Békésmegyei Közlöny, 1897. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1897-10-10 / 81. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó 10-én. 81. szám. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/4 sz. (Szsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A gyomai szövetkezet. Mig közfórumainkon egész az unalomig oly sokszor elhangzott és oly kevés haszonnal, hogy a kis gazdának szövetkezéssel kell segíteni a baján: Íme Gyomán, jóformán suttyomban megcsinálják a mezőgazdák a magok szövetkezetét. Már mutatkozik is ebben az ínséges időben a szövetkezet közgazdasági sikere. A gyomai gazdaember rábólja egyszerre kivonult az uzsonapi szükséget nem érzi, mert olcsó hitele van. A gyomai gazdák szövetkezete olyan, amilyennek lennie kell: egyesülés által erősíti az egymagában erőtlen gazdát, hogy olcsó pénzt, vetőmagot, gazdasági eszközt kapjon, éppen mint a nagy uradalmak. A helyzet ugyanis az, hogy a nagyobb uradalmak, minden tekintetben jobban értékesíthetik terményeiket és olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket. Nekik a vevő helybe jön, a szegény keresi. A nagy uradalom első forrásnak adja el terményét, mely a kereskedelmi forgalomnak nem provisióért adja tőkéit; a kis gazda ügynökkel alkuszik, de tailistával, kinek a maga tisztes polgári hasznát is számítani kell. Az uradalom, ha gazdasági gépre van szüksége, egyenesen ajánlatokra hivja föl az összes gyárakat és veszi a legjobbat, legolcsóbbat, mig a kisgazda beszerzi szükségletét vagy egyenesen a gyárból, mely miután nem fiktiv üzletet köt, jelentékeny százalékot kénytelen számítani a dubiozákra, vagy veszik helyi piaczon, midőn esetleg két kéznek is nyújtanak polgári hasznot és nem ritkán kétszeresen fizetnek egy-egy gazdasági szerszámot, amint épen a gyomai gazdák egy része tapasztalta. Mindezek leküzdésére mit csináltak Gryomán ! Összeállott 182 gazda, akik egymásért egyetemlegesen kezességet vállaltak. A szövetkezés folytán két millió forint tőke gyűlt egybe, oly alapvagyon, mellyel a haza első bankjai számolnak. alaptőkéjű takarékpénztár Két milliós hazánkban vidéken alig van. Gyomán két millió felbecsült vagyon szolgál fedezésül Ez által elérik, hogy pénzt első forrásból kapnak, olcsón s miután a dividenciát éppenséggel nem ismerik, mert minden nyereséget a tartalékalap gyarapítására használnak, legközelebb és pedig nagy léptekkel halad a gyomai gazdák szövetkezete ahhoz, hogy tőkére első intézet legyen, el annyira, hogy ha állhatosság és szívósság lesz a kezdeményezésben (mely pedig magyarnak alig adatott) be sem lehet látni azokat a közgazdasági előnyöket, melyeket elértek. Mert a gyomai mezőgazdasági czélokra való szövetkezés eddig sem merítette ki programmját tisztán az olcsó hitellel hozásnak. Ez csak egy része a vállal Megnyitották már anyagbeszerző és gépraktárukat és igen gyakorlatiasan ugy jártak el, ajánlatra hivták a gépgyárakat, hogy Volt gyár, mely a szövetkezetnek 40 százalékkal olcsóbban adja gyártmányait és Gryomán mintaraktárt helyezett el. A szövetkezet gépüzlete rövidesen kétezer forintot forgalmazott és számítások szerint a gazdasági eszközök vételével 1500 forint hasznot osztott el a gyomai gazdák között. Megtörtént például az, hogy a gyomai állomásra egy szövetkezeti és egy szövetkezeten kívüli gazdának érkezett gazdasági eszköze. Az utóbbi a haját tépte, mikor az ő selejtesebb eszközéért 300 frton felüli összeget látott a fuvar levelen, ellenben a szövetkezeti tagnak 150 frton jött a vetőgépe. Ezek faktumok, amelyek persze nagyon kedvezően alakították a szövetkezet ügyeit. Ebben az évben elkéstek, de már tavasszal nagyarányú takarékmagtárt építenek, terményeiket együtt helyezik el és nagyobb quantumban s mikor lehető legjobb árat fognak elérni, vetik piaczra, ha semmi egyebet nem, de megnyerik a Gyoma-budapesti vasúti szállítási díjat, miután a külföldre raktározott gabonánál a nagy zónában nincs tariffa-különbség akár Gyomán, akár Budapesten van föladva. Mindezek 5 havi fönnállás megállapodott tényei s részben sikeres. A legszebben megindult munka követeli, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérjük a további munkásságot. A gyomai sikereken felbuzdulva fognak a