Békésmegyei Közlöny, 1936. április-június (63. évfolyam, 76-147. szám)

1936-04-01 / 76. szám

Békéscsaba, 1936 április 11. szerda ,3. évfolyam 76. szám Így gondoljuk Eitiltották a sportolástól egész­ségi okokból a fiatal pesti diákot, aki erre­­ öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosságok statisztikája gazdag , egyben szomorú válto­zatosságban a legkülönfélébb ön­gyilkossági okokat tálja elénk, de a tragikus okok között a spor­tolás tilalma eddig nem fordult elő. Tudjuk jól, minden verseny alkalmas arra, hogy a becsvágyat kifejlessze a versenyzők lelkében és a siker utáni olthatatlan vágyó­dást állandóan táplálja bennük, — megdöbbent azonban minden el­fogulatlan szemlélet, hogy egyedül a sport vonzóereje bírja az ifjú­ságot olyan ellenállhatatlan erővel megragadni, amely az életösztön­nél is erősebbnek bizonyul. Nem kesergünk azon, hogy a szellemi versenylehetőségek, e művészélet babérjai nem vonzzák hasonló erővel az ifjúságot, de a sportbéli becsvágy e mérhetetlen felfokozé­sáben aggasztó és szomorú kor­tünetet látunk: öncél lett a verseny, öncél a versenytárs lebívása s akit megfosztanak ennek lehetőségétől, értéktelennek érzi az életet. Úgy látszik, irányt tévesztettünk... Maradi szellemű európai gon­dolkozásunk nem bír megbarát­kozni az amerikai igazságszolgál­tatás furcsaságaival. Izgalmas bírói eljárás után halálra ítélték a Lind­bergh-gyermek elrablóját s amidőn jogerős lett az ítélet, átlag minden második újvilágból: héten más hír érkezik az hol kegyelmet kap a gyilkos, hol nem, majd elhalaszt­ják kivégzését s aztán újból ki­tűzik a halálos ítélet végrehajtá­sát. Ha bűnös az elitélt, nem ér­demel kíméletet, ha bűnössége ké­tes, ügyének újrafelvétele módot nyújt az esetleges bírói tévedés jó­vátételére. Megengedhetetlen azon­ban, hogy az igazságszolgáltatás hónapról-hónapra úgy játsszék az elítélt életével, ahogyan azt az európai középkor sem tette és a közvélemény játékává tegye akár a halálra ítéltnek is hátralévő rö­vid életét és nyilván soha fel nem adott reményét az egyetlen élet megmentése iránt. Az iparügyi törvényjavaslat fel­sőházi vitájában még egyszer fel­hangzottak a jóakaratú ellenveté­sek. Nem teheti senki vitássá, hogy ez iparosságon való segíteni aka­rás őszinte szándéka hatja át ezt a javaslatot, de régi tapasztalati tény, hogy tilalomfák szaporításá­val, akadályok súlyosbításával a gazdasági életnek semm­­iféle terü­letén lényeges változást előidézni nem lehet. Az iparosság súlyos helyzetének legkevésbé oka az ipari közigazgatás hiányossága­it a (A B. K. tudósítója jelenti.) Ribbentrop német nagykövet tegnap délután négy óra negyvenhat perc­kor elindult London felé, hogy át­nyújtsa az angol kormánynak a német választ. A német küldött­ség londoni tartózkodása több napra van tervbe véve. Ami a német kormány válaszát illeti, úgy tudják, hogy a német választ angol rész­ről valószínüleg kedvező fo­gadtatásban fogják része­síteni. Londonból érkezett legújabb je­lentés szerint Eden a késő esti órákban fogadta Ribbentrop német nagykövetet. A német vá­laszt azonnal továbbítani fogják a loci­noi hatalmak megbízottainak. A német küldöttség eg­yik tagja a Reuter-iroda tudósítójának Ber­linben a következőket mondotta : „Nem tudom, meddig maradunk Londonban, lehet, hogy negyven­nyolc órán át, lehet, hogy tovább." A német válasz nem túlságosan hosszú. A Londonban megjelenő Star című lap szerint a vezérkarok közötti tár­gyalások tekintetében az angol kormány tagjai között ellentétek támadtak. Eden, Chamberlain, Mac Donald és lord Halifex támogatják, mint a lord kancellár, a belügyminiszter, a tengernagyi hivatal lordja, a munkaügyi miniszter ellenzik a vezérkari megbeszéléseket. A Reuter-iroda viszont cáfolja ezeket az ellentétes híreket és hangoztatja, hogy a megbeszélések terve már vezérkari benne volt a fehér könyvben, amelyet az angol kormány mér két héttel ezelőtt jóváhagyott. A kormány a legnagyobb óvatosságot kivánja azon­ban tanúsítani és ezért a vezérkari megbeszélé­sek kereteit előre leszögezik és meghatározzák. A