Békésmegyei Közlöny, 1885. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1885-12-03 / 97. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 323. szám. Csütörtök, deczember hó 10-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : helyben házhoz hordva vagy partiu bérmentve küllve. Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk síimre úrletének felvételére fel van jogositva : HAASENSTELL és VÖÖLER czég, Bécs, Prága, Budapesten, Németország és Svijea minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-uoza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: üishid utcza, 938. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. jKapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetésük jutányos áron vétetnek fel. „Nyi 111 órá ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdijában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdatások ia elfogadtatunk. Vidéken postahivatoknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Pusztító betegség. Midőn Noé föltalálta, hogy miként lehet a szőllőből bort sajtolni, bizony nem igen gondolt arra, hogy e találmány hány és hány embert fog szerencsétlenné tenni. Ő maga is megbűnhődött, mert lerészegedett s midőn a földön fetrengett, kicsufoltaték. De ne hibáztassuk őt még se, mert ha ő nem, feltalálta volna más a borsajtolást, és különben is — mértékkel használva — a bor inkább gyógyszer, mint méreg. Mohamed eltiltá hiveit a bor élvezetétől. Helyesen tette, mert a meleg éghajlat alatt s oly forró vérű népeknek, mint az ő követői, nemcsak felesleges, hanem határozottan káros a mámorító bontás. Újabb időben azonban már a török nagyurak épen nem idegenkednek a bortól, sőt ugyancsak fogyasztják a pezsgőt, de a nép körében még mindig a szeszes italtól való tartózkodás, a józanság uralkodik. Nálunk épen az ellenkezőt lehet mondani. Sem vallási, sem világi törvényeink nem tiltják a szeszes italok élvezését, de bizony népünk nem is nagyon idegenkedik tőle. Némely vidékeken már annyira elterjedt az iszákosság, hogy komoly aggodalomra ad okot. Nem szólanánk még az ellen, ha népünk csupán bort innék, — ámbár heves véralkatát tekintve, ez is tökéletesen felesleges, — mértékkel használva azonban nem káros, sem a lelket, sem a testet nem teszi tönkre. De hazánk legtöbb vidékén a nép alig fogyasztja a bort, bármily olcsó legyen az, hanem annál nagyobb mértékben issza a pálinkát, sőt olyan gyomor is van elég, melyet már csak a tiszta spiritusz tud megciiklandoztatni. A tótok, szerbek, oláhok mindnyájan nagy kedvelői a pálinkának, ugyanez mondható a magyar köznép legnagyobb részéről is. A svábok még a legjózanabb életet élik, de épen azért ők a leggazdagabb is. Az az óriási vagyoni romlás, mely köznépünket a nyomor lejtőjére taszította, legnagyobb részben a pálinka-ivásnak tulajdonitható. Találó elnevezés a pálinkára nézve az, hogy „emberirtó." Valósággal az ! Mind a szellemet, mind a testet ugy elpusztítja, hogy a ki sokat élvezi, előbb utóbb nyomorékká válik. Arcza idő előtt ránczokat kap, haja korán megőszül, térdei inognak, a lélek elbutul - s a testi és lelki romlással együtt jár az erkölcsi sülyedés is ! És a nép mégis azt hiszi, hogy a pálinka erősít. Igen, erősít egy pillanatra, legalább felvillanyozza az idegeket, de az utóhatás annál gyengítőbb, annál károsabb. Sok vidéken már a csecsemőt is pálinkával itatják a balga anyák, azt hivén, hogy ez által gyermekük erősödik, pedig csak a meny angyalait szaporítják ez által ! Az ujonczözás igen szomorú statisztikát tüntett fel arról, hogy népünk — mely nem nagyon régen egyike volt Európa legerőteljesebb népeinek—mennyire korcsosul. Délczeg legények helyett vézna, nyomorék alakok állanak a sorozó-bizottság elé, melyeknek jegyzőkönyvében e szó fordul