Békésmegyei Közlöny, 1885. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1885-10-18 / 84. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deczember hó 18-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csü­törtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy poatán bérmentve küldve Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HVStílUSraiN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapesten, Né­etorsz­ág és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI­ atora, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiad­ó Hivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes sz­ám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­y­i 1116 r"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidésen a postahiva­toknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. A gazda-kongresszus. (T.) Erről ugyan legjobb lett volna hallgatni, de mert szőnyegre került s a pártlapok diskuszió tárgyává tették, s egymásra kiabálták a pártoskodást, nem lehet, hogy hallgatással mellőzzük, nem pedig azért, mert az egyetlen szabadelvű párti lapnak, a „Nemzet"-nek vala­mennyi ellenzéki lap nekiförmed, s mert ki merte mon­dani az igazat, áskálódónak nevezik. Pedig akár ide­csűrjük, akár odacsavarjuk, s akárhogy igyekezzünk is a lezajlott nemzetközi kongresszust azon képen feltüntetni, mintha az csak európai szempontból járt volna el és pedig minden ellenzékies színezettől távol állván, azért tőle az ellenzéki színezetet elvitatni nem lehet. Mérsékelt ellen­zékiek ragadták kezükbe az initiativát, azok vezették és forgatták azon képen, hogy a kormánynak kesebb legyen belőle a dicsősége. Az eszmét minél be­földmivelési minisztérium adta hozzá, de mert ugyan a szabad­elvű párti gazda-klubb szervezkedve nincs, azok hozták létre, kik szervezkedve vannak. Részt vett benne az egész mérsékelt ellenzéki mágnási kar, s Apponyira egy jól szervezett tüntetés várakozott. Pedig azokhoz képest, miket előtte szóló külföldi tudósok elmondtak, ő bizony nem sokat mondott, hanem azért megtapsolták tiszszer jobban, mint akármelyiket s páthosszal elmon­dott átalános nézeteiről, mint valami égi nyilatkozatról írtak az ellenzéki lapok. Hogy Apponyi képzett, sőt talán a tüf­ör előtt beiskolázott szónok, azt nem lehet tőle megtagadni. Kiállása, orgánuma, elegáns magatar­­tása, kiszámított mozdulata és ünnepélyes komoly te­kin­tete hatással van a hallgatóságra. Minden szónak ura, s tudja, hogy melyiket hol kell alkalmazni, mily hangon ki­mondani; egészen ellentétben azzal a másik, igazán nagy férfiúéval, a­ki csupa egyszerűség, csupa termé­szetesség mindenféle pathosz és plasztikailag kiszámí­tott magatartás nélkül. És hogy Apponyi a gyengéb­bek előtt nagyobb hatással beszélhet, mint Tisza, azt­­ megengedjük, de azok előtt, kik a fontoló és bonczoló r­ész hideg biztonságát bámulj­ák, azok előtt mindig Tisza esz az ideál. Hogy azonban a gazda-kongresszusra visszatérjünk, nem helyeselhetjük ama pusztán az európai érdekekre oktetett eljárást, melyek mellett a magyar érdekek még csak szóba se jöttek, az ország pedig ezt várta, s ha csak ámítani nem akarjuk magunkat, a kongresszus eredményével megelégedve nem lehetünk. A­helyett, hogy saját szorult helyzetünk felett tanácskozva a nem­zetközi initiatívát kormányunkra bíztuk volna, a­helyett adjuk a jóakarót Európa gazdag és művelt nemzetei számára, melyeknek viszonyaitól a mi viszonya­ink nemcsak hogy eltérők, de érdekeink is egészen kü­lönböznek egymástól. A mi konkurenciánktól a kül­földi gazda épen úgy