Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)

1881-08-04 / 94. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 94. szám. Csütörtök, augusztus h­ó 4-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csü­törtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : K­aasenstein és Vogler czég 8ées, Prága, Budapesten, N­émet­­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minde­n közleményt czimezni karunk. Kéziratok, i­em adatnak, viasza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Bienar B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok­nál, 5 kres postautalványnyal. Előfizetési felhívás a VIII. évfolyamának második félévére. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félév­e 3 frt — — A­z előfizetés legczélszerübben postauttal-Vi­n­nyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békésmegyei K­özlöny» kiadóhivatalához czm­­zendők. Hirdetések jutányos áron vétet­nek fel. "^Mi Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Az aratás és kiviteli kilátások, A Magyarország és Ausztria minden vidékéről naponkint érkező rozs- és buzaaratási hirek kedvezően hangzanak. Azon aggodalmak, melyeket a helyenkint beállt jelentékeny esőzések okoztak, a szép idő bekö­szönésével ismét eloszottak, valamint a rozsdáról és üszögről hangoztatott panaszok is kevésbé alaposak­nak bizonyultak. Magyarországban a búza kielégítő középtermést fog adni, s azon számos cséplési kísérlet, mely eddig nyugaton, északon és délen tartatott, a búza oly minősége mellett tanúskodik, mely a tavalyit lényegesen felülmúlja. A rozs minősége, igen kevés kivétellel, szintén kielégítő s a mennyiséget illetőleg sincs még ok panaszra. Az árpa nem ígér oly gaz­dag eredményt, mint tavaly, mindazonáltal lesleg marad arra nézve, hogy a redukált elég fö­kiviteli szükséglet kielégíttessék, annyival inkább, mivel Mor­vaország ez idén ismét úgy a mennyiségre, mint a minőségre nézve kielégítő aratást remélhet. Zab úgy Magyarországban, mint Ausztriában jól fejlődött s gazdagabb eredményt ígér, mint tavaly volt. A ma­gyarországi és tót-horvátországi repczetermés minő­ségre igen szép, mennyiségre pedig középszerű volt. A kiviteli kilátások, eltekintve a kereskedelem­politikai akadályoktól, többnyire a legfontosabb idegen termő és fogyasztó tartományok aratási eredményei szerint alakulnak. Amerikában, az onnan érkezett hí­rek szerint, az ezidei termés 20—25 százalékkal kis­sebb a múlt évinél. Oroszországi hírek szerint ott az idén sokkal gazdagabb aratás lesz, mint mult volt, úgy, hogy Oroszország a gabnapiaczon évben ismét mint irányadó fog szerepelni. A Duna fejedelemségek 20—30 százalék s csökkenésről panaszkodhatnak, a mi kiviteli reményünket ismét növelheti. Franczia és Olaszország jobb aratási eredm­­ény következtében ez idén kevesebb külföldi gabonára fog szorulni. Déli-Németországban meg vannak elégedve az aratási kilá­tásokkal, északon azonban lényeges c­ökkenéstől tar­tanak. E körülmény talán arra fogja bírni a német kormányt, hogy ez idén végre részesíti a külföldi ga­bonát azon beviteli könnyítésekben, melyeket tavaly, ámbár a szükség már közel volt, megtagadott. Politikai események. * Páris, aug. i. Konstantinápolyból érkezett magánhi­rek megerősítik, hogy a szultán a franczia képviselő fogad­tatása alkalmával megnyita barátságos szándékait és kijelenté, hogy megparancsolta Tripolisz kormányzójának, nyomja el a Francziaország elleni üzelmeket. * Goletta, jul. 31. Diebel-R ízelben, Tunisztól alig tíz mértföldnyi TM beduin-csapatok razziákat űznek; az európaiak Tuniszba menekülnek. * London, aug. 1. Berlinből jelentik a „Standardénak, hogy ott sakkhúzásnak tekintik a c­ár moszkvai útját, mely arra volt hivatva, hogy ellensúlyozza az aggodalmakat, me­lyeket az osztrák-magyar-német keleti oppozíczió ébresztett. Az orosz udvar Moszkvába utaztában feltűnően hideg maga­tartást tanúsított Béc­csel és Berlinnel szemközt. * London, aug. 1. A BTimesu-nak Lahoreból tegnapi kelettel azt jelentik, hogy Hasim khán julius 27-én csekély számu csapattal, Eyub khán nevében, ellenállás nélkül meg­szállotta Kandahart. * A bukaresti „Telegraphul" a román passzivisták ellen éles hangon szólal fel, elítélve az erdélyi román intelligenczia magatartását, azt ajánlva nekik, hogy követendő politikai ma­gatartásukban vegyenek példát a magyaroktól, a­kik nem passzivitás által, de férfias küzdelmek árán szerezték vissza az alkotmányos jogokat.