Békésmegyei Közlöny, 1885. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1885-10-18 / 84. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deczember hó 18-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy poatán bérmentve küldve Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HVStílUSraiN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapesten, Néetország és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI atora, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadó Hivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyi 1116 r"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidésen a postahivatoknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. A gazda-kongresszus. (T.) Erről ugyan legjobb lett volna hallgatni, de mert szőnyegre került s a pártlapok diskuszió tárgyává tették, s egymásra kiabálták a pártoskodást, nem lehet, hogy hallgatással mellőzzük, nem pedig azért, mert az egyetlen szabadelvű párti lapnak, a „Nemzet"-nek valamennyi ellenzéki lap nekiförmed, s mert ki merte mondani az igazat, áskálódónak nevezik. Pedig akár idecsűrjük, akár odacsavarjuk, s akárhogy igyekezzünk is a lezajlott nemzetközi kongresszust azon képen feltüntetni, mintha az csak európai szempontból járt volna el és pedig minden ellenzékies színezettől távol állván, azért tőle az ellenzéki színezetet elvitatni nem lehet. Mérsékelt ellenzékiek ragadták kezükbe az initiativát, azok vezették és forgatták azon képen, hogy a kormánynak kesebb legyen belőle a dicsősége. Az eszmét minél beföldmivelési minisztérium adta hozzá, de mert ugyan a szabadelvű párti gazda-klubb szervezkedve nincs, azok hozták létre, kik szervezkedve vannak. Részt vett benne az egész mérsékelt ellenzéki mágnási kar, s Apponyira egy jól szervezett tüntetés várakozott. Pedig azokhoz képest, miket előtte szóló külföldi tudósok elmondtak, ő bizony nem sokat mondott, hanem azért megtapsolták tiszszer jobban, mint akármelyiket s páthosszal elmondott átalános nézeteiről, mint valami égi nyilatkozatról írtak az ellenzéki lapok. Hogy Apponyi képzett, sőt talán a tüför előtt beiskolázott szónok, azt nem lehet tőle megtagadni. Kiállása, orgánuma, elegáns magatartása, kiszámított mozdulata és ünnepélyes komoly tekintete hatással van a hallgatóságra. Minden szónak ura, s tudja, hogy melyiket hol kell alkalmazni, mily hangon kimondani; egészen ellentétben azzal a másik, igazán nagy férfiúéval, aki csupa egyszerűség, csupa természetesség mindenféle pathosz és plasztikailag kiszámított magatartás nélkül. És hogy Apponyi a gyengébbek előtt nagyobb hatással beszélhet, mint Tisza, azt megengedjük, de azok előtt, kik a fontoló és bonczoló rész hideg biztonságát bámulják, azok előtt mindig Tisza esz az ideál. Hogy azonban a gazda-kongresszusra visszatérjünk, nem helyeselhetjük ama pusztán az európai érdekekre oktetett eljárást, melyek mellett a magyar érdekek még csak szóba se jöttek, az ország pedig ezt várta, s ha csak ámítani nem akarjuk magunkat, a kongresszus eredményével megelégedve nem lehetünk. Ahelyett, hogy saját szorult helyzetünk felett tanácskozva a nemzetközi initiatívát kormányunkra bíztuk volna, ahelyett adjuk a jóakarót Európa gazdag és művelt nemzetei számára, melyeknek viszonyaitól a mi viszonyaink nemcsak hogy eltérők, de érdekeink is egészen különböznek egymástól. A mi konkurenciánktól a külföldi gazda épen úgy fél het és fél, mint az összes amerikai vagy orosz konkurenciától, sőt egy