Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)

1882-02-14 / 20. szám

B.-Csaba, 1882 IX. évfolyam, 21. szám.­­ Csütörtök , február hó 14-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. M­­eg­jeleni­k hetenként háromszor: vasárnap, kedd., (féliven) és a sír tör­tökön, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre í­­rt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Hansenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Ném­etor­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza. 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimerai íérü­nk. Kéziratok nem­ adtatnak vissza. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Bie­ner B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalván­nyal. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klain Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér­-ben egy sor közlési dija 25 kr. ELŐFIZETÉSI DIJ B.­Csaba, febr. 8-án. *) — A „Békés" mult vasárnapi 6-dik számában közli ama statisztikai számadatokat, melyek hivatva volnának bebi­zonyítani, hogy a szélbal abszolút többségben volt, azon állí­tásunk ellenében, miszerint a legutóbbi választások alkalmával e megyében a szélbal csak egyenlő eredményt ért el a többi pártokkal. Mi szívesen hagyjuk magunkat kapaczitáltatni, ott hol meggyőznek, de e számadatok nem bizonyítják azt a­mit Irányi czikkében állított, s igy nem bizonyítják ellenkezőjét sem annak mit mi állítottunk. Bármit mondjon is a kollega, nem a szerint határozható meg, milyen párt van többségben valamelyik megyében, hogy történetesen hányan szavaztak je­löltje mellett, hanem azon végeredmény szerint, melyet maga a képviselőválasztás nyújtott. Így, ha egy megyében például hat kerület van, csak akkor mondható, hogy valamelyik párt tényleg többségre jutott, ha hat képviselő közül legalább négy egy pártból került, de az csak világos, hogy ha csak három képviselő kerül egy pártból, három pedig, tehát ugyanannyi más pártokból, hogy akkor egyik pártnak sincs e megyében abszolút többsége. Egyesegyedül azon országgyűlési képviselők számából, melyeket egy megyéből valamelyik párt, más pár­tokhoz viszonyítva, az országgyűlésre küld, lehet igazságosan és észszerűen azt meghatározni, vajjon többségben van-e, vagy nem ? A ténylegesen szavazott polgárok száma pedig azért nem állapíthatja meg e tekintetben a többséget, mert lehetnek, sőt a legutóbbi választások alkalmával voltak is esetek egy-két megyében, hogy a szavazók számát tekintve, összesen többen voltak az ellenzéki szavazók mint a szabadelvű pártiak, s azért mégis több szabadelvű párti képviselő küldetett fel az ország­gyűlésre az illető megyéből, mivel például az illető megyében volt négy kisebb város, hol összesen csak 10,-20,000 lakos lé­vén, csak 2000-en szavaztak, azonban a városokból mégis 4 szabadelvű, a kerületekből csak 2 ellenzéki küldetett fel az or­szággyűlésre. Ily esetek fordulhatnak elő, és noha a kerületek felosztásánál, az egyes kerületek népességénél fogva, többen szavaztak az ellenfélre, még­sem mondható ily esetben, hogy többsége volt e megyében az ellenzéknek, mert hisz az ellen­zék csak 2, a szabadelvű párt pedig 4 képviselőt küldött az or­szággyűlésre. Ép úgy történhet és történt is megfordítva a do­log, t. i. h­ogy minden mást — a kerületek számát s a be­osztást, a népességi arányt mellőzve és csupán a szavazók számát összeadva, a szabadelvű pártnak több szavazata lett volna a megyében, de képviselő tényleg mégis több küldetett fel az ellenzék részéről.