Békésmegyei Közlöny, 1897. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1897-10-10 / 81. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó 10-én. 81. szám. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/4 sz. (Szsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A gyomai szövetkezet. Mig közfórumainkon egész az una­lomig oly sokszor elhangzott és oly kevés haszonnal, hogy a kis gazdának szövetkezéssel kell segíteni a baján: Íme G­y­o­m­á­n, jóformán suttyomban megcsinálják a mezőgazdák a magok szövetkezetét. Már mutatkozik is eb­ben az ínséges időben a szövetkezet közgazdasági sikere. A gyomai gaz­daember rából­j­a egyszerre kivonult az uzso­napi szükséget nem érzi, mert olcsó hitele van. A gyomai gaz­dák szövetkezete olyan, a­milyenn­ek lennie kell: egyesülés által erősíti az egymagában erőtlen gazdát, hogy ol­csó pénzt, vető­magot, gazdasági esz­közt kapjon, éppen mint a nagy ura­dalmak. A helyzet ugyanis az, hogy a na­gyobb uradalmak, minden tekintetben jobban értékesíthetik terményeiket és olcsóbban szerezhetik be szük­ségleteiket. Nekik a vevő helybe jön, a szegény keresi. A nagy uradalom első forrásnak adja el terményét, mely a kereskedelmi forgalomnak nem pro­visióért adja tőkéit; a kis gazda ügy­nökkel alkuszik, de tailistával, kinek a maga tisztes polgári hasznát is szá­mítani kell. Az uradalom, ha gazda­sági gépre van szüksége, egyenesen ajánlatokra hivja föl az összes gyárakat és veszi a legjobbat, legolcsóbbat, mig a kisgazda beszerzi szükségletét vagy egyenesen a gyárból, mely miután nem fiktiv üzletet köt, jelentékeny százalékot kénytelen számítani a du­biozákra, vagy veszik helyi piaczon, midőn esetleg két kéznek is nyújta­nak polgári hasznot és nem ritkán kétszeresen fizetnek egy-egy gazda­sági szerszámot, a­mint épen a gyo­mai gazdák egy része tapasztalta. Mindezek leküzdésére mit csinál­tak Gryomán ! Összeállott 182 gazda, akik egymásért egyetemlegesen kezes­séget vállaltak. A szövetkezés foly­tán két millió forint tőke gyűlt egybe, oly alapvagyon, mel­lyel a haza első bankjai számolnak. alaptőkéjű takarékpénztár Két milliós hazánkban vidéken alig van. Gyomán két millió felbecsült vagyon szolgál fedezésül Ez által elérik, hogy pénzt első for­rásból kapnak, olcsón s miután a di­videnciát éppenséggel nem ismerik, mert minden nyereséget a tartalék­alap gyarapítására használnak, leg­közelebb és pedig nagy léptekkel ha­lad a gyomai gazdák szövetkezete ahhoz, hogy tőkére első intézet le­gyen, el annyira, hogy ha állhatosság és szívósság lesz a kezdeményezés­ben (mely pedig magyarnak alig ada­tott) be sem lehet látni azokat a köz­gazdasági előnyöket, melyeket elér­tek. Mert a gyomai mezőgazdasági czé­lokra való szövetkezés eddig sem me­rítette ki programmját tisztán az olcsó hitellel­ hozásnak. Ez csak egy része a vállal­ Megnyitották már anyag­beszerző és gépraktárukat és igen gyakorlatiasan ugy jártak el, ajánlatra hivták a gépgyárakat, hogy Volt gyár, mely a szövetkezetnek 40 szá­zalékkal olcsóbban adja gyártmányait és Gryomán mintaraktárt helyezett el. A szövetkezet gépüzlete rövidesen két­ezer forintot forgalmazott és számítá­sok szerint a gazdasági eszközök vé­telével 1500 forint