Békésmegyei Közlöny, 1909. január-június (36. évfolyam, 1-51. szám)
1909-04-01 / 26. szám
Krónika. Egy rezervista levele Egy hete mentem el hazulról, El tőled, édes feleség É5 ici-pici gyermekünktől Egy hete ép, hogy elmenek. Itt állunk a bosnyák határon — Ködös, borongós az idő, — Kémlelve, lesve és vigyázva, Hogy meddig állunk, tudja ki! Nem is bánnám, ha már tüzelnénk, Ha röpködnének a golyók, S vadul egymásra rontanának Halált osztván, a harcolók, Talán a véres tűzvonalban, Hol ágyú zeng s füst kavarog, Egy futó, röpke pillanatra Megfeledkezném rólatok De ebben a nagy némaságban, Mig itt a vártán Vagy menetelünk kuksolok, Mindig csak rátok óraszámra , gondolok. Rád, édes asszony, és gyermekünkre, Kiket egy zordon éjjelen Még zordonabb, rideg parancsra Elhagyni voltam kénytelen. Oh ha tudnátok, sejtenétek, Miként aggódom értetek. Bús szivem minden dobbanása Felétek aggódón remeg. Kényezve kérdezem magamban, Hogy nem szenvedtek-e hiányt? Van-e, ki melegebben érez, Ily szenvedő család iránt? Ha van, úgy áldja meg az Isten, Forró imám éretre száll, Hiszem, hogy innen a határról Áldásom bizton rátalál. De — hallga! - ismét trombitálnak, de félj, nem ütközetre hív, Lefújtak Györgynek, Szerbiának S nekünk is . . . Ej, be jól teszi ! Hurrá , de szörnyű nagy a kedvem, Pár perc és indulunk tovább ! Ölellek addig, édes párom És csókolom a kisbabát ! . . . BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 április 4. Lajos elnököt és Katits Antal igazgatót. A közgyűlés után ugyancsak Léviusz Mihály vendéglőjében minta egy 80 terítékű társasvacsora volt, melyen számos érdekes felköszöntő hangzott el. A vacsora a legjobb kedvben egészen a késő éjjeli órákig elhúzódott. ÚJDONSÁGOK. Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadékkal. — Harc a csabai kulturház ellen. Hogy a középkor korlátolt gondolkozású népe harcolt a felvilágosodás és a kultúra ellen, azt nem csodáljuk. De hogy a XX-ik században is akadjon egy csekély töredék, mely lebunkózni akarjon egy ideálisan szép és hasznos kultureszmét, az igazán bámulatraméltó. Csabán pedig ilyesmit akar a parasztpárt. Csaba legutóbbi közgyűlésén tudvalevőleg elhatározta, hogy a kultúrpalota létesítésének céljaira, melyhez az állam már eddig is hozzájárult 100.000 koronával, hajlandó a még hiányzó 80.000 koronát annuitásos kölcsönképpen fölvenni és törlesztéséhez évi 1000 koronával hozzájárulni. E nagyon üdvös határozat ellen a parasztpárt felebbezést nyújtott be tegnap a törvényhatósághoz. Mintegy 250 gyászlélek írta alá ezt a felebbezést. Az érvek oktalanok és tarthatatlanok, nem egyebek üres, kongó jelszavak hangoztatásánál, melyek a komolyan gondolkozó emberek előtt egy pillanatig sem állhatnak. A törvényhatóság gúnyos mosollyal fogja sutba dobni azt a híres felebbezést. — A központi választmány ülése. Békésvármegye központi választmánya e hó 27-én, szombaton délután ülést tartott, melyen a választói jogosultság alapjául szolgáló legkevésbbé megrótt Ved úrbéri telek adóját Endrőd községben 2095 koronában, Gyoma községben pedig 3396 koronában állapította meg. — Eljegyzések: Felek Gyula, gyulai szobrász, ki a Göndöcskertben felállított Erzsébet királyné-szobrot tette, eljegyezte Nagyszalontán készí-Vasvári Béla ref. kántor leányát, Margitot. Deutsch Viktor dr . budapesti ügyvéd eljegyezte néhai Schreyer József leányát, Ellát. — A csabai községi tisztviselők fizetésrendezése. Még a múlt év őszén kiküldött Békéscsaba képviselőtestülete egy bizottságot, melynek kötelességévé tette, hogy az oly sanyarú fizetési és megélhetési viszonyok között sínylődő községi tisztviselők fizetését a mai modernebb és humánusabb kor követelményeinek megfelelően rendezze. Ez a bizottság, bár a szegény tisztviselők szinte aggódó figyelemmel néztek és néznek működése elé s mi is nem egyszer sürgettük, mind ezideig nem ült össze. Végre-valahára