Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)

1882-04-20 / 47. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márczius hó 20-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. m­­egjelenik zseton­tént háromszor : vasárnap, ls.ed.cl. Cféliven) © s csütörtök­ön. ELOFIZETESI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Uansenstein és Vogler ezég 3éos, Prágai Budapesten, Ném­e­tr­szág és a Svijez­­ minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : SASZd G­ ÜLA, SZKRESSZi­OSfíiír­ás KIADÓHIVATAL: Apponyi-utcza 891. számu kip. ii )vá a lap szella­mi és anyagi részét illető iita iea közle a myt czi mwi­tóránk. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Bie­ner B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalványnyal. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnál és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyüttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A czinóbber*. i. Hát beszéljünk a czinóberröl. l-'y nevezi a „Békés" sokoldalú munkatársa a Magyarország és Ausztria közti közös ügyi szövetséget. Okoskodásának veleje az, hogy valamint a hi­gany és kén vegyi egyesüléséből származott czinóber­ben nem ismerhetni fel többé a ként és higanyt: ép ugy nem ismerhetni fel többé Magyarország önálló­ságát az osztrák-magyar birodalomban. „dagadom" (tán ügyvéd az ur?) —úgymond a „Békés" vegyésze, . ..hogy ezen konglomerátum (már t. i. Ausztria-Magyarország) az önálló és füg­­getlen Magyarországnak csak homályos sejtelmét is ké­pes felébreszteni az emberben." Azt mondják, hogy minden hasonlat sántikál. Ez a czinóberhasonlat azonban már nem is sán­tikál, hanem tökéletesen sánta, vak és béna­­ szói­val, minden szavában valótlan ferdítés. Reméljük, hogy a fentiekben minden önállóan, függetlenül gondolkodó emberben, kinek józan esze nem párolgott el még vegyileg s kinél a tények lo­gikájának kénje, még nem vált felismerhetlenné a pártszenvedély futó higanya által — kézzelfoghatóvá fogjuk tehetni, hogy egy betű sem áll abból a Sárréti­féle hasonlatból * * * Kezdjük elölrül. Már maga az elnevezés is meghazudtolja Sárréti ur hasonlatát és okoskodását. Hát abban az elnevezésben, hogy „Ausztria-M­­a­gyarország," nincs-e ott külön és felismer­hetőleg Ausztria is, Magyarország is? Cseh-, Tirol-, Krajna-, Stájerország, Ausztriával igenis összeforrtak, mint a kén és higany, ozinóberré, azért nem is ismerhetők fel, nincsenek is il ben az elnevezésben sem, de épen mivel Magyarország füg­getlen, saját alkotmányával biró, s ügyeit önmaga rendező ország, mely önként lépett törvény által ga­rantirozott szövetségre Ausztriával, és csupán szövet­ségre, a­nélkül, hogy Ausztriával mint a kén és hi­gany, czinóberré összeforrt volna, azért van a két or­szág törvényes elnevezésében kitüntetve a magyar király­ság neve, s így már az elnevezésből uj alakjában és átváltozása után is felismerhető. Fel is ismertetik az minden európai udvarnál és soha sem beszélnek többé sehol sem az osztrák csá­szárságról, hanem az osztrák-magyar birodalomról, ho­lott azon időben, melyet önök visszaóhajtanak, és melyben önök szerint függetlenebb volt Magyarország mint most, csak is osztrák császárt és osztrák csá­szárságot ismertek külföldön is. Magyarországot pe­dig csupán mint alárendelt, beléolvadt tartományt, és nem mint mellé rendelt társországot. * * * De a czinóberhasonlat merő alaptalanságát még bővebben lehet kimutatni. Röviden akarunk végezni, mert újra azt vagyunk kénytelenek mondani, hogy ily primitív, a valótlan­ság bélyegét és a tudatlan nép félrevezetésének in­tenczióját oly világosan magán viselő dolgokkal va­lóban nem érdemes hosszasan, komolyan foglalkozni. Azért csak tényeket említünk. Hát az osztrák-magyar pénzen, mely most az egész világon közkézen forog, nem ismerhető fel Ma­gyarországnak Ausztriával.