Békésmegyei Közlöny, 1904. július-december (31. évfolyam, 54-104. szám)

1904-09-15 / 75. szám

kitüntetett a tisztikar egyik legérdemesebb tagja, Z­ö­l­d­y János dr., akinek Őfelsége ainfolyfalviu nemesi előnevet adományozta. (Éljenzés). Ugy a maga, mint a közigaz­gatási bizottság nevében szeretettel üdvözli ez alkalomból folytatvi Z­ö­l­d­y János drt és indítványozza, hogy a közigazgatási bi­zottság ezen üdvözletét jegyzőkönyvi ki­vonattal is tolmácsolja. (Eljenzés).s B­o­d­o­k­y Zoltán dr. örömmel járul hozzá az elnök indítványához. Majd hos­­szasabban szól Z­ö­l­d­y János dr. érde­meiről. Z­ö­l­d­y János dr., az üdvözlésekre meghatva mond köszönetet. A királyi ki­tüntetés nem kápráztatja el, ismeri a maga értékét és tudja, hogy működése eredményei nem nagy­stílűek, mindössze a kötelesség becsületes teljesítésében zsugorodnak össze. A királyi kitüntetést tehát csak buzdítás­nak veszi a jövőben tanúsítandó becsüle­tes és pontos munkásságra. Ismételten köszönetet mond az ovációért. (Éljenzés.) Havi jelentések. A rendes havi jelentések következtek ezután. Elsősorban az alispáné. Eszerint augusztus hónapban a sze­mélybiztonság kielégítő volt. A vagyon­biztonság kedvezőtlenebb volt, mint július­ban. Személybiztonság ellen 15 esetben volt kihágás, lopás 48 esetben fordult elő, volt 9 ba­leset, ezek közül 6 halálos ; ön­gyilkosságot 11 egyén követett el. A tűz­esetek száma 56. Megemlékezik a jelentés a gyulai asztalossztrájkról és a dobozi munkásgyűlésről. A jelentés szerint ta­vaszra munkahiány van kilátásban és igy a a munkások helyzete aggasztó. Végül je­lenti az alispán, hogy Orosháza közönsége vasárnap leplezi le Kossuth szobrát és hogy a közigazgatás menete a mult hó folyamán zavartalan volt. Az egészségügyi jelentést Zö­l­dy János dr. tiszti főorvos terjesztette elő. Augusztusban 35-tel több betegedés fordult elő, mint júliusban. Leggyakrabban gyomor és bélhurutos bántalmak fordultak elő. Az egyes megbetegedések így oszlana meg : difterisz 13, vörheny 47, kanyaró 33, hasi­hagymáz 46, szamárhurut 1 és láz 1 esetben. Orvosrendőri vizsgálatot 141 élőn és 11 hul­lán végeztek. Gyógyszérummal 16 diftériás beteget oltottak be, akik közül 14 meg­gyógyult. A halva született csecsemők száma 20. A folyam m­érnö­kségi, tiszti főügyészi és közgazdasági j­e­lentések az előadók távollétében elma­radtak. A tanfelügyelői jelentést B­e­r­t­ó­t­h­y István dr., tb. főjegyző terjesz­tette elő, megemlékezvén elsősorban a megyében augusztus hó folyamán történt tanári és tanítói kinevezésekről és áthe­lyezésekről. A tanfelügyelő felelősség mel­lett fölhívja Füzesgyarmat község elöljá­róságát, hogy haladék nélkül állítsa fel Bucsatelepen a második elemi iskolát. Is­meretes, hogy Gyula város közgyűlése megfellebbezte a törvényhatóságnak a gyulai polg. leányiskola felállítására hozott határozatát. A közigazgatási bizottság e felebbezést felterjeszti a miniszterhez. Ha­sonló elintézést nyert O­s­v­á­t­h János dr. csabai áll. polg. fiúiskola igazgatójának a csabai polg. leányiskola felállítása iránt beadott memoranduma, amelyet pártolólag terjesztenek a kultuszminiszterhez. Az államépitészeti hivatal jelentését H­a­v­i­á­r Lajos kir. főmérnök terjesztette elő. A jelentés szerint az állami utak megfelelőek, az