mihez­telt, hogy élesen átlátok mindent, hogy nem nem el­kerü­löm a munkát, ha vele kötelességet teljesítek. A te jóvoltodért kívánnám, hogy mást választottak volna helyettem, hogy más jött volna nyomára, a­mit fájdalom, nekem kellett felfedeznem. Gömörei vállalata szédelgés, a részvényesek lépre kerülnek általa, és Gömöreinek volt pofája szememre h­ánya hogy ellenségének tekint, ha nem hallgatom el mindezt." Ede arcza halálsápadt lett. „Ugy hát ez az?" mondá, „ezért volt Gömörei utolsó időben oly hi­deg irántam ? „Ah, hát előre sejtette azt, mit ma mondtam neki, igy meglepetése csak puszta regge­lzia­lelés volt ! (Folyt, köv.)

Next