Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)

1886-06-03 / 44. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, junius hó 99-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve .­­ Egész évre . . . Irt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENS­TEIN és VOGLEB czég, Bécs, Prága, Budapest, Né­metország és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem­ adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage .­Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt­ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau­talván­nyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Pénzügyek. Ama közgazdászati és pénzügyi bajok, melyeket a magyar államnak ép ugy, miként kivétel nélkül vala­mennyi többi európai kulturállamnak a rendszeres re­formátori munka fegyvereivel kell leküzdenie s az ezer­szeres jajveszéklés, melyet legerősebben azok hangoztat­nak, a­kik legkevesebbet dolgoznak, egy pontból kiin­dulva meg nem gyógyíthatók. A kórtüneti kezeléssel itt senkin sincs segítve, ha­nem csak elhán­tásával az okoknak, a­melyek, — köz­vetlenül, vagy közvetve — a közgazdászati szervezet számos részeinek hibás alkatában, valamint azok töké­letlenségében rejlenek. Magyarország azon államok közé tartozik, melyek hitel­szükségleteiket, valamint kereskedelmük, mezei gaz­daságuk és iparuk jogosult tőkeszükségletét csak cseké­lyebb részben képesek a belföldön kielégíteni és ma még hosszú időre a külföldi mozgó tőke közreműködését kény­telenek igénybe venni. A munka felosztása a hitelgépezet eme folyton moz­gékony és változékony műszerkezetében Magyarországban ősi előítéletek behatása, és kereskedői kezdeményezés hiá­nya folytán még mindig egészségtelen és elvben elhi­bázott. A külföldi tőkepénzesek tőkéiket természetesen csak oly vállatokba ruházzák be, a­melyeknek jövedelmezősé­gét, illetve biztosságát ők azoknak dologi alapjaiban ítél­hetik meg. A külföld ítélete számára egyik tényező itt min­dig azon körülmény, mennyire vesz részt a belföldi tőke maga is változó hozam­képességű vállalatoknál és szilárd kamatozású, jelzálog-biztosítékkal bíró kölcsönműveleteknél. Az államnak, melynek pénzhitel dolgában saját polgárai bizalmat nem nyújtanak, azon kereseti válla­latnak, a­melynek irányában, ha­bár az a legfényesebb kilátásokkal kecsegtessen is, a belföldi tőke elutasítólag közönyösnek mutatkozik; ama kölcsönkeresőnek, legye­nek azok bár földbirtokosok, törvényhatóságok, társula­tok, melyeket a belföldi tőke mellőz, bár neki a legjobb biztosítékot nyújtanak is, mindezeknek, kik a külföldi tőke közreműködését és segélyét keresik, nehéz lesz az idegen pénzpiaczok bizalmát megnyerniök, a­meddig a külföld a belföldi takarékosság kezdeményezéséből és részvételéből a szükséges bizalmat meg nem nyeri, hogy pénzét idegen országban helyezze el. Magyarországon e tekintetben teljesen visszás fi­nancziális világnézet létezik, mely helyesnek épen azt ítéli, a­mi homlokegyenest ellenkezik azzal, a­mi más országokban történik és érvényesül is. Magyar tőkepénzesek, s a takarékoskodó közönség nagy többsége tőke elhelyezésnél és iparvállalatok léte­sítésénél irányt legritkább esetekben mentenek saját kezdeményezésből, hanem többnyire mindig csak a kül­föld kezdeményezését és példáját követik. Ez az ok, melyért magyar államvasuti és egyéb értékpapírok mindig csak akkor vásároltatnak nagy mennyiségben Magyarországban, miután a külföld már 20—25 °­ o-ot nyert volt azokon. A­mi pedig a hasznos eszmék behozatalát illeti ily behozatal üdvös hatása ellen nem küzdeni, de azt inkább még támogatni kell. Más oldalról azonban a legnagyobb határozottsággal kell a pénzügyi önkormány­zat szervezetén s a takarékpénztári rendszernek ujjá ala­kításán munkálni. Midőn takarékpénztári rendszerről szólunk, nem csak ama pénzintézetekre gondolunk, me­lyek „takarékpénztár" nevet viselnek, de ama takarék­pénzintézetekre is, melyek életbiztosítás czímen a köte­lező és állandó takarékoskodási ténykedést szervezik és képviselik. A megtakarított belföldi tőke teljes összege Ma­gyarországban elég nagy volna arra, hogy az ország ama hitelszükségleteit kielégítse, a­melyeknek egy része a biztonságnak megítélhetése végett az országrészi és vidéki viszonyok ismeretét igényli és a­melyeknél egy másik résznek csak egészen parányi százalékban van a bel­földi tőkére szüksége, hogy a szilárd magyar bankinté­zetek közvetítésével a külföldi pénzpiaczokon mint első minőségű és megtámadhatatlan biztonságú értékpapírok fogadtassanak el. Magyarország közgazdászati függetlensége és