­­ Csupán a szavazók statisztikai számmen­­nyiségét tekintve különben már azért sem lehet valamelyik országgyűlési párt többségére jogos és alapos következtetést vonni, mert köztudomású dolog, hogy legyen valamely kerü­letben bár 20,000 lakos mellett 3000 választó, vagy 10,000 lakos mellett csak 1500 választó, legyen tehát a különbözően felosztott kerületekben a szavazók száma bármily nagy vagy bármily kicsiny, mindegyik kerület csakis egy képviselőt küld, csak egy szavazatot tesz az országgyűlésen s épen azért mert teljesen mindegy, akár 3000 akár 1500 szavazó küld az or­szággyűlésre egy képviselőt, azért nem­ lehet a szavazók min­den más tényezők tekintetbevétele nélküli mennyisége szerint meghatározni azt, vajjon bizonyos megyében melyik párt van többségben, hanem egyesegyedül a szerint, hogy az illető me­gyében melyik párt, hány képviselőt, hány szavazatot küldött az országgy­űlésre . Különben áttérve magukra a „Békés nagyszerű számadataira, azokból is ki lehet mutatni, hogy nem áll az, mit Irányi úr mondott, t. i., hogy Békés megyében „a polgárok többsége már­is elfogadta a függetlenségi program­mot." A dolog nagyon egyszerű. A gyomai választókerületben ugyanis — a „Békés" adatai szerint — össze volt írva 3388 sza­vazó, a közül szavazott csupán 1360, egyáltalán nem szava­zott 2028, tehát majdnem még egyszer annyi nem is szavazott; Orosházán össze volt írva 3078, szavazott 1779, egyáltalán nem szavazott 1291. A két kerületben tehát, melyben a tava­­lyi választások alkalmával győztes lett a szélsőbaloldal jelöltje, (Orosházán nem is szabadelvűpárti, hanem u. n. pártonkívüli képviselőjelölt ellenében) összesen volt 6466 választó, ebből szavazott — a „Békés" számadatai szerint — 3139, egyáltalán nem szavazott 3327, tehát sokkal több egyáltalán nem is sza­vazott — — mondható-e tehát, hogy Békés megyében a pol­gárok többsége elfogadta már a szélsőd programmját ? Vagy az a nagyobb része a szavazatra jogosultaknak, kik nem is szavaz­tak, nem polgárok ? Vagy tán azt lehet mondani, hogy az a 3327 nem szavazott polgár a szélsőbalhoz tartozik ? Is­meretes dolog, hogy a szabadelvű párt az országban, de külö­nösen Békés megye gyomai kerületében elbízta magát, mert úgy is többségben vélte magát; a szélsőbal ellenben ember­fölötti erővel szokott „dolgozni,­ s dolgozott is a gyomai és orosházi kerületben és lehetőleg legutolsó beteg emberét is ki­hozta a platzra. Ha mindannak daczára 3327 nem szavazó polgár maradt , legalább valószínűnek vehető, hogy a közt sok szabadelvű párti is van, s ki tudja, ha azt nem hiszi, hogy Zsilinszky Gyomán úgy is meglesz, vagy ha nem hiszi, hogy Csabán fel lévén léptetve, úgy sem fogná elvállalni a gyomai mandátumot, s megjelen a választáson: mily eredménye lett volna a szavazásnak? Különben Ly esetlegek bővebb fejtege­tésébe nem bocsájtkozunk, mert szélünk csak az volt: kimu­tatni, hogy ily számadatok, ha valamely párt számszerű több­ségét tüntetik is ki, nem alkalmasak a tényleges többséget megállapítani. S ezzel e kérdésben részünkről a vitát befeje­zetnek nyilvánítjuk. Foglalkoznunk kell azonban még a „Békésnek" a Gön­döcs úr megtámadtatása folytán tett észrevételeink miatt tanú­sított érzékenykedésére Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy mi voltunk elsők, kik elvileg az u. n. pártonkivüliség hermafrodi­tizmusát kárhoztattuk s érvekkel kimutattuk, hogy ez az álla­pot egy már megválasztott képviselőnél sokáig nem tarthat. De azért Göndöcs ur személyét nem támadtuk meg, mert ha elvileg nem is helyeselhetjük az ilyen sem ide sem oda álla­potot , ismerve azon férfinak, ki ez állapotban sinlődik, a köz­ügyek körüli érdemeit és jellemének eddigi fedhetetlenségét, spe­cziális esetekben méltányolni tudjuk azon a legtisztább forrás­ból is származható lelki aggodalmakat, melyek ily férfit elha­tározóban gátolhatnak s addig míg valaki, politikai aggályok­tól eltelve, még nem határozhatta el magát, melyik párthoz tartozik, nemcsak nem kívánhatjuk tőle, hogy szavazzon, sőt ha pártonkívüli, épen a politikai erkölcs szempontjából kíván­juk, hogy addig míg nyíltan egyik vagy másik párthoz nem csatlakozik, egyik párt mellett se szavazzon! Mi tehát csak azt kívánjuk, hogy az országgyűlési kép­viselő nyíltan csatlakozzék valamelyik párthoz. De míg azt ten­ni nem