Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-04-20 / 47. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márczius hó 20-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. megjelenik zsetontént háromszor : vasárnap, ls.ed.cl. Cféliven) © s csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Uansenstein és Vogler ezég 3éos, Prágai Budapesten, Németrszág és a Svijez minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : SASZd G ÜLA, SZKRESSZiOSfíiírás KIADÓHIVATAL: Apponyi-utcza 891. számu kip. ii )vá a lap szellami és anyagi részét illető iita iea közle a myt czi mwitóránk. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnál és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyüttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A czinóbber*. i. Hát beszéljünk a czinóberröl. l-'y nevezi a „Békés" sokoldalú munkatársa a Magyarország és Ausztria közti közös ügyi szövetséget. Okoskodásának veleje az, hogy valamint a higany és kén vegyi egyesüléséből származott czinóberben nem ismerhetni fel többé a ként és higanyt: ép ugy nem ismerhetni fel többé Magyarország önállóságát az osztrák-magyar birodalomban. „dagadom" (tán ügyvéd az ur?) —úgymond a „Békés" vegyésze, . ..hogy ezen konglomerátum (már t. i. Ausztria-Magyarország) az önálló és független Magyarországnak csak homályos sejtelmét is képes felébreszteni az emberben." Azt mondják, hogy minden hasonlat sántikál. Ez a czinóberhasonlat azonban már nem is sántikál, hanem tökéletesen sánta, vak és béna szóival, minden szavában valótlan ferdítés. Reméljük, hogy a fentiekben minden önállóan, függetlenül gondolkodó emberben, kinek józan esze nem párolgott el még vegyileg s kinél a tények logikájának kénje, még nem vált felismerhetlenné a pártszenvedély futó higanya által — kézzelfoghatóvá fogjuk tehetni, hogy egy betű sem áll abból a Sárrétiféle hasonlatból * * * Kezdjük elölrül. Már maga az elnevezés is meghazudtolja Sárréti ur hasonlatát és okoskodását. Hát abban az elnevezésben, hogy „Ausztria-Magyarország," nincs-e ott külön és felismerhetőleg Ausztria is, Magyarország is? Cseh-, Tirol-, Krajna-, Stájerország, Ausztriával igenis összeforrtak, mint a kén és higany, ozinóberré, azért nem is ismerhetők fel, nincsenek is il ben az elnevezésben sem, de épen mivel Magyarország független, saját alkotmányával biró, s ügyeit önmaga rendező ország, mely önként lépett törvény által garantirozott szövetségre Ausztriával, és csupán szövetségre, anélkül, hogy Ausztriával mint a kén és higany, czinóberré összeforrt volna, azért van a két ország törvényes elnevezésében kitüntetve a magyar királyság neve, s így már az elnevezésből uj alakjában és átváltozása után is felismerhető. Fel is ismertetik az minden európai udvarnál és soha sem beszélnek többé sehol sem az osztrák császárságról, hanem az osztrák-magyar birodalomról, holott azon időben, melyet önök visszaóhajtanak, és melyben önök szerint függetlenebb volt Magyarország mint most, csak is osztrák császárt és osztrák császárságot ismertek külföldön is. Magyarországot pedig csupán mint alárendelt, beléolvadt tartományt, és nem mint mellé rendelt társországot. * * * De a czinóberhasonlat merő alaptalanságát még bővebben lehet kimutatni. Röviden akarunk végezni, mert újra azt vagyunk kénytelenek mondani, hogy ily primitív, a valótlanság