fél het és fél, mint az összes amerikai vagy orosz konkurenciától, sőt egy gazdasá­gilag előrehaladt Magyarország, mely a maihoz képest megháromszorozott mennyiségű­­ ármányt vihet az euró­pai piaczokra, a gazdasági kuli­n­ terv a már-már meg­állapodott államokra nézve valóságos veszedelem. Hogy beszélhetnek most már a külföldies a mi szempontunk­ból, s hogy lehetnek a mi érdekeinknek szószólói? Saját szempontjukból igen, de biz a­hol érdekeink eltér­nek, ott azon képen fognak mozogni, a mint nekk jobb. Éppen ezért volt a lezúgott Kautz G­yulának igaza, ki Európa különálló, s magannyi erdeieket képviselő nem­zeteire nézve az átalános intézkedéseket lehetetleneknek tartotta. Persze, hogy nem aratott beszédével tetszést, a­mennyiben a vizet a külföldiek malmára nem hajtotta, az ellenzék által kezelt kongresszus tetszetősségéből és praktikusságából pedig sokat levont, s azt valódi érté­kére szállította. Mondom, a­helyett, hogy saját ügyünket, bajunkat tárgyaltuk volna, a felett tanácskoztunk volna, beáll­tunk Európa doktorának, felcsődítettük a sok magyar gazdát német és franczia szót hallgatni, s hazabocsá­tottuk őket a mint jöttek, a reménységnek minden biz­tató sugara nélkül. Halottam is nem egynek ajkáról a panaszt a felett, s nem egy mondta, se nem kettő, hogy ezt tudva, német szót hallgatni bizony nem jött volna Budapestre. De mirevaló is volt felcsődíteni ezeket a sze­gény magyar embereket­, talán, hogy a mérsékelt ellen­zéki európai nagyzázhoz nagyobb dekorácziót ké­pezzenek ? Ez az a nagy lelkiismeretesség a magyar­gazda pénzét illetőleg, hogy jöjjenek fel mások érdeké­ben elszórni ? Mert hiszen ha európai kongresszust akartak ama tudós gazda­ urak, ám szedték volna össze magukat mint szereplőket és szerepelni akarókat, de mire való volt oda az olyan, a­ki beszédükből egy szót se értett? Avagy miért nem írták ki, hogy még a magyar emberek is né­metül fognak beszélni, ám megláthatták volna, hogy milyen lett volna a részvét, s hány maradt volna azok közül, kik ezen az úton valósággal lefőzettek. Nem azt akarjuk pedig ezzel mondani, hogy mire­való a nemzetközi kongresszus, hanem azt, hogy­zetközi kongresszuson német szó vásárlására nem nem­min­den magyar embernek telik pénze, ha nem tartották volna meg az urak a nemzetközi kongresszust maguk közt, a­mire pedig a magyar gazdákat felcsődítették, abból csináltak volna „magyar gazda-kongresszust." Nekünk égető szükségünk, égető teendőink vannak, azonfelül az európai érdekektől különváltak, magyar ér­dek és szempontok, miken csakis egy magyar kongres­­szus lett volna hivatva segíteni. És ha már a dolog így történt, ha Apponyiék hét országra akartak szólni s ne­veiket hét országon akarták hangoztatni; ha a kormány­tól jött eszmét ellenzéki színezettel igyekezték a nagy közönségnek, beszólva ismét sokat és nem beadni téve A „B­ÜKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA, Budapesti tárczalevél, Budapest október 16-án. Nem volnék jóravaló pennás ember, ha nem Jókai­val kezdeném meg e heti refarádámat, illetőleg a fekete gyé­mántokkal, melyeket egy, A­istotelesi szabályoktól megcsö­mörlött, feldühödt kritikushad izzó porrá akart törni. Nagy balgaságnak tartom, rózsaszín tárgyakat fekete pápaszemen át observálni — de ha már úgy cselekednek mübirák uraimék, akkor legalább a viszonosság kedvéért a feketét rózsás okulá­rén át vizsgálják. De hát kérem szeretettel , micsoda okoskodás az, a fekete gyémántokat is ugyancsak sötét szem­üvegen át nézik! Denique azért tapsban még­sem volt hiány. A közönség, kivált