­­plj.on egyenjogúsága, nem ismerhető fel az egyik oldalon a kén, a másodikán a higany ? Hát nincs­e­ nekünk egészen más postabélyegünk, mel­lyel az egész világgal levelezünk, ugy, hogy osztrák postabélyeget nem is használhatunk? Hát az osztrák-magyar birodalom czimere nem tünteti-e elő külön a magyar, külön az osztrák czi­m­ert ? Hát a hajókon, külföldi expedicziókon használt zászló nem tünteti elő külön a magyar színeket és czimert is? Szóval, minden, mi egy nemzet önállóságát a vi­lág előtt külsőleg jelezi, a bélyegek, pénz és zászló , az nem hogy Ausztria­ pénzével, zászlaja és czimerével felismerhetlenül összeolvadt volna, de mióta Ausztriá­val egy uralkodónk van, soha sem volt oly praeg­nansul, a külföld előtt is felismerhetőleg kifejezetten el­különítve mint most. * * A czinóberen kívül beszél még Sárréti úr a szövetség és közösség fogalmáról s más egyébről, miről azonban jövőre szólunk. xy. í.*olitik­­ai hirek * London, ápr. 17. Anglia legnagyobb vidéki színháza, a bostoni színház előadás után, egészen leégett. * Kattató, ápr. 17 A felkelők a lázadás eredményéről számítást tettek, mely szerint ez év márczius huszonhatodikáig az ütközetekben elesett 972 osztrák katona, elfogatott 56. Fel­számították továbbá, hogy az osztrákok 523 házat felgyújtot­tak és 303 gyermeket és nőt agyonlőttek. A „BÉKÉMGYEI KÖZLÖNY" ZÁRCZÁJ I. A »feh­ér kak­as« vend. egei. (Elbeszélés.) Irta : Mészáros István. I. A kerek asztal társasága. (Folytatás.) Mária Pista akkor adott ki egy kötet verset, Ragyás Kari, akkor bukott meg harmadízben, Szomjas akkor készült neki menni az ügyv­édi vizsgának, Tücsök akkor szabadult meg az egyheti „dunkli"-ből, mit azért kapott, mert egy éjjel mámoros tővel egy kávéházban azt a bolondot tette meg, hogy egy Philippovics-hadnagy rattlerjét oly néven szólította ma­gához, melyet egy magyar sértő, hírhedt tiszt viselt, kivel ak­kori időben nagyon foglalkoztak a lapok. Balog Jenő épen hatodszor költötte el a vizsgapénzt, minek következtében Isrdét „nem írták ki az államvizsgára", a többi pedig nem gondolt arra, hogy készüljön. Így álltak a dolgok egy februári csikorgó este, midőn Kálmos Iván a javában borozó társasághoz betoppant. — Szervusz Iván, honnan jösz ? — Majd lefagyott az orrom, felelt ez kitérőleg. — Talán valami újabb kaland ? Valahol a Ferenczvá­rosban kullogtál egy milimáris lány után, nemde? — Bajosan, felelt Béla, mert mióta megköpülte három kurucz milimáris legény, azóta elment a kedve a tejfeltől. — De hát hol a patvarban voltál ? — Ne is kérdezzetek! A népszínházban voltam. — Hiszen tegnapelőtt néztük meg a „Polgármester bi­bircsókját." — A tatár nézett ma bibircsókot. Oh, az a lencse ba­rátom . . .! — Lencse ? kérdé­s szunnyadásából felrezzent Tücsök Aba. Nem kell! — Lencse barátom, az állon, a cseresznyepiros ajkak alatt, a nélkül a lencse nélkül az a lány fele annyit érne. — S a lány ? — Egyelőre titok. Ah, barátim, szende, mint egy oltási­kép, s mégis démonilag csábító, mint egy gyönyörű