hasznot osztott el a gyomai gazdák között. Megtörtént például az, hogy a gyomai állomásra egy szövetkezeti és egy szövetkezeten­ kívüli gazdának érkezett gazdasági eszköze. Az utóbbi a haját tépte, mi­kor az ő selejtesebb eszközéért 300 f­rton felüli összeget látott a fuvar le­velen­, ellenben a szövetkezeti tagnak 150 frton jött a vetőgépe. Ezek fak­tumok, a­melyek persze nagyon ked­vezően alakították a szövetkezet ügyeit. Ebben az évben elkéstek, de már tavasszal nagyarányú takarékmagtárt építenek, terményeiket együtt helyezik el és nagyobb quantumban s mikor lehető legjobb árat fognak elérni, vetik piaczra, ha semmi egyebet nem, de megnyerik a Gyoma-budapesti vasúti szállítási díjat, miután a külföldre rak­tározott gabonánál a nagy zónában nincs tariffa-különbség akár Gyomán, akár Budapesten van föladva. Mindezek 5 havi fönnállás megállapo­dott tényei s részben sikeres. A legszeb­ben megindult munka követeli, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérjük a további munkásságot. A gyomai sike­reken felbuzdulva fognak a szövet­kezetek megyénkben alakulni, nem takarékpénztári rendszerrel, de az okos egyesülésben rejlő erővel. Dicséret a gyomaiaknak, a­kik utat mutattak. Most már nem lesz nehéz követni. „Békésmegy­ei Közlöny "tárcáj­a. Népdal. Nem félek én se nappal, se éjszaka, Csendőrkáplár az én babám, nem baka, Erős karja ha átfogja derekam­, Szembeszállok a világgal, a világgal egymagam. Az én babám három éve letelik Most az ősszel a tokaji szüretig, Azután a csendőr ruhát leveti . . . Paraszt gúnya hej de illik, hej de illik ő neki ! Kaszárnyában ha mondják majd: „elmehet", Falujába hazavisz majd engemet, S megesküszünk mi is ugy, mint azelőtt, Megesküszünk a templomban, a templomban pap [előtt. Az én uram selyemkendőt vesz nekem — Milyen pár lesz mibelőlünk Istenem ! Boldogsággal csordultig lesz szivünk, szánk . . . Még az ég is mosolyogni, mosolyogni fog reánk! G. P 1 vuk n­ai számához egy iv melléklet van csatolva. Állami iskola Csabán. — A megoldás felé. — Tanügyi körökben még most is élénk emlékben van lapunknak két év előtt közzétett feltűnést, keltő közleménye, mely adatokkal mutatta ki, hogy az ág. ev. és róm. kath. hitközség iskolái, jól­lehet mindkét felekezet nagy áldozatkész­séget tanúsít népnevelés ügyének foko­zatos fejlesztéséért, — olyannyira túlné­pesek, hogy szinte a tanitási eredményt teszik kétségessé. Czikkünk nyomán a hatóság melegen ügyben és akkor érdeklődni kezdett az intézett a közigazga­tási bizottság fölterjesztést, hogy a köz­igazgatásügyi kormány lépjen a feleke­zetek segélyére s maga is állítson föl Csabán állami iskolát. Azóta szép idő telt el s bár a fele­kezetek újra jóakaratú áldozatokat hoz­tak a népnevelés ügyéért, állandóan nyilt sebét képezte iskoláiknak a túlnépesség. Ebben a helyzetben bizonynyal széles körben kelt Csabán örömet a közokta­tásügyi miniszternek Lukács főispán utján a községhez érkezett rendelete, melyben az évekig függő kérdésben a miniszter hajlandó a tárgyalásokat föl­venni s az egyházakon egy négy osztá­lyú állami elemi iskola felállításával se­gíteni, természetesen kívánva azon ellen­szolgálatokat és a dologi szükségletek biztosítását oly