Békésmegyei Közlöny, 1885. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1885-11-08 / 90. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deczember hó 299-én. EGYES KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy portán bérmentve küldve Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 3 „ . . . 1 ,50 b. Lapunk szonta kiretések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utcza, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető minden közleményt palmezni kérünk. HLradóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában ás Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyi 111 év"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdijában és Biener B.ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivatoknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg" helyben fizetendő. Miért nem hiszünk a háborúban? (.*.„) Az eget hasogató kombinácziók, melyek a keleti kérdés forrásából eredve, egész Európát elárasztották, apadófélben vannak, s az ellenzéki sajtónak ostromra kitűzött lobogói, melyek vígan csattogtatták szárnyaikat a vihart és zavarost jelző jégben, mely talán kedvező lett volna a parti halászokra, bágyadtan és kifáradva kezdenek alácsüngeni, mert jó remény fejében talán nagyon is megerőltették magukat. Persze, hogy Tisza Kálmán megint kereszttűzbe volt véve, mert hiszen kit mást lehetne kérdőre vonni a világ folyásáért, ha őt nem. Pedig hát ő máskor mindig csak piktusz maszkulusz, kinek semmi befolyása, ha például jól mennek a dolgok, azokhoz semmi köze, semmi érdeme, ámde, ha roszra fordulnak, oly hatalmas emberré válik egyszerre, hogy ő az oka mindennek. Hát most is volt hallgatni valója elég, mert például, ha Apponyi lett volna kormányon, mind az, ami történt, nem történt volna. Apponyi az az egyedüli csodaszülött, — már t. i. mérsékelt ellenzéki szemüvegen, — aki meg tudná nyergelni a vihart, mint Neptun, uralkodni tudna a hadakon, mint Mars és kormányozni tudná a világot, mint Jupiter. Kár volt neki nem a régi görög és római világban születni, mert egyszerre három hatalmas istent pótolván, három lénungot húzhatott volna. No de elég az hozzá, hogy a keleti dolgok nem az ellenzéki lapok szörnyűséges kombinácziói után alakultak, hanem alakulnak a mint látszik úgy, hogy jobban és helyesebben még csak kigondolni sem lehetett volna. Sándor bolgár fejedelem a berlini szerződést megszegte, törvényt bontott, zavart csinált, lakoljon érette. Ez az egyenes út, akárki találta ki, akár a muszka gondolta ki, akár a német, akár Ausztria-Magyarország, az a tény helyességén nem változtat, de hogy jobban és igazságosabban senki ki nem gondolhatta volna, az tény. Egyébiránt, ha olvasóink a mi kombinácziónkra visszaemlékeznek, mi sohasem hittünk a háborúban, nem hittünk pedig azért, mert a háború a mai időben nagy koczkázatokkal jár, melynek magát, ha csak kerülheti, egyik nagyhatalom sem teszi ki. Bulgáriára, Szerbiára, Görögországra nézve pedig mindig a nagyhatalmak magatartása az irányt adó, mert, hogy ezen kishatalmak bármelyike is a maga szakállára háborút merjen kezdeni, ily meggondolatlanság nem tehető fel róluk. Hanem hát manővert hoztak. Próbára tették a nagyhatalmak eszét és türelmét, nem fognak-e érték bajba menni? És amint látszik, a nagyhatalmaknál a hasbamenésre, a végzetes koczka elvetésére nem mutatkozik hajlandóság. A csetepatét megkezdhette volna Szerbia, de a folytatás az egymás hátán bizonnyal a nagyhatalmak dolga lett volna, s mert ahhoz, hogy kedves kollegáját