Békésmegyei Közlöny, 1904. július-december (31. évfolyam, 54-104. szám)

1904-10-23 / 86. szám

nek munkát nem biztosítunk. Az uj mun­kás ebt­letek alakulása és a mult hónap­ban lefolyt sztrájkmozgalmak ismerte­tése után "jelzi a jelentés, hogy a vár­megye közigazgatási menete zavartalan volt. A megejtett vizsgálatok a községek helyes ügyv­ezetéséről és pénzkezelésről tettek tanúságot, amennyiben számba­vehető jelentős mulasztás csupán Kon­doroson történt, ahol Fülöp József másod­jegyzőt nagy fokú hanyagsága miatt állásától felfüggesztette az alispán s ellene folyamatba tette a fegyelmi el­járást. A bizottság tudomásul vette a je­lentést. Indítványok. Nagyon érdekes indítvány került ezután napirendre. Az elsőt H­a­v­i­á­r Dániel terjesztette elő s a következőket tartalmazza : A szarvasi kir. járásbir­óság­nál négy biró működik. A nagyváradi kir. táblától olyan értelmű hivat­los ér­tesítés érkezett, mely a négy birói állás kö.ül egy albíróét és az ehhez tartoz­ó segédszemélyekét megszüntetné, a som­más perek számának megfogyatkozására hivatkozással. A vármegye, de különösen a szarvasi­­járás közigazgatási érdeke, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő legyen. Éppen ezé­­rt indítványozza, hogy a közigazgatási bizottság a szarvasi ki­­járásbíróságnál a negyedik albírói álás meghagyása érdekében intézzen az igaz­ságügyminiszterhez feliratot. Az indítványt egyhangúlag elfo­gadták. L­a­d­i­c­s György jelenti, hogy Gyula­vári községben az úgynevezett „Nyilas földek" még mindeddig telekkönyvezet­lenek, miáltal az egyes egyének hitele rendkívüli módon meg van bénítva. Az előbbi indítván­nyal kapcsolatosan javasolja, hogy hivass­ék fel igazságügy­miniszter figyelme arra, hogy Gyula­váriban a telekkönyvi betétszerkesztés mielőbb megtörténjék, mert pregnáns érdeke ez nemcsak a" községnek, de az egész vármegyének. Haviár Dániel oda kívánja módo­sítani Ladics indítványát, hogy a telek­könyvi betétszerkesztés foganatosítása az egész­­ vármegye területére keressék, miután a telekköny­vezés, Endrőd község kivételével, az egész vármegyében nincs végrehajtva. A bizottság ilyen értelemben határoz. Al­m­á­s­s­y Dénes gróf megdöbbentő képét festi annak a botrányos köz- és vagyonbiztonsági állapotoknak, melyek egy idő óta valóságos Rózsa Sándor korabeli betyár­­ságot'!'teremtettek Két­egyháza községben. Javasolja, hogy a közbiztonság helyreállítása szempontjá­ból hívassék fel a csendőrség, hogy ne csak a határban, de bent a községben is tartson rendszeres éjjeli őrjáratokat. Szabó János­: Köröstarcsai községe Ám e beszédek középpontja mosta­náig Szikra volt. Késesné szomorúan pislogott, mikor róla beszélt „Nem éri meg a hétfőt" erősítgette bánatosan. „Mi lesz azzal a szegény asszonnyal, a ház­bért sem tudták kifizetni, az orvos is csak irgalomból jár még hozzájuk." Izgatottan kezdet beszélni Késesné, izgatottak lettünk mi is. És im beteljesedett a jövendölés s Szikra csakugyan nem érte meg a hét­főt. pénteken délután kiszenvedett. Péter ide-oda sántikál s mi odagyü­lünk mind. Vicsek, Kanter, a házmester, Késesné, mind, mind. Szabó úr is felhág­ kutyái idomitásával s meghatottan néz­zük a szegényes ágyon fekvő, sápadt, beesett arcú hallottat. Lassank'nt eligazítanak mindent. Jan­csóné, aki az udvari sarokban lal­k, a kuglizó mellett és cselédet is tart, fekete ruhát és kalandt kölcsönöz. Kanter úr nem érezteteti fontos hivatásává járó hatalmát és megengedi, bár a házbér még nincsen megfizetve, hogy a bútor­ból egyet mást eladjanak s igy k­­ierült valahogy a temetési költség is. És felhangzik vasárnap délután a circum dederum s szomorúan áHjuk kö­rül a koporsót Péter az asszonyt gyámolgatja, a Kanter ur lázasan rendelkezik. A menet elindul, nyomott a kedv közöttünk. És az asszonyok siratják Szikrát, mert ilye­nek a vén ház lakói. Azután folytak a napok tovább