mértékben, a­mint ezt más községben is követelte, a­mely ál­talános schemája a miniszternek, me­lyeknek teljesítését mindenütt megköve­teli a községektől, hol állami iskolát állít. Mondhatjuk azonban e községi hoz­zájárulások nem haladják tul az áldozat­készség azon fokát, melyet szóvá lehetne tenni, vagy a felekezeti féltékenység okot nyerne, vele szembe helyezkedni. Ugyanis a miniszter iskolaépületet kíván (esetleg bérházban) az épület fenntartá­­ s miről a város beszél. — Kis városi örökös théma. — Jel velem a folyondárral befutott kis lugasba édes kis megütött, megtépedt gtrliczém. Megsimogatlak lágyan, szeli­den, letörlöm forró könnyeidet és ha én nem lennék rá képes, majd megvigasz­tal és enyhíti fájdalmaidat a belopódzó napsugár. Annak a melege, idetűző fé­nye mellett mesélek majd neked az élet­bölcsességről és az talán lecsendesít. Látod, rosszul tanítottak az iskolá­ban és most éleb­ől kezdhetsz mindent. Hogy nehéz a leczke, azt elhiszem, de azért nem szabad kétségbeesni. Te, aki jelest kaptál a mathematikából és az ás­ványtanból és jutalmakat nyertél az ön­képzőkörben, csak nem riadsz vissza et­től a leczkétől sem, a­minek megtanu­lására jövendő boldogságodnak oly szük­sége van. Tanultad ugy­e­bár, hogy ahol leg­nagyobb a veszély, ott legközelebb a se­gély ; tanultad, hogy derű után ború kö­vetkezik és elhitették veled a naiv pro­fesszorok azt is, hogy a szerencsétlenség, a fájdalom nyomán fakad az emberi rész­vét, mely szeretetével, irgalmával és hu­manizmusával megvigasztal. No hát tanuld most meg azt, hogy mind­ebből egy szó sem igaz. A ka­thedráról úg­y magyarázzák a világot, mint a­milyennek a világnak és az em­bereknek Isten akarata szerint lennie kel­lene ; az életben pedig olyannak ismered meg a világot és az embereket, mint a­milyenek tényleg. Hát bizony egy kicsit borzalmas és kegyetlen, de azért meg kell vele barátkozni, ha meg akar élni az ember békén és nyugodtan. Mindenekelőtt szokj hozzá, hogy a „város mindig beszél." Jót ritkán, de rosszat annál sűrűbben. Hogy a te szived szeretete milyen drága kincs, hogy gyű­lölet nem lakozik abban, csak tiszta szeplő­telen szeretet, azt a város nem veszi tu­domásul, mert az unalmas théma volna számára. Hanem ha én megleplek, meg ajándékozlak egy szép nyári kalappal és te gyermekes örömmel tűzöd azt fejedre, arról már az első séta után beszélni fog a város. A szived az nem théma, hanem a kalapod igen. Ha egyéb szenzácziója nincs épen a városnak, hát jó a te kalapod is. Le­olvassák arról, hogy hiú, hogy kaczér vagy. Harmadnapra már azt is tudják, hogy nagy pörlekedés volt közöttünk azért a kalapért. Te ragaszkodtál a meg­vételéhez, én pedig szegénységemre hi­vatkozva, elleneztem és drágultam. miatt irtózatosan összevesztünk és aligha­­ nem válópör lesz a folytatása a kalap afférnak. És míg ujabb szenzácziót nem vet fel a kisvárosi élet hullámja, addig erről,beszól a város. Én édes kis megütött gerliczem, te a­rüld le könnyeidet Légy tovább is büszke kalapodra és ne törődj azzal, hogy beszél arról a város. Nyugodj meg abban, hogy a város­nak mindig beszélni kell — ez az ő ter­mészete. A­hol két ember összejön, ott okvetlenül egy harmadiknak a becsüle­tén, a