bélyegét és a tudatlan nép félrevezetésének intenczióját oly világosan magán viselő dolgokkal valóban nem érdemes hosszasan, komolyan foglalkozni. Azért csak tényeket említünk. Hát az osztrák-magyar pénzen, mely most az egész világon közkézen forog, nem ismerhető fel Magyarországnak Ausztriával.plj.on egyenjogúsága, nem ismerhető fel az egyik oldalon a kén, a másodikán a higany ? Hát nincse nekünk egészen más postabélyegünk, mellyel az egész világgal levelezünk, ugy, hogy osztrák postabélyeget nem is használhatunk? Hát az osztrák-magyar birodalom czimere nem tünteti-e elő külön a magyar, külön az osztrák czimert ? Hát a hajókon, külföldi expedicziókon használt zászló nem tünteti elő külön a magyar színeket és czimert is? Szóval, minden, mi egy nemzet önállóságát a világ előtt külsőleg jelezi, a bélyegek, pénz és zászló , az nem hogy Ausztria pénzével, zászlaja és czimerével felismerhetlenül összeolvadt volna, de mióta Ausztriával egy uralkodónk van, soha sem volt oly praegnansul, a külföld előtt is felismerhetőleg kifejezetten elkülönítve mint most. * * A czinóberen kívül beszél még Sárréti úr a szövetség és közösség fogalmáról s más egyébről, miről azonban jövőre szólunk. xy. í.*olitikai hirek * London, ápr. 17. Anglia legnagyobb vidéki színháza, a bostoni színház előadás után, egészen leégett. * Kattató, ápr. 17 A felkelők a lázadás eredményéről számítást tettek, mely szerint ez év márczius huszonhatodikáig az ütközetekben elesett 972 osztrák katona, elfogatott 56. Felszámították továbbá, hogy az osztrákok 523 házat felgyújtottak és 303 gyermeket és nőt agyonlőttek. A „BÉKÉMGYEI KÖZLÖNY" ZÁRCZÁJ I. A »fehér kakas« vend. egei. (Elbeszélés.) Irta : Mészáros István. I. A kerek asztal társasága. (Folytatás.) Mária Pista akkor adott ki egy kötet verset, Ragyás Kari, akkor bukott meg harmadízben, Szomjas akkor készült neki menni az ügyvédi vizsgának, Tücsök akkor szabadult meg az egyheti „dunkli"-ből, mit azért kapott, mert egy éjjel mámoros tővel egy kávéházban azt a bolondot tette meg, hogy egy Philippovics-hadnagy rattlerjét oly néven szólította magához, melyet egy magyar sértő, hírhedt tiszt viselt, kivel akkori időben nagyon foglalkoztak a lapok. Balog Jenő épen hatodszor költötte el a vizsgapénzt, minek következtében Isrdét „nem írták ki az államvizsgára", a többi pedig nem gondolt arra, hogy készüljön. Így álltak a dolgok egy februári csikorgó este, midőn Kálmos Iván a javában borozó társasághoz betoppant. — Szervusz Iván, honnan jösz ? — Majd lefagyott az orrom, felelt ez kitérőleg. — Talán valami újabb kaland ? Valahol a Ferenczvárosban kullogtál egy milimáris lány után, nemde? — Bajosan, felelt Béla, mert mióta megköpülte három kurucz milimáris legény, azóta elment a kedve a tejfeltől. — De hát hol a patvarban voltál ? — Ne is kérdezzetek! A népszínházban voltam. — Hiszen tegnapelőtt néztük meg a „Polgármester bibircsókját." — A tatár nézett ma bibircsókot. Oh, az a lencse barátom . . .! — Lencse ? kérdés szunnyadásából felrezzent Tücsök Aba. Nem kell! — Lencse barátom, az állon, a cseresznyepiros ajkak alatt, a nélkül a lencse nélkül az a lány fele annyit érne. — S a lány ? — Egyelőre titok. Ah, barátim, szende, mint egy oltásikép, s mégis démonilag csábító, mint egy gyönyörű babusnő. Nem tudtam meg, hogy kicsoda, micsoda. Két éltesebb