Békésmegyei Közlöny, 1937. január-március (64. évfolyam, 1-71. szám)

1937-01-06 / 4. szám

Ara 6 fillér IESIE KÖZLÖNY üékés © sais&3 1937 január 6. szerda 64. évfolyam 4. szám . A magyar közvéleményt a kerécsénykor és újévkor napvilá­got látott cikkek, elhangzott nyi­latkozatok közül különösen kellő foglalkoztatja. Az egyik gróf Beth­len Istvánnak a romániai magyar kisebbség elnyomatásáról é­s az ezzel kapcsolatos tennivalókról irt cikke, amelynek bátor hangú meg­állapításai régóta élnek minden hazafias magyar lélekben. A cikk­re, szinte kivétel nélkül, válaszolt az egész magyar sajtó és száz­százalékosan azonosították ma­gukat a volt miniszterelnök állapításaival, legfeljebb a meg­„mi­ként" tekintetben voltak eltérések.­­ A másik megnyilatkozás, amely napi politika huszonnégyórás hullámzáson jóval túl is még fog­lalkoztatja nemcsak azokat a ré­tegeket, amelyeket közvetlenül érint, hanem az egész magyar közvéleményt. Eckhardt Tibornak, a független kisgazdapárt országos vezérének újévi nyilatkozata, en­nek is pontosabban az a része, amelyik a magyar értelmiség, vagy, ha így jobban tetszik, a falusi in­telligencia válságával foglalkozik. Az igen erős és őszinte hangú nyilatkozatra, amelynek a magyar sajtó országos nyilvánosságot adott, jobbról-balról jönnek a reflexiók, visszautasítások, tiltakozások és nemcsak a „magát bántva érző" osztály hallatja hangját, hanem egyre-másra nyilvánítanak véle­ményt mindazok, akik úgy érzik, hogy számukra sem mindegy, mi­lyen, vagy milyennek látszik a vezető magyar értelmiség. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ez a kérdés ma Magyaror­szágon végérvényesen napirendre került. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy a kérdés mélyébe ereszked­jünk, annak ok és okozati ös­­szefüggéseit feltárjuk. Így csak ar­ra szorítkozunk, hogy az eckhardti nyilatkozatra felhívva a figyelmet, egyhén ráirányítsuk a nyilvános­ság reflektorát azokra a megálla­pításokra, amelyek mostanában olyan hivatott tollból, mint Szekfü Gyuláé, vagy a Pethő Sán­­­doré, egyre-másra sujtják súlyos bírálati és a vezető szerepet be­töltő, vagy amit betölteni hivatott magyar értelmiséget. A probléma mindenesetre fel­színre került végre. És ezt sí­ak nem tu'ozunk, ha úgy hisz­jük: megoldásával megoldódik sőt­a magyar jövendő legsúlyosabb és jegeors döntőbb kérdése is. APIREND ELŐTT Ma délelőtt nyújtják át a be nem avatkozás kérdésében az olasz válaszjegyzéket (A 23. K. tudósítója jelenti.) Az olasz kormány ma délelőtt adja meg vő­aszát a francia-angol be nem avatkozási jegyzékre. A francia ügyvivő és az angol nagy­követ ma délelőttre m­eghívást ka­pott az olasz külügyminisztériumba, ahol Ciano külügyminiszter sze­mélyesen adja át az olasz válasz­jegyzéket. A jegyzék tartalmáról hivatalos helyen mondanak sem­mit. nem A választ az olasz kormány a né­met kormánnyal egyetértve Olasz­ország felfogásának szellemében dolgozta ki. Biztosra vehető — hangoztatja a jegyzék — az álta­lános be nem avatkozás szüksé­gessége, de nem lehet egyedüli elintézése ennek az olasz önkén­tesek táborozásának megtiltása. Rámutatott a jegyzék arra, hogy Róma már megtette egyszer ugyan­azokét a javaslatokét, amelyeket Anglia és Franciaország most nyúj­tottak be , amelyeket ekkor nem vettek figye­lembe. Megismétli az olasz fenntartáso­kat, amelyek így foglalhatók össze: az olasz kormány akkor vállalhat kötelezettségeket, ha a többi részt­vevő hatalmak ugyanazokat a kö­telezettségeket vállalják. Az angol kormány egyébként táviratilag felkérte a német és olasz kormányt, hogy a hét vé­géig feleljenek az önkéntesekre vo­natkozó francia-angol jegyzékre. Zavarok a mezőberényi piaci helypénz körü­l (A B. K. tudósítója jelenti.) Mezőberény község képviselőtes­tületének egyik legutóbbi ülésén különös felszólalás hangzott el, amelynek következményeit egye­lőre még nem lehet teljesen tisztán látni. Tóth István községi rendőr­biztos állt e felszólalás középpont­jában azzal, hogy az elöljáróság jól tenné, ha elszámoltatná őt a piaci asztalhelypénzekről, melye­ket a kofáktól a vezetése alatt álló hivatal szed be. A felszólalás után természetesen házivizsgálat indult, mely azt az eredményt