Békésmegyei Közlöny, 1884. október-december (11. évfolyam, 82-100. szám)

1884-10-19 / 84. szám

B.-Csabán, 1884. XL évfolyam, 8­3. szám. Csütörtök október h­ó 19-én KÖZLÖ Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hietenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . . . 6 ín Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetése­. felvételére fel van jogosítva : AASISNSTEIN és WUtíLER czég, Bécs, Prága, Budapesten, metország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPO­NYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. HLradóh­ivatal: Kishid-utcza 988. sz ház, Povázsáy Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza.­­Egyes szám ára 10 kr. Kapható Povázsáy Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­y­i 1ó t­é­r­-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Pavázsáy Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében, ugyanitt hirdetések is el­fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalvánnyal. Irodalmi paraziták. * * * Rá kezd járni a rud az irodalmi parazitákra és szegény legényekre, és ha úgy lesz, nem is lesz ab­ban semmi hiba, csak az a baj, hogy mit régen úgy kellett volna. Emlékezhetik rá az olvasó, hogy mi már évek óta sürgetjük, évek óta figyelmeztetjük a kormányt garázdálkodásaikra, mit a hírlapirodalom Bakonyjában el­követnek. Nagyon is megtisztelte őket Tisza Kálmán, mikor azt mondta, hogy a szabadság védelmének ürügye alatt a szabadságot fenyegetik. Hiszen ha csak ugy is volna! Hiszen ha a szabadságot, habir ürügy alatt is csak védenék, ámde a maguk b.montaságán kívül nem védenek azok semmit. Többnyire józan ész nélküli tanu­latlan kicsapott diákok­ vagy a munkától fázó iparosok, kik felcsaptak az irodalom terére zebrákoknak és basibozá­koknak, hol aztán előfizetők után portyáznak. Ez az ők egész czéljuk és törekvésük. Nem képesek ínni a komoly észnek, hát irnak a tudatlanságnak és a képzelgésnek, fanatizálják mindezeket csupán azért, hogy m­inél több előfizetőre tegyenek szert. Nincs hát itt semmi más ürügy a szabadság védelmére, csak a kenyér, s hogy a tisztességes munkától irtózó nyomorult életüket táplálják, lesznek nyugalomrablókká és kedély­gyujtogatókká, egy cseppet sem különbek az irodalomban, mint a­milyenek a Rózsa Sándorok és Patkók a társadalomban valának. S a­mint a szól fuvásából észleljük, el is énekelhetik nem sokára: „Csicsóéknál ég a világ, most viszik az öreg Csicsát" . . . És ebben az egészben csakis az kellemetlen és bosszantó, hogy kormányellenességből és pártszenvedély­ből a tisztességes lapok is csőcseléknek állnak be, s a rendőrség kezéből ki akarják szabadítani ez irodalmi csirke­fogókat, még pedig a ,,sajtó-szabadság szent nevében," s csakugyan igy taposva sárba a sajtó­szabadság szentségét, mintha azért állíttatott volna a szabad­ság ok­ára, hogy a banditaságot az irodalomba ne csak behozza, hanem meg is védje, a becsü­letet lábbal tiporja, s a társadalom szemétjét gyújtogassa. Hiszen ugy kellene akkor vele tenni, mint egy egri háztulajdonos tett szent Flóriánnal, kinek háza épen azért gyúlt meg, mert szent Flórián szobrának a háta mögé a verebek fészket raktak, valamelyik kéményből egy szikra a fészek szalmájába akadt, s a ház porrá égett, mikor tehát a háztulajdonos uj tetőt csináltatott, első gondja volt, hogy szent Flórián szobrát a tűzfal fülkéjéből le­dobja. Hát a sajtó­szabadság is, ha arra való volna, hogy az eféle verébfészkeknek palladiumul szolgáljon, még ha olyan szent volna is, le kellene dobni a szabad­ság épületéről. Csak­hogy véletlenségből nem olyan. Az 1848-diki háborgások alatt hirtelenében meghozott tör­vény az igen is olyan, de annyira talán csak nem va­gyunk még