Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)
1920-05-30 / 44. szám
KRÓNIKA nagys Akiket mindenütt szeretnek. Nagy Lajos lelkész, a korai elhunyt csabai Friedrich-párt jelöltje, programmbeszédjében élesen nekirohant a zsidóknak meg — a kisgazdáknak Azóta majdnem egy hét telt el és ezalatt a hosszú idő alatt a jelölt úr felfogása is megváltozott. Ma már ő kisgazdapárti. Ja, a politikában is van konjunktura és botod ember az, aki nem használja ki! De hát a mult héten még ugyancsak ledorongolta nagyatádiékat A t mondotta róluk, hogy olyan társaságba ő nem állhat be amelyik tele van zsidókkal A országos kisgazdapárt — mondotta — a zsidókkal ölelkezik, a zsidók szekerét tolja: igy tovább Aztán meghallgattuk a kisgazdák jelöljétek a beszédét. A keresztény egyesülés pártja — jelentette k' a je ' fia — csak kint a nép között, meg a neimet gyü 'sen veri ugy az ebet a karóhoz azzal az antiszemitizmussal Merre hát Huszárék minden este az Oábon körben r.iu latunk r. ?si«ó u aágirókkal Ejnye, wjnye ! Hát a kis uzdák is meg a keresztény egyesülés is! A ok ujságci'k pro grammbes: d és e'.yeusk ur m. már már szánalom fc. i a kersztény embert. Most meg kisü5 hogy mindenki csak őket fogatja A, félre és':zt a politikát. A fahiány. A szerencsétlen béke következtében elveszítettük erdeinknek több mint háromnegyed részét Ez az oka ami, hogy jóluiet g g köszöntött be a nyír m ísmimenütt L.ágról panaszkodnak Hát még a téren mi lesz ? Majd sorra kerük az útszéli ív, a kerítések sőt a sirkeresz is, amire épp a háión hoz példát a rendőségi krónika Eszünkbe jut még a régi jó békeidők 51 egy kis történet amelynek a szépemlékürai Tóni, az országosan ismert és kedvelt Nyá komikus volt a hőse Akkoriban Aradon színészkedett. Csikorgó, fagyos téli délután művészbarátai lent sétáltak az utcán Szegényesen voltak öltözködve a jókedvű bohémek s a vékony felöltőben bizony még a foguk is vacogot Nyárai az ablakból megpilantotta őket s hívta be magához — Meleg van nálad? — kérdezték tőle — Hogyne! — frle.te. — A kályhában robog a tüz Erre a sróra persze besiettek. De odabent kellemetlen hűvösség fogadta őket neki. — Te, hiszen itt hideg van — mondották — Dehogy ! Cs'k rr é^ nem sült be a szoba. Nem látjátok, hogy le ig a tűz? Nem szólhattak semmit A kályhában valóban lobogott a lán ' házigazda invitálására méer a felöltő,s levetették De hiába i félkör a kályhát, hiába rakták lábukat a vaspertre, majd megfagytak. — Rossz ez a I ha, Tóni — mondották. — Ugyan, hogy mondhattok ilyet - szólt méltatlankodva Nyár?.. —A legfinomabb gyártmány . . Így tartott ez jó ideig. Már kékültek a hidegtől Végre az egyik a kályhához ugrik és felrántja az ajtaját. Bent a rostélyon hosszú, füstölgő kanóccal vígan égett egy szál gyertya. Ma már ilyen tréfákat nem lehet megengedni. Amibe ma egy szál gyertya kerül, az akkoriban elég lett volna egy hónapi tüzelőre A devalváció Lépten nyomon, majdnem minden nap olvassuk az újságokban, hol a pénzügyminiszter, hol más államférfiú, vagy pénzügyi kapacitás nyilatkozatát hogy a devalvációról szóló hírek minden alapot nélkülöznek, hogy a kormánynak esze ágában sincs ilyesmit tenni és a többi Sehogyse tetszik nekünk ez a dolog. Nagyon is mentegetődznek Az embernek a példaszó jut az eszébe : Nem zörög a haraszt, ha nem fű a szél. Eladó ház. Kápolna utca 1/i számú ház eladó. (Szarvasi út mellett.) Bővebb felvilágosítást ad dr. Pető Ákos ügyvéd BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1920 május 30. Illovszky Kálmán úrhoz, a „Körösvidék" főszerkesztőjéhez. Tisztelt Főszerkesztő Uram! Lapod május 28-iki számában „F" jelzéssel a Szemle rovatban egy cikk jelent meg amely Horthy kormányzó kijelentésével foglalkozik, melynek értelmében azokat, kik a háborúban arany vagy ezüst kitüntetést szereztek a „vitéz" előnév illeti meg. A cikkíró szerint nagyon furcsa színezete lesz ennek „Mindenesetre jól hangzik majd — írja a cikk — egy „vitéz Nagy István" vagy „vitéz Kiss Pál", de vájjon nem törik e ki a nyelvünk ha majd ugyanígy kell szólítanunk a „vitéz