építkezések rendben folynak. A bizottság megbízza a főmérnö­köt, hogy Gyula város polgármesterével bocsájtkozzon tárgyalásba a Csaba és Gyula között fekvő „Bicere" állomás nevének megmagyarosítása végett és erre nézve te­gyen javaslatot, mert a Bicere-tanyá­kon rövid időn belül rendes teherállomást létesít az államvasút és bántó az idegen állomásnév. A kir. ügyészségi és árva­széki jelentések semmi különösebb moz­zanatról nem tesznnek említést. A rendes havi jelentéseket egyébként tudomásul vették. Orosháza adóhátralékban. Az ülés érdekessége ott kezdődött, mikor Csák György kir. pénzügyigaz­gató terjesztette elő jelentését. Augusz­tusban egyenes adóban befolyt 683811 kor. 22 fill., hadmentességi adóban 8595 kor. 14 fill. Majd a következő jelentést ter­jesztette elő : Kimutatás szerint Orosháza községben 1904. évi augusztus 15-én­ a községnél fizető adózók terhére egyenes adóban 117428 kor. 51 fill., hadmentességi díjban 6471 kor. 33 f. országos betegápolási pótadóban 1312 kor. 62 fill., bélyeg és jogilletékben 53970 kor. 80 fill. hátralék áll fenn. Továbbá a pénz­ügyminiszternek 41564/1901. sz. rendelete alapján a m. kir. pénzügy igazgatóság ki­küldött közege által a helyszínen felvett jegyzőkönyv, és jelentésből meggyőződés merittetett arra nézve, hogy az állami adók és egyébb kincstári követelések ily nagy­mérvű felszaporodása egyedül és kizárólag az adóbehajtással megbízott községi közegek mulasztásának, sza­bálytalan és hanyag eljárásá­nak tulaj­donítható. Az 1883. évi 44. t­c. 81. §-ának rendelkezése alapján a községnél fizető adózók állami adóztatásá­nak behajtásával megbízott községi köze­gek, jelesen: Bózy Balázs községi adó­ügyi jegyző, Jankó Ferencz községi bíró és S­i­n Sándor adószedő ellen a felelős­ség oly figyelmeztetéssel mon­dassák ki, hogy e határozat kézbesítésé­nek napjától számított 3­0 n­a­p alatt a fent kitüntetett hátralékokból egyenes adóba 100 ezer, — hadmentességi díjban 4 ezer, — országos betegápolási pótadó­ban 1 ezer és bélyeg­es jogilletékben 8 ezer koronát kötelesek behajtani, azt a kir. adóhivatalba beszállítani és erről a pénzügyigazgatóságnak nyomban jelentést tenni. Csák György jelenti, hogy Oros­háza e szomorú állapota nem annyira a másféléves ex-lex következményeként, ha­nem a községi adóbehajtó közegek hanyag­sága folytán állott elő. Kéri javaslatának elfogadását. Zlinszky István túl szigorunak tartja ezt az intézkedést. Egyszerűen hívják fel az illetékes közegeket nagyobb pontosságra. A bizottság ezután hozzájárult a pénz­ügyigazgató javaslatához. Egy fegyelmi vizsgálat. Ugyancsak Csák György pénzügy­i igazgató jelentette, hogy G­o 1­j­á­n Soma szarvasi adótiszt ellen már több ízben té­tettek följelentések. Igy pl. arról, hogy egy művésztársaságot megadóztatott, de az adóösszeget nem fizette be, hanem zsebrevágta. Egy másik esetben 18 iparos­tól felvett fejenkint 1—1 koronát, hogy felebbezésüket elintézi. Az 1 koronákat itt is zsebrevágta, de a felebbezéseket mind mai napig el nem intézte. A belügyminisz­ter a vizsgálattal a szarvasi főszolgabírót bízta meg, aki most beterjesztette a pénz­ügyigazgatósághoz a vizsgálat adatait. Ezek alapján a pénzügyigazgató fegyelmi vizs­gálat elrendelését kéri Gólián Soma ellen. Haviár Dániel mond el ezután né­hány