szövetkezetek megyénkben alakulni, nem takarékpénztári rendszerrel, de az okos egyesülésben rejlő erővel. Dicséret a gyomaiaknak, akik utat mutattak. Most már nem lesz nehéz követni. „Békésmegyei Közlöny "tárcája. Népdal. Nem félek én se nappal, se éjszaka, Csendőrkáplár az én babám, nem baka, Erős karja ha átfogja derekam, Szembeszállok a világgal, a világgal egymagam. Az én babám három éve letelik Most az ősszel a tokaji szüretig, Azután a csendőr ruhát leveti . . . Paraszt gúnya hej de illik, hej de illik ő neki ! Kaszárnyában ha mondják majd: „elmehet", Falujába hazavisz majd engemet, S megesküszünk mi is ugy, mint azelőtt, Megesküszünk a templomban, a templomban pap [előtt. Az én uram selyemkendőt vesz nekem — Milyen pár lesz mibelőlünk Istenem ! Boldogsággal csordultig lesz szivünk, szánk . . . Még az ég is mosolyogni, mosolyogni fog reánk! G. P 1 vuk nai számához egy iv melléklet van csatolva. Állami iskola Csabán. — A megoldás felé. — Tanügyi körökben még most is élénk emlékben van lapunknak két év előtt közzétett feltűnést, keltő közleménye, mely adatokkal mutatta ki, hogy az ág. ev. és róm. kath. hitközség iskolái, jóllehet mindkét felekezet nagy áldozatkészséget tanúsít népnevelés ügyének fokozatos fejlesztéséért, — olyannyira túlnépesek, hogy szinte a tanitási eredményt teszik kétségessé. Czikkünk nyomán a hatóság melegen ügyben és akkor érdeklődni kezdett az intézett a közigazgatási bizottság fölterjesztést, hogy a közigazgatásügyi kormány lépjen a felekezetek segélyére s maga is állítson föl Csabán állami iskolát. Azóta szép idő telt el s bár a felekezetek újra jóakaratú áldozatokat hoztak a népnevelés ügyéért, állandóan nyilt sebét képezte iskoláiknak a túlnépesség. Ebben a helyzetben bizonynyal széles körben kelt Csabán örömet a közoktatásügyi miniszternek Lukács főispán utján a községhez érkezett rendelete, melyben az évekig függő kérdésben a miniszter hajlandó a tárgyalásokat fölvenni s az egyházakon egy négy osztályú állami elemi iskola felállításával segíteni, természetesen kívánva azon ellenszolgálatokat és a dologi szükségletek biztosítását oly mértékben, amint ezt más községben is követelte, amely általános schemája a miniszternek, melyeknek teljesítését mindenütt megköveteli a községektől, hol állami iskolát állít. Mondhatjuk azonban e községi hozzájárulások nem haladják tul az áldozatkészség azon fokát, melyet szóvá lehetne tenni, vagy a felekezeti féltékenység okot nyerne, vele szembe helyezkedni. Ugyanis a miniszter iskolaépületet kíván (esetleg bérházban) az épület fenntartá s miről a város beszél. — Kis városi örökös théma. — Jel velem a folyondárral befutott kis lugasba édes kis megütött, megtépedt gtrliczém. Megsimogatlak lágyan, szeliden, letörlöm forró könnyeidet és ha én nem lennék rá képes, majd megvigasztal és enyhíti fájdalmaidat a belopódzó napsugár. Annak a melege, idetűző fénye mellett mesélek majd neked az életbölcsességről és az talán lecsendesít. Látod, rosszul tanítottak az iskolában és most éleből kezdhetsz mindent. Hogy nehéz a leczke, azt elhiszem, de azért nem szabad kétségbeesni. Te, aki jelest kaptál a mathematikából és az ásványtanból és jutalmakat nyertél az önképzőkörben, csak nem riadsz vissza ettől a leczkétől sem, aminek megtanulására jövendő boldogságodnak oly szüksége van. Tanultad ugyebár, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély ; tanultad, hogy derű után ború következik és elhitették veled a naiv professzorok azt is, hogy a szerencsétlenség, a fájdalom nyomán fakad az emberi részvét, mely szeretetével, irgalmával és humanizmusával megvigasztal. No hát tanuld most meg azt, hogy mindebből egy szó sem igaz. A kathedráról úgy magyarázzák a világot, mint amilyennek a világnak és az embereknek Isten akarata szerint lennie kellene ; az életben pedig olyannak ismered meg a világot és az embereket, mint amilyenek tényleg. Hát bizony egy kicsit borzalmas és kegyetlen, de azért meg kell vele barátkozni, ha meg akar élni az ember békén és nyugodtan. Mindenekelőtt szokj hozzá, hogy a „város mindig beszél." Jót ritkán, de rosszat annál sűrűbben. Hogy a te szived szeretete milyen drága kincs, hogy gyűlölet nem lakozik abban, csak tiszta