tény­leges önállósítása a financziális önsegélynek csak ezen utján vívható ki; ezért tartjuk publicistikat bárha való­sággal hálátlan kötelességnek, mindazt előmozdítani, a­mi a takarékoskodás és tőkegyűjtés jótékony propagan­dájának Magyarországban használ és megküzdeni mind­azzal, a­mi a nép közgazdászati nevelésének és a taka­rékoskodás különböző módozatai iránti bizalomnak árt­hat. Ez az ok, m­elynél fogva mi fontosnak takarék és hitelrendszer reformjának kérdését­ tartjuk a De valamint okos megválasztással és a magyar vi­szonyokhoz szabott alakban hasznos eszmék hozattak be hazánkba: ugy a külföldi tőkepénzesek is polgárjogot nyertek, ha tőkéjük kezelését elismert szakférfiakra bíz­tak. iS a magyar sajtó ilynemű kereseti vállalatokat, melyek ugyan saját hasznukért, egyúttal azonban a köz­érdekért is működnek, mindig tám­ogatták. A külföldi tőke pedig tapasztalta, hogy ama tőkék, melyek Magyar­országon illetékes pénzemberek, szorgalmas és lelkiisme­retes vezetők által kezeltetnek, állandóan nyereséges al­kalmazást és egyidejűleg föltétlen biztonságot is találnak. Így tehát a külföldi életbiztosító társaságok is, melyek külföldi tőkével, magyar igazgatók vezetése alatt teljesen nemzeti, belföldi pénzintézetté váltak, élő bizo­nyítékul szolgálnak arra nézve, hogy Magyarországban a tőke­elhelyezések haszonhajtóbbak mint másutt bár­hol és miután azon társulatok boldogulnak, melyek az életbiztosítás rendszerének alapján űzik a takarékbeté­tek gyűjtését,­ épen a legszentebb emberi kötelességek parancsolatából kötelezővé vált takarékosság élethosszig­lani rendszeresítése Magyar­ország­ban haszonhajtó és föltétlenül biztos üzlet. C. de P. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TaKOMJA, Az én Jani bátyám. — Bajz. — (Vége.) Hát bizony hat hónap múlva az én kedves Jani bátyám megindult feleséget keresni, háztüz nézni. Hiszen csak elég hat hónapig feleség lódni, öreg az ember, nem lehet sokáig várni, nélkül kín-A közeli faluba aztán beszállt az ő öregjéhez, akit egykor szépen megjáratott. Az öreg szívesen fogadta, s bevezette mindjárt a nagy szobába, az anyónak megsúgta, hogy éhes a vendég, a kocsisnak pedig megparancsolta, hogy csak fogjon ki, zab­széna lesz bőven. — Hát hova indultál Jani? kérdé a házi­gazda. — Biz én öregem, házasodni. Tudod nagyon nehéz egyedül élni. Szeretnék valami kedvemre való lánykát. Aztán folytatták a beszélgetést ebédig. Az ebéd pompás volt, kitűnő érmelléki, a még jobb volt, de az én Jani bátyámnak legjobban tetszett az öreg lánya és pedig azok közül a legnagyobbik. Udvarolt is az én Jani bátyám tölte kitelhetőleg. Hisz ő fiatal ember, házasodni készül, neki szabad. Hanem meg is szerette az én Jani bátyám az öre­get, hogy oly okos volt, hogy ki fogatta lovait. Nem is mozdult ő onnan ,három napig. Mikor pedig eltelt a három nap, odabent az öreghez, megfogva a kezét megszorongatta azt, s roppant páthossal mondá: — Kedves öregem. Tudod, — no . . . igen . — hát — hát — hát hanem a h­á­t után nem akart semmi sem ki­sülni, csak a kisebbik bajuszát ránczigálta, már t. i. a sze­möldeit. — Nos hát kedves Jankóm, — igyekezett segíteni a házi ur a megakadt szónoknak. —• Nos hát—hát köszörülgeté torkát az én Jani bá­tyám — hát, — — üssön bele a menykő . . — fakadt ki végre — szerelm­e vagyok. — Szerelmes? kérdé az Öreg csudálkozva. — No igen, a lányodba, a nagyobbikba, az Örzsébe, add ide feleségül. — Az Örzsébe! ismétlé az öreg, aztán gondolkozott hosszasan, — no legyen, tied lesz, egy hónap múlva meg­tartjuk a lakodalmat. — Óh drága kedves barátom! — kiáltott örömébe az én Jani bátyám, össze-vissza csókolva az öreget. * * Jani bátyám tul boldogan sietett haza. Igaz a lányka roppant meg volt lepve midőn meghallotta Jani bácsi szándékát de végre is belenyugodott. Jani bátyám pedig tele kolompolta az egész várme­gyét, hogy házasodik, ekkor meg ekkor. Boldogot, bol­dogtalant meginvitált az esküvőre. Felkendőzött lovakkal röpült a kocsi az én Jani bá­tyámmal a menyasszonyért, utánna vagy tiz kocsi meg­rakva jó czimborákkal már a kapuba voltak. A meny­asszonyos ház udvara is rakva kocsikkal, idegen emberek­kel, a ház pedig tömve volt a sok vendéggel. Az én Jani bátyám nem is száll, h­anem röpül a ko­csiról, utánna a czimborák, — fel a tornáczra, onnan be a szobába. — Hol a menyaszonyom? — kórdé egyik a vendégek közül álmélkodó arczczal. No igen! a menyasszonyom Örzse! — válaszol türel­metlenül az én kedves Jani bátyám! Hanem erre falrengető kaczaj hangzott, egyik rész kaczagott, a másik rész pedig nézte ninoa-e megboloa-

Next