Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)

1920-05-30 / 44. szám

KRÓNIKA nagys Akiket mindenütt szeretnek. Nagy Lajos lelkész, a korai elhunyt csabai Friedrich-párt jelöltje, programmbeszédjében élesen nekirohant a zsidóknak meg — a kis­gazdáknak Azóta majdnem egy hét telt el és ezalatt a hosszú idő alatt a jelölt úr felfogása is megváltozott. Ma már ő kisgazdapárti. Ja, a politikában is van konjunktura és botod ember az, aki nem használja ki! De hát a mult héten még ugyancsak ledorongolta nagyatádiékat A­ t mondotta róluk, hogy olyan társaságba ő nem állhat be amelyik tele van zsidókkal A orszá­gos kisgazdapárt — mondotta — a zsidókkal ölelkezik, a­ zsidók szekerét tolja­­: igy tovább Aztán meghallgattuk a kisgazdák jelöljétek a beszédét. A keresztény egyesülés pártja — jelentette k' a je ' fi­a­ — csak kint a nép kö­zött, meg a neimet gyü 'sen veri ugy az ebet a karóhoz azzal az antiszemitizmussal Merre hát Huszárék minden este az Oáb­on körben r.iu latunk r. ?si«ó u aágirókkal Ejnye, wjnye ! Hát a ki­s uzdák is meg a keresztény egyesülés is! A ok ujságci'­k pro grammbes: d és e'.yeusk ur­ m. már már szána­­lom fc­. i a ker­sztény embert. Most meg kisü5 hogy mindenki csak őket f­­ogatja A, félre és':­­zt a politikát. A fahiány. A szerencsétlen béke következtében elveszí­tettük erdeinknek több mint háromnegyed ré­szét Ez az oka ami, hogy jóluiet g g köszöntött be a nyír m ísmim­enütt L­­.á­g­ról panaszkodnak Hát m­é­g a téren m­i lesz ? Majd­ sorra kerü­­­­­k az útszéli ív, a kerítések sőt a sirkeresz is, amire épp a h­áión hoz példát a re­n­dősé­­gi krónika Eszünkbe jut még a régi jó békeidők 51 egy kis történet amelynek a szépemlékü­rai Tóni, az országosan ismert és kedvelt Nyá ko­mikus volt a hőse Akkoriban Aradon színész­kedett. Csikorgó, fagyos téli délután művészba­rátai lent sétáltak az utcán Szegényesen voltak öltözködve a jókedvű bohémek s a vékony felöltőben bizony még a foguk is vacogo­t Nyárai az ablakból megpi­lantotta őket s hívta be magához — Meleg van nálad? — kérdezték tőle — Hogyne! — frle.te. — A kályhában ro­bog a tüz Erre a sróra persze besiettek. De odabent kellemetlen hűvösség fogadta őke­t neki. — Te, hiszen itt hideg van — mondották — Dehogy ! Cs­'k rr­ é^ nem sült be a szoba. Nem látjátok, hogy le ig a tűz? Nem szólhattak semmit A kályhában való­ban lobogott a lán '­­ házigazda invitálására méer a felöltő,­­s levetették De hiába i­ fél­­kör­­ a kályhát, hiába rak­ták lábukat a vasper­­­­tre, majd megfagytak. — Rossz ez a I­­­ ha, Tóni — mondották. — Ugyan, hogy mondhattok ilyet - szólt méltatlankodva Nyár?.. —A legfinomabb gyárt­mány . . Így tartott ez jó ideig. Már kékültek a hi­degtől Végre az egyik a kályhához ugrik és felrántja az ajtaját. Bent a rostélyon hosszú, füstölgő kanóccal vígan égett egy szál gyertya. Ma már ilyen tréfákat nem lehet megen­gedni. Amibe ma egy szál gyertya kerül, az akkoriban elég lett volna egy hónapi tüzelőre A devalváció Lépten nyomon, majdnem minden nap ol­vassuk az újságokban, hol a pénzügyminiszter, hol más államférfiú, vagy pénzügyi