nő volt vele Egyik anyja, másik nagynénje. — Tolakodó és vakmerő voltam, mint egy reporter, de hát főképen kíváncsi. Mellettem ült, faggattam, sőt egyszer-kétszer kezem is hozzáért az övéhez, mire ő ijedten visszahúzta s oly piros lett, mint keblén az a kamélia. Kérdeztem, na mert szóba elegyedtünk, hol láthatom megint gyönyörű arczát, hol laknak, hogy ott álljak ablakuk előtt s legalább üvegen át lássam dicső szemeit. Nem mondta meg. Haragos lett. A bibircsók couper alatt egyre engeszteltem. Végre . . . — Végre . . . — Végre azt ígérte, hogy a „Czigány sátor" holnaputáni előadásán megint ott lesz, s megengedi, hogy mellette üljön, ha ma nem követem. Különben is hasztalan lett volna, mert kocsin mentek el, s ma a környéken egy bérkocsist sem láttam. — De hát hogy ülhetsz mellé ? — Ott leszek pénztárnyitástól folyton, míg nem jön és az ő helye mellett veszek jegyet. — Nem igen tetszik a dolog nekem, szólt Oszkár, majd kitudom én a te szépedet. — Már édes Oszkár, aajd csak magam fogom kitudni. Ilyen dologban nem szeretem a segédkezést. Aztán meg azt hiszem, hogy belekozmásodtam. De hogy is ne ?! Olyan fényes fekete szem, olyan a rczbőr, mint a harmatlepett virág, ha láttátok a bársonyos verbénát, midőn a napsugár lecsókolja a fényes harmatot kelyhéről, hát az ő arczát láttátok, aztán az a haj, mint a hollószárny ... és az a lencse . . . Bírnom kell és bírni fogom. — Eh, eredj, mi lesz, hogy oly költőileg beszólsz, mint Dávid király zsoltára, szólt közbe Arató. Már pedig okosnak kell lenned, épen neked, kire olyan szép szerencse pislog. — Eh, hagyjuk azt! Mit tartozik az e dologra? — Hát csak annyiban, hogy közös rokonunk Óvári fülébe, az az hogy lánya fülébe jöhet, mert nincs az a telegraf, mely hamarább elvinné a hírt abba a kis megyébe, mint ahogy az oda terjed ugy magától, a jó Isten tudja, hogy. Aztán meg Mariska igen bízik az ő Ivánkájába. S ha ez az ismeretlen hölgy különben olyan, akiért érdemes járni, és ezt tudva szándékod is, akkor szend meg Mariskának, hogy sietve menjen férjhez Sántha bátyánkhoz és ne várja, mig Kálmos Iván miniszteri titkár és képviselő lesz. — Ha pedig olyan, hogy nem érdemes utána járni ... — Karlek Sándor, ne feszegessük a dolgot. — Feszegessük biz' azt! Ha pedig olyan, hogy nem érdemes érette ázni-fázni, akkor nem kell ilyen elragadtatással beszélni, és okos is lesz felhagyni vele, amíg a körmödve nem ég. Rég megmondták már az öregek, hogy jegyes embernek nem illik legyeskedni. II. Találkozások: Arató Sándor volt a társaság egyik legnépszerűbb alakja, igazi magyar református ember, anélkül, hogy türelmetlen volna a más vallásúak iránt. Puritán jellemű, melyben a rideg következetesség páratlan kedéllyel találkozott. — Maga ritkán nevetett, jóllehet jóizü, mondásain gyakran majdnem halálra nevettük magunkat. És igen gyakran, ha még ugy tele volt a „fehér kakas mint ma — vasárnap este lévén az összes népség beszélgetése, zúgása, nevetése, czintása, lábcsoszogása mind elhangzott a kerekasztal pohárkatársaságának falrengető kaczaja mellett. Iván nem volt velük, habár tudták, hogy elvetődik még a kakasba, de hát bosszantó volt, hogy épen ma nincs itt, mikor Oszkár születése napját üli, ami kétszer szokott egy évben történni, egyik a valódi, másik a ráfogott, a harmadik azon a napon lesz, melyen ügyvédnek esketik fel