Silberstein Món'c" vagy ..vitéz calabáj Sámuelt?" c ek a sorok indítanak ennek a vének a iírására. Nem mint szerkesztő tesztül ezt és nem lapoddal szemben, de mint ember, mint valamikor hosszú ideig magam is „a térdig lucsok, hófuvásos lövészárok" lakója és "mint keresztény, szóval nem : „Silbersteinek" közül való Hogy pedig ezt a mondanivalómat a nyilvánosság előtt hozom, magyarázza a megjelent sorok nyilvánossága Az ami a négy vagy öt esztendőn át, velünk történt, akik Varsótól és Brodytól egész a 1. .bárd a fensikig a harcteret jártuk, mint valami sulyos emlék mint a Poe Edgár néma hollója üli r .fr a lelkünket és kísér bennünket mindenüvé. világ azóta bizon megvár zott Egy kissé magunkra rettenetesen Sok deréi: jó pajtásunk, felejthetetlen maradunk kedves bajtárs itt hagyott bennünket; so an csonka lábbal, vagy kézzel kifolyt szemmel átlőtt tüdővel cipelik ezt a keserves életet amelyet mi már ép embernek is nehéz elviselni; ám sokan vagyunk olyanok is akik látszólag sértetlenül és egészségesen, de fiatalon deresedő hajjal s a lelkünkben hegedni nem akró sajgó sebbel járunk az emberi zsinajban és sokszor azt mondjuk: .Ennél szebb volt még az ágyuk danája is !" Néha mikor a lárma már túl magasra hág ezekben a nemzetre válságos órákban irtózva fordulunk el mindenféle marakodástól mi, akik most olyan csendesek lettünk és valahogy nyilalló fájdalommal gondolunk vissza időkre amikor a fullasztó rókalyukban vagy a nyirkos kavernában sápadtan és összeszorított fogakkal bujtunk össze szerencsétlen, megkínzott emberek: magyarok, németek, oláhok csehek, lengyelek és a "Jó Isten tudja még hány náció, mind egy rakáson. Vagy ha rohamra kellett menni , az egyik az Istent, a másik a Hergottot, a harmadik a Bozset emlegette. Mi bizon nem tettünk különbséget Aki velünk együtt becsületesen megtette a kötelességét, az bajtárs volt. szenvedő embertársunk, testvérünk Mi nem okoskodtunk, ha mem harcoltunk kötelességtudón Miért ? Ne kutassuk. Anatole Francé mondja mély értelemmel: nem annyira a miért a fontos, de az áldozat Ami utána történt az pörölycsapás volt mindannyiunknak. Fátyolt reálékek szentek, drága kincseink De azok az em Es az a cikk, amelyet föntebb lapodból idéztem ezekbe az emlékekbe kap bele És mert nekünk szentek belekap szentségtörő kezekkel. Diszharmóniát akar belerikoltani oda ahol eddig harmónia volt. Nem, hát ezt az egyet nem. Nekünk, akiknek a jelen szomorú, a jövő kilátástalan, még a multat is szét akarják zilálni! A piacenzai várővben, ahol százával volttak magyar foglyok a kazamattákban, spanyolban meghalt 1918 november ,havában, tizenkilenc éves korában Silberstein Ernő zászlós, ha jól emlékszem, dési kereskedő fia Talán ez a különös névhasonlatosság is indított ennek a levélnek a megírására Ez a kis Silberstein, mikor halálos ágyán már lázban feküdve, meghallotta, hogy két erdélyi fia a román légióba jelentkezett, egyszerűen kifakadt: »Hazaáruló gazemberek !" Pedig még nem is hallottunk a Tevélről És én azt mondom, ez a kis kopaszképű Silberstein gyerek, akinek ott csillogott az ezüstmedália is a mellén, „vitéz" volt. És a harctérről is lehetne egy csomó példát hozni És a „Hősi halottak" közül, az újságok rovatából is ki lehetne szedni néhány vitéz Silbersteint. Jó. Azt mondják, elenyésző kevesen vannak. Ne vitatkozzunk. De ha csak egy volna is, akkor is ennek az egynek az emlékét se szabad arcul ütni. Kedves Főszerkesztő Uram ! Nekünk van közös emlékünk is ezen a téren , de bizonyára számodra azonkívül is vannak akár osztálytársaid, barátaid, akár, mint tanár,aki volt növendkeid körül olyanok, akik arra, hogy igy belevágjanak a multjukba, vaió az emlékükbe, hogy ilyen módern értéktelen ,"áfái gyanánt dobják arcukba ezt az áldozatot, amit akkor ép kö elességtudással tettek mint olyan becsületes mi, arra nem szolgáltak rá. És főleg azok nem, akik már el is körösek tőlünk egy jobb világba De mortUH i l, tusi bene. Már pedig azok a sorok a halóiaknak is nekirontanak, amikor arvitéz" Silberstent lekics nylik csak azért mert ő Silbestein Aki