azonban cselekedni készül. Mint ugyanis értesülünk, ma, csütörtökön délután, tanácskozásra ül össze a fizetésrendező bizottság. Reméljük, hogy ezt a tanácskozást óhajtott siker fogja koronázni s a tisztviselők évek óta vajúdó fizetésrendezési kérdése végre kielégítő megoldást nyer. Különösen reméljük ezt akkor, mikor tudjuk, hogy a mostani költségvetés keretében is van erre a humánus célra 16.000 koronányi fedezet. A fizetésrendezéssel tehát úgyszólván semmi túllépés sem áll elő. — A Békéscsabai Izr. Nőegylet választmánya hétfőn délután dr. Fáy Samuné alelnöknő elnöklete alatt gyűlést tartott. Alelnök megnyitó beszédében jelenti, hogy Rosenthal Adolfné elnök akadályozva van az ülésen részt venni. Azután szép szavakkal emlékezett meg a mult hóban megválasztott új elnök azon nemeslelkü tényéről, hogy 600 kőkoronával vétette fel magát az egylet alapító tagjai közé. A választmány buzgó elnökének, Rosenthal Adolfnénak jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította e szép adományért és ez után hirlapilag is nyugtázni óhajtja. Több jelentéktelen tárgy után a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából a választmány 39 szegénynek összesen 237 koronát utalványozott — Halálozás. Rim 1er Lajos, a lébény-szentmiklósi Wenckheim-uradalom inspektora Abbáziában 57 éves korában elhunyt. Hűlt tetemét ma helyezik Gyulán örök nyugalomra. — Az orosházai sorozás. Ugy látszik, egész Békésvármegyében nagyon kevés a „legények eleje". A gyulai sorozás nagyon gyönge eredménnyel végződött. Most hasonlóképen követi az orosházai járás is. Orosházán tegnap, szerdán vette kezdetét a sorozás, mely Csorvás, Nagyszénás és Gádoros községre terjed ki. A három községben mindössze 44 legényt találtak katonaságra alkalmasnak. A sorozáson polgári részről dr. László Elek vm. tb. főorvos elnökölt. — A vármegyei kórházi bizottság ülése. Békés vármegye közkórházi bizottsága hétfőn délelőtt tartotta ülését. Az ülés első tárgya a kórházi felszerelési cikkek szállításának bérbeadása volt. A különböző felszerelési cikkek szállításával a tizenkét legolcsóbb ajánlattevőt bízta meg a bizottság. A kórbonctani intézet gazolin-világításának berendezésével az államépítészeti hivatal bízatott meg. Megállapítást nyertek a kórházi alkalmazottak nyugdíjjárulékai is. Ezenkívül elrendelte a bizottság a kórházi épületeken szükséges tatarozási munkálatok keresztülvitelét. Végül az igazgatóságnak engedélyt adott arra, hogy a kórháznál már az idén folyamatba teendő építkezések miatt a gazdasági udvar szükségessé vált áthelyezését eszközölje. Ezek voltak a bizottsági ülés fontosabb tárgyai. — Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Tóth Sándor csabai Mtv. állomási főtisztet Branyicskára állomásfőnöké nevezte ki. — Iskolai ünnepély. A 48-as törvények szentesítésének emlékére, miniszteri utasítás szerint, az állami és államilag segélyezett iskolák tartoznak e napon emlékünnepet rendezni. Ez évben e nap a húsvéti ünnepekre esik, így a békéscsabai Rudolf-főgimnázium április 3-án, szombaton reggel 8 órakor a tornateremben tartja az iskolai ünnepet, melynek műsora a következő: 1. Mosonyi: Szentelt hantok, énekli a főgimnáziai énekkar. 2. Dingha : A zobori oltár, szavalja György Elemér VI. o. t. 3. Ünnepi beszéd, mondja Balás Ádám tanár. 