Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-10-23 / 204. szám
B.-Csaba, 1880. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. VII. évfolyam, 204. szám. Szombat, október 23-án. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Egyes számára 4 kr A szerdai és szombati számára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a „Nyilttér"-ben egy sor közlési dij a 21^MrW*iX Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen posta•U.t £ llT7-á,1L37-l^L37-a,l eszközölhető. B.-Csaba, 1880. szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny Lí A csüllengnövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás) Magyarország egyéb vidékein is történtek indigó-gyártási kísérletek csüllengből. Dr. Pfeiffer Mihály 1786-ban jó indigót gyártott Késmárkon, Szepesmegyében termesztett csüllengből és vállalatát éveken át folytatta. Egy másik Peted mellett Pozsony megyében 1790-ben alapított ilynemű vállalatot, keletkezése után nemsokára megbukott; a Winterl tanártól 1787-ben és Gróbertől 1798-ban tervezett indigói gyárak létre sem jöttek. Alsó-Ausztriában 1803-ban Clógna és Stőger szentelték magukat ezen iparágnak és az 1804-ben Sangaletti által Margarethen-ben Moos-on emelt új gyár csakhamar megbukott. A Rumpf Gr. és Schaumann által 1808-ban tett kísérletek sohsem jöttek kivitelre. Borneban és Kottwitzban Siléziában 1803 ban felállított csüilleng indigó-gyárak sem vívhattak ki sikert .) Különösen nagy lendületet vettek az indigó-gyártási kísérletek csüllengből szárazföldi zárlat idejében, mikor I. Napoleon sok üdvös határozatot hozott a csülleng-termellés és indigó-gyártás emelésére és 1811-ben márczius 25-én 500 ezer frankot tűzött ki jutalmul annak számára, ki csüllengből haszonnal vonná ki az indigót ,de bár azt nem nyerte el senki, a legelső vegyészek törekvései sem bírtak életrevaló eredményig eljutni: a Magyarországban, Ausztriában, Német - Franciaországban, Olaszhonban és másutt megindult számos kisérletek és gyárak, bárha több ideig is tartották fen magukat, egészben véve kívánt sikerre nem bírtak szert tenni. Az Albiban és Toskánéban csülleng indigó *) Heimbstadt's Bulletn des Neuesten. IX, 312. Keesz Darstellung des Gewerbwesens des öst. Kaiserstaates I. 179. gyártásra emelt kísérleti iskolák is, melyek több éven keresztül virágzottak, 1815-ben politikai események következtében végképen megszűntek. Mindezen tétnek nagyon lehangolók, ha azonban az indigóferákról közölt adataival elfogulatlanul összehasonlitjuk és részletezzük : 1 hogy a csülleng mivelése minálunk biztosabb, mint az indigóférák bármely válfaja a kit Indiában vagy másutt; 2 hogy a csülleng több indigót szolgáltat mint az indigóferák ; 3 hogy a csülleng-indigó éppen oly tartósan és szépen, hanem szebben fest, mint az Indiák indigói; és végre 4. hogy az indigó-gyártás eredménytelensége csüllengből nem a növény indikán szegény voltában, hanem abban az eljárásban fekszik, melyet elődeink követtek, és hogy bárki is meggyőződhessék ez utolsó állitásom igaz voltáról itt, közlöm a főbb indigó-gyártási módokat csüllengből. (Folyt. bőv.) Politikai hirek. * Az orosz czár lemondásáról szóló hirek nagyobb és nagyobb határozottsággal lépnek föl. A czár lelki állapota hír szerint olyan, hogy a czár nem képes a kormányzásra. Bizonyosnak tartják, hogy régenssé neveztetik ki a trónörökös, s e kineveztetését hamarjában követni fogja a czár le- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— írta: C. ü. ZD. „Fontos közleni valóm van"' mondá Terey nyugalmazott őrnagy fiához, kit dolgozó szobácskájába hívott, „ülj le és hallgass meg nyugalommal — reád nézve életkérdés, mit meg kell beszélnünk." az öreg urnák különben nyájas arczán meglátszott a gond, melynek árnyas, rendesen nyájas szemeit komorakká változtatták. Ede megijedt. Atyja nem volt olyan természetű, hogy a nyugtalanság és aggodalom egyhamar erőt vett volna rajta, mert az életben számos viharral daczolt és szívesen beszélgette el mint bizott mindenkor isten és saját erejében. Az öreg ur, mint rokkant, igen csekély nyugdíjjal vált meg a hadseregtől, sokáig szolgált a hadsereg közigazgatási osztályában polgári minőségben, érdemei elismeréséül, szolgálaton kivül hadügyi tanácsosi czimmel és érdemrenddel kitüntetve, hivataltársai és feljebbvalóinak kiváló tiszteletében részesült. Az idő folyamán nagy nehezen kis vagyonocskát kuporgatott össze és G. helységben a legtekintélyesebb emberek közé soroztatott. Ami tehát őt nyugtalanságba ejté, az bizonyára az Ede ügyeit illette, és Ede előre sejtette, hogy szivét mélyen és fájdalmasan sebző csapás éri. Az ilyen sejtelmek ritkán csalnak. „Kedves fiam," szólalt meg az öreg úr, erősen fújva és eregetve pipájából a füstöt, — bizonyos jelként, hogy kellemetlen dologról fog szólani — tudod-e, hogy a gá r—i tervezett vasút igazgatóságába engem is beválasztottak?" „Bizonnyal, hisz már az több hét óta tény." „Bár ne volna az." Ede meglepetve, de fokozódó nyugtalansággal tekintett feléje. „Hogyan? Kívánná? Hiszen örültél, hogy új foglalkozásod akadt, hisz annyira érdekel a munka, hogy emiatt régi jó barátaid és whist-játékod is elhanyagolod ! Gömörei még csak az imént szólt erről. Az öreg úr összeránczolta homlokát. „Mikor megválasztottak," válaszolt keserű hangon, „akkor örültem a polgártársaim részéről nyilvánított bizalomnak, de nem sejtem, hogy ellenségeket szerzek magamnak, ha a bizalomra méltónak mutatkozni igyekezem, hogy oly emberek közé kerülök, kik csak annak reményében ajánlottak hivatalra, hogy a czímet viseljem, anélkül, hogy dolgozzam, hogy vaktában aláírok mindent anélkül, hogy megnézném, megvizsgálnám. Szóval azt hitték, hogy báb, vagy még annál rosszabb is lehetek, hogy becsületes nevemet el birom adni, hogy képes vagyok azt csalásban való részesség és gazság által beszenyezni. „Lehetetlen, édesapám," hiába elborzadva Ede. „Azt senki sem tételezhette fel rólad, hisz mindenki becsületes embernek ismer." „Igen, de nem tudta ara mindenki, hogy semmi olyasra nem vállalkozom, amiheztelt, hogy élesen átlátok mindent, hogy nem nem elkerülöm a munkát, ha vele kötelességet teljesítek. A te jóvoltodért kívánnám, hogy mást választottak volna helyettem, hogy más jött volna nyomára, amit fájdalom, nekem kellett felfedeznem. Gömörei vállalata szédelgés, a részvényesek lépre kerülnek általa, és Gömöreinek volt pofája szememre hánya hogy ellenségének tekint, ha nem hallgatom el mindezt." Ede arcza halálsápadt lett. „Ugy hát ez az?" mondá, „ezért volt Gömörei utolsó időben oly hideg irántam ? „Ah, hát előre sejtette azt, mit ma mondtam neki, igy meglepetése csak puszta reggelzialelés volt ! (Folyt, köv.)