hajmeresztő dolgot Gólián Soma bot­rányos viselkedéséről, mire a közigazgatási bizottság elrendeli ellene a fegyelmi vizs­gálatot. Néhány kisebb jelentőségű ügy elin­tézése után az ülés 11 órakor végetért Orosháza Kossuth-ünnepe. (Kossuth Ferenc Csabán. — Csabaiak Oros­házán. Veres József és a Kossuth-szobor.) Még csak három nap választ el ben­nünket Orosháza kegyeletes nemzeti ün­nepétől , a legújabb Kossuth-oltár felszen­telésétől. Még csak három nap és lehull a lepel Kossuth Lajos orosházi ércszobrá­ról, hogy hirdesse időtlen időkig a magyar nemzet dicsőségét, szabadságát, hogy ott, az orosházi piactéren lángoló hazaszere­tetre tanítsa, s ha majdan kell, vérével áldozni bátorítsa a magyart. A nagyszabású leleplezési ünnepségre, amelynek már részletes műsorát ismertet­tük lapunkban, nemcsak Békés vármegye hazafias közönsége zarándokol el, hogy le­rakja Kossuth ércalakjára a hazafiúi ke­gyelet babérait, hanem a szomszédos me­gyékből, városokból és Budapestről is szá­mos illusztris vendég érkezik. Személyesen részt vesz Orosháza ünnepén Kossuth Lajos nagynevű utódja, Kossuth Ferenc, az or­szágos függetlenségi párt elnöke is, aki Hen­taller Lajos és több más függetlenségi kép­viselő társaságában szombaton este fél 6 órakor érkezik meg Budapestről Csabára. A fővárosból érkező vezért és társait a csabai állomáson a csabai polgári kör tagjai, élükön F­á­b­r­y Károly ügyvéd­del fogják üdvözölni. Kossuthék másfél óra hosszat időznek Csabán, majd az este fél 8 órakor induló vonattal Orosházára utaznak. Az orosházi állomáson Veres József képviselő díszküldöttség és dísz­bandérium élén fogadja a vendégeket, akik vasárnap, a szoborleleplezés után rende­zendő banketten részt vesznek és délután visszautaznak a fővárosba. Mint jeleztük már lapunkban, Orosháza ünnepén Csaba elöljárósága is képviselteti magát. Csaba község babérkoszorúját, mely­nek szalagján ez a felirás díszlik : „Csaba közönsége Kossuth Lajos dicsóséges emlé­kének". Z­s­i­r­o­s András biró és Maros György h. főjegyző viszik (>.• . nácira. A babérkoszorút Maros György teszi le a szoborra. Impozáns számban vonulnak át es al­kalomból Orosházára a vasárnap reggel § óra után 20 perccel ind­ ; vonattal a csabai polgári kör tagjai és az ezekhez csatlakozó hazafias polgár­­ V. ^ Mintegy százra tehető a polgári kör azóka'tagjainak száma, akik eddig­ jelentkeztem, hogy részt vesznek Orosháza ünnepén. A polgári kör ezúton is tudatja Csaba hazafias közönsé­gével, hogy saját reprezentálása szempont­jából szívesen látja a küldöttség sorában nem tagjait is. Hihető is, hogy Csaba kö­zönsége nem tagadja meg magát, hanem impozáns számban zarándokol Kossuth Lajos orosházi oltárához, áldozni a halha­tatlan dicsőségű férfi emlékének, áldozni a hazafias kegyeletnek. A békéscsabai szabadelvűpárt ez al­kalomból a következő felhívást bocsáj­totta ki: A békéscsabai szabadelvűpárt az oros­házi Kossuth szobor leleplezése ünnepén testületileg óhajtván részt venni és koszo­rúját elhelyezni, a párt elnöksége ez uton is felkéri a párt igen tisztelt tagjait, hogy a vasárnap 1. hó 18 án reggel 8 óra 25 perckor Orosházára induló vonatnál minél nagyobb számban megjelenni és csatlakozni szíveskedjenek. A polgári kör tagjai és a küldöttség­hez csatlakozó csabai polgárok a kör