csen­desen. Péter, a" féllábú szabólegény, dol­gozik most is szorgalmasan és már nem tartoznak a házbérrel. Az asszonyka pedig fáradtan, töré­kenyen és szomorúan végzi a házidol­gokat s csak akkor néz valamivel vidá­mabban és hálásabban, ha Péterre tekint. Péter azonban igen el van foglalva valami sürgős munkával s nem veszi észre. Neki­ különben ugyanis jó. És ha észrevenné is, mi haszna lenne belőle. Ő ugyanis csak egy nyomorék, szegény, fé­lábu szabólegény . . . három év óta kér csendőrséget. Ez irány­ban a tárgyalások folynal­ is, de ered­ményre nem tudnak jönni, mert a felettes hatóság a csendőrség fele 11 fiához éven­ként­­ 200 korona hozzájárulást kér a községtől. Mivel Köröstarcsa nincs abban a helyzetben, hogy ezt az évenkinti 200 korona hozzájárulást megadhassa, indít­ványozza, i^on fel a közigazgatási bi­zottság az il­letékes hatósághoz a hozzá­járulás elengedése ir­ánt. A bizottság mindkét indítványt úgy dönti el a főispán javaslatára, hogy meg­bízza az alisztánt, a községek érdekének a minisztérium előtt való támogatásával. Fegyelmi ügyek Deimel Sándor dr. főjegyző elő­terjesztette, hog­y K 1­i­m­e­n­t­i Smil ge­rendási tanító ezen 9 szülő részegség és a gondjaira bigott gyermekekkel való kegyetlenkedés miatt feljelentést adott be a csabai iskolaszéknél. Ez háromtagú bizottságot küldött­­­ a panasz megvizs­gálására! A bizottság : K­ö­r­ö­s­y László, Maros György és Németh Lajos a felvett jegyzőkönyvet beterjesztették a tanfelügyelő elé, aki a bizottságtól kér intézkedést. A jegyzőkönyv szerint a szülők arról panaszkodnak, hogy Kis­ment Emil '""részegeskedik, a gondjaira bízott gyermekeket üti, veri, éhezteti, napokig minden ok nélkül távol van az iskolától s a tanítást ilyenkor egy na­gyobbacska leányra bízza, s ezért a gyermekek nem mernek az iskolába menni, hanem kénytelenek mulasztani, amiért ismét a szülőket büntetik. A bi­zottság FMment Emilt kihallgatta, aki azzal védekezik, hogy bosszúból tettek ellene feljelentést, amiért az iskolamu­lasztó gyermekek szüleit feljelentette. A vádakat a leghatározottabban tagadja. D­a­i­m­e­r Sándor dr. főjegyző nem látja­ fenforogni a fegyelmi eljárás indo­kait, hanem javasolja, hogy a panasz adassék vissza a csabai iskolaszéknek, amely saját hatáskörében fegyelmi jo­gával­­ éljen a bepanaszolt tanítóval szemben. R­e­z­e­y Szíviusz tanfelügyelő Dai­mel javaslatát pártolja. Varságh Béla: A csabai iskola­szék eddig elvégezte a maga feladatát. Ismerve a viszonyokat s a hanyag taní­tót, úgy tartja, hogy sokkal több súlya volna a feddésnek,­ ha a közigazgatási bizottságból kerülne ki. Lukács György dr. főispán a fe­gyelmi vizsgálatort ajánlja s ezt a bizott­ság egyhangúlag el is fogadta. Szabó János G­o­l­i­á­n Soma szarvasi adó­jegyző ügyében szólal fel. Tudomá­sára jutott, hogy Golián időközben elme­zavar miatt elmegyógyintézetbe került. Fölöslegessé válván az ellene indított fegyelmi eljárás, annak feloldását kéri. "Daimel Sándor dr. arról szól, hogy ez ügyben már történt az intézkedés. A beszámíthatóság kérdésének tisztázásáig az alspán három hónapra skontróba helyezte a szomorú aktát. Havi jelentések. Ezzel kimerült az ülés érdekessége. Ezután következtek a szürke lm' jelentések. Az állategészségügy eléggé kielégítő volt. Elhűlt 8 drb. nagyobb és 92 drb. kisebb háziadat. Tudomásul szol­gál a közigazgatási bizottságnak a szak­miniszterek elé terjesztendő fél éves je­lentése. Mindenféle ügynél legkedvezőb­bek az adóügyek. A pénzügyigazgató jelentése szerint szeptember havában egyenes adóban 770356 kor. 53 fill. és hadmentességi dijban 10610 kor. 44 fill­lérrel több folyt be, mint a mult év ha­sonszakában, a többi jelentések kisebb jelentőségű ügyekről referáltak. Az ülés déli harangszóra ért véget. Magyar Közművelődési Egyesület tette le a kultuszminiszter asztalára és ott kéri benne a törekvő és impozáns egye­sület a