agyonra verje, manapság tég egyik sem érez magában elegendő erőt, hát szent lesz a békés képmutatás továbbra is. Mi még azt sem hisszük, hogy Anglia és Oroszország üssenek össze egyhamar. Így, amint most vannak, még sokáig megélhetnek egymás mellett, míg, ha összeütnek, hogy melyik hal belé ? azt nem lehet előre megmondani. Hiszen, ha kurázsi lett volna, összeülhettek volna most is. A régi világban felényi ok is elegendő volt arra, hogy neki menjenek egymásnak, mert a régi világban a háború nem járt ily nagy koczkázattal, hogy pedig később kisebb koczkázattal fog járni azt sem hisszük hanem igenis azt, hogy mindinkább a békés kiegyenlítések fognak szerepelni, a hadvezérek helyett a diplomaták, s ha majd egyszer Európa meggyőződik egy nemzetközi bíróság felállításának szükségessége és helyességéről , még távolesőbb s ritkábbak lesznek a háborúk. Nem a hatalmasok béke- és igazságszeretete miatt, azt ne gondoljuk, hanem a nagy koczkázat miatt, mellyel a háború mai napság járni szokott. — Az országos kiállítás ünnepélyes bezárása alkalmával, mely mint már említettük f. hó 4-én délelőtt volt, Rudolf trónörökös olyan beszédet tartott, mely örökké feledhetetlen lesz a magyarnak. Kevés szó az egész, amit mondott, de ez mélyen bevésődött minden magyar ember szivébe, és könnyeket csalt minden hallgató szemeibe .Hazánknak szolgáltunk, ama hazának, melynek szent földéhez a hűség és gyermeki szeretet legszívósabb kötelékei csatolnak bennünket." „Áldja meg az Isten a mi imádott hazánkat." Ezek a legmeghatóbb pontjai beszédének. A trónörökös a kereskedelmi miniszternek és Matlekovits államtitkárnak egy-egy sajátkezüleg írott példányát adta át e beszédének — Az állam háztartása. A pénzügyminisztériumnak kimutatása szerint az állami pénztárak bevétele az utolsó három hónapban (jul. aug. szept.) 73,458,432 frt 38 kr volt. Egyenes adók czimén 28 és fél millió folyt be; fogyasztási adók czimén 6 és fél millió; bélyeg és jogilletékek oz imén 6 és fél millió; dohányjövedék 10 és negyed millió; lottójövedék 76á.7.13 frt; sójövedék 3 és fél millió; államjavak eladásából másfél millió forint. A kiadás ugyanebben a három hónapban 86.861.355 forint 92 és fél kr volt. A mondott három hónapban 4 és fél millióval több folyt be mint a mult év hason időszakában. — A jövő évi költségvetés. A delegácziók tárgyalásai után a képviselőház pénzügyi bizottsága azonnal összeül a jövő évi költségvetés tárgyalására. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARMÁJA, Egy mindennapi történetbe. írta: Kner Izidor. Csakhamar megtudtam azt is, hogy legalább is annyi választ el, szivem választottjától; — mint Leándert Hérától. (Nem tengervíz ugyan, de tengerpénz.) De mely 20 éves ifjú keble nem duzzad a kéjtől; — 8 melyik nem érez magában elég akaraterőt titáni munka vállalkozására, azon tudattól leljesítve: hogy ,im e hölgy ambitiódnak kitűzött csillaga, melyet el kell érned" Főkép ha a világot oly rosszul ösmeri, hogy van reménye elérni magát lelküzdeni a magasan fölötte álló csillaghoz. A versírás nem superalván egészen, csak hamar fölhagytam véle, — hanem kezdtem takarékos lenni, s tartani jó hírnevemre. (És ez még a versirásnál is nagyobb badarság.) Ezek közben az idő óriás léptekkel rohant el fölöttünk; — több mint egy évet tépelődtem már keresztül, s áma Homér még mindig méltatlannak találám magamat választottamhoz, sőt még arra is, hogy alkalomadtán megszólítsam. Hanem azért folyton a sarkában voltam, a mikor ezt tenni lehetett; — s beh sok ismételten