legtöbbször elő : „untauglich." A halvány, fénytelen szemek, a beesett mell, a vézna karok — mind csak a pálinka romboló hatására mutatnak. De nemcsak a férfiak, hanem a nők, leányok és gyermekek is átadják magukat a szesz élvezetének. Sok olyan lakodalmi menet látható, hogy férj, asszony, leány, gyermek mind csupa részeg volt — s az asszonyok részeg fővel kontyhujlásig bokáztak. Hogy az erkölcsiségre nézve mily romboló hatással bír az ilyen mulatozás, azt felesleges illusztrálnom. A munkások is kikötik minden napra a pálinkát s ezt a leányok és gyermekek is épen ugy elfogyasztják, mint a férfiak. Az iszákosság meggátlása érdekében van az államnak, mert népét a pusztulás szélére viszi. De hiába beszélnek az ellen, hiába hivják fel a figyelmet rá, — nincs eredménye, mert a szeszes italokból nagy jövedelme van az államnak I D. — A Tisza-jubileum. Tisza Kálmán tíz éves kormányzási jubileuma alkalmával az ünnepélyességek oly nagy mérvet öltöttek, minőre senki sem számított. Az ország legtávolabb részeiből is nagy számmal érkeztek üdvözlői, mi fényes tanúbizonysága annak, hogy az ország legtávolib részeiben sem hiányzik Tisza Kálmán működése iránt az elismerés. — Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös Fülöp Szász Koburg herczeg, Kálnoky gr. ByU %ndt Rheidt gr.óf Kállay közös miniszterek, Mihajlovics bibornok-érsei, Román Miron metropolita, Gautsch osztrák kultuszminiszter stb. táviratilag üdvözölték a miniszterelnököt. A tisztelgések hosszú sora szombaton vette kezdetét. Legelőször a rón. és görögkatholikus püspöki kar jelentek meg. Vasárnap délelőtt első sorban a miniszterek teljes számban és a horvát bán, ezután a szabadelvű pártnak főrendi és képviselőházi tagjai, az egyházak képviselői, a tudományegyetem tanácsa, a katonaság és honvédség és csendőrség, a miniszteri kínok személyzete, 3B megyei és ki városi törvényhatóság küldöttei fogadtattak. Hétfőn a kir. főügyészség, a 48—49. orsz. honvédegylet központi választmánya és számos egyletnek, testületnek küldöttségei, köztük a békés megyei szabadelvű párté, melyet Nagy Károly ur, árvaszéki elnök vezetett, tisztelegtek. Az ünnepélyességeket a miniszterelnöknél adott fényes estély zárta be, melyen több mint kétezren vettek részt. Az országgyűlés mindkét háza kedden ülést tartott. A képviselőház letárgyalta és elfogadta a „Temes-Bágavölgyi vízszabályozó társulat viszonyainak rendezéséről” szóló törvényjavaslatot. A kormánypárt éljenzésekkel fogadta Tisza Kálmán miniszterelnököt belépésekor. A pénzügyminiszter indemnity-javaslatott terjesztett be, mely a pénzügyi bizottsághoz utasíttatot. A főrendiház szintén tartott rövid ülést. Hétfőn az öt éves mandátum tárgyalására kerül a sor. — Tüntetés a horvát bán mellett és ellen. A horvát túlzó pártiak ismét vád alá helyezték Khuen Héderváry gróf horvát bánt, mert csak most tűzte ki a választást a zágrábi első választási kerületben. Midőn az ellenzék ezt A „BMESMEGYEI MNÖM" TABOMJA, Györy Vilmos emlékezete. Felolvasta Zsilinszky Mihály a békásmegyei régész-művelődéstörténelmi egyletnek B.-Gyulán, 138>. november 15 én tartott közgyűlésén. (Folytatás.) Orosházának az előtt is jeles papjai voltak; de soha oly összeillő és kitűnő lelki atyái nem voltak, mint most. Mikor a testalkatra is egyforma, zömök és szellemes két papjukat, Győryt és Torkost együtt látták, vagy csak emlegették is, mindig büszkék voltak rájuk az orosházi hivek. Györynek finom, fővárosias modora eleinte feltűnt a népnek; sokan nem is akarták hinni, hogy az a szívesség, az a nyájasság, mellyel hiveit elhalmozta, őszinte legyen. Idő kellett hozzá, mig meggyőződtek az őszinteség mély és igaz voltáról, amikor aztán rajongó szeretettel vették körül, kivált az asszonyok. „De szépen beszél ez a mi tiszteletes