Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)

1881-07-10 / 83. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 83. szám. Vasárnap, julius hó 10-én. I KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, te edd, (féliven) és csü­törtök­ön, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 0 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ G­ULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza H9L. szám­i ház, hova* a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlenényt eziinizni kérn­nk. Kííziratofe­tinin adata-xtc vissza. Egyes szun ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe­n, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok­nál, 5 kros postautalván­nyal. ELŐFIZETESI 1)LJ Előfizetési •• •• a VIII. évfolyamának második­ lólóv­ői­e. Egy évnegyedre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben postautal­ványnyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békésm­egyei Közlönyi kiadóhivatalához czimzendők. ||S§F" Hirdetése­k­. jutányos áron vétet­nek fel. ^pjf Csabán, juniushóban. A „ Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur programinbeszédjere. ii. Első látszatra ugy tűnik ugyan elő, mintha va­amely ország közgazdászati viszonyainak semmi köze sem lenne ugyanazon ország közjogi állapotához. —­ímde a figyelmes szemlélő azt találja, hogy az ár­amgépezet legkülönfélébb kerekei mégis bizonyos felső összefüggésben állanak, hogy az állami élet kü­ömböző ágazatai olyanok, mint egy láncznak egyes szemei; ha az egyik kerék megáll, szenved alatta az egész gépezet, ha egy szeme a láncznak szétpattan, nem felelhet meg többé az egész sem rendeltetésének. Áll ez szerintünk államunk közjogi és közgazdá­szati állapotának egymáshoz való viszonyára nézve is. Habár a közgazdászat egészen más kereke az állam­gépezetnek, mint a közjog, még­sem lehet teljesen tétválasztani egymástól s mégis van a kettő közt bszonyos kapocs. Általában véve is kétségtelen, hogy az ország közjogán alapuló államalkotmány meg vagy meg nem felelő volta kihat az állami élet minden egyéb ténye­zőire és a gazdaság, ipar nem fog ott úgy fejlőd­hetni, hol bukóban hever a polgári szabadság, mint a­hol helyes alkotmányos alapokon nyugszik a közjog. Saját országunk speciális viszonyait tekintve, midőn az 1868-diki közjogi egyezség folytán — akar­va nem akarva — oly államadósságot is kellett a vál­lunkra vennünk, melyet mi nem­­ csináltunk ugyan, de melyet azért, ha egyszer elfogadtuk, fizetnünk is kell, ha továbbá az egész világon nincs ország, hol a kormány anyagi segélyét, majd kulturális majd vízkárok következtében, majd másképen, czélra, foly­ton-folyást igénybe veszik; midőn tehát már meglevő s pedig a jelen kormány hozzájárulása nélkül keletkezett, az 1868-diki közjogi egyességen alapuló államadós­ság és kamatának fizetése, törlesztése miatt úgyis kénytelen a Kormány népszerűtlen adókkal terhelni a haza polgárait: lehet-e azt kivánni, vagy keresz­tül vihetőn­ek tartani, hogy egyszerre oly intézmény léptessék életbe, mint az, ami a mérsékelt ellenzék közgazdasági programm­jának egyik fő pontját képezi, az önálló vámterületet ? Oly nagyszabású újitás ez, melynek keresztülvitele milliókba kerülne, mert a „linánczok" egész hadát, és más, tömérdek pénzbe kerülő előintézkedést igé­nyel ? Ha tehát a mérsékelt ellenzék elfogadja a köz­jogi alapot, természetszerűleg el kell fogadnia az an­nak következménye és alkotó részeként jelentkező ál­lamadósságot is; de akkor azt is el kell ismernie, miszerint ez adósságot, vagy legalább annak kénti terhes kamatjait fizetni is kell s midőn éven­épen a mérsékelt ellenzék az, mely minduntalan azt han­goztatja — mint a gróf ur is programulbeszédjének a hitelről szóló részében — hogy az államkormány­nak­ olyannak kell lennie, mint az egyes jó gazdának, azaz nem szabad a takarón túl terjeszkednie: követke­zetesnek nevezhető oly közgazdasági politika, mely a közjog alapján elfogadott adósság lefizetésének első­sorban szükségessége daczára, szemrehányást tesz a kormánynak, hogy a takarón túl nem terjeszkedik, hogy nem egy-két millió, de sok millióra menő be­ruházást igénylő intézményeket addig, míg az állam­adósság rendezve nincsen, épen a takarón túl való nem terjeszkedés elvénél fogva tenni nem akar ? Hisz épen ezen, államunkra lidérczként nehezedő, de nem ezen kormány által csinált adósság az, melynek ön­súlya alatt, még kevesebb áldozatot igénylő, kisebb, de azért