Filatéliai Szemle, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

/ ú­j esztendő küszöbén ismét elmúlt egy esztendő. Ha visszatekintünk az­­z 1959-es évre, megállapíthatjuk, hogy filatéliai szempontból mozgalmas esztendő volt. A felfrissített, megerősített elnökség, vezetőség biztosította a rendet, az állami fegyelmet a szövetség székházában éppúgy, mint a körök életében, a fővárosban és vidéken egy­aránt. Rohamosan növekedett a tagság létszáma. Tagságunk komoly igényekkel lépett fel és ezeknek az igényeknek a kielégítése bizony nem egyszer próbára tette közpon­tunkban dolgozó adminisztratív munkaerőinket. Felettes szerveink, elsősorban az illetékes miniszter elvtárs megértő támogatása lehetővé tette, hogy a le­endő székház túljusson a tervezgetéseken, s megvalósí­tása gyakorlati útra lépjen. Támogatta ennek lehetősé­gét a körök vezetősége és tagsága egyaránt, nemcsak szóban, hanem tettekben is. Csak egyetlen példát raga­dok ki a sok közül: az UVATERV bélyeggyűjtői társa­dalmi munkában vállaltaik az új székház terveinek el­készítését.­­ De sorolhatnám még tucatnyi példáját an­nak a lelkesedésnek, ahogyan a köreink, tagságunk az új székház megvalósításának gondolata mellé álltak. Tovább javultak kapcsolataink a Filatélia Vállalattal. Ez a javuló kapcsolat tette lehetővé, hogy biztosítani le­hetett az évek óta hiányolt kilós csomagokat a gyűjtők részére, valamint megjelentek a Filatélia Vállalat üzle­teiben, eddig jogosan hiányolt filléres cikkek is. Jónak mondhatjuk a viszonyt a Magyar Posta és a szövetség között. A bélyegeket és a szövetséget érintő esetekben kikérték véleményünket. Megnőtt, meg­erősödött ezáltal is szövetségünk tekintélye, ami azt jelenti, hogy 30 000 fölé emelkedett tagságunk érdekeit még fokozottabban tudjuk képviselni. Kedvező jelenségnek könyvelhetjük el, hogy már 1959-ben lehetővé vált az 1960. év bélyegterveinek le­­tárgyalása. Ez azt is biztosította, hogy a következő esztendőben a nyomdák kevésbé hivatkozhatnak e té­ren leterhelési problémákra, amely 1959. évben annyi bosszúságot okozott a gyűjtőknek, csak egy példát em­lítek: a közlekedési sornál. Az előző évekhez képest mintegy ötszörösére emelke­dett a bélyegigény. A megnövekedett igények folyama­tos és kifogástalan kielégítése az elmúlt esztendőben még nemegyszer problémákat okozott. Egyre élesebben jelentkezik újra a szövetség központi helyiségeinek szűkössége. Ez utóbbi problémát azonban csak az új székház megépítésével tudjuk véglegesen megoldani. Részt vettek a szövetség vezetői számos külföldi ki­állításon az 1959. esztendőben. Sikeresen bővítettük kapcsolatainkat külföldi országok vezető filatelista kö­reivel. S­ikerült megerősítenünk tagságunkban a bélyeg szere­­tetét. Eredményeket értünk el a téren is, hogy tagjaink ma már egyre világosabban látják: a nyugodt bélyeggyűjtéshez legfontosabb előfeltétel a béke, a vi­lágpolitikában a megegyezés, a békés egymás mellett élés megvalósítása. 1959-ben is megrendeztük szokásos évi — őszi — ki­állításunkat. Ezen gyűjtőink tanúbizonyságot tettek munkájuk társadalmi erejéről, eredményességéről, összevetve az 1959. év valamennyi eredményét hiányosságát, tovább kell és fogunk is azon munkál­ós­kodni, hogy gyűjtőinknek az új esztendőben, új utakon járva a tervezési vonalon is mind szebbet, értékesebbet nyújtsunk. Az illetékes szervekkel együttes erőfeszíté­seink remélhetőleg biztosítani fogják, hogy az 1960. esztendőben nyomdai zavarok, a tervektől való eltéré­sek ne legyenek. Tovább kívánjuk erősíteni az üzemi körök fejlődési lehetőségeit. Az a célu­n­k, hogy minden iskolában meg­valósuljon szövetségünk „gyűjtsd a bélyeget” felhívása. E­gyik legfontosabb feladatunk az új esztendőben, hogy a Posta vezérigazgatósággal együttműködve, sikeresen oldjuk meg az 1961. évi világkiállítás elő­készületeit. Ez a világkiállítás hatalmas feladatokat je­lent. Alaposan fel kell készülnünk már ebben az eszten­dőben a világkiállításra és a kongresszusra egyaránt. Az új esztendőben is harcolni fogunk új székházunk megteremtése lehetőségeinek a megvalósításáért. Tud­juk, hogy ennek következménye lesz a világszerte szá­mottevő magyar bélyeg­kultúra további fejlődése, emel­kedése. E gondolatok jegyében bizakodással telve látunk