megőrülve, hogy azt sajtó-szabadságnak ne­vezzük. Angliában, Francziaországban, Belgiumban, bi­zonnyal van sajtó-szabadság a­nélkül, hogy a mi IáiS­iki­rosz sajtótörvényeinket ismernék, és bizonnyal lesz sajtó­szabadság azután is, ha például ezen futva csinált tör­vények revidiálva lesznek. Har akkor sohase lenne sza­bad törvényt javítani és az előbbre haladt kor és társa­dalom igényéhez alkalmazni, a mint az orthodox zsidók teszik, hogy m­ég mindig a Aíózes törvényeinek hódolnak s addig-addig hódolnak, hogy eltöröltetnek a föld színéről. A komolyabb lapoktól is több észt és hazafiságot várnánk tehát, s az óbégató csőcselék közt valóban nem jól veszik ki magukat, annál inkább nem pedig, mert alig akad ma már józan em­ber, ki a sajtó e három ba­ráttól meg ne lenne undorodva. — A kúriai elnökségre vonatkozó törvényjavaslat — mint az „0. É." írja, valószínűleg mindjárt a felirati vita ^befejezte után vétetik tárgyalás alá a vasúti­ törvényjavaslattal együtt. A delegácziók ülésezése alatt a pénzügyi bizottság a költségvetést fogja tárgyalni, melyet a pénzügyminiszter a felirati vita után benyújt és expozéját előadja.­­ A csehek az osztrák-magyar bankkal megindítandó tárgyalások alkalmából Prágában felállítandó önálló bankosz­ályra aspirálnak s ezen igény teljesítését tűzik ki a bankügyi kiegyezés elfogadásának előfeltételéül. Ez által a tárgyalások nagyon bonyolultakká válnak­, mert a lengyelek l<smberg ré­szére hasonló követelést táplálnak. Az osztrák kormány aligha fog a kívánság teljesítésébe beleegyezni, s remélik, hogy a magyar kormány is vissza fogja azt utasítani. Politikai h­írek. * Egyiptom és az európai hatalmak. Az európai hatalmak képviselői állást foglaltak az egyiptomi kormány ellen. A nem­zetközi felszámoló bizottság egy panaszlevélben foglalta össze kívánságait, melyeknek teljesúesét várja az egyiptomi kormány­tól. A panasz követelései ezek: 1. nyilván ittassék semmisnek a fizetésfelfüggesztés; 2. a bevételek ismét bizottsághoz folyja­nak be; 3. minden jogosulatlanul elfogadott befizetés téríttes­sék meg kamatostul; 4. a kincstárral együtt a kárpótlásért té­tessenek egyetemlegesen felelőssé Nubar Musztafa Férni pasa, s mindazok a tartományi főnökök és közigazgatási hivatalok, melyek a fizetést felfüggesztő rendeletnek engedelmeskedtek; 5. ez az egyetemleges kárpótlási kötelezettség a perköltségekre is kiterjed. * Berlin, okt. 16. Az afrikai kérdés elintézése ügyében egybehívott értekezlet nov. első napjaiban ül össze. Portugália szintén elfogadta a meghívást , m­íg az Egyesült­ Államoknak a legközelebbi napokban fog a meghívás Washingtonban kéz­besíttetni. Angolországgal a tárgyalások folynak. Az afrikai kérdésben nem­­ érdekelt nagyhatalmak, mint Olaszország, "Au­sz­tria-Magyarosz­ág és Oroszország ép úgy mint a közvetlen­­ ér­dekeltek, meghívást kaptak, hogy a­­ értekezlet tárgyalásai­ban már kezdettől fogva részt vegyenek. Az afrikai nemzet­közi társulat nem lesz képviselve a konferencziában. MEGYEI KÖZÜGYEK: Békésmegye közigazgatási bizottságának 1. évi október h­ó 13-án tartott üléséről. 1) Alispáni előadmányok: Sztancsik József és Drahó Ist­ván endrődi illetőségű váiköteleseinek kivételes nősülhetés iránti felyamadványaik, a kellő földbirtok hiánya miatt mint nem pártolhatók azzal adattak vissza, hogy ezen elutasító ha­tározat kézbesítésétől számítandó 14 nap alatt felebbezéssel élhetnek. Pribolszki János szarvasi, Bandula Qunez kótegyházi, Hovoika Ádám tótkomlósi, Székely András b.