Filatéliai Szemle, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
/ új esztendő küszöbén ismét elmúlt egy esztendő. Ha visszatekintünk azz 1959-es évre, megállapíthatjuk, hogy filatéliai szempontból mozgalmas esztendő volt. A felfrissített, megerősített elnökség, vezetőség biztosította a rendet, az állami fegyelmet a szövetség székházában éppúgy, mint a körök életében, a fővárosban és vidéken egyaránt. Rohamosan növekedett a tagság létszáma. Tagságunk komoly igényekkel lépett fel és ezeknek az igényeknek a kielégítése bizony nem egyszer próbára tette központunkban dolgozó adminisztratív munkaerőinket. Felettes szerveink, elsősorban az illetékes miniszter elvtárs megértő támogatása lehetővé tette, hogy a leendő székház túljusson a tervezgetéseken, s megvalósítása gyakorlati útra lépjen. Támogatta ennek lehetőségét a körök vezetősége és tagsága egyaránt, nemcsak szóban, hanem tettekben is. Csak egyetlen példát ragadok ki a sok közül: az UVATERV bélyeggyűjtői társadalmi munkában vállaltaik az új székház terveinek elkészítését. De sorolhatnám még tucatnyi példáját annak a lelkesedésnek, ahogyan a köreink, tagságunk az új székház megvalósításának gondolata mellé álltak. Tovább javultak kapcsolataink a Filatélia Vállalattal. Ez a javuló kapcsolat tette lehetővé, hogy biztosítani lehetett az évek óta hiányolt kilós csomagokat a gyűjtők részére, valamint megjelentek a Filatélia Vállalat üzleteiben, eddig jogosan hiányolt filléres cikkek is. Jónak mondhatjuk a viszonyt a Magyar Posta és a szövetség között. A bélyegeket és a szövetséget érintő esetekben kikérték véleményünket. Megnőtt, megerősödött ezáltal is szövetségünk tekintélye, ami azt jelenti, hogy 30 000 fölé emelkedett tagságunk érdekeit még fokozottabban tudjuk képviselni. Kedvező jelenségnek könyvelhetjük el, hogy már 1959-ben lehetővé vált az 1960. év bélyegterveinek letárgyalása. Ez azt is biztosította, hogy a következő esztendőben a nyomdák kevésbé hivatkozhatnak e téren leterhelési problémákra, amely 1959. évben annyi bosszúságot okozott a gyűjtőknek, csak egy példát említek: a közlekedési sornál. Az előző évekhez képest mintegy ötszörösére emelkedett a bélyegigény. A megnövekedett igények folyamatos és kifogástalan kielégítése az elmúlt esztendőben még nemegyszer problémákat okozott. Egyre élesebben jelentkezik újra a szövetség központi helyiségeinek szűkössége. Ez utóbbi problémát azonban csak az új székház megépítésével tudjuk véglegesen megoldani. Részt vettek a szövetség vezetői számos külföldi kiállításon az 1959. esztendőben. Sikeresen bővítettük kapcsolatainkat külföldi országok vezető filatelista köreivel. Sikerült megerősítenünk tagságunkban a bélyeg szeretetét. Eredményeket értünk el a téren is, hogy tagjaink ma már egyre világosabban látják: a nyugodt bélyeggyűjtéshez legfontosabb előfeltétel a béke, a világpolitikában a megegyezés, a békés egymás mellett élés megvalósítása. 1959-ben is megrendeztük szokásos évi — őszi — kiállításunkat. Ezen gyűjtőink tanúbizonyságot tettek munkájuk társadalmi erejéről, eredményességéről, összevetve az 1959. év valamennyi eredményét hiányosságát, tovább kell és fogunk is azon munkálóskodni, hogy gyűjtőinknek az új esztendőben, új utakon járva a tervezési vonalon is mind szebbet, értékesebbet nyújtsunk. Az illetékes szervekkel együttes erőfeszítéseink remélhetőleg biztosítani fogják, hogy az 1960. esztendőben nyomdai zavarok, a tervektől való eltérések ne legyenek. Tovább kívánjuk erősíteni az üzemi körök fejlődési lehetőségeit. Az a célunk, hogy minden iskolában megvalósuljon szövetségünk „gyűjtsd a bélyeget” felhívása. Egyik legfontosabb feladatunk az új esztendőben, hogy a Posta vezérigazgatósággal együttműködve, sikeresen oldjuk meg az 1961. évi világkiállítás előkészületeit. Ez a világkiállítás hatalmas feladatokat jelent. Alaposan fel kell készülnünk már ebben az esztendőben a világkiállításra és a kongresszusra egyaránt. Az új esztendőben is harcolni fogunk új székházunk megteremtése lehetőségeinek a megvalósításáért. Tudjuk, hogy ennek következménye lesz a világszerte számottevő magyar bélyegkultúra további fejlődése, emelkedése. E gondolatok jegyében bizakodással telve látunk az újesztendő munkáinak. Bízunk felettes szerveink és gyűjtőink áldozatos segíteni akarásában. Tátrai János elnök DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG Budapest 19S9. november 16. „Képszerű” munkában az elnökség Részlet a sok örömet szerzett szép díjakból Az ünnepi közönség egy része 3