a fiatalja nem rejtő véka alá lelkesedése lángját Jókai előtt. De Jókai emlékezni is fog arra az estre, és Márkus Emilia is megemlegeti azt az estét. A szép, bájos Márkus Emmi, ki Jókai művének hősnő­jét személyesíti, valóságos boszorkányságot fejtett ki ezúttal játékában. Mert, hogy valaki szerepének utasítása szerint szőke avagy barnafürtű, kopasz vagy púpos legyen — az közön­séges dolog. De már az különb virtus, hogy a szép Emilia dévaj, nefelejcskék szemeinek szerepéhez híven olyan fekete volt a ragyogása, hogy egynémely rajongó uracska előadás után hazaballagtában azt a nótát dudorászta, hogy: „Fekete szem éjszakája" azon csalóka hiszem­ben, hogy ő most a Már­kus Emma szemeiről ábrándozik. Pedig hát annak a szeme olyan kék, hogy kékebb se kókl .... Megemlegetni pedig azért fogja e premiert, mert mi­alatt ő odabenn a színpalon a Jókai faíate gyémántjait adta, az alatt az övet meg valaki elvette a kölcsönösség kedvéért. És kérdem én — mert ne legyen stabid egy jónevelésü tol­vajnak ily kedélyes alkalmi tréfa ekövetése ? ... . . . . Ha kultiválója lennék az úgynevezett „szörny­szójátékoknak" azt mondanám, hogy Budapestet e hazai her­<»er­oviuának kellett volna nevezni — úgy hemzsegett benne a sok herczeg. Itt volt Kazső trónörökös, a walesi herczeg, Vilmos porosz herczeg, Frigyes főherczeg, Coburg herczeg. Don Miguel braganzai herczeg Izuni­­basi, az egyipto­mi ex alkirály és kiséretében Ibrahim Hulny herczeg s még néhány exitikus herczegecsk­e! Szóval roppantul előkelőskedtünk e héten, még a nemzeti színház is a bagdadi herczegnit adta! Razsó királyfi a „körösi lányt" daloltatta el Blahánó­val, Izmail „Aidát" adatta elő az operában, De Miguel meg rókát hajszolt a megyeri határban. A herczegi sajgás azonban most már majdne­m egészen szertefoszlott. De azért ne tessék hinni, hogy a főherczeg Sán­dor-utcza is csak ennek okáért, csupa kollegialitásból lett hall­gataggá az imént. Nem uraim, hanem igenis azért, mert hon­atyáink ismét pihenni tértek egy kis delegált vakáczióra. Jöt­tek és elszéledtek, szaporán mint a fergeteg. Mikszáth Kálmán, ki oly paszióval figurálgatja ki az ő „t. Ház"-át a „Pesti Hírlapiban, sarokba csapta kalamusát és búnak ereszté fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedribe volt és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár derekas karczolatot !... és Budavárának c.iátrumáról kell még egyet-mást el­mondanom. Beleütött a — közösügy] A nemzeti és a népszin­ház mutyiban játszanak benne. Paulay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádám apánkat (az írás szavai szerint ugyan Ádám teremtve és nem szabva lőn) tehát röviden ugyanaz a Paulay most a hamis Éreával trafikál odaát. (Ej, ej!) „Hát ti mit csodálkoztok azon, hogy a várszínházba is belecsapott a közös ügy (átkoztassók az ő neve) — mordult fel Csanády bátyán* — hisz tudvalevő dolog, hogy Tisza Kálmán úr lakását várbeli palotájában egyenest folyosó köti össze páholyával a szomszédos színházban . Nos tudjátok-e már merről fú a szél? azon a folyóson keresztül szivárogtak át azok a dualisztikus elvek !" Hátha igaza van ! ... A vigadóban is történik valami. Élalakas német művészek a csillagos ég titkait, jelenségei tárták föl gyönyö­rű optikai mutatványokban a közönség előtt, melyeket való­ban érdemes és tanulságos dolog megtekinteni!...))?» falra­gaszaik egy kissé piripácsósan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik­ a, hogy a mennyei események bemutatását hír­detik ökölnyi betűkkel a nagyérdemű publikumnak. Ligeti Jenő,

Next