nem a kötelességtudást és a vitézséget állitja oda egyedüli kritériumnak, az lelketlen kegyeletsértést követ el Mert ami a hadtáp területén lévő (jól értsük meg a hadtápban és nem az ellenséges lőhatár — dandár hadosztály — területén ahol néha maguk a parancsnokságok óriási veszteségeket szenvedtek) szóval a hadtáp területén lévő nagy fizetést busás hasznot, rendkívüli kényelmet élvező embereket illeti, azokat — jól emlékezhetsz — közösen szidtuk Veled és minden frontlakóval együtt e: •/ egy találkozásunk alkalmával. Es együtt s?untuk azokat is akik nagy kitüntetések mellett valamelyik parancsnokságnál töltőttek be valami jó szinekurát De ezek e.>i-t va y arany vif '&$•':•.i ért nem is kapt tk Az egyedüli volt tudomásom szerint — a p.ír >ai herc p aki sógorát mentette ki, mikor autóval a vízbe zuhant Arany vitézségi érmet kipoii é ie Tt hit nem egyéb ?z emlékek és a bajtársi ér , ujet indítóit cserél megiárba Az élők ám hadd rekedjenek Circus mundi! Baráti tisztelettel hived Gyöngyösi J nos Szerj kultura A bajiak szenvedései. A bajai magyarok szenvedéseinek és a rajtok elkövetett airoc.tr.oknak értelmi szerzője elsősorban Tomovic Mirkó határrendőrség! korreszírius, aki rr.mnt Prinzip bűntársa volt trónörökösünk meggyilkolásáért kitöltött börtönbüntetést bosszulja meg a védtelen lakosságon . Emellett Jakob'yevics Milorát rendőrfőkapitány Matics Márton kormánybiztos tűnnek ki a mai,gar üldözés terén s kiknek hatósági támoga isai mellett szervezkednek a bajai bolsevikiek Mindenféle rémmesékkel igyekezve a lakosságot a magyar kormány, a Nemzeti a magyar nemzet ellen hangolni. Hadsereg, sőt Mint már ismeretes november 17 én letartósattík dr. Vojnicsh Ferenc polgármestert majd később Weisz Nándor polgármesterhelyettest Koller Dezső tanácsnokot ezenkívül számos városi hivatalnokot, lelkészt tisztet, mérnököt és tanárt Ez évi április hó végén a bajai főgimnázium VIII oszt tanulóit letartóztatták, szám szerint 28 at A polgármestert Valjevóba internálták a többi egyént Szabadkán zárták el az ügyészségi fogházban és valamennyi ellen hazaárulás és összeesküvés címén emeltek vádat Nevezettek semmi olyasmit nem tettek, ami akár hazaárulásnak, akár összeesküvésnek volna minősíthető bár a megszállók annyi atrocitást követtek el a lkossággal szemben, hogy nem lett volna csoda, ha az elkeseredettség valamilyen formában kitört volna. Azok a tisztviselők, akik a kívánt szerb királyi hűségesküt letenni nem akarták és nem akarják most sem, fizetést 1919 március hótől nem kapnak annak dacára, hogy hivatali teendőiket ellátták és ellátják s csakis azokat a tisztviselőket fizetik, akik renegátok lettek, vagy akiket ők neveztek ki — törvénytelenül — Baja város törvényhatósága területére A lakosság ingó vagyonát úgyszólván teljesen elvitték már, a város tulajdonát képező ingatlanok felszereléseit elvitték, háborús nyereség után adó címen eddig mintegy 20 millió koronát hajtottak be annak dacára hogy a károsultak beigazolták, miszerint az egész vagyonukat képezte a kivetett összeg. Az állandó jogosulatlan rekvirálások folytán az állatállományt, gabonát, stb. annyira leapasztották, hogy a város lakosságának a legminimálisabb szükségletét sem fedezi, teljesen úgy járnak el a szerbek, mint a románok jártak el az általuk megszállva tartott területen. A lakosság és különösen a meggyötört tisztviselői kör azonban némán tűr, nehogy ellenkező esetben a megs? tlóknak módot és alkalmat nyujts?nak ujabb atrocitások elkövetésére. In: L g CL | J Ul » hui kafc mef vagy va '< und b let el <• ?n az ] 12 §a korona prabin < e 1 u pigte sal f 9 ierj dj sel büai Tov t földi. «zondei. i tés' 51 s-sa'a the kihágást 1903. év §-* a voj néíg tetőst vt Az ag a külföldá i szák vátlitíSSl tetnielm 1903. é rehí'jtís': feladott III. 6 rerdelefe j'n 20 k jedőpéz bujtattoi, 8. Csa Debi ra. kir. áll Földmirt zett 31 vallású, r 11 évi állást Legutóbb egy főúri ban, mit volt alka lépne az későbbi? kiadói val?y val vállalatná esetleg irkákra fogl nyában díjazás né kezik ko« korlattal les Cime: Orosházi