kapacitás nyilatkozatát hogy a devalvációról szóló hírek minden alapot nélkülöznek, hogy a kormánynak esze ágában sincs ilyesmit tenni és a többi Sehogyse tetszik nekünk ez a dolog. Na­gyon is mentegetődznek Az embernek a pél­­daszó jut az eszébe : Nem zörög a haraszt, ha nem fű a szél. Eladó ház. Kápolna utca 1/i számú ház eladó. (Szarvasi út mellett.) Bővebb felvilágosítást ad dr. Pető Ákos ügyvéd BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1920 május 30. Illovszky Kálmán úrhoz, a „Körös­vidék" főszerkesztőjéhez. Tisztelt Főszerkesztő Uram! Lapod május 28-iki számában „F" jelzés­sel a Szemle rovatban egy cikk jelent meg amely Horthy kormányzó kijelentésével foglal­kozik, melynek értelmében azokat, kik a hábo­­­rúban arany vagy ezüst kitüntetést szereztek a­­ „vitéz" előnév illeti meg. A cikkíró szerint na­gyon furcsa színezete lesz ennek „Mindenesetre jól hangzik majd — írja a cikk — egy „vitéz Nagy István" vagy „vitéz Kiss Pál", de vájjon nem törik e ki a nyelvünk ha majd ugyanígy kell szólítanunk a „vitéz Silberstein Món'c" vagy ..vitéz­­ c­alabáj Sámuelt?" c­ ek a sorok indítanak ennek a vé­nek a i­­írására. Nem mint szerkesztő tesztül ezt és ne­m­ lapoddal szemben, de mint ember, mint valamikor hosszú ideig magam is „a térdig lucsok, hófuvásos lövészárok" lakója és "mint k­eresztény, szóval nem­ : „Silbersteinek" közül való Hogy pedig ezt a mondani­valómat a nyilvánosság előtt hozom, magyarázza a meg­jelent sorok nyilvánossága Az ami a négy vagy öt esztendőn át, ve­lünk történt, akik Varsótól és Brodytól egész a 1. .bárd a fensikig a harcteret jártuk, mint valami sulyos emlék mint a Poe Edgár néma hollója üli r .fr a lelkünket és kísér bennünket mindenüvé. világ azóta bizon megvár zott Egy kissé magunkra rettenetesen Sok deréi: jó pajtásunk, felejthetetlen marad­unk kedves bajtárs itt hagyott bennünket; so an csonka lábbal, v­agy kézzel kifolyt szemmel átlőtt tü­dővel cipelik ezt a keserves életet amelyet mi már ép embernek is nehéz elviselni; ám sokan vagyunk olyanok is akik látszólag sértetlenül és egészségesen, de fiatalon deresedő hajjal s a lelkünkben hegedni ne­m ak­ró sajgó sebbel járunk az emberi zsi­najban és sokszor azt mond­juk: .Ennél szebb volt még az ágyuk danája is !" Néha mikor a lárma már túl magasra hág ezekben a nemzetre válságos órákban ir­tózva fordulunk el mindenféle marakodástól mi, akik most olyan csendesek lettünk és valahogy nyilalló fájdalommal gondolunk vissza időkre amikor a fullasztó rókalyukban vagy a nyirkos kavernában sápadtan és összeszorított fogakkal bujtunk össze szerencsétlen, megkínzott embe­rek: magyarok, németek, oláhok csehek, len­gyelek és a "Jó Isten tudja még hány náció, mind egy rakáson. Vagy ha rohamra kellett menni , az egyik az Istent, a másik a Hergot­tot, a harmadik a Bozset emlegette. Mi bizon nem tettünk különbséget Aki velünk együtt becsületesen megtette a kötelességét, az bajtárs volt. szenvedő embertársunk, testvérünk Mi nem okoskodtunk, ha mem harcoltunk kötelesség­tudón Miért ? Ne kutassuk. Anatole Francé mondja mély értelemmel: nem annyira a