képes, megköveteljük tőle, épen a poitikai erkölcs szempontjából, hogy sem ide sem oda ne szavazzon, mert hi­szen egyik párt politikája sem felel meg meggyőződésének s így bárhová szavaz, meggyőződése ellen fogna szavazni, s ez volna az igazi politikai erkölcstelenség. De megkívánjuk, hogy ily képviselő, ha bizonyos idő alatt magát elhatározni nem tudta, ha egyik párt politikája sem felel meg az ő felfogásának, ha tehát végül is meggyőződik, hogy egyik párt mellett sem tud­na állást foglalni, vagy alkosson új pártot, vagy tegye le man­dátumát. Ezen fejtegetésünknek, úgy hisszük, az ellenfelek ré­széről is igazat fognak adni azok, kik nem kongó frázisokkal dobálódznak, de kik mindig a dolog mélyére szeretnek és tud­nak hatni. H­a tehát a „Békés" egyszerűen konstatálja, hogy Göndöcs úr nem szavazott— mert hisz nem­ szavazhatott, ne­m tartozván egyik párthoz sem — s felhívja, hogy vessen véget ez állapotnak, csatlakozzék valamelyik párthoz, alkosson új pár­ot, vagy mondjon le mandátumáról, mert ráért elégé meg­gondolni magát: mi egy szót sem múlunk, sőt minden tekin­tetben hozzácsatlakozunk nézetéhez, felszólalásához. De midőn a „Békés" „független hirlapirói kötelessége" által annyira ra­gadtatja el magát, hogy épen azt bélyegzi Göndöcs úr ellené­ben politikai erkölcstelenségnek, a­mit azért tett, mert becsü­letes ember az ő helyzetében máskép nem is tehetett: azt ne­künk, mint e megye közvéleménye egyik igénytelen előharczo­sainak, megjegyzés nélkül hegynunk nem tehetett, sőt nekünk egy a közpályán működő — megengedjük csak téves felfogás­ból — igazságtalanul megtámadott férfit igenis megvédenünk hirlapirói kötelességünk volt s ezt tettük legalább is oly füg­getlenül, csupán legmélyebb meggyőződésünket követve s oly hivatással mint a kollega támadását vélte hirlapirói kötelessé­gének s a mint nem vélt a választók nevében hívatlanul pró­kátoroskodni. Azon gyanúsítást, hogy be akartuk „ugrasztani", vagy a „személyeskedés terére magunkkal ragadni" a kollegát, mint méltatlant, egyszerűen visszautasítjuk s hogy megmutassuk, mi­szerint nekünk eszünk ágában sem volt személyeskedni: azt az ifjú óriást, mit a kolléga zokon vett, de nem akart ránk visszahárítani, mi magunk hárítjuk vissza magunkra, kijelent­vén, hogy Göndöcs úrnak sokkal több és nagyobb érdemei vannak a közügyek körül, mint oly fiatal óriásoknak is mint szerény magunk vagyunk. Különben jegyezze meg magának a kolléga, hogy míg az általánosan tartott gúny megengedett, nem tisztességtelen fegyvere a hírlapirodalomnak, addig a gya­núsít­ás, nemtelen, lovagiatlan dolog. Egyébiránt, nézetünk szerint nem épen találó és helyes felfogatást árul el a kolléga a személyeskedés fogalmát illető­leg, midőn kapva kap utána és közli lapjában, miként alszik Göndöcs úr az országgyűlésen s így egy külömben minden tekintetben tiszteletre méltó egyént valamely testi hibája mi­att pellengére állít, és gúny tárgyává tesz, s azt hiszi, hogy akkor nem személyeskedett— pedig Göndöcs ur ezen köztudomá­súlag testi szervezetéből származó emberi gyöngeségéhez nyút txxnoa politikai működésének semmi köze nincsen — azonban akkor midőn mi ezen lapjának tisztán személyeskedő eljárását a magunk központjából helytelenítve, általánosságban csupán azt mondjuk, hogy Grudecs úrnak sokkal több érdeme van aluszékonysága daczára is, mint sok fiatal óriásnak, nincs tiszta fogalma a személyeskedés mibenlétéről, mondjuk, midőn ily körülmények között bennünket gyanúsít azzal, hogy személyes­kedünk és be akarjuk ugrasztani. Ő nem személyeskedik, mi­dőn Göndöcs urat csúffá teszi még testi hibája miatt is, mely­hez az elvi kérdésnek semmi köze, de mi személyeskedünk, midőn lapja ezen helytelen eljárását megrójuk. Tán megfor­dítva áll a dolog? Tán ő akarna bennünket „beugrasztani" hogy érveinek ellenében ő is azzal takarózhassák, a mivel ed­dig minden ellenfelünk takaródzott, kit nem hagytunk ma­gunkon