Békésmegyei Közlöny, 1897. január-június (24. évfolyam, 7-51. szám)

1897-02-14 / 13. szám

XXIV. évfolyam. p.-Csaba, 1897. Vasárnap, február hó 14-én. 13. szám. BEIESMEGY ÍMKH EOZLONT POLJ­I LKAI es VEG­YES I­­­I. i AI.M . LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 8­ t­/4 sz. (Zsilinszky-fele ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint.­­ Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyss azan íri . . . Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, v­i Jeken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és kü­lfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Vége a kislutrinak! B.­Csaba, február 13. Vége a szerencsének ! — mondják a számokért alvó öre­g asszonyok. Tűzbe az álmos­ könyvekkel,mondja a Rózsa-czég, az álmos-könyvek ki­adója. Már a szerencse reményét is el­veszik a szegény embertől. Pedig böl­csen teszik, h­ogy megteszik. A gabona­kereskedő vagy vigécz, ki a kávéház­ban kellő „vorpasz" és „cupasz" mellett „blatra" és „blindre" koczkázhat né­hány forintot, játéktársaival egyforma fegyverekkel küzd, valamint a betét és a nyeremény közötti arány ellen sem emelhető kifogás. A roulette is, minden hirhedtsége daczára, korrekt és becsületes, a­mennyiben a bank nyíltan bevallja : „átlag minden har­minczhetedik tételre én tartok igényt, kezelési költségeim megtérítése fejé­ben, de ettől eltekintve oly arányban fizetni ki a nyereményt, a­milyenben a veszteség koczkázata állott." Csak a „kis lutri" nem elégszik meg a pol­gári haszonnal. Ha összehasonlítjuk az arányt a nyereség esélyei és a nyere­ség összege közt, azt tapasztaljuk,hogy az állami játékbank erkölcsrontó üzel­meiben még uzsorás fogalmak szerint is túl magas alkuszdíjat foglal le. Így az „extratónál" a betett ös­­szeg 18 kedvezőtlen eset ellenében csak 14-szeresen lesz visszafizetve ; ambó­nál 400-szor helyett csak 240 szer, ternónál pedig 35200-szor helyett csak 4800-szor. Utóbbi esetben tehát 7­5-ször kedvezőtlenebb. Mit szólnánk egy já­tékoshoz, ki a „roug et noir" ban azt kívánná, hogy a pointeur fizessen 75 forintot, ha 10 forintot nyerni akar. Nagy Katalin orosz c­árnőnek teljesen igaza volt, mikor a kis lutrit „nagy hunc­utságnak" nevezte el. Harczoltak is Európaszerte, a „kis lutri ellen, Nagy Katalin ideje, sőt régebbi századok óta és nem siker­telenül, mert immáron majdnem min­denütt eltörülték a kis lutrit. Csakis Ausztria és Magyarország pénzügy­miniszterei kap­tak azon a kedvező alkalmon, hogy mindegyik a kis lutri eltörlését ahhoz kötötte, hogy a monar­chia másik felében is szüntessék azt be Most végre bekövetkezett. Azt mondjuk, hála Istennek ! Hogy a lottó megszűntével az al­sóbb osztályok anyagi jóléte sokat nyer, bizonyította nemrégiben a bajor pénzügyminiszter, kimutatván, hogy a lottójátéknak Bajorországban való meg­szűnése óta a takarékpénztári betétek óriási módon növe­kedtek. És azért ellene nyilatkozott még az osztálysorsjáték behozatalának is, bár ez már nem bír oly káros ha­tással és nem bántja a legszegényeb­bek filléreit. Nálunk az osztálysorsjátékot hoz­zák be s az állam is majdnem annyi jövedelemhez jut, mint a kis lutrival. Ez ugy van kontemplálva, hogy már 25 ki­vétellel is kaphatók rész­jegyek és minden 2-ik s.