4. Farkas : Rákócziinduló, szavalja Lanfelder Emil VI. o. t. 5. Huber: Nemzeti zászló, énekli a főgimnáziumi énekkar. — A foki hid építési szerződése. A sebeskörösi foki hid építésére vonatkozó szerződés Kálmán Miklós vállalkozóval már megköttetett. A vasbeton I szerkezetű, kétnyílású hidat, amelynek nyílásai egyenkint 15 méter hosszúak lesznek, 99.900 koronáért építi fel a vállalkozó. — A Szarvas—körösladányi vasút. A Szarvas és Körösladány közötti vasútvonal — mely valószínűleg egészen a Tiszáig fog elhúzódni — előmunkálati engedélyét a kereskedelmi miniszter egy évvel meghosszabbította. — Tüdővész-pavillon a közkórházban. A Békés vármegye közkórházában építendő uj tüdővész-pavillon céljaira a belügyminiszter 50,000 korona segélyt engedélyezett. Az összeg meg is érkezett már az alispán kezeihez. — Kinevezés: A pénzügyminiszter Gryneusz György, gyulai kir. pénzügyigazgató-helyettest, ezen minőségében való meghagyás mellett, a VH-ik fizetési osztályba pénzügyi tanácsossá, dr. Szabó Jenő pénzügyi fogalmazót a IX-ik fizetési osztályba pénzügyi segédtitkárrá nevezte ki. Mindkét előléptetés az igazi érdem jutalma és a társadalomban őszinte és osztatlan örömet keltett. — Új szabályrendelet a megyei gyámügyekről. A vármegyei árvaszék „Szabályrendelet a gyám- és gondnoksági ügyekről" címen egy uj szabályrendeletet fogadott el. Az árvaszék elnöke e szabályrendeletet azzal terjesztette fel az alispánhoz, hogy mielőtt a törvényhatóság elé terjesztené, tárgyaltassa le egy, az ő elnöklete alatt álló bizottsággal, melynek tagjai lennének a vármegyei főjegyző, a tiszti főügyész, két községi jegyző, egy főszolgabíró és az árvaszék elnöke. Az új szabályrendeletet az teszi szükségessé, hogy a belügyminiszter által kiadott új ügyviteli szabályzatban nincs meg minden és sok tekintetben pótlásra szorul. — A gyulai állomás tolvaja. Egész télen keresztül fosztogatta a gyulai vasúti állomást egy szemfüles tolvaj. A pályatesten a vasúti teherkocsikon felhalmozott tűzifát dézsmálta meg mindannyiszor. A lopások még a tavasz bekövetkeztével sem szűntek meg. A tolvaj úgy látszik vérszemet kapott az eddigi sikerek miatt. Végre hétfőn sikerült elcsípni az ipsét Binges Mátyás vasúti munkás személyében, akit följelentettek a királyi ügyészségen. — Eltűnt ezüstkanalak. Jancsovics Emil dr. gyulai ügyvéd házában hívatlan vendég járt e hó 28-án éjjel. Reggel ugyanis észrevette az ügyvéd felesége, hogy sok ezüstkanál, kés és villa eltűnt. A gyanú Nagy Katalin cselédre irányult, aki ha nem is lopta el az evőeszközöket, legalább is tudomással kellett bírnia a tolvajlásról. A gyulai rendőrség nyomoz a tettes után. — Szurkáló suhanc. Szabó Lajos 16 éves gyulai csizmadia-inas széles jó kedvvel loholt végig vasárnap este Gyula utcáin. Kezében egy árat szorongatott s azzal ijesztgette a gyerekeket. Később merészségében annyira ment, hogy felnőtteket is inzultált vele. Igy Takács József 18 éves asztalossegédnek minden ok nélkül tövig beleszúrta a jobb karjába s aztán elszaladt. A rendőrség megindította az eljárást a veszedelmes kedvű suhanc ellen. — Gyermekhulla a dudvában. Megrendítő leletre bukkant a napokban a hódmezővásárhelyi nazarénus temető csősze. A temetőből összekapart dudva közt feltűnt neki egy törökös női fejkendő s amint azt felemelte, egy kilenc hónapra született gyermek hullájának koponyarészét találta benne. A vizsgálat kiderítette, hogy a hulla többi részét a kutyák ették meg. A kendőn égési nyomok láthatók, ami arra enged következtetni, hogy mielőtt a tettes a bűncselekmény áldozatává lett gyermeket abba tette volna, előzőleg megégette. Nem hisszük, hogy a bűnös anyát, ha tudatában van gyermekének ily szörnyű módon történt elpusztulásáról, lelkiismeret-mardosása ne hajtaná igazságosztó bírái elé. A hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság sürgős iratban megkereste a csabai rendőrséget is, hogy legyen segítségére a bűnügy nyomozásában. — Öngyilkossági kísérlet. Zahorán Pál csabai gazda felesége kedden délelőtt valami családi perpatvarból kifolyólag nagyon elkeseredett és életuntságában gyufaoldatot ivott. Hozzátartozói azonban hamarosan észrevették kétségbe esett tettét és sürgősen elhivatták hozzá dr. Waltfisch Ferenc orvost, aki ellenmérget adott be neki. Ily módon legnagyobb valószínűség szerint megmenthető lesz az életnek az életunt asszony. Kincsek a föld alatt. Becsapott csabai gazda. Az ember a felvilágosodás nagynak