miért a fontos, de az áldozat Ami utána történt az pörölycsapás volt mindannyiunknak. Fátyolt reá­lékek szentek, drága kincseink De azok az em Es az a cikk, amelyet föntebb lapodból idéztem ezekbe az emlékekbe kap bele És mert nekünk szentek belekap szentségtörő ke­zekkel. Diszharmóniát akar belerikoltani oda ahol eddig harmónia volt. Nem, hát ezt az egyet nem. Nekünk, akik­nek a jelen szomorú, a jövő kilátástalan, még a multat is szét akarják zilálni! A piacenzai várővben, ahol százával volttak magyar foglyok a kazamattákban, spanyolban meghalt 1918 november ,havában, tizenkilenc éves korában Silberstein Ernő zászlós, ha jól emlékszem, dési kereskedő fia Talán ez a kü­­lönös névhasonlatosság is indított ennek a le­vélnek a megírására Ez a kis Silberstein, mi­kor halálos ágyán már lázban feküdve, meg­hallotta, hogy két erdélyi fia a román légióba jelentkezett, egyszerűen kifakadt: »Hazaáruló gazemberek !" Pedig még nem is hallottunk a Tevélről És én azt mondom, ez a kis kopasz­képű Silberstein gyerek, akinek ott csillogott az ezüstmedália is a mellén, „vitéz" volt. És a harctérről is lehetne egy csomó pél­dát hozni És a „Hősi halottak" közül, az újsá­gok rovatából is ki lehetne szedni néhány vi­téz Silbersteint. Jó. Azt mondják, elenyésző kevesen vannak. Ne vitatkozzunk. De ha csak egy volna is, ak­­kor is ennek az egynek az emlékét se szabad arcul ütni. Kedves Főszerkesztő Uram ! Nekünk van közös emlékünk is ezen a téren , de bizonyára számodra azonkívül is vannak akár osztálytársaid, barátaid, akár, mint tanár­,aki volt növendkeid körül olyanok, akik arra, hogy igy belevágjanak a multjukba, vaió­ az emlékükbe, hogy ilyen mó­de­rn értéktelen ,"áfái gyanánt dobják arcukba ezt az áldozatot, amit akkor ép kö elességtudá­ssal tettek mint olyan becsületes mi, arra nem szolgáltak rá. És főleg azok nem, akik már el is körösek­ tőlünk egy jobb világba De mortUH i­ l, tu­si bene. Már pedig azok a sorok a halói­aknak is nekirontanak, am­ikor a­rvitéz" Silberstent lekics­ nylik csak azért mert ő Silbestein Aki nem a kötelességtudást és a vitézséget állitja oda egyedüli kritériumnak, az lelketlen kegyeletsértést követ el Mert ami a hadtáp területén lévő (jól ért­sük meg a hadtápban és nem az ellenséges lő­határ — dandár hadosztály — területén ahol néha maguk a parancsnokságok óriási vesztesé­geket szenvedtek) szóval a hadtáp területén lévő nagy fizetést busás hasznot, rendkívüli kényel­met élvező embereket illeti, azokat — jól emlé­kezhetsz — közösen szidtuk Veled és minden frontlakóval együtt e: •/ egy találkozásunk alkal­mával. Es együtt s?untuk azokat is akik nagy kitüntetések mellett valamelyik parancsnokság­nál töltőttek be valami jó szinekurát De ezek e­.>i-t va y arany vif '&$•':•.i ér­t nem is kap­t tk Az egyedüli volt tudomásom szerint — a p.