Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)

1920-06-03 / 45. szám

Békéscsaba, 1920 junius 3 Egész évre — Félévre — — negyedévi* — Egy hónapra — 120— korona 60— korona 30.— korona 10­— korona A ra­j­ 5ü­k Csütörtök XLVII. évfolyam, 45. szám Megjelenik hetenként kétszer: Csütörtökön és vasárnap reggel POLITIKAI LAP SMikcsitfiség és kiadóhiva­­l): D. kerület, Ferenc Jó­zef-tér (Búzapiac) 20. m Megyei telefon: 7. team. A hirdetési dijak helyben, mindenkor készpénzzel fizetendők. — A „Nyilt-tér" rovatban egy sor közlési dija : 20— K Kéziratok nem adatnak vissza. Hazafiúi önfeláldozással vállalta a leghálátlanabb szerepet, a ránk­kényszerített Neuilly béke aláírását, Bénárd Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter. Átkos az a kéz, mely a Magyarorszá­got feldaraboló békét aláírja - hangzott mindenütt a magyarság körében. De mos­tan, a felháborodás kitörése után, a haza­fiúi fájdalomtól marcangolt tépelődő lélek­ben annak a gondolatnak kell a Varseil­lesba küldött miniszter és honfitárs előtt hálás elismeréssel adóznia: micsoda lelki­erő, micsoda önmegtagadás, micsoda áldo­zat szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen örökké szomorú emlékű szerepre vállalkoz­zék. Bénárd miniszter a kormány utasítására teszi. A kormány a neuilly-i vésztörvény­szék parancsára. A békeszerződés aláírásával lelkünkben nem mondottunk le semmiről, ami örök jussunk, csak engedtünk a kényszerítő hely­zetnek. Még rossz­hiszeműséggel sem vá­dolhatnak. Igenis megtartunk és meg aka­runk tartani mindent, ami csak lehetséges. Hogy egy csomó anyagi és erkölcsi lehe­tetlenségre kényszerített bennünket, ám azon joggal száradjon a zsaroló lelkiismerete. Ezt a lehetetlen békét azért írjuk alá, mert nem akarunk meghalni. Teleky és Apponyi elég világosan dolatér a nemzetgyűlésen. kifejtették a gon­ De az utóbbi egyúttal megjelölte az utat is, amelyen ha­ladnunk kell, ha élni akarunk és erőre óhajtunk kapni. Ez csak a teljes belső harmónia, a gyors konszolidáció, a megfeszített, békés munka lehet. Rajtunk áll, mondotta, hogy ez új Magyarország igazolja Széchenyi szavait. De ebből következik, hogy ránk hárul a felelősség is, ha a tragikus sorsú magyar jóslása nem válik valóra. A mostani idők hazánkban két nagy eszmét keltettek új életre. A nemzeti gon­dolatot, amely mindvégig kísér ezer éves történetünkön keresztül s amely befelé an­­nyit jelent, tartsunk össze mindannyian, akik magyaroknak valljuk és érezzük ma­gunkat, kifelé pedig egyszerűen Zrinyi Mik­lós jelszavát: „Ne bántsd a magyart!« A másik eszme a majdnem kétszer olyan idős, egyetemes keresztény gondolat, amely nem jelenthet egyebet, mint a krisztusi erköl­csöt, a krisztusi szeretetet, egyszerűen a krisztusi filozófiát. Aki vétkezett és vétkezik bűnhődjék, aki őszintén megtért, annak bocsátassék meg hibája s akik ártatlanok, azok forrja­nak egybe új életre kelt magyar falanx gya­nánt, Apponyi szavait kövessük, hogy valóra váltsuk Széchenyi mondását. Rajtunk áll!­ ­ A vármegye közgyűlése. Az alispáni jelentés. Választások. A megyei közkórház helyzete. Átiratok. Hétfőn, június hó 31-én tartotta a vármegye közgyűlését, amelyen — a sürgős mezei mun­kák és a nagy hőség következtében — gyér számban jelentek meg a tagok Ezek is csupán a közigazgatási bizottság és az állandó választ­­mány megválasztását várták meg. Utána jórészt csak a kötelességtudó tisztviselői kar segédlete mellett pergett le a hosszú tárgysorozat Az ülést délelőtt fél tíz­­ órakor nyitotta meg Zilahi Kiss Jenő elnök. Fegyvert kérnek a gazdák. Elsőnek az alispáni jelentést olvasta fel dr. Konkoly Tihamér­­ vármegyei főjegyző. A je­lentésben az alispán beszámolt a megye köz­gazdasági, egészségügyi és közbiztonsági állapo­táról. Tudatta a törvényhatósági bizottsággal, hogy a tisztviselőknek a kommün és a román megszállás alatt tanúsított magatartásának felül­vizsgálására háromtagú igazoló­ bizottság alakult. A jelentéshez elsőnek Morvay Mihály szólt hozzá Vázolja a megye főleg a perifériák köz­biztonsági állapotát, örömmel vette hírét, hogy Gerendásra 9 tagból álló c­­endőrörsöt rendeltek ki. Élénken festi a demarkációs vonal közelében lakó tanyai gazdák lehetetlen helyzetét, akik fegyver nélkül csupán furkós­bottal a kezükben tehetetlenek minden rabló, betörő, vagy tolvaj társasággal szemben Különösen a ló és igás­állat lopások szaporodnak s a tettesek átcsem­pészik a jószágot a demarkációs vonalon. Azért kéri az alispánt, hasson oda hogy a kormány ezt a vonalat katonailag jobban megerősítse, hogy a csempészésnek elejét vegyék A