kormánytól, hogy a harmadik egyetemet Délmagyarország valamelyik nagyobb gócpontján állítsa föl. A Délmagyarországi Magyar Köz­művelődési Egyesület kérvényében utal a magyar egyetemek csekély számára, zsúfoltságára s a tanárok nagy elfoglalt­ságára, melyek elvonják az egyetemeket igazi hivatásuktól. A kollégiumok a bu­dapesti egyetemen oly zsúfoltak, hogy nem is fér be a tanterembe a beiratko­zott ifjúság s a túlzsúfoltság következ­ménye a vizsgálati rendszer tarthatatlan­sága. A rendszer hiányain elsősorban új egyetemek létesítésével lehet segíteni. A memorandumból közöljük a kö­vetkező részeket: ság A statisztika igazolja, hogy Magyar­terjesztésére legalkalmasabbak városok, részint intelligensebb polgár­a­ságuk, részint nagyobb alkalmazkodó képességük folytán." Vonzási körük és hatásuk kiterjed egész vidékükre. A magyar nemzeti állameszme megszilárdu­lását biztosítja az, aki a városok emel­kedésén, felvirágzásán munkál. A váro­sok polgárainak szellemi és anyagi eme­lése a magyar nemzet elsőrangú érdeke. Ma is a városok — mint kulturális centru­mok — szolgáltatják a meglevő két egye­tem népességének legjelentékenyebb ré­szét ; e városokra kell a fő súlyt fek­tetni a harmadik egyetem helyének el­döntésénél. Szeretett hazánknak nincs része, melyben csak megközelítőleg is oly számos fejlődő nagyobbb város volna, mint a Délvidéken. E városok né­­ességük sorrendje szerint a követ­­­kezők : Szeged, Szabadka, Hódmező­­­­vásárhely, Arad, Temesvár, Csaba, Makó, Szentes, Zombor, Újvidék, Zenta, Nagy­becskerek, Versec, Nagykikinda, Gyula, Pancsova, Baja, Lugos stb. Magyar­ország legnagyobbb vidéki városai te­hát e területen fekszenek. Bármelyikre essék ezek közül a m. kir. kormány választása, a Délvidékre áldásos teend. A városok egymáshoz való közelsége biztosítja az állandó kontaktust, a meg­felelő, olcsó ellátást. E városok bár­melyike biztosítja különösen első­sor­ban­ a hallgatók ellenőrzését az egyetem falain kívül is, biztosítja a hallgatók társadalmi helyzetét s társadalmi életük jóakaratú irányítását, megmenti lelkü­letüket a mindinkább és inkább terjedő eldurvulástól. A Délvidéken fölállítandó egyetemet az e területen fekvő városok középiskolái teljesen betöltik." Ismételten kijelentjük, hogy tudo­másunk szerint se Csaba, se Gyula nem fog harcot indítani a harmadik egye­temért. Szerények vagyunk és kívánsá­gunk csak az, hogy a kormány végre állítsa fel a harmadik egyetemet a Dél­vidék valamelyik alkalmas városában, azt a harmadik egyetemet, amelyért 25 év óta annyiszor kérvényeztek és könyö­rögtek a vidék­i törvényhatóságok, vá­­­rosok és egyéb testületek. Közben megkezdődött az ülés. Sza­kasztott olyan módon, ahogy tavaly, az obstrukció évadján. Először napirend előtt volt csetepaté s féltizenkettőt mu­tatott a villamos óra, amely ott bóbis­kolt az elnök feje fölött, amikor rátér­hettek az olasz provizóriumra. Az ülést különben féltizenegy órakor nyitotta meg Percz­el Dezső elnök. Ezúttal már a jegyzőkönyv hitelesítésé­hez is volt hozzászóló. Kubik Béla kérte az elnököt és jegyzőt, hogy mondanivalójukat ne da­rálják le oly monoton hangon, mert így nem érthetik meg egymást. Az elnök­ kötelességét híven tel­jesiti és egyáltalában nem szokta mon­danivalóit ledarálni. Csak olyan hangon beszélhet, amilyent az úristen adott neki. Ha a képviselők csendben vannak, meg­értik szavát. Kubik Béla: A csendre ügyelni is az elnök kötelessége. Ezután az interpellációs könyvet ol­vasták fel. Az ülés végére Lendl Adolf és Nessi Pál jelentett be interpellációt. Lendl Adolf a buziási vallásalapítványból eltűnt 50.000 korona ügyében interpel­lálja a vallás- és közoktasügyi minisztert, Nessi Pál pedig az élelmiszerek drá­gulása miatt interpellálja a kereskedelmi és belügyminisztert. Ezután Bernát Béla akarta félre­értett szavait megmagyarázni, de egy miniszter sem volt a teremben. Ez