ír >ai herc­ p aki sógorát mentette ki, mi­kor autóval a vízbe zuha­nt Arany vitézségi ér­met kipoii é ie Tt hit nem egyéb ?z emlékek és a bajtársi ér , ujet indítóit c­se­rél megi­árb­a Az élők ám hadd r­­­ekedjenek Circus m­undi! Baráti tisztelettel hived Gyöngyösi J nos Szerj kultura A baj­iak szenvedései. A bajai magyarok szenvedéseinek és a raj­tok elkövetett airoc.t­r.oknak értelmi szerzője elsősorban Tomovic Mirkó határrendőrség! ko­rre­­szírius, aki rr.mnt Prinzip bűntársa volt trón­örökösünk meggyilkolásáért kitöltött börtön­büntetést bosszulja meg a védtelen lakosságon . Emellett­­ Jakob'yevics Milorát rendőrfőkapitány Matics Márton kormánybiztos tűnnek ki a mai,gar üldözés terén s kiknek hatósági támo­ga­ isai mellett szervezkednek a bajai bolsevikiek Mindenféle rémmesékkel igyekezve a lakosságot a magyar kormány, a Nemzeti a magyar nemzet ellen hangolni. Hadsereg, sőt Mint már ismeretes november 17 én letar­tó­sattík dr. Vojnicsh Ferenc polgármestert majd később Weisz Nándor polgármesterhelyet­test Koller Dezső tanácsnokot ezenkívül számos városi hivatalnokot, lelkészt tisztet, mérnököt és tan­árt Ez évi április hó végén a­­ bajai fő­gimnázium VIII oszt tanulóit letartóztatták, szám szerint 28 at A polgármestert Valjevóba internálták a többi egyént Szabadkán zárták el az ügyészségi fogházban és valamennyi ellen hazaárulás és összeesküvés címén emeltek vádat Nevezettek semmi olyasmit nem tettek, ami akár hazaárulásnak, akár összeesküvésnek volna minősíthető bár a megszállók annyi atrocitást követtek el a lkossággal szemben, hogy nem lett volna csoda, ha az elkeseredettség valami­lyen formában kitört volna. Azok a tisztviselők, akik a kívánt szerb királyi hűségesküt letenni nem akarták és nem akarják most sem, fizetést 1919 március hó­­­től nem kapnak annak da­cára, hogy hivatali teendőiket ellátták és ellátják s csakis azokat a tisztviselőket fizetik, akik re­negátok lettek, vagy akiket ők neveztek ki — törvénytelenül — Baja város törvényhatósága területére A lakosság ingó vagyonát úgyszól­ván teljesen elvitték már, a város tulajdonát képező ingatlanok felszereléseit elvitték, hábo­rús nyereség után adó címen eddig mintegy 20 millió koronát hajtottak be annak dacára hogy a károsultak beigazolták, miszerint az egész va­gyonukat képezte a kivetett összeg. Az állandó jogosulatlan rekvirálások folytán az állatállo­mányt, gabonát, stb. annyira leapasztották, hogy a város lakosságának a legminimálisabb szük­­­ségletét sem fedezi,­­­ teljesen úgy járnak el a szerbek, mint a románok jártak el az általuk megszállva tartott területen. A lakosság és különösen a meggyötört tisztviselői kör azonban némán tűr, nehogy el­lenkező esetben a megs? tl­óknak módot és al­kalmat nyujts?nak ujabb atrocitások elkövetésére. I­n: L g CL | J Ul­­ » hui­ kafc mef vagy va '< und b let el <• ?n az ] 12 §a korona p­rabin­ < e 1 u pigte sal f 9 ierj dj sel büai Tov­ t földi. «zondei. i tés' 51 s-s­a'a the kihágást 1903. év §-* a­ voj néíg tetőst vt Az a­g a külföl­dá­ i szák vátlitíSSl tetni­elm 1903. é rehí'jtís': feladott III. 6 rerdelefe j'n 20 k jedőpé­­z bujtattoi, 8. Csa Debi ra. kir. áll Földmirt zett 31­­ vallású, r 11 évi állást Legutóbb egy főúri ban, mit volt alka lépne az később­i? kiadói val?y val vállalatná esetleg ir­kákra fogl nyában díjazás né kezik ko« korlattal les Cime: Orosházi

Next