szeplőtelen szeretet, azt a város nem veszi tudomásul, mert az unalmas théma volna számára. Hanem ha én megleplek, meg ajándékozlak egy szép nyári kalappal és te gyermekes örömmel tűzöd azt fejedre, arról már az első séta után beszélni fog a város. A szived az nem théma, hanem a kalapod igen. Ha egyéb szenzácziója nincs épen a városnak, hát jó a te kalapod is. Leolvassák arról, hogy hiú, hogy kaczér vagy. Harmadnapra már azt is tudják, hogy nagy pörlekedés volt közöttünk azért a kalapért. Te ragaszkodtál a megvételéhez, én pedig szegénységemre hivatkozva, elleneztem és drágultam. miatt irtózatosan összevesztünk és aligha nem válópör lesz a folytatása a kalap afférnak. És míg ujabb szenzácziót nem vet fel a kisvárosi élet hullámja, addig erről,beszól a város. Én édes kis megütött gerliczem, te arüld le könnyeidet Légy tovább is büszke kalapodra és ne törődj azzal, hogy beszél arról a város. Nyugodj meg abban, hogy a városnak mindig beszélni kell — ez az ő természete. Ahol két ember összejön, ott okvetlenül egy harmadiknak a becsületén, a boldogságán rágódnak és ezzel, miképen az őrlő férgek, talán öntudatlanul pusztítják más emberek életkedvét, nyugalmát. Ha szerencse ér, azt megirigylik, ha baj ér, fölszisszen a káröröm és maró gúny. Egyszóval sohasem szabadulsz tőle, utánad jár, mint az árnyék, hogy elhomályosítsa a fényt. Emellett örökösen mosolyog reád, mézesen mázosan udvarias, a szemedbe dicsér és a hátad mögött megmar. Ehhez bizony hozzá kell szokni, ha az ember kis városban él. Igen, a nagy metropolisokban, a világvárosokban elrejti az ember fájdalmát egy nagy csapás után a negyedik emelet egy bérházában, ahova nem hatol be a kegyetlen nagy Galeola. De ahol csak néhány ezret számol a lakosság, ott bekukucskál a város az ajtódon és kibeszél mindent, amit csak meglát, sőt leggyakrabban arról is beszél, amit nem lát. És ne hidd azt, hogy csak te veled szemben ilyen kegyetlen. Mindenkivel, sőt önmagával szemben is az Ez a métely a kisvárosi levegőben, melyet okvetlenül beszívunk, mihelyt kinyitjuk a szánkat, mely észrevétlenül, de biztosan ellep mindent és megmérgezi mindazt, ami még tiszta és egészséges. A város beszól. Ha hallgatna és hagyná, hogy végezze mindenki a maga dolgát és arcza verejtékével szerezze meg mindenki a kenyerét, járjon mindenki olyan ruhában, amilyenre neki telik és viselje mindenki azt az örömet, vagy csapást, amit a sors szeszélye rámér, — mennyivel boldogabbak volnának az emberek a kisvárosban ! De a „város nyelvei" ezt nem tűrik. Mintha csak túl boldog volna az ember ezen a földön és minthogyha ők titokban arra szövetkeznének, hogy megrontsák a boldogságot, hogy fájdalmat okozzanak ott, ahol felcsillan egy kis öröm és élesítsék a fájdalmat ott, ahol gyötör az már úgy is eléggé, az ő nyelvöltögetésük nélkül is. Szokjál hát hozzá, hogy a város mindig beszél és légy elég erős ahhoz hogy ne sokat törődj vele, ha nagyon megbántanak, akkor se fogjon el a keserűség és a kétségbeesés, mert az csak olaj a tűzre, hanem kis kacsóid összetéve, imádkozz az istenhez, hogy javítsa meg az embereket és világosítsa fel elméjüket arról, hogy nem egymás kínzására hanem egymás vigasztalására, boldogítására teremtette őket. * És addig, amíg isten meghallgatja imádat, jer a kis lugasba, ahol meg nem lát, ahol hozzád nem ér senki, csak az éltető napfény és az én szeretetem. Ebben a kettőben keresd a vigasztalást és ezeknek ragyogása, örök tüze feledtesse veled mindazt, amit a város beszéldes Boldog az, a ki az ő szerény, csen otthonában föltalálja élete czélját, örömét, boldogságát. Az otthon a legerősebb bástya, mely megvéd a közvélemény fullánkjai ellen, ahova nem hallatszik abból semmi, a mit a város beszél. Maradjunk hát itthon , mig az emberek meg nem javulnak és szivük meg nem tisztul. Jel a kis lugasba és nézd a virágok színpompáját, hallgasd a madarak víg dalát. Neked dalolnak azok valamennyien, neked virulnak a fák és neked illatoznak a virágok. Lásd, lásd, mind a te fájó könyeidet igyekeznek fölszántani és feledtetni veled azokat a csúf dolgokat, amikről a város beszél. Fehér Dezső A spiritizmusról. — A Trilby előtt. — Az érdeklődő olvasóközönség figyelmét bizonyára nem fogja érintetlenül