gazdaságilag előrehaladt Magyarország, mely a maihoz képest megháromszorozott mennyiségű ármányt vihet az európai piaczokra, a gazdasági kulin terv a már-már megállapodott államokra nézve valóságos veszedelem. Hogy beszélhetnek most már a külföldies a mi szempontunkból, s hogy lehetnek a mi érdekeinknek szószólói? Saját szempontjukból igen, de biz ahol érdekeink eltérnek, ott azon képen fognak mozogni, a mint nekk jobb. Éppen ezért volt a lezúgott Kautz Gyulának igaza, ki Európa különálló, s magannyi erdeieket képviselő nemzeteire nézve az átalános intézkedéseket lehetetleneknek tartotta. Persze, hogy nem aratott beszédével tetszést, amennyiben a vizet a külföldiek malmára nem hajtotta, az ellenzék által kezelt kongresszus tetszetősségéből és praktikusságából pedig sokat levont, s azt valódi értékére szállította. Mondom, ahelyett, hogy saját ügyünket, bajunkat tárgyaltuk volna, a felett tanácskoztunk volna, beálltunk Európa doktorának, felcsődítettük a sok magyar gazdát német és franczia szót hallgatni, s hazabocsátottuk őket a mint jöttek, a reménységnek minden biztató sugara nélkül. Halottam is nem egynek ajkáról a panaszt a felett, s nem egy mondta, se nem kettő, hogy ezt tudva, német szót hallgatni bizony nem jött volna Budapestre. De mirevaló is volt felcsődíteni ezeket a szegény magyar embereket, talán, hogy a mérsékelt ellenzéki európai nagyzázhoz nagyobb dekorácziót képezzenek ? Ez az a nagy lelkiismeretesség a magyargazda pénzét illetőleg, hogy jöjjenek fel mások érdekében elszórni ? Mert hiszen ha európai kongresszust akartak ama tudós gazda urak, ám szedték volna össze magukat mint szereplőket és szerepelni akarókat, de mire való volt oda az olyan, aki beszédükből egy szót se értett? Avagy miért nem írták ki, hogy még a magyar emberek is németül fognak beszélni, ám megláthatták volna, hogy milyen lett volna a részvét, s hány maradt volna azok közül, kik ezen az úton valósággal lefőzettek. Nem azt akarjuk pedig ezzel mondani, hogy mirevaló a nemzetközi kongresszus, hanem azt, hogyzetközi kongresszuson német szó vásárlására nem nemminden magyar embernek telik pénze, ha nem tartották volna meg az urak a nemzetközi kongresszust maguk közt, amire pedig a magyar gazdákat felcsődítették, abból csináltak volna „magyar gazda-kongresszust." Nekünk égető szükségünk, égető teendőink vannak, azonfelül az európai érdekektől különváltak, magyar érdek és szempontok, miken csakis egy magyar kongresszus lett volna hivatva segíteni. És ha már a dolog így történt, ha Apponyiék hét országra akartak szólni s neveiket hét országon akarták hangoztatni; ha a kormánytól jött eszmét ellenzéki színezettel igyekezték a nagy közönségnek, beszólva ismét sokat és nem beadni téve A „BÜKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA, Budapesti tárczalevél, Budapest október 16-án. Nem volnék jóravaló pennás ember, ha nem Jókaival kezdeném meg e heti refarádámat, illetőleg a fekete gyémántokkal, melyeket egy, Aistotelesi szabályoktól megcsömörlött, feldühödt kritikushad izzó porrá akart törni. Nagy balgaságnak tartom, rózsaszín tárgyakat fekete pápaszemen át observálni — de ha már úgy cselekednek mübirák uraimék, akkor legalább a viszonosság kedvéért a feketét rózsás okulárén át vizsgálják. De hát kérem szeretettel , micsoda okoskodás az, a fekete gyémántokat is ugyancsak sötét szemüvegen át nézik! Denique azért tapsban mégsem volt hiány. A közönség, kivált a fiatalja nem rejtő véka alá lelkesedése