ígérkező századában, a XX-ik században, alig képes elhinni, hogy még olyan naiv együgyű ember is létezik a világon, mint Lipták Mihály uram, elég módos csabai gazda. Három ravasz cigányasszony fonta be és károsította meg olyan mesébe illő ügyetlen fogásokkal, hogy csodálkoznunk kell a sikerükön. Az egész furcsa eset nagyon emlékeztet Arany János „Bajusz" című költeményére, amelynek hősét, kopaszszájú Szűcs György bátyát, szintén cigányok ültettek bele egy ponyvával letakart kádba, hogy várja, míg kinő a bajusza. Addig meg elvittek a házából mindent, aminek csak valami értéke volt. Lipták uram esete a következő : A múlt év tavaszán, amikor éppen egyedül volt otthon az öreg ember, beállított hozzá két ráncos arcú vén cigányasszony: Tóth Józsefné, szül. Kolompár Mari és Nagy Róza. A babonás Lipták nagyon tartott a vén banyáktól. Nem tessékelte ki tehát őket, hanem adott nekik enni meg inni és elbeszélgetett velük. Egyszer csak összenéz a két cigányasszony és megszólal Kolompár Mari : — Te nem értsed? — Ertsem én! És különös módon szaglászva néztek körül a szobában. — Mit éreznek ? — kérdezte az öreg Lipták. — Valami büdös pénzs ságot értsünk. Itt pénzsnek kell lenni. — Na, az ugyan kevés van ebben a házban, — válaszolta Lipták — mert éppen most fizettem ki egy csomó adót. — Nem is olyan pénzsázs, — replikázott Mari — annak nem ilyen a saga. Ez a pénzssag a föld alól jön. Kincs lehet itt valahol elásva. Nagy szeget ütött ez a pénzvágyó Lipták fejébe. — Hol van ? Hol van ? — kérdezte izgatottan. — Ázst mi nem mondhatjuk meg. De van egy testvérünk. Ázs sent. Ázs meg tudná találni. Hát hívják ide azonnal! — Igen ám, de ázs nem jön hatvan forinton alul. — Adok én százat is neki, csak jöjjön el. A cigányasszonyok ekkor megígérték, hogy holnap elhívják szent nővérüket és mindenféle elemózsiával megrakodva, eltávoztak. Másnap hárman állítottak be. A harmadik, Kolompár Teréz, még ráncosabb és rondább volt a másik kettőnél. Babonás tisztelettel nézett rá az öreg Lipták. Kolompár Teréz szintén szaglászni kezdett a szobában. Majd letérdepelt, összetette a kezét, behunyta a szemét és mormogott valamit. — Imádkozik, súgta Liptáknak Mari. Kevés idő múlva Teréz fölkelt, behunyt szemekkel odament az egyik sarokba, nagyot toppantott háromszor a lábával s aztán vércse hangon sivította: — Meg van a pénzs! Itt van a pénzs ! Látjátok! A két cigányasszony odaszaladt és szörnyű csodálkozással kiabálta: — Sákugyán, sákugyán! Jájj de sép! De mennyi! Nizse csák, Lipták uram! Lipták uram oda is ment. Szinte reszketett az izgalomtól, de nem látott semmit. — Hol van ? — kérdezte remegő hangon. — Perse, perse, maga nem láthatja, mert nincs beavatva. A „szent" Kolompár Teréz ekkor megadta az utasítást Liptáknak, hogy miképen kell viselkednie, ha hozzá akar jutni a kincshez. Azt mondta neki, hogy kilenc hónapon és kilenc napon keresztül naponta kilenc órát kell ülnie azon a helyen, folytonosan imádkozva. Akkorára magától fölemelkedik a kincs és ölébe hull, mint fáról az alma. Azonkívül kikötötték, hogy amikor akár pénzt, akár élelmet kérnek, mindig adnia kell nekik, mert csak úgy tudnak imádkozni érette. Az együgyű Lipták annyira vakon bízott a banyákban, hogy belement mindenbe. Üldögélte hűségesen a maga kilenc óráját mindennap a sarokban és imádkozott. A cigányasszonyok pedig folyton jártak a nyakára, képzelt csudákat vive véghez. különböző Természetesen sohase mentek el üres kezekkel. Az öreg Lipták egészen beléjük volt bolondulva, annyira hitt nekik mindent. Egyszer például megint megjelentek a banyák: — Hamar adjon egy-egy libát! hamar, hamar! Fel kell repülnünk azs égbe a kincs miatt. Lipták lóhalálban futott a három gágogó madárért. Mikor előhozta, a cigányasszonyok maguk alá tették a libákat, mintha ráültek volna. — Most menjen át a somsidba, onnan nizzse, hogy repülünk. Itt nem sabad látnia.