Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)
1881-07-10 / 83. szám
B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 83. szám. Vasárnap, julius hó 10-én. I KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, te edd, (féliven) és csütörtökön, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 0 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza H9L. számi ház, hova* a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlenényt eziinizni kérnnk. Kííziratofetinin adata-xtc vissza. Egyes szun ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalvánnyal. ELŐFIZETESI 1)LJ Előfizetési •• •• a VIII. évfolyamának második lólóvőie. Egy évnegyedre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben postautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békésmegyei Közlönyi kiadóhivatalához czimzendők. ||S§F" Hirdetések. jutányos áron vétetnek fel. ^pjf Csabán, juniushóban. A „ Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur programinbeszédjere. ii. Első látszatra ugy tűnik ugyan elő, mintha vaamely ország közgazdászati viszonyainak semmi köze sem lenne ugyanazon ország közjogi állapotához. —ímde a figyelmes szemlélő azt találja, hogy az áramgépezet legkülönfélébb kerekei mégis bizonyos felső összefüggésben állanak, hogy az állami élet küömböző ágazatai olyanok, mint egy láncznak egyes szemei; ha az egyik kerék megáll, szenved alatta az egész gépezet, ha egy szeme a láncznak szétpattan, nem felelhet meg többé az egész sem rendeltetésének. Áll ez szerintünk államunk közjogi és közgazdászati állapotának egymáshoz való viszonyára nézve is. Habár a közgazdászat egészen más kereke az államgépezetnek, mint a közjog, mégsem lehet teljesen tétválasztani egymástól s mégis van a kettő közt bszonyos kapocs. Általában véve is kétségtelen, hogy az ország közjogán alapuló államalkotmány meg vagy meg nem felelő volta kihat az állami élet minden egyéb tényezőire és a gazdaság, ipar nem fog ott úgy fejlődhetni, hol bukóban hever a polgári szabadság, mint ahol helyes alkotmányos alapokon nyugszik a közjog. Saját országunk speciális viszonyait tekintve, midőn az 1868-diki közjogi egyezség folytán — akarva nem akarva — oly államadósságot is kellett a vállunkra vennünk, melyet mi nem csináltunk ugyan, de melyet azért, ha egyszer elfogadtuk, fizetnünk is kell, ha továbbá az egész világon nincs ország, hol a kormány anyagi segélyét, majd kulturális majd vízkárok következtében, majd másképen, czélra, folyton-folyást igénybe veszik; midőn tehát már meglevő s pedig a jelen kormány hozzájárulása nélkül keletkezett, az 1868-diki közjogi egyességen alapuló államadósság és kamatának fizetése, törlesztése miatt úgyis kénytelen a Kormány népszerűtlen adókkal terhelni a haza polgárait: lehet-e azt kivánni, vagy keresztül vihetőnek tartani, hogy egyszerre oly intézmény léptessék életbe, mint az, ami a mérsékelt ellenzék közgazdasági programmjának egyik fő pontját képezi, az önálló vámterületet ? Oly nagyszabású újitás ez, melynek keresztülvitele milliókba kerülne, mert a „linánczok" egész hadát, és más, tömérdek pénzbe kerülő előintézkedést igényel ? Ha tehát a mérsékelt ellenzék elfogadja a közjogi alapot, természetszerűleg el kell fogadnia az annak következménye és alkotó részeként jelentkező államadósságot is; de akkor azt is el kell ismernie, miszerint ez adósságot, vagy legalább annak kénti terhes kamatjait fizetni is kell s midőn évenépen a mérsékelt ellenzék az, mely minduntalan azt hangoztatja — mint a gróf ur is programulbeszédjének a hitelről szóló részében — hogy az államkormánynak olyannak kell lennie, mint az egyes jó gazdának, azaz nem szabad a takarón túl terjeszkednie: következetesnek nevezhető oly közgazdasági politika, mely a közjog alapján elfogadott adósság lefizetésének elsősorban szükségessége daczára, szemrehányást tesz a kormánynak, hogy a takarón túl nem terjeszkedik, hogy nem egy-két millió, de sok millióra menő beruházást igénylő intézményeket addig, míg az államadósság rendezve nincsen, épen a takarón túl való nem terjeszkedés elvénél fogva tenni nem akar ? Hisz épen ezen, államunkra lidérczként nehezedő, de nem ezen kormány által csinált adósság az, melynek önsúlya alatt, még kevesebb áldozatot igénylő, kisebb, de azért szükséges kulturális, igazságügyi, forgalmi beruházásokat sem