gazdák­nak pedig adjanak fegyvertartásra engedélyt Hasonló értelemben szólalt fel tíohus­z­György, aki egyúttal azt is kérte, hogy a gaz­dák a fegyverhez hozzá is juthassanak. Moldo­­ványi János békési főszolgabíró hangsúlyozta, hogy Békésen az államrendőrség felállítása — tekintettel a község nagy lélekszámára — első rendű, sürgős közbiztonsági szükséglet. A felszólalásokra dr. Daimel Sándor alis­pán válaszolt A rendőrség államosítása érdeké­ben felirattal éltek a vármegyéhez Békésen kí­vül Szarvas és Orosháza Szóló beszélt a kerü­leti főkapitánnyal, akinek kijelentése szerint az államosítás csak lassan helyről helyre­ történ­hetik Elsősorban Orosháza kerül sorra Ami a demarkációs vonalnak szigorúbb őrzését illeti, ebben az ügyben indítványára a törvényható­ság felír a kormányhoz. Ezután megemlékezett még az alispán a n­agy papírhiányról és papír­drágaságról, amely lehetetlenné tette, hogy je­lentését nyomtatásban bocsássa a megyegyűlés tagjai részére. Felirat a nemzetgyűléshez a tisztviselők érdekében. A számonkérőszék jelentésével kapcsolat­ban az állandó választmány határozati javasla­tot terjeszt elő, hogy a törvényhatósági bizott­ság írjon fel a nemzetgyűléshez a közigazgatási tisztviselők fizetésének emelése érdekében, hogy a hivatalnok anyagi gondtól ment, tiszta agya­ggal megfelelhessen súlyos és felelősségteljes hivatásának A javaslatot egyhangúlag elfogad­ják Dr. Daimel Sándor alispán kötelességének tartja megállapítani, hogy önfeláldozó köteles­ségét nemcsak a központi hivatalnokok, de a vármegye egész tisztikara megteszi. Hét százalékra emelték a megyei pótadót. Ezután a vármegyei háztartási pénztár 1920. évi költségelőirányzatát terjesztették elő, melyet a törvényhatóság jóváhagyólag tudomásul vett A három és félszázalékos vármegyei pótadót a rendkívüli viszonyokra való tekintettel a tör­­vényhatóság felemelte 7 százalékra. Ebből 2—2 közigazgatási és jótékonysági célokra, 3 százalék a tiszti nyugdijalap hiányainak fedezésére for­dítandó. Választások: Miután a Területvédő Liga megkeresésére a vármegye egyhangúlag tiltakozott a meggya­lázó békeszerződés ellen, áttértek a választások megejtésére. A közigazgatási bizottság tagjainak megbízatása lejárván, mind a tíz tag választá­sát megejtették, még­pedig azzal a kikötéssel, hogy közülök ez év végén öten, kiket sorsolás útján jelölnek ki, lemondanak A megválasztott tagok a következők (a zár­jelben levő számok a szavazatokat jelölik): Beliczey Géza (51) dr. Márky János (51), dr. Török Gábor (51), gróf Wenckheim Dénes (51), dr Ladics László (49) Ambrus Sándor (43), Morvay Mihály (32), Korosy László (31) dr. Haviár Ödön (27) Szavazatot kaptak még gróf Széchenyi An­tal (26), Wieland (15), Czinczli (11), Bohus (8), Faragó, Moldoványi (1­ 1). Ezután a főispán az állandó választmány tagjainak választását rendelte el. A szavazatok összeszámlálása sok időt vett igénybe, miért is a gyűlés közben áttért egyébb ügyek tárgya­lására. A megyei közkórház államosítása. A vármegyei közkórházi bizottságban meg­­üresedett három helyre megválasztották Scherer Benedeket, Sas Józsefet és Dobay Ferencet. Majd a vármegyei tiszti nyugdíjválasztmány, a munkaképtelenséget megállapító orvosi bizott­ság, továbbá a vármegyei árlejtező és építkezési bizottság alakult meg Egy kis élénkséget vitt bele a gyűlésnek egyhangú menetébe az alispán előterjesztése a vármegyei közkórház állami kezelésbe való át­vétele ügyében. Az előterjesztés elmondja, hogy a közkór­ház olyan súlyos anyagi helyzetbe sodródott a rendkívüli viszonyok folytán, amely már már az intézet működését veszélyezteti kötelességei­­nek csak bankkölcsönök útján tudott eleget tenni, minthogy az országos betegápolási alap­­pal nem volt érintkezése. Dr. Daimel Sándor ehhez még hozzáfűzi, hogy nem munkától és gondtól akar szabadulni, de a kórháznál az anyagi nehézségek olyanná váltak, amelyeket a megye a maga erejéből leküzdeni nem tud. Es ezért kapóra jött a megjelent kormányrendelet a megyei kórházak átvételéről Már maga rendelet megjelenése is azt mutatja, hogy ezek a az állapotok országosak. A megye különben sem veszít a lemondással egyebet mint néhány orvos kinevezésének a jogát. Mindenki meg­nyugtatása végett kösse ki az átvételnél feltét­lenül a törvényhatóság azt, hogy­­ elsősorban megyei illetőségűek jussanak tenge­lyhez Dr Ladics László felszólalása majd az al­ispán viszontválasza után a közgyülés az előter­jesztést egy szó ellenében elfogadta.­ v. Átiratok. Ezután Veszprém vármegye, köriratát olvas­­ták fel, melyben Károlyi Mihály és­­ Hoch Já-

Next