szükséges kulturális, igazságügyi, forgalmi beruházásokat sem tehet, habár ezekre az őszinte jóaka­rat meg­volna! S ha legalább akár elméletileg, akár gyakorla­tilag be lenne bizonyítva, hogy az önálló vámterület által elérendő előnyök fel fognak érni az arra szük­séglendő befektetésekkel, várható hátrányokkal , ak­kor azt lehetne mondani, igaz, az államnak a közjogi kiegyezéssel elvállalt adósságokat kell mindenekelőtt fizetnie, de az előrelátható siker, mely az önálló vám­terület behozatalát kívánatossá teszi, feljogosítja a kormányt rendkívüli áldozatokra, mert ezek idővel meg fognak térülni. Ámde azt a mérsékelt ellenzék, és különösen a gróf úr, kinek kiváló szakmája a nemzetgazdászati tudomány, nem fogja megtagad­hatni, hogy az egész művelt világ nemzetgazdá­szati, írói, szaktekintélyei egyáltalában tisztában az iránt, mi czélszerűbb , az nincsenek önálló, elzárt, vagy szabad vámterület és mindenhol két tá­borra oszolnak az ellenkező vélemények szószólói; mindenesetre áll az, hogy ép oly nyomós érvek hoz­hatók fel az önálló vámterület előnyei ellen és hát­rányai mellett, mint előnyei mellett és hátrányai ellen. Szemrehányást érdemel tehát az oly kormány, mely egy még a leghevesebb tudományos vita stádiumában álló kérdésben, 8—10 millió szükségelt beruházás árán nem akar bele­menni a gyakorlati kísérletbe, midőn a tetemes beruházási költségektől is eltekint­ve, a nemzet ipara és kereskedelmére esetlegesen na­gyobb hátrányokat eredményezhet, mint milyenek a vele járó előnyök ? De még kevesebbet kérünk. Nem kell-e elis­merni legalább azt, hogy indokolt egy kormány tartóz­kodása ily körülmények között s nem magyarázható-e az ily experimentáczióba való bemeneteltőli tartózko­dás legalább arra is, hogy a kormány nem akarja A „­BÉKÉS MEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Amerikai párbaj. Ismét egy­­zép reményekre jogo­atott élet lett áldozata; nét egy édes anya szivét zúzta össze a veszteség s tette is fejére a gyász fátyolt. szorgalom, a tehetség nem teremhető meg gyü­möl­­­st ; a családi összeköttetés szülte fényes pályát ketté vágta fekete golyó ; a szép reményekkel ke­csegtő életnek vége! becsületszó megkívánta áldozatát!­ . . Rövid napok alatt a második ! Az egyik hiába igyekezett, fáradozott. Ereje megtört a lalódások lánczolatában, reménye elveszett, nem tudott to­ibb küzdeni az élettel — eldobta azt magától; mert csak­­üzdés s nyomorból állott. Emennek már bölcsője is jólétben ringott, —• befolyá­ss, gazdag család sarja volt. Nem ismerte a létérti küzdést, ám tudta mi az a szegénység. Háta mögött gondtalan mult; előtte eredményekkel ke­csegtető jövő; családi összeköttetések, melyek előmenetelt biztosítottak számára. Az életnek még csak fényoldalát ös­merte. Végzete fekete golyót huzat vele; a határnapig vig kedélyű, negélyes, hogy övéit félre vezesse ; megbarátkozik a halál eszméjével, a becsület győz s egy derék ifjuval ismét kevesebb, egy áldozattal ismét több ! Csak azzal indokolja tettét, hogy: amerikai párbaj ! Rettenetes szó, mely mindent megmagyaráz ! . .. Nagy adósság: mert élettel kell lefizetni. Társadalmi bűn: mert megelőzi Isten kezét. Erélytelenség: mert megküzdeni az élettől hőstett, elesni férfiatlanság. Gyávaság, mert nem volt elég ereje a társadalmi fél­szeg szokásokkal szembe szállani. Ilyenformán okoskodnak a tudósok, a bölcsek. Igazuk lehet, állításukat én is aláírom. Csakhogy itt nem kritizálni, hanem tenni kell ! Ezzel nem használunk semmit, gyökeres orvosságra van szüksé­günk, hogy segíthessünk e mánián, mely társadalmunk min­den osztályába befészkelte magát. Gyógyírt a sebre! Századunkban a rohamos czivilizáczióval párhuzamban halad az igények fokozódása, terjedt a felvilágosodás, nö­vekedett a tudni akarók száma, súlyosbodott a megélhetés lehetősége Terjedt a czivilizáczió , de nem adott kenyeret. Előmozdítva a fényűzést, növelte az öngyilkosok számát. Hatva a fiatalság érzületére, mindennapivá tette a pár­baj­mániát. S hogy ne legyen mindennapi, melyet már a falusi gyerkőczök is kultiválnak, meghonosult az amerikai párbaj. A­ki fekete golyót húz, az mondjon le az életről, kü­lönben, mint bélpoklost, mint erkölcsileg tönkre­tettet, ke­rülni fogják az emberek. Meg kell halnia, hogy a fehér golyót húzott —• a gyil­kos, emelt fővel járhasson közöttünk ! Gyógyírt e társadalmi sebre mielőbb ! Nyomoztassák a bűnös, hogy feltalálva, szigorúan sújt­­­hassa a törvény ! Csil­isztó M.

Next