tehet, habár ezekre az őszinte jóakarat megvolna! S ha legalább akár elméletileg, akár gyakorlatilag be lenne bizonyítva, hogy az önálló vámterület által elérendő előnyök fel fognak érni az arra szükséglendő befektetésekkel, várható hátrányokkal , akkor azt lehetne mondani, igaz, az államnak a közjogi kiegyezéssel elvállalt adósságokat kell mindenekelőtt fizetnie, de az előrelátható siker, mely az önálló vámterület behozatalát kívánatossá teszi, feljogosítja a kormányt rendkívüli áldozatokra, mert ezek idővel meg fognak térülni. Ámde azt a mérsékelt ellenzék, és különösen a gróf úr, kinek kiváló szakmája a nemzetgazdászati tudomány, nem fogja megtagadhatni, hogy az egész művelt világ nemzetgazdászati, írói, szaktekintélyei egyáltalában tisztában az iránt, mi czélszerűbb , az nincsenek önálló, elzárt, vagy szabad vámterület és mindenhol két táborra oszolnak az ellenkező vélemények szószólói; mindenesetre áll az, hogy ép oly nyomós érvek hozhatók fel az önálló vámterület előnyei ellen és hátrányai mellett, mint előnyei mellett és hátrányai ellen. Szemrehányást érdemel tehát az oly kormány, mely egy még a leghevesebb tudományos vita stádiumában álló kérdésben, 8—10 millió szükségelt beruházás árán nem akar belemenni a gyakorlati kísérletbe, midőn a tetemes beruházási költségektől is eltekintve, a nemzet ipara és kereskedelmére esetlegesen nagyobb hátrányokat eredményezhet, mint milyenek a vele járó előnyök ? De még kevesebbet kérünk. Nem kell-e elismerni legalább azt, hogy indokolt egy kormány tartózkodása ily körülmények között s nem magyarázható-e az ily experimentáczióba való bemeneteltőli tartózkodás legalább arra is, hogy a kormány nem akarja A „BÉKÉS MEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Amerikai párbaj. Ismét egyzép reményekre jogoatott élet lett áldozata; nét egy édes anya szivét zúzta össze a veszteség s tette is fejére a gyász fátyolt. szorgalom, a tehetség nem teremhető meg gyümölst ; a családi összeköttetés szülte fényes pályát ketté vágta fekete golyó ; a szép reményekkel kecsegtő életnek vége! becsületszó megkívánta áldozatát! . . Rövid napok alatt a második ! Az egyik hiába igyekezett, fáradozott. Ereje megtört a lalódások lánczolatában, reménye elveszett, nem tudott toibb küzdeni az élettel — eldobta azt magától; mert csaküzdés s nyomorból állott. Emennek már bölcsője is jólétben ringott, —• befolyáss, gazdag család sarja volt. Nem ismerte a létérti küzdést, ám tudta mi az a szegénység. Háta mögött gondtalan mult; előtte eredményekkel kecsegtető jövő; családi összeköttetések, melyek előmenetelt biztosítottak számára. Az életnek még csak fényoldalát ösmerte. Végzete fekete golyót huzat vele; a határnapig vig kedélyű, negélyes, hogy övéit félre vezesse ; megbarátkozik a halál eszméjével, a becsület győz s egy derék ifjuval ismét kevesebb, egy áldozattal ismét több ! Csak azzal indokolja tettét, hogy: amerikai párbaj ! Rettenetes szó, mely mindent megmagyaráz ! . .. Nagy adósság: mert élettel kell lefizetni. Társadalmi bűn: mert megelőzi Isten kezét. Erélytelenség: mert megküzdeni az élettől hőstett, elesni férfiatlanság. Gyávaság, mert nem volt elég ereje a társadalmi félszeg szokásokkal szembe szállani. Ilyenformán okoskodnak a tudósok, a bölcsek. Igazuk lehet, állításukat én is aláírom. Csakhogy itt nem kritizálni, hanem tenni kell ! Ezzel nem használunk semmit, gyökeres orvosságra van szükségünk, hogy segíthessünk e mánián, mely társadalmunk minden osztályába befészkelte magát. Gyógyírt a sebre! Századunkban a rohamos czivilizáczióval párhuzamban halad az igények fokozódása, terjedt a felvilágosodás, növekedett a tudni akarók száma, súlyosbodott a megélhetés lehetősége Terjedt a czivilizáczió , de nem adott kenyeret. Előmozdítva a fényűzést, növelte az öngyilkosok számát. Hatva a fiatalság érzületére, mindennapivá tette a párbajmániát. S hogy ne legyen mindennapi, melyet már a falusi gyerkőczök is kultiválnak, meghonosult az amerikai párbaj. Aki fekete golyót húz, az mondjon le az életről, különben, mint bélpoklost, mint erkölcsileg tönkretettet, kerülni fogják az emberek. Meg kell halnia, hogy a fehér golyót húzott —• a gyilkos, emelt fővel járhasson közöttünk ! Gyógyírt e társadalmi sebre mielőbb ! Nyomoztassák a bűnös, hogy feltalálva, szigorúan sújthassa a törvény ! Csilisztó M.