kifogni, t. i. hogy mi személyeskedünk? Ha a kolléga másnak a szemében ily módon meglátja a szálkát s a magá­éban a vastag gerendát sem, ha igy értelmezi hivatását és hirlapi­ól sokat hánytorgatott függetlenségét, hogy nekie Gön­döcs ur személyét még testi hibája miatt is pellengére állíta­nia szabad, nekünk pedig egy ártatlan megjegyzést sem sza­bad tennünk a kollega eljárására, akkor tartsa magának esze­rárását, függetlenségét, hivatását s mindent mi alatta és kö­rülötte van, és engedje meg, hogy mi csak a magunk módja szerint magyarázzuk saját hirlapirói hivatásunkat és független­ségünket, melynek egyik nem legutolsó feladatául fogjuk min­dig tekinteni azt, hogy ne csak támadjunk, de hogy védjünk ott hol oktalanul támadnak. *) Ezen közlemény a közlendők halmaza miatt már két számból kimaradt. S­z­e­r­k. MEGYEI HIREK. * A b.-csabai polgári kör bálja szombat este szép eredménnyel ment végbe és különösen mi a jó kedvet il­leti, minden eddigi tánczvigalmat fölülmúlt. Körülbelül 60 pár tánczolta a négyeseket. A jelenvolt kisasszonyok a kö­vetkezők: Such Irma és Berta (Bodzás), Fuchs Emma (Kondoros), Vidovics Mariska (Kolozsvár), Radovics Teréz (Csorvás), Berndt Mariska, Galli Gizella, Mányik Gizella, Povázsay Mariska, Frida Herminka, Such nővérek, Csep­regi nővérek, Valent nővérek, Gally Hermina, Liptay Linka, Kapta Mariska, Takács Ida, Cz­ampa Berta, Kvasz Juliska, Sztaricskai nővérek, Osváth Irma, Such Shaka, Knak Ma­riska, Hrabovszky Ilka, Trokkan Mariska (Aszód), Lepény Judit, Kocziszky Juczika, Kocziszky Juczi és Katika, Ba­rangó Mari, Loska Emilia, Stockbauer Mariska, Uhrin Emilia, Csicsely Mari, Adamik nővérek, Rucska Paulina, Kovács P. Zsuzska, Szlabik Juliska, Michnay Linka kisasszonyok. Omaszta Gusztávné, Bartóky Lászlóné, Nagy Józsefné, Gally Gyuláné, Such Albert­né, Krnák Mihályné, Salát Ta­másné, Povázsay Lászlóné, Bugyinszky Jánosné, Milecz Pálné, Uhrin Andrásné, Szalay Sándorné, Valent Lajosné, Hrabovszky Lajosné (Csorvás), Kovacsics Pálné úrhölgyek. A tánczvigalom kivilágos virradtig tartott. * A m­ezőberényi kaszinó által f. hó 14-re kitűzött társas estély megtartása egyik alapitó tagja, néhai nt. Petz Gyula úrnak váratlanul közbe­jött elhalálozása folytán bi­zonytalan időre elhalasztatott. — A mult évi országos nőiparkiállitás alkalmával ki lett emelve a szarvasi kendernek jósága Ezen körülmény a szarvasi nő egyesületet arra birta, hogy az ipar és kereske­delmi minisztériumhoz szövőszék és kender tilolóért fel­folyamodják. A nőegylet kiküldött egy bizottságot, mely­nek felad­act­ba­ni nőipart előmozditani s azon esetre, ha a fo­lyamodásnak sikere lesz, oktatásra egy szövőszéket beren­dezni. A szarvasi nőegyesületnek ezen törekvését méltányló elismeréssel kell kiemelnünk. — Az alföldön e télen rendkivül szokatlan időjárá­sunk van. November elejétől kezdve a mai napig folyto­nos szárazság van oly mértékben, hogy ezen egész hoszú idő alatt alig volt csak egy pár borult napunk, eső vagy hó épen nem. Az utakat por boritja, de a föld a por alatt nem mondható száraznak, még mindig elegendő jó ál­lapotban tartja a vetéseket. Az öregebb emberek azt állít­ják, hogy 1840-ik év óta ilyen időjárásra nem emlékeznek.­­ A folytonosan kedvező időjárás nagyon elősegíti a Körös balparti gátak munkájának elkészítését. A védő munkálatok teljes hosszukban egészen készen állanak. Most már ha a Körösök vizétől nem lehet tartani, megjött ide­je annak, hogy a másik csapástól, a vadvizektől is meg­szabaduljon alföldünk. Ezektől csak­is okosan keresztül vitt csatornázással szabadulhatunk meg. Az előmunkálatok ez irányban is buzgón folynak. — Most vesszük a leverő hirt, hogy a békési ev. es­peresség papi karának egyik disze, Petz Gyula mezőberé­nyi lelkész, f. hó 11-én esti 11 órakor kiszenvedett. Mielőtt e lapokban e nemes lélekről tüzetesebben is megemlékez­nénk, előre is megjegyezzük, hogy a fáradhatatlan teve-

Next