párisi lapok aggodalommal ír­nak az angol közvélemény maga­tartásáról, amely erősen ellenzi a katonai kötelezettségek pontos meg­határozását. A Temps kifejti, hogy Anglia kereskedők és iparosok megrend­szabályozása vajmi keveset segít­het olyan problémák megoldásá­ban, amelyekért más vonatkozá­sokban a világválságot szokás felelőssé tenni, törhetetlen eréllyel követelte Olasz­országgal szemben a megtorlások alkalmazását, viszont Németországgal szemben a segítséget nyújtás türelmét tanusítja. Csodálkozik azon, hogy a vezér­kari megbeszélések kérdése még mindig szenvedélyes vitára adott alkalmat és hogy az angol kormány levele, amelyet a fehér könyvben jeleztek, nem érkezett meg Párisba. Ribbentrop német nagykövet­­ szerdán délelőtt nyújtja át Eden­­­nek a német válaszjegyzéket a a locarnoi hatalmak javaslataira. Repülőgépen vitték Londonba a német választ Anglia nem foglal nyíltan állást Németországgal szemben Zavargások a zágrábi egyetemen a magas tandij miatt (A B. K. tudósítója jelenti.) A zágrábi egyetemen nagyarányú tüntetés zajlott le. Mintegy ötszáz főnyi egyetemi hallgató bevonult az egyetemi épületbe és több órán át tartó tüntetés alatt követelték a tandijak leszállítását. Az egye­­tem rektora benyújtotta lemondá­sát. Az egyetemi tanács úgy ha­tározott, hogy az előadásokat áp­rilis 11 ig szünetelteti. Az elkeseredett anya megrágalmazta a köz­ségi elöljáróságot (A B. K. tudósítója jelenti.) Babar Ferencné medgyesbodsási asszony felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségével vádolva állott kedden délelőtt a törvény­szék Ungvári­ tanácsa előtt. Az asszonynak különváltan élő fér­jétől — az árvaszék végzése sze­rint — gyermektartási díj járt, amit azonban nem kapott meg az el­múlt évben, mert bár az árvaszék a férj mun­kaadóját értesítette a letiltásról, az közölte, hogy alkalmazottjának az egész évi bért kiadta előlegben. Babar Ferencné november 20 án a községházán tért és a végrehaj­tás ere­dményéről érdeklődött, majd amikor a helyzetről értesült — a vádirat szerint — kijelentette, hogy ez a gazemberség férjén és az elöljáróságon múlik. Babár Ferencné tagadta a ter­hére rótt bűncselekményt és han­goztatta, hogy ha mondott is va­lamit, csak a férfire vonatkoztat­hatta. Rétfalvi János jegyző vi­szont ott a községházán, a szó­váltás után kétszer arculütötte őt. Rétfalvi János és Halmágyi An­tal községházi tisztviselők egyér­telműleg a vádirattal egyezőleg vallottak. Rétfalvi a tettlegességet tagadta és megállapítást nyert az is, hogy az állítólagos pofonokért az asszony nem tett feljelentést. A bíróság Babár Ferencnél napi fogházra ítélte, de büntetését­­ három évre felfüggesztette. A Lindbergh-gyer­mek gyilkosának utolsó órái (A B. K. tudósítója jelenti.) Hauptmann Bruno néhány órával kivégzése előtt magához kérette a börtönfelügyelőt, aki előtt ártat­lanságát — Azért hangoztatta, kell meghalnom — mondotta — mert nálam találták meg azokat a bankjegyeket, ame­lyeket váltságdíjul fizettek ki. Hangoztatta, hogy a gyermek elrablásáról nem tudott semmit s kérte, hogy hívják fel Amerikát rádiószózatban, hogy ártatlanul végezik ki és hívják fel az iga«i gyilkost, hogy jelentkezzék és mentse meg gyermekének becsü­letét. Amikor ezeket a szavakat mondotta, három négy percen át zokogás rázta testét, ami annál meglepőbb volt, mert Hauptmann eddig mindig uralkodni tudói­ idegein. Végül kérte a börtönfelületőt, hogy járjon közbs érdekében,­ > felügyelő kijelez­te, hogy nem teljesítheti Haup; . Hauptmann védői . . kivénff-jét, azt kérték, hogy amíg a vizsgálatot Vendel volt ügyvéd ügyében nem fejezik be, addig az ítélet végrehajt s­függesszék fel. a kormányzónál (A B. K. tudósítója jelenti.) Gömbös Gyula miniszterelnök kedden délben hosszabb kihall­gatáson volt Horthy Miklós kor­mányzónál. Az audiencián, amely másfél óra hosszat tartott, Göm­bös részletesen beszámolt a kor­mányzónak Mussolinival, valamint Schuschnigg osztrák kancellárral Rómában folytatott tárgyalásairól, a tanácskozások eredményéről, va­lamint az aláírt jegyzőkönyvekről.

Next