bab­usnő. Nem tudtam meg, hogy kicsoda, micsoda. Két éltesebb nő volt vele Egyik anyja, másik nagynénje. — Tolakodó és vakmerő voltam, mint egy reporter, de hát főképen kíváncsi. Mellettem ült, faggattam, sőt egyszer-kétszer kezem is hozzá­ért az övéhez, mire ő ijedten visszahúzta s oly piros lett, mint keblén az a kamélia. Kérdeztem, na mert szóba elegyedtünk, hol láthatom megint gyönyörű arczát, hol laknak, hogy ott álljak ablakuk előtt s legalább üvegen át lássam dicső sze­meit. Nem mondta meg. Haragos lett. A bibircsók coup­er alatt egyre engeszteltem. Végre . . . — Végre . . . — Végre azt ígérte, hogy a „Czigány sátor" holna­p­utáni előadásán megint ott lesz, s megengedi, hogy mellette üljön, ha ma nem követem. Különben is hasztalan lett voln­a, mert kocsin mentek el, s ma a környéken egy bérkocsist sem láttam. — De hát hogy ülhetsz mellé ? — Ott leszek pénztárnyitástól folyton, míg nem jön és az ő helye mellett veszek jegyet. — Nem igen tetszik a dolog nekem, szólt Oszkár, majd kitudom én a te szépedet. — Már édes Oszkár, a­ajd csak magam fogom kitudni. Ilyen dologban nem szeretem a segédkezést. Aztán meg azt hiszem, hogy belekozmásodtam. De hogy is ne ?! Olyan fényes fekete szem, olyan a rczbőr, mint a har­matlepett virág, ha láttátok a bársonyos verbénát, midőn a napsugár lecsókolja a fényes harmatot kelyhéről, hát az ő arczát láttátok, aztán az a haj, mint a hollószárny ... és az a lencse . . . Bírnom kell és bírni fogom. — Eh, eredj, mi lesz, hogy oly költőileg beszólsz, mint Dávid­ király zsoltára, szólt közbe Arató. Már pedig okosnak kell lenned, épen neked, kire olyan szép szerencse pislog. — Eh, hagyjuk azt! Mit tartozik az e dologra? — Hát csak annyiban, hogy közös rokonunk Óvári fü­lébe, az az hogy lánya fülébe jöhet, mert nincs az a telegraf, mely hamarább elvinné a hírt abba a kis megyébe, mint a­hogy az oda terjed ugy magától, a jó Isten tudja, hogy. Aztán meg Mariska igen bízik az ő Ivánkájába. S ha ez az ismeretlen hölgy különben olyan, a­kiért érdemes járni, és ezt tudva szándékod is, akkor szend meg Mariskának, hogy sietve menjen férjhez Sántha bátyánkhoz és ne várja, mig Kálmos Iván miniszteri titkár és képviselő lesz. — Ha pedig olyan, hogy nem érdemes utána járni ... — Karlek Sándor, ne feszegessük a dolgot. — Feszegessük biz' azt! Ha pe­dig olyan, hogy nem ér­demes érette ázni-fázni, akkor nem kell ilyen elragadtatással be­szélni, és okos is lesz felhagyni vele, a­míg a körmödve nem ég. Rég megmondták már az öregek, hogy jegyes embernek nem illik legyeskedni. II. Találkozások: Arató Sándor volt a társaság egyik legnépszerűbb alakja, igazi magyar református ember, a­nélkül, hogy türelmetlen volna a más vallásúak iránt. Puritán jellemű, melyben a ri­deg következetesség páratlan kedél­lyel találkozott. — Maga ritkán nevetett, jóllehet jóizü, mondásain gyakran majdnem halálra nevettük magunkat. És igen gyakran, ha még ugy tele volt a „fehér kakas­­ mint ma — vasárnap este lévén az összes népség beszélgetése, zúgása, nevetése, czintása, lábcsoszogása mind elhangzott a kerekasztal pohárka­társa­ságának falrengető kaczaja mellett. Iván nem volt velük, habár tudták, hogy elvetődik még a kakasba, de hát bosszantó volt, hogy épen ma nincs itt, mikor Oszkár születése napját üli, a­mi kétszer szokott egy évben történni, egyik a valódi, másik a ráfogott, a harmadik azon a napon lesz, melyen ügyvédnek esketik fel

Next