hozta, hogy az elszámolások szám­vevőségileg nem felelnek meg az előírt követel­ményeknek. A helyzet kibontakozását min­denesetre megnehezíti, hogy Tóth István rendőrbiztos a na­pokban szabadságra ment a főszolgabíró j engedélyével, miután orvosi igazolvánnyal bi­zonyította, hogy erre egészségügyi szempont-Marsall­ból szüksége van. Ferenc dr. főszolgabíró akkor, amikor a szabadságkérelmet teljesítette, még nem tudott az ügyről, melynek részleteiről csak a napokban kapott tájékoztatást. A községekben a felizgatott ke­délyek arról is tudni vélnek, hogy a helytelen elszámolás ténye mö­gött nagyobb összegek tűnhettek el. Nagyon valószínű, hogy ezek a találgatások a szomszédos Köröstarcsa tavalyi szo­morú szenzációjának ha­tása alatt jöhettek létre s a néhány napon belül sorra ke­rülő széleskörű főszolgabírói vizs­gálat állapítja majd meg, van-e, lehet-e egyáltalán valami alapjuk. Önzetlenül minden ellen­szolgáltatás nélkül gyűjtik a hölgyek a magyar nor­mára megajánlott összegeket (A B. K. tudósítója jelenti.) A magyar norma a harmadik hó­napját éli s mondhatni ez idő alatt Békéscsabán teljességgel meg is szokta a közönség. Az érdekel­tek másik része, azok, akik ado­mányokra voltak és vannak utal­va, nincsenek ilyen jó vélemén­­nyel. Főleg a természetbeni gon­doskodást sérelmezik, mert így nehezebben tudnak hozzájutni egy kis italhoz, vagy dohányhoz . . . De — egészen biztos — meg fogják ezt a helyzetet is szokni. A közönség eléggé megértő a magyar normával szemben. Leg tibóbb­ ez látszik abból a helyzet­képből, amit a november-decem­beri eredmény és januárban ld­­énkét k­örzet eddigi gyűjtése mu­tat. Visszafejlődésről nem lehet beszélni, sokkal in­kább fejlődésről. Még min­dig jelentkeznek olya­nok, akik eddig nem ajánlottak meg egy fillért sem, vagy azok, akik eddigi megajánlásuk össze­gét felemelik. Emellett azonban vannak olyanok is, akik a csök­kentés lépéséhez folyamodnak, vagy egyszerűen megtagadják a fizetést, de szerencsére számuk jóval kisebb, mint az előbbieké. Általában beszervezettnek lehet már tekinteni az iparosokat, ke­reskedőket, a gazdák viszont tar­tózkodóbbak, közülük sokan nem ajánlottak meg ezideig egy fillért sem s fokozottan áll ugyanez a vasutasságra, amely eddig min­den próbálkozást egységesen vis­szautasított. Szép volt viszont — s ez mu­tatja a közönség érdeklődését és jóindulatát —, hogy egy ügyvéd a szilveszteréji vidámság közepette is gondolt a szegényekre és nél­külözőkre 8 társaságában részükre huszonöt pengőt gyűjtött össze. A legérdekesebb gyar normánál, hogy újság a ma­i gyűjtést minden ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül fiatal leányok és as­­szonyok végzik, akik önként kö­telezettséget vállaltak, hogy ez évben minden hónapban elvégzik a rájuk bízott körzet lejárását. Most már húsz ilyen fiatal nősze­mély dolgozik, de még kellene 12, hogy teljes legyen a csokor és — legalábbis teljesebb a siker is . . . A fiatal leányoknak és asszonyoknak há­lás lehet Békéscsaba társadalma, hiszen egy-egy körzet lejárása ko­moly és gondos munkát igényel, aminek ingyenes elvégzése az ügyszeretet és a szociális érzék kétségbevonhatatlan jele. Faragó László szombaton tartja meg előadását (A B. K. tudósítója jelenti.) Hírül adtuk már, hogy a Magyar­országi Magántisztviselők Szövet­ségének békéscsabai csoportja ren­dezésében Faragó László dr., a városunkban jól ismert előadó „Az uj magyar regény" címmel irodalmi előadást tart. Az előadást január 9-én este fél 9 órai kez­dettel a Kereskedelmi Csarnok emeleti helyiségében rendezik meg belépődíj nélkül. Biztosra vehető, hogy a közönség ez alkalommal is szép számban fog megjelenni a magántisztviselők előadóestjén. Százhatvan pár csizma a békési gyerekeknek (A. B. K. tudósítója jelenti.) Marsall Ferenc dr. békési főszol­gabíró kezdeményezésére dicséret­reméltó társadalmi akció indult meg és fejeződött be Békésen. Az akció azoknak a szegénysorsu gyerekeknek felsegélyezésére irá­ny­ul, akik nem tudtak iskolába­jérni lábbelijük hiánya miatt. Két­ezer pengőt g­yüjtöttett pár nap alatt össze és 160 békési iskolásgyer­meknek csináltattak erős csizmát, hogy a tanulásban akadályozva ne legyenek.

Next