ter­mészetesen elég ok volt a méltatlanko­dásra. Végre megjelent Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és Bernáth Béla magyarázhatta szavait. Az olasz provizóriumhoz elsőnek Nagy Sándor beszélt. A javaslatot nem tartja egyébnek, mint Ausztria ér­dekei előmozdításának. Nem az a kér­dés, hogy előn­nyel jár-e a megkötött kereskedelmi szerződés, vagy nem ? Mert a kormánynak szerződést megkötni­ nem volt joga a­­ Nagy Ferenc beszélt ezután a kor­mánypártról és védelmezte az olasz vám­szerződést. Szerinte törvénytelenség nincs. Az ellenzék folyton közbekiáltások­kal zavarja. A javaslat jobb az Ischli klauzulánál. A kormány kényszerhely­zetben kötötte a szerződést s munkája, az ország érdekében, elősegítendő. A harmadik egyetem és­­ Csaba. Éppen elegen veszekednek érte: Szeged, Debrecen, Pozsony,?­árad, Te­mesvár és a többi. Sietünk tehát kijelen­teni, hogy nem harcolunk érte, ámbár a többi vidéki gócpontok között Csaba is elég erősnek, műveltnek, kulturá­ls intézmén­nyel bővelkedőnek tarthatja magát, hogy egyetemi vámossá vá­jék. Csaba nem is álmodik a harmadik egyetemről, ámbár á­modh­atna. És hogy ne érjen bennünket gúny, hogy a lokál­patriotizmus tubuzog bennünk, amikor annyira vakmerőek vagyunk, hogy Csa­bát és a harmadik egyetemet összepá­roztatni merészkedtünk, egy írásra hi­vatkozunk, amely most fönt fekszik a kultuszminiszter mindenható színe előtt, s amely írás a harmadik egyetemért való versenyeiben Csabának éppen olyan jogot biztosít, mint Aradnak, Temes­várnak vagy a többinek. Ezt az irást a Délmagya­rországi­ ­ „Békésmegyei Közlöny" táviratai, A képviselőházból. Egyszerre megváltozott a folyosó képe. A régi emlékeken Kubik Béla buzgólkodik nagyban mindenfelé, hogy csinálja a harci hangulatot. A független­ségi párt majdnem teljes számmal fel­vonul, mert most legalább tudja, hogy mi végből jön el. A vitarendező bizott­ság kilenc óra után már ott volt a fo­lyosón s összeállította az ülés programm­ját. A kormánypárti oldalról aggódó szemmel nézték a készülődéseket: — Hát igazán komolyan bolondul­tok ? — kérdezte Sréter Alfréd Lesz­kay Gyulát. Ez a szemébe nevetett. — Nem, öregem, csak tréfálunk. Rosenberg Gyula pedig egész des­parátusan mozgolódik az előadói széken . — Hiszen így — mondja Rákosi Viktor jegyzőnek — eltarthat a vita még egy hétig is. El bizony! — véli a független­ségi párti nótárius. Eötvös Károlyt, a vajdát, aki szin­tén megjelent a folyosón, egész sereg kíváncsi veszi körül. — Felszólalsz, édes vajdám ? — kér­dezték a kormánypártiak tőle. — Fél bizony! — válaszolta nevetve Eötvös Károly. Orosz-Japán háború. Bekerített japán hadosztály. A harctérről Londonba érkezett sür­gönyök, sajnos, megerősítik, hogy a leg­utóbbi nagy csata utolsó napján aratták az oroszok az első nagy győzelmet, mert sikerült nekik Okut és hadosztályát bekeríteni, s a hadosztály csak em­beréletben nagy áldozatok árán, az ágyúkat és összes lovaikat elhagyva, a legénység kis töredékével küldetett csak a kelepcéből. mene-A japán centrum áttörése nagy örö­met okozott Péterváron s tagadhatatlan, hogy Kuropatkin iránt a hangulatot kedvezőbbé tette. A katonai körökben azt hiszik, hogy a hadi szerencse még a mostani csatákban meg fog fordulni s az oroszok számottevő sikereket fognak elérni. 23,000 sebesült orosz hagyta el 8 nap alatt Mukdent. Fuschunban is szá­mos orosz sebesült van. Az oroszok nagy veszteségét a hegyi ágyuk hiánya okozta. Az oroszok aggódással várják az ujabb jelentéseket. Az orosz balti flotta. Már régen útnak kellett volna az orosz balti flottának indulnia, s most azt táviratozzák, hogy egyébb baja a flottá­nak nincs, csak a nagy eső akadályozza elindulását. A marokkói partokon lévő Cirisz­öbölből való kiinduláskor ma reggel összeütközött az Ardent és a Boxer nevű torpedónaszád. Az Arden súlyosan megsérült. A Boxer elülső része behor­padt.

Next