elgondolt — szép mondatot tartok készletben; — egyet-egyet minden kigondolható esélyre, a melylyel majd megszólítom, ha majd erre már érdemes leszek s még alkalom is nyilik. Hanem a jó alkalom bizony előbb megjött, mint az érdemessé levés. Másfél év után annyira mégis haladtam, hogy ugyanegy kocsolyaügyletnek voltunk tagjai. S itt történt közöttünk olyas, ami most ha történnél legalább is annyival hozna közelebb érdekeltemhez, — a mennyivel akkor távolabb taszított tőle. Ugyanis ideálom egy bravour-kanyarítássál magára akarván a korcsolyázó vendégek ügyelmét vonni, a második ismétlésnél elvesztvén az egyensúlyt, elbukott, s mi természetesebb, minthogy én — ki folyton nyomában valók — elsőben sisték fölsególésére. De, oh fátum! a nagy igyekezetben közel találván hozzá rohanni, — hogy az összeütközést kikerüljem, — egy közfordulatot tevék, melynél — talán sympathiából — szintén mellé települtem én is. A mi magában nem nagy baj lett volna, mivel egy pillanat után ismét korcsolyatalpon voltam ; — hanem a szépen betanult frázisok —• azok oda lettek. S a még mindig föl nem állott angyalomnak — kit szintén meglehetősen zavarba hozott a scena — fülig pirultan nyújtván kezemet fölsególésére, csak annyit tudok mondani, hogy ,szabad kérnem ?" Hogy e mondásommal mekkora fkscot véltem csinálni, azt csak az értheti meg, aki élt már azon hitben, hogy ékes frázissal lehet nagy dolgot mivelni, vagy nevezetes hódítást tenni, — ha mindjárt más téren is. — Egyáltalán nem tudok visszaemlékezni, hogy váltottunk-e még akkor szavakat a fenti jelenet után, hanem az bizonyos, hogy e kis intermezzo annyira fölzavart álmodozásomból, hogy szégyelni kezdem az egész eddigi magaviseletem s elhatározám — még egyszer megnézve eszményképemet — odahagyni a várost s vissza sem térni oda előbb, mig — egy fényes, ragyogó pálya tetőpontjára felküzdve magamat, mint kérő nem térhetek vissza. Sokért nem adnám, ha képes volnék most, úgy kiszínezve lefesteni, az ez iránti terveim, jobban mondva légváraim képét, mint ahogy azokat akkor elképzelem. S daczára ez ábrándozásoknak, praktikus-komolyan fogtam a valamit tevéshez. És kiváló szerencse kedvezése mellett, alig két év alatt igen tisztességes existentia, s teljesen független társadalmi állásra tevék szert. Sőt szaklapok s némely tisztelőim felőlemi igen hízelgő nyilatkozata után kezdem hinni, hogy legalább mint szakember — számottevő vagyok. Na még a még mindig teljében lévő régi érzelmemtől is ösztökélve Fehérvárra utaztam. Nyilvánvaló, hogy mily elhatározással. Oda érkezve, rögtön értesültem arról, hogy én jókor jövök, na részt akarok venni ideálom családi örömünnepén: az elsőszülött keresztelőjét tartják .... Tagadhatatlan, hogy az ember ily esetben igen költőiesnek találná, s szinte jól esnek neki, ha a szive egy kicsit megrepedne. S ha ez iránt némi reménye nem volna , talán főbe is lőné magát. De mig amannak teljesülését várja, emerről letesz. S legrosszabb esetben keservét öli bor vagy kártyába, nóta mindkettőbe. Velem még több is történt. — Meghasonlásba jöttem magammal, — a bennem élő hittel és vad keservemben felkiáltok, hogy „nincs Isten !" S amikor oly ember, aki eddig — ha nem is törődött azzal, hogy van-e vagy nincs, hitte lételét, megtagadja őt, az aztán rögtön félni is kezd tőle. — Fél, hogy majd jelezni fogja lételét, haragos keze sujtása által. —• S ekkor az ember keblében még mindig dülő fájdalomérzet nem azon tanácsot adja, hogy mellünket verve kiáltsuk istenhez, hogy .vétkeztem uram, bocsáss meg!" —.