boldogságán rágódnak és ezzel, miképen az őrlő férgek, talán öntudat­lanul pusztítják más emberek életkedvét, nyugalmát. Ha szerencse ér, azt megirigy­lik, ha baj ér, fölszis­szen a káröröm és maró gúny. Egyszóval sohasem szabadulsz tőle, utánad jár, mint az árnyék, hogy elhomályosítsa a fényt. E­mellett örökö­sen mosolyog reád, mézesen mázosan ud­varias, a szemedbe dicsér és a hátad mögött megmar. Ehhez bizony hozzá kell szokni, ha az ember kis városban él. Igen, a nagy metropolisokban, a világvárosokban el­rejti az ember fájdalmát egy nagy csa­pás után a negyedik emelet egy bérhá­zában, ahova nem hatol be a kegyetlen nagy Galeol­a. De ahol csak néhány ez­ret számol a lakosság, ott bekukucskál a város az ajtódon és kibeszél mindent, amit csak meglát, sőt leggyakrabban ar­ról is beszél, amit nem lát. És ne hidd azt, hogy csak te veled szemben ilyen kegyetlen. Mindenkivel, sőt önmagával szemben is az Ez a métely a kisvárosi levegőben, melyet okvetlenül beszívunk, mihelyt kinyitjuk a szánkat, mely észre­vétlenül, de biztosan ellep mindent és megmérgezi mindazt, ami még tiszta és egészséges. A város beszól. Ha hallgatna és hagyná, hogy végezze mindenki a maga dolgát és arcza verejtékével szerezze meg mindenki a kenyerét, járjon mindenki olyan ruhában, amilyenre neki telik és viselje mindenki azt az örömet, vagy csapást, amit a sors szeszélye rámér, — mennyivel boldogabbak volnának az em­berek a kisvárosban ! De a „város nyel­vei" ezt nem tűrik. Mintha csak túl bol­dog volna az ember ezen a földön és minthogyha ők titokban arra szövetkez­nének, hogy megrontsák a boldogságot, hogy fájdalmat okozzanak ott, ahol fel­csillan egy kis öröm és élesítsék a fáj­dalmat ott, a­hol gyötör az már úgy is eléggé, az ő ny­elvöltögetésük nélkül is. Szokjál hát hozzá, hogy a város min­dig beszél és légy elég erős ahhoz hogy ne sokat törődj vele, ha nagyon megbán­tanak, akkor se fogjon el a keserűség és a kétségbeesés, mert az csak olaj a tűzre, hanem kis kacsóid összetéve, imád­kozz az istenhez, hogy javítsa meg az embereket és világosítsa fel elméjüket arról, hogy nem egymás kínzására hanem egymás vigasztalására, boldogítására te­remtette őket. * És addig, a­míg isten meghallgatja imádat, jer a kis lugasba, a­hol meg nem lát, a­hol hozzád nem ér senki, csak az éltető napfény és az én szeretetem. Ebben a kettőben keresd a vigasztalást és ezek­nek ragyogása, örök tüze feledtesse veled mindazt, a­mit a város beszél­­des Boldog az, a ki az ő szerény, csen otthonában föltalálja élete czélját, örömét, boldogságát. Az otthon a legerő­sebb bástya, mely megvéd a közvélemény fullánkjai ellen, a­hova nem hallatszik abból semmi, a mit a város beszél. Maradjunk hát itthon , mig az em­berek meg nem javulnak és szivük meg nem tisztul. Jel a kis lugasba és nézd a virágok színpompáját, hallgasd a mada­rak víg dalát. Neked dalolnak azok vala­mennyien, neked virulnak a fák és neked illatoznak a virágok. Lásd, lásd, mind a te fájó könyeidet igyekeznek fölszántani és feledtetni veled azokat a csúf dolgokat, a­mikről a város beszél. Fehér Dezső A spiritizmusról. — A Trilby előtt. — Az érdeklődő olvasóközönség figyel­mét bizonyára nem fogja érintetlenül

Next