-jegye nyerni fog. Évenként három osztálysorsjáték ren­deztetik s a bérlő konzorcium a nye­remények húsz százalékát vonja le. En­nek haszna az, hogy külföldi tapasz­talatok szerint a szegény nép nem vesz benne részt, mert a szegény nép babonáját csak az álommal kombinált szerencse ingerli , így a szegény osz­tály leszokik a reménytelen szerencse oktalan hajszolásától.­­ Lesz e háboru? Kréta szigete Fö­lközi tengerben van. Területe 8613, a km. Lakosainak száma 280,000. Lakosai törökök és görögök, a kik között örökös a viszály, melyet a szultán által engedé­lyezett­­ igen széles önkormányzat a leg­kevé­sbé enyhített. 1058, 66, 68 ban is­mételt s hajmeresztő lázadások és ke­gyetlenségek voltak, melyek most újra ismétlődnek, elannyira, hogy György gö­rög király fia flottával ment a görögök segítségére. A háború, melynek kezdetén állunk, rettentően elfajulhat, ha Európa be nem avatkozik ; ha pedig beavatkozik, nem fog-e rajta összeveszni ? Az az elhatáro­lás, hogy Krétát elszigeteljék, bajosan sikerülhet. Nap-nap után jönnek a hi­rek mészárlásokról, ütközetekről, pusztí­tásról, gyujtogatásról keresztények és mohamedánok között, a sziget mindenik részéből és föl nem lehet tenni, hogy a görög flotta és a török várak között ne legyen ütközet s ha bombák esnek, azok gyújtanak, fölgyújtják Kandiát és­­ Konstantinápolyt. A szabadságszerető görögök között rendkívüli tüntetésre adott okot a had­üzenet. Györgyöt, a király fiát, a­ki 26 éves, vállas ath­­éta, mindenfelé nagy tüntetésekkel fogadják. A görög kamara 500.000 drachmát szavazott meg a krétai menekülteknek. Minden Anglia maga­tartásától függ. Az angol sajtó a legna­gyobb rokonszenvet tanúsítja a krétai ügy iránt. Bécsben csütörtökön a kül­ügyminiszteri palotában egész nap rend­kívül mozgalmas élet volt. A külügymi­niszter számtalan chiffrés táviratot ka­pott és küldött el. Kapniszt gróf orosz nagykövet csütörtök délután megláto­gatta Goluhovszki grófot és majdnem egy óra hosszáig konferált vele. Miután Kapniszt gróf a ballplatzi palotából tá­vozott, Gl­uhovszki gróf elment a király­hoz és ötnegyed óra hosszáig maradt nála. Golubovszki gróf, a külügyminisz­teri palotába visszatérve, ott találta Milán királyt, a­ki egy óra hosszáig tanács­kozott vele. A háború híreket a következő újabb értesülésekkel egészítjük ki: Tudni vé­lik, hogy Görögországot Németország támogatja, mert György unokaöc­cse a czárnak, Konstantin trónörökös pedig II. Vilmos császár nővérét hívja feleségül. A görög katonaság áll 83 ezer főből van 69 hajója 194 ágyúval. A török tá­s­zori hadtest pedig 410.000 emberre te­hető. A török flotta 66 hajó, 253 ágyú­ból áll. Baj, hogy a török kincstár, mint rendesen, most is üres s e­miatt Kon­stantinápolyban valóságos pánik van. Állítják, hogy a magyar elnök­ igazgatója személyesen államvasutak informálja magát a nagyobb kapcsoló állomások forgalmi viszonyai felől. Ezt a mozgó­sításokkal hozzák kapcsolatba. A Times kaneai jelentése szerint az egész mohamedán lakosság Maleviziből, Tomenosból, Pyrgiotissaból és Monfazzi­ból behatolt Kaneába, megtámadta az utczákon a keresztényeket és kirabolta a boltokat és a házakat. Hír szerint kato­nák is vettek részt a fosztogatásban. A sittai prefektus jelenti, hogy a szomszédos kerületben 300 mohamedánt „Békés megyei Közlöny"tárcája. Mintha, mintha . . . Mintha, mintha tavasz volna, Virág nyilna, madár szólna. Dalolgatna, csicseregne . . . Mintha, mintha tavasz lenne. Mintha ott a száraz fákon Zöld levél volna minden ágon. S köztük enyhe szellő búgna . . . Mintha, mintha tavasz volna. S mintha — tán egy titkos szóra — 11 szivemben visszhang szólna. Édes, meleg érzés benne. — Mintha, mintha tavasz lenne! Varságh János: A b­ezke. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Aki Hallay Róz­­ikát, most már fér­jezett Inczénét egy fél év óta nem látta, nem ismerne reá. A kis, igénytelennek tartott Rózsika, amióta férjhez ment, le­irhatlan változaton ment át. Tul filigrán tagjai, melyekhez az ember szinte félt volna nyúlni, kerekded formákat nyertek, mi kicsiny alakját idomossá, arányosabbá tette s a valónál magasabbnak tüntette fel. Bágyadt pillantású kék szemei fé­nyesebbek, beszédesebbek lettek ; arcz színe, mely a kreolokra emlékeztetett, üdébb, élénkebb árnyalatnak adott he­lyet ; járása biztosabb, tartása önérzete­sebb, hangja csengőbb és vidámabb lett. Férjhez menetele nem volt hián min­den regényességnek. Mint fiatal árva leány, férjnél levő — nálánál sokkal idősebb — nővéréhez került, ahol szerénysége, tapintatos mo­dora és helyes gondolkozásával minden­kit megnyert. Oly hasznossá tudta magát tenni, hogy hosszabb-rövidebb távozásá­val mindég betöltetlen­ül maradt utánna és különösen nélkülözhetetlenné vált nénje kis­fia , Pistikére nézve, kinek a nevelé­sét egészen magára vállalta és sikeresen vezette Rózsika azon természetek közé tar­tozott, akik belső tulajdonságaikat nem tudják a világ előtt c­­i­logtatni, értékü­ket érvényre juttatni , ennek tulajdonít­ható, hogy jóllehet a 20 ik életévet meg­haladta, komoly, számba menő udvarlója nem akadt. Szive még az élet tavasz üde­ségének örvendett, nem érintette még a szerelem perzselő szele, lelke nyugalmát nem dúlta fel a szenvedély pusztí­ó vi­hara. Gyanúsították ugyan egy ízben az­zal, hog­y férje, mint volt sógorának egyik hivataltársa iránt, kivel néha érintke­zett, melegebb érdeklődéssel viseltetett volna, mert egy időn át feltűnően zárkó­zott volt, órákig elmélázott s nem egyszer könnyezve találták, de ezek a sympto­mák aligha erre az ösmeretségre voltak visszavezethetők, mert Szelényi vele szem­ben különös figyelmet, közeledési hajla­mot éppen nem mutatott, sőt a vele való érintkezésnél az udvariasság köteles ha­táráig is alig ment. Incze hamar felismerte Rózsika jó tulajdonságait, nemes szivét s annyira megszerette kis sógornőjét, hogy később, midőn egy váratlan csapás folytán öz­vegységre jutott, egy perczig sem habo­zott — hanem daczára a három évtizedet meghaladott korkülönbségnek s nem he­deritve a szánalmat kifejező mosolyokra, lebeszélő tanácsokra : — feleségül vette; s ezt annyival is nyugodtabban tehette és szivesebben is tette, mert e pontban boldogult felesége óhajtásával találkozott. Haldoklása perczeiben is ezek vol­tak utolsó szavai: — Vedd Rózsikát oltalmadba, legyen ő gyermekünknek anyja. Inczéné valóságos rajongással csüg­gedt férjén, a mi hihetetlennek tünt fel s nem egy rossz életnek szolgált anya­gul azoknak, a kik boldog házasságot ily nagy kor­külömb­égség mellett el sem tudn­i képzelni. I­gaz, hogy Incze fele­ségén­ek batran atyja lehetett volna, de azzal a­­ férfiaknál csak ritkán talál­ható sima, megnyerő modorral, férfias