-gyulai és Bru­­ l „BÉKÉSIMEGYEI KCm­Y" T-MAIl. Az én albumom. Talán emlékeznek tisztelt olvasóim, hogy e lap tár­czájában egy hosszú sorozat jelent meg megyénk nobilitá­sainak arczképeiről, mely arczkép nemcsak a külső — ha­­­nem a belsőnek, a szellemnek is photographiája volt. E sorozatnak azime „Képek albumomból" való. A példa ragadós. Most ime én is albummal állok elő. Pedig az én albumom ám nem oly gazdag, ebben nem ta­lálok egy osztálytanácsost sem, sem nagy vagyonok örö­kösét. Egyszerű emberek vannak itt. Mellükön nincs gyé­mántos kereszt, nevükhöz nincsenek fűzve nagy események. Mi indított hát arra, hogy újságba hurczoljam őket?­­ A szellem arisztokrácziája is megérdemli a nyomdafes­téket. Ezúttal albumomnak egyik legkedvesebb alakját aka­rom neked bemutatni szives olvasóm. Talán ismered is őt ? Szellemének tiszta kristály forrásából talán már enyhítetted is lelked szomjúságát ? Igen nyájas olvasóm! Itt csakis szellemről lehet be­szélni, mert birtoka, amint ő szokta mondani „a holdban vagyon." Magas hivatalnok polczán sem tündöklik ő. Pro­fessor volna, ha volna . . De az nem az ő hibája, hogy nem az, hanem balsorsának iránta való szerelme részesité manapság e nem ritka szerencsében. Így történt az aztán, hogy ő veterán philosopter ma is. Véletlenségből — amint ő mondja — Arad megyében született, de testestöl-lelkestől megyénkbeli. Itt kergette ö a boldog gyermekkor tarka pillangóit, itt álmodta az arany ifjúság álmait, s építette a jövő fellengző várait. Ott a Körös partján fekvő falucskát mond ő édes otthonának. Ideszáll vissza most is legszívesebben. Ha lelkesedik, ha reményi, ha busul, ha örül, ide repül vissza lelke; ide : — „hol egy pár barna gyerek húzza S keservesen, fájón zokog húrja," — a hol egyszerű népdalban zeng éneket az arató halkan." Hiszen ez az ő édes otthona, hogy ne vágyna hát kis falujába vissza! És e vágynak, reménynek, örömnek és búnak hangot is ad. Formába önti lelkének képeit, . . . költ, . . igen de nem pénzt, abból neki édes­kevés jutott, — hanem költeményt ir. 0 poéta ! Mintha hallanám a kicsinyeskedni akaró kérdését, hát mi van abban, hogy ő poéta. Hiszen ma mindenkinek megadják ezt a czimet, kinek egy pár verse újságba is megjelent, meg hát manapság mindenki verselő, no mert ez a legkönnyebb itt szert tenni az írói névre! Igaz igy áll a dolog. Pedig régen megíratott, hogy „Poéta non fit, sed nascitur." Nem elég rímbe szedni néhány sort, elön­­­teni azt affektált érzéssel, hanem iparnak kell lennie, mely szivből eredjen, mert csak igy repülhet szivbe, csak igy nemesíthet. Főleg nép-nemzetinek kell lenni a költő mun­kálkodásának, czélja csakis igy lehet. Kinél ez föltalál­ható, az a poéta,­­ami Balog Pistánk valódi poéta. Költeményei közül talán a legtöbb e lap hasábjain látott napvilágot. Aki olvasta azokat, mondhatta : heu róka! És őt mégis olyan kevesen ismerik. Nagyobb lapokban alig fordult elő neve. Ennek ő egyedül az oka. Tulságos sze­rény. Barátai unszolása egy párszor megtörtént, hogy be­leegyezett néhány versének nagyobb lapokba való adásá­ba, de csak úgy, ha más viszi el a szerkesztőséghez. A mai költészet beteges, mert eredeti tehetsége alig van. Költészetünk fejedelme Arany régebben kozmopolita költészetnek nevezte a magyar költészetet, ma is alig mondhatunk rá mást. Beteges szerelmi lyra, divatos sal­lang, epigoni gyarlóság, üres rimpengetés jellemző saját­ságai. Az a klasszikai tisztaság és nemesség, az az üdeség, zamatos magyarság és nemzeti érzelem csak itt-ott csillám­lik fel. Pistánk költeményeinek értékét pedig épen e sa­játságok adják meg. Általam ismert költeményei között nincs egy sem, mely különösen Magyarország tekintetében kifogásolható volna. Ez azonban még nem volna érdem, hanem igenis érdem az, hogy poézisa igaz, nemes mindig, az eredetiség bélyegét tőle elvitatni lehetetlen. Szellemének fénye ott ragyog minden költeményén. Nem keresi a czikornyás

Next