dísz­zászlója alatt, zeneszóval vonulnak az orosházi Kossuth szobor elé, melyre a kör babérkoszorúját Fábry Károly ügyvéd hazafias beszéd kíséretében helyezi le. A koszoruszalag fölírata ez: „Csaba vezér örökösei, örökös hiveid." Orosháza Kossuth ünnepéről és Kossuth szobráról írva, meg kell emlékeznünk egy sajnálatos ügyről is. Hogy megérthessük a dolgot, tudnunk kell, hogy a H­o­r­v­a­y János készíttette ércszobor talapzatának négy oldalát fel­édes­atyja, Kossuth László az alsó-dabasi kálvinista sirketkertben alussza örök ál­mát, s csudálatos, azt akkor minden német és orosz katona tudta, és nem is hivták a falut másként, mint Kossuth falu. Egy okkal több volt tehát a kegyelmes ur kegyetlenkedésére ! No, mondhatom, hogy szük volt a falu nemes uraiméknak. Bezzeg megbánták már az apró tűszurásokat, melyekkel a gőgös bárót maguk ellen lázították. Sokan már a nyakukon érezték a kötelet, s aki tehette, elszökdösött a távolabbi pusztákra, vagy ki a homokbuckákba bujdosott. A német és muszka had el lett kvárté­lyozva, s ki lett adva hadi parancsban, hogy különösen az uri házaknál nem kell kímélni senkit és semmit. No hát a vitéz népség ezt a parancsot lelkiismeretesen teljesítette is. A szobák festett falaiba karvastagságú faszegeket vertek be, arra akasztván a ristángot. A bútorokon sáros csizmákkal hencseregtek, az ágyneműt a földre hányták s a köz­legénység duhajkodott rajta. Az ételekben ugy válogattak, mintha az előtt nem is ettek volna mást, csak gomba pástétomot és fáczán sültet. Az evőeszkö­zöket a csizmaszárba sülyesztették (szeren­csére nem ezüstből valók voltak, mert azokat régen a haza oltárára rakták atyáink bankó alapnak). Ebéd után a házi úr öblös tajték pipájára gyújtottak, melyek persze többé nem kerültek vissza a pipatartóra. De hát ezek a dolgok senkit sem bántottak túlságosan, mert tudva volt már a kegyelmes kormánybiztos úr plakátokon hirdetett határozata, mely szerint a falu felgyújtandó lesz, s a vitéz népségnek két óra szabad rablás lesz biztosítva ! . . . A katonák minden háznál szalmako­szorukat fontak, mely — állításunk sze­rint — szurokba lesz mártva és azokkal fogják a házakat felgyújtani. Kossuth László hamvaira is ki lett mondva, hogy a sír felbontandó és a ham­vak szétszórandók lesznek. El lehet képzelni, hogy az egész falu népsége meg volt rémülve, mert semmi remény sem lehetet arra, hogy a gőgjében sértett bárót megengesztelni lehetett volna. Az elöljáróság és az intelligencia idősbjei folytonosan tanácskoztak, mert nemcsak a gyújtogatás és rablás rémei voltak előttük, hanem a kivetett óriási hadisarc miként leendő előteremtése is, mint Damokles kardja függött az elöljáró­ság feje felett, mert 24 óra alatt kellett volna a kiélt faluban összeteremteni 5000 frtot, 100 zsák lisztet, 200 mérő zabot, 60 mázsa szalonnát, 1000 darab zsákot, 20 darab vágómarhát és más egyéb dol­gokat. Mindezeket szívesen adták volna már, ha lett volna. Ámde ezen dandár előtt már számosan vonultak át a falun, és egyik sem akart üres tarisznyával távozni s így lehetetlenség volt az, amit a kor­mánybiztos úr kivánt. Pedig odaadták volna, mert hiszen ugy is csak elrabolták volna, ha­­ lehetett volna. Az egyik deputáció a másikat érte a kormánybiztosnál, de vagy el sem fogadta, vagy durván