­­ A „Telegraphul" tudvalevőleg a román kormánypárt lapja " nyilatkozata annyiban figyelemre méltó, amennyiben ilyes czikkeit rendesen illetékes sugalm­a­zás után írja. A gyomai plébánián. [A papgazdasszony. — Az aranyszájú Szt.­János. — A két testvér. — Ho­gyan ment kántor Gyuszi a színpadra.) Irta: Molnár György*. (Folytatás.) Csak a nyelve volt egy kissé pattogós és a na­turáléja dörmögős, haragos , ményke kényes és ne­gédes volt a temperaturája, érzékeny lágy a zúzája ; mája elkérgesedett, szive holdas ábrándot kedvelő, minden csekélységre rivó­sira neheztelő. Másként derék jó asszony volt, világ bolondsá­ga, Vénus játéka után, már csak a múltra való só­hajtásokkal gondolt. Éppen ilyen kellett a gyomai fiatal szent plébánosnak, a pátronus által soványan dotált magvető eklézsiának. *) Mutatvány a „Világostól Világosig" czimű má 1­dik kötetéből. Szerk. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCZÁJA. A megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folyt.) — Tudtam, hogy igy fogadandsz. — És itt biztonságban vagy. Nálam nem fognak keres­ni és e messze terjedő kastélyban senki sem találhatna meg. Itt egy évig és fölfedezetlenül maradhhatsz. — Reménylem, hogy barátságodat csak rövid időre kell igénybe vennem. Félbe szakasztatánk. A kastélyudvarba sebesen kocsi ro­bogott be. Barátom kinézett az ablakon. — Az orvos­ mondá. A halotthoz kell őt vezetnem. Térj vissza szobádba, majd ismét visszajövök hozzád. Én visszatértem szobámba, el is távozott az övéből, és ismét teljes csöndben valék, szabadon követhetem gondo­lataimat. Mindinkább nyugtalanabbá levek. Én a leánynak e szót „bűntény" akartam kiáltani, ő tudta. „Mondd ki!" mon­dá­s. Fájdalommal vártam visszatérésére, ö nem jött. De va­lami más jött. A gróf félóra múlva visszatért szobájába. Egy idegen, az orvos volt nála, mint nem sokára meg kellett tudnom. — Gróf úr, — szóla az idegen, mindjárt belépése után, «« kértem önt, hogy ide vezessen, minthogy valami közleni valóm van önnel, melyet legközelebb egyedül csak önnek mond­hatok meg. — Mély csaknem ünnepélyes komolysággal beszélt, fá­radtsággal visszatartott megindulással. — És mi volna az? kérdé a gróf. Az ő hangja is megindultságot, a feszültség megindulását árulta el. — Az ön neje méreg által mult ki! — Nagy Isten 1 kiálta föl a gróf. Egy iszonyú fájdalmi hang volt ez.­­­ Szedje össze magát gróf úr, folytatá az orvos. Dol­gomban bizonyos vagyok és ha itt nem valami nagy szeren­csétlenség történt, melyet ter­mészetesen alig tudnék megfejte­ni, akkor egy iszonyú bl­ntang vitetett véghez, melynek min­den körülmény közt napvilágra kell hozatnia. Erről kell nyu­galommal és tisztán beszélnünk, mielőtt a dolog a törvény­széknek följelentetnék. Szabad egy kérdésre feleletet kérnem ? A betegség történetét közölte ön velem. Kik voltak teg­napelőtt óta a meghalt körül? Különösen tegnap estétől fogva, és ma ? — A nevelőnő. — Mindig? — Szakadatlanul. — ő egyedül? — Többnyire egyedül, midőn a komorna is ott nem volt. — És e nevelőnő ? Az orvos zavarban volt. Nem volt képes szavakat találni, melyek kifejezzék azt, amit mondani akart, vagy bátorsága nem volt kimondani. — Szabad önt kérnem, hogy kövessen? mondá a gróf hirtelen. Ő egyszerre feltűnően más hangon beszélt és hirtelen vala­­mit határozni látszik. — Hová? — k­érdé az orvos. — Szabad kérnem ? Elhagyták a szobát és én ismét a legkínosabb magány­ban valók. Amint előbb minden perczben nyugodtabb levek, most perczről perczre emelkedett aggályom, melyet meg nem nevezhetek, le nem irhatok. Több mint egy óráig egyedül va­lók. Senki sem jött hozzám. Sem lépteket, sem hangokat nem hallottam. Csak egyszer hallottam ismét egy lovast a kastélyud­varból sebesen elvágtatni. Késő est­­én. Végre a gróf szobájából a titkos szőnyegajtón át jött va­laki hozzám. A gróf komornoka volt, egy öreg ember, kit már előbb láttam, ki már az elhalt atyja komornoka és meg­hitt szolgája volt. A gróf küldötte. A gróf urnak magának jönnie. Ő kérem, hogy a szolgát egy másik lehetetlen szobába kövessem, amelyben szintén biztonságban és háborítatlanul le­szek, és a melyben nyugalmamra és kényelmemre minden ké­szen áll. Holnap reggel jövend a gróf úr hozzám. Követtem a szolgát, ki több elhagyott folyosón át a messze terjedő kas­tély egy távoli részébe vezetett, két szoba volt ott számomra kényelmesen berendezve. — Én visszajövök kihordani, — mondá. De mindenekelőtt kérdéseim voltak hozzá. Ó még most is a ház bizalmasa volt és mindent tudott ami a kastélyban történt. Ö most is tudott mindent, mert iné -

Next