lángját Jókai előtt. De Jókai emlékezni is fog arra az estre, és Márkus Emilia is megemlegeti azt az estét. A szép, bájos Márkus Emmi, ki Jókai művének hősnőjét személyesíti, valóságos boszorkányságot fejtett ki ezúttal játékában. Mert, hogy valaki szerepének utasítása szerint szőke avagy barnafürtű, kopasz vagy púpos legyen — az közönséges dolog. De már az különb virtus, hogy a szép Emilia dévaj, nefelejcskék szemeinek szerepéhez híven olyan fekete volt a ragyogása, hogy egynémely rajongó uracska előadás után hazaballagtában azt a nótát dudorászta, hogy: „Fekete szem éjszakája" azon csalóka hiszemben, hogy ő most a Márkus Emma szemeiről ábrándozik. Pedig hát annak a szeme olyan kék, hogy kékebb se kókl .... Megemlegetni pedig azért fogja e premiert, mert mialatt ő odabenn a színpalon a Jókai faíate gyémántjait adta, az alatt az övet meg valaki elvette a kölcsönösség kedvéért. És kérdem én — mert ne legyen stabid egy jónevelésü tolvajnak ily kedélyes alkalmi tréfa ekövetése ? ... . . . . Ha kultiválója lennék az úgynevezett „szörnyszójátékoknak" azt mondanám, hogy Budapestet e hazai her<»eroviuának kellett volna nevezni — úgy hemzsegett benne a sok herczeg. Itt volt Kazső trónörökös, a walesi herczeg, Vilmos porosz herczeg, Frigyes főherczeg, Coburg herczeg. Don Miguel braganzai herczeg Izunibasi, az egyiptomi ex alkirály és kiséretében Ibrahim Hulny herczeg s még néhány exitikus herczegecske! Szóval roppantul előkelőskedtünk e héten, még a nemzeti színház is a bagdadi herczegnit adta! Razsó királyfi a „körösi lányt" daloltatta el Blahánóval, Izmail „Aidát" adatta elő az operában, De Miguel meg rókát hajszolt a megyeri határban. A herczegi sajgás azonban most már majdnem egészen szertefoszlott. De azért ne tessék hinni, hogy a főherczeg Sándor-utcza is csak ennek okáért, csupa kollegialitásból lett hallgataggá az imént. Nem uraim, hanem igenis azért, mert honatyáink ismét pihenni tértek egy kis delegált vakáczióra. Jöttek és elszéledtek, szaporán mint a fergeteg. Mikszáth Kálmán, ki oly paszióval figurálgatja ki az ő „t. Ház"-át a „Pesti Hírlapiban, sarokba csapta kalamusát és búnak ereszté fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedribe volt és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár derekas karczolatot !... és Budavárának c.iátrumáról kell még egyet-mást elmondanom. Beleütött a — közösügy] A nemzeti és a népszinház mutyiban játszanak benne. Paulay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádám apánkat (az írás szavai szerint ugyan Ádám teremtve és nem szabva lőn) tehát röviden ugyanaz a Paulay most a hamis Éreával trafikál odaát. (Ej, ej!) „Hát ti mit csodálkoztok azon, hogy a várszínházba is belecsapott a közös ügy (átkoztassók az ő neve) — mordult fel Csanády bátyán* — hisz tudvalevő dolog, hogy Tisza Kálmán úr lakását várbeli palotájában egyenest folyosó köti össze páholyával a szomszédos színházban . Nos tudjátok-e már merről fú a szél? azon a folyóson keresztül szivárogtak át azok a dualisztikus elvek !" Hátha igaza van ! ... A vigadóban is történik valami. Élalakas német művészek a csillagos ég titkait, jelenségei tárták föl gyönyörű optikai mutatványokban a közönség előtt, melyeket valóban érdemes és tanulságos dolog megtekinteni!...))?» falragaszaik egy kissé piripácsósan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik a, hogy a mennyei események bemutatását hírdetik ökölnyi betűkkel a nagyérdemű publikumnak. Ligeti Jenő,