urunk, — mondák — a beszéd úgy folyik ajkáról, mint a méz; még a legistentelenebb ember is szívesen hallgatja." Nincs is az a szép és találó hasonlat, melyet az orosháziak papjokra nem alkalmaztak volna. „Olyan a lelkem — mondák naivul az idősb parasztasszonyok, — mint a király, nem lehet neki ellent mondani." „Olyan mint az angyal, szárnyakon repül magasan, mégis tudja, mi van az emberek szivében." Mikor egyszer azt kérdeztem egy orosházi embertől: meg vannak-e elégedve az uj papjokkal? ez azt felelte: „A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor; ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle s mindenre késznek érzi magát, de aztán gyakran meg is kívánja." Ezek és hasonló nepits kifejezések, melyek iránt Győrynek erős érzéke volt, jobban jellemzik az ő szónoklatát, mint azt én tehetném. Beszédei eszmékben gazdagok, formára nézve mintaszerűek voltak. Jeles tiszttársai között senki sem tudott oly ügyesen alkalmazkodni hallgatóságának értelmi és erkölcsi fokához, mint Győry. Orosházán a köznép észjárását tanulmányozván, oly tárgyakat és felosztásokat, oly szónoki alakzatokat használt, melyek a nép figyelmét valóban lebilincselték. Budapesten a műveltebb közönség igényeihez alkalmazkodván az evangyeliujji igazságait a legmagasabb költői nyelv alakjában kedveltetó meg. Amit kevés szónok ért, hogy t. i. az értelem által felfogott igazság a sziv meleg érzelme által megszentelve hasson az akaratra, azt Győry mesterileg tudta előidézni. Lelkesedésre és nemes cselekvésre bírni hiveit; visszatartani a csábítás ördögeitől az ártatlanokat; bűnbánatra és jó útra visszatéríteni a tévelygő bűnösöket; ez volt az ő legszentebb törekvése. És ha elérte czélját, ha megnyert egyegy rosz embert, ha sikerült a szivét megnyitnia, örült mint a gyermek, ha ajándékot kap szüleitől. Csak egy példát hozok fel erre. Karácson előestéjén történt, hogy pesi-úti börtönben a raboknak prédikált. Budapesten a keze-Szép családja, eleven gyermekei otthon várták a kis Jézus ajándékait; köztük néhány jó barát, akik boldog ünnepet jöttek kivánni az aranyszájú papnak. Amint visszatérve szobájába lépett és üdvözlő barátait, összekulcsolt kezekkel mondá: „Ó istenem, csak dicső ez az én mesterségem! Megríkatni az átalkodott gonosztevőt, megrendíteni a kemény szivet, látni, hogy borultak oda elébem azok a megrögzött vén gazemberek, forró könyhullatással áztatván palástom szegélyét: ez a legédesebb elégtétel, ami az embert érheti." És neki sokszor volt ilyen fenséges elégtétele. Sokszor örömkényeket sértő híveivel, akiket megáldott, különösen az úgynevezett konfirmáczió alkalmával, melyet ő a családok legnagyobb ünnepévé tudott átvarázsolni. Látni kellett őt ilyenkor tanítványai között az ő boldogságot sugárzó arczával, áldást osztó kezével és ihletett, vigasztaló és lelkesítő beszédével I Van Tegnernek egy költeménye, mely épen a konfirmáczió ünnepét rajzolja mesteri vonásokban. látjuk Győryt lelki szemeinkkel, amint a vallás Ezt olvasva ott eszméit csepegteti az ártatlan gyermeki szivbe. Minden gyermeknek életviszonyaihoz alkalmazott gyönyörű versecskét készített és adott át ilyenkor, mely vezércsillagul volt szolgálandó az élet nehéz utain . Valóságos apostolnak tűnt fel ilyenkor. „Híveinek bizalmas barátja, szerencsétlenségükben testvéri osztályosa, ki nemcsak erkölcsi, de szellemi életük irányítását is gondjai közé sorozta, s művelődésük ügyét lelkén hordozta. Örömben kedves jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű mulattató, ünnepélyes lakomáknál páratlan toasztozó. Ott, ahol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola valaki valódi részvéttel szivében, a vallás malasztjával ajakon hinni, bizni, az élet terheit zúgolódás nélkül viselni tanította a kétségbeesőt.*