utasította el. A kétségbeesés óráról órára nagyobb lett, s a község fejei tanácstalanul vakarták fejüket. Végre az öreg Bereczky Sándor urnak ugrott ki ko­paszodó fejéből egy — mint bebizonyult, okos gondolat. Azt mondá a tanácskozás­ban, hogy itt már más módot nem tud, hanem ha Zlinszky László öcsém (az én boldogult édes­atyám) menne el a báróhoz, akit mindenki becsült és szeretett, mert senkivel soha rossz viszonyban nem volt, s a hit a báró is szeretett. Nosza hamar felkerekedett a deputáció s boldogult atyámhoz siettek, a­ki épen apró testvéreimet szállította át a kert ke­rítésen, honnan a cselédek gúnyával és enni­valóval a falu alatti temetőbe vezet­ték őket. Atyám szívesen ígérte meg közben­járását, bár nem sokat reménylett ettől az utolsó kísérlettől sem. Amit az urak — mondá — ilyen jól előkészítettek, azt aligha sikerül az én gyenge szavaimnak megváltoztatni. De önök segítségével meg­kísérlem, mert ezt nemcsak a falu, de a saját és családom érdeke is kötelességemmé teszik. Képzelhető, hogy szegény jó, béke­szerető atyám minő szívdobogással lépett a kegyelmes báró elé, aki sem az elöljáró­ságot, sem a gyászba öltözött hölgy kül­döttséget nem bocsájtotta magas szine elé, sőt még a sátii papot is csak alig fogadta s azzal bocsájtotta el, hogy ne legyen gondja a mások falujára, örüljön, hogy az ő tótjait megkíméli stb. Midőn a titkár azzal jött ki jelent­kező atyámhoz, — hogy tessék bemenni, a kegyelmes ur elfogadja, — ez némi­­ re­ményt nyújtott atyámnak és sokkal bátrab­ban lépett a mindenható ur elébe. — Isten hozta barátom uramat, — ezzel fogadta a báró. — Miben lehetek szolgálatára ? - >. -„.ül . -.?lgy' -.sőt, de ké^­elmeb !|(és)í­rek én «xMtoi atyám. - - Kegyelmet, kinek'? — kérdé a báró — Szegény falumnak, kegyelmes uram — Hagyja el ! Nem érdemli meg az a gőgös, durva nép, hogy érte szavát fel­emelje. Őnöknek lakolni kell, ezt meg­ígértem, s meg is tartom. De nem akarom, hogy az ártatlanok is bűnhődjenek, azért ígérem, hogy önnek és hozzátartozandóinak a hajszála sem fog meggörbülni, sőt jelölje meg azokat, akik nem tartoznak ahhoz a durva bandához, rájuk nézve is azonnal kiadom a parancsot . . . — Köszönöm kegyelmes uramnak irán­­­tam tanúsított kegyességét — felesé atyám de én nem a magam, hanem a falunak érdekében jöttem kérni kegyelmet, s ismé­telve mély alázattal kérem exellenciádat, hogy ne vegye lelkére annyi ártatlan lélek vesztét. Hiszen exellenciád is magyar, hiszen exellenciádnak is van családja, ár­tatlan gyermekei, gondoljon azokra, s bün­tesse a bűnösöket úgy, hogy velők az ár­tatlanok is ne sújtassanak. — Miként mondom, az ártatlanoknak nem leszen sértődésük. Azonnal intézke­dem, hogy mindazok házai és hozzátarto­zandói kíméltessenek, kiket ön nékem ki­jelöl. — szólt a báró. — Bocsásson meg exellenciád, de ismét­lem, hogy én nem egyesek érdekében va­gyok itt és ezennel nemesi szavamra fo­gadom exellenciádnak, hogy magam dobom családi házamra a tüzes csóvát, ha azt megkímélnék, mert ha engem s néhány barátomat megkímélnének, úgy tűnnék fel, mintha én elárultam volna a többieket. Kegyelmet kérek az özvegyek és árvák, s az ártatlanok nevében . . . A kormánybi Jos, — miként azt atyám beszóló, — leült, fejét kezére hajtá és '­ mdolkozni látszott. Atyám reménye éle-

Next