és mégis gyöngéd bánásmóddal, mely ter­mészetének szerencsés oldalát képezte, sikerült neki a köztük létezett korkülönb­séget nemcsak észrevehetlenné tenni, ha­nem feleségét teljesen meghódítani. férj a fiatal asszony gyermekes kedélyé­­­ből fiatalságot, életkedvet s viszont a nő férje komolyságából annyit nyert, a men­­nyivel egymást teljesen kiegészítették. A kölcsönhatás egészen egymáshoz illő párra változtatta át. * Inczéék szalonja hangos, mozgalmas élet színhelye volt. A társaságon, mely ma egy nem min­dennapos alkalomból gyűlt itt össze, a legjobb hangulat uralkodott. Incze hiva­talba lépésének 25 éves fordulóját ünne­pelte. A házigazda nejével versenyre kelt szeretetreméltóságuk kifejtésében, mindent elkövettek, hogy az estét vendégeiknek kellemessé és emlékezetessé tegyék , de a­ vendégeket sem érhette a hálátlanság vádja, mert kiki tehetségéhez képest igyekezett az általános jókedvet ébren tartani és fokozni. Néhány quartett, egy­egy szóló-ének, szavak­al, felváltva tréfás társasjátékokkal, lehető változatossá tet­ték az estélyt, s míg az öregebbek egy pohár bor mellett a kártya asztalnál ke­resték a szerencsét , a fiatalság a virág­nyelv gyakorlása közben egymás ragyogó szemeiben vélték azt feltalálni. A házigazda mellett természetesen Inczéné volt az ünnepelés tárgya, az ál­talános figyelem központja. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy ilyen jól mint ma, még sohasem nézett ki. Az elége­dettség glóriájától övedzett arczát épp úgy emelte az a fekete hajába tűzött Princess Aliz rózsa, melyet a férjétől a mai napra kapott csokorból választott ki magának, mint ahogy érvényre juttatta idomainak bájait az a félig testhez álló bordó se­lyem taffetruha, melyen az átlátszó krém csipkével szegélyezett betét olyan érzék­ingerlően, olyan kecsesen volt alkalmazva. Igyekezett is mindenki a közelébe jutni és társaságát élvezni, vagy legalább is hódolatának egy-egy bókban kifeje­zést adni, bár Inczéné ezeket egy-egy ügyes szójátékkal mindég elhárította magától. Különösen gyakran vette ki e tekin­tetben részét Felényi, a­ki — ha csak tehette — lefoglalta, mulattatta s külö­nösen akkor igyekezett közelébe jutni, ha egyedül találta, bár Inczéné kissé hűvös, vontatott válaszaiból, hidegebb hangjából kivehette volna, hogy az ő hódolatának nincs az a hatása, számitani látszott, sőt egyenesen amelyre terhére van. Most is a kis szalonban egy délszaki növényekkel díszített akvárium által fé­lig elfedett hangjegy állvány előtt áll­nak, hova Inczéné Liszt egy ábrándjá­nak felkeresésére ment. Felényi azon ürügy alatt követte, hogy segítségére lesz a keresésben. A nagy teremben a társaság kisebb­nagyobb csoportokra oszlott. Itt a leg­újabb zeneszerzeményeket bírálgatták s a zene hanyatlásairól vitatkoztak. Amott egy napi eseményt tárgyaltak, a­mely nem volt egészen szabad minden pikan­tériától, ami a társalgásban részt vettek temperamentumához képest megjegyzésekre adott alkalmat. különféle Felényi felhasználva az általános figyelem lekötöttségét s meggyőződve, hogy senki sem hallja, egyszerre csak megragadja Inczéné kezét, azt szenve­délyesen megszorítva, oly közel arczához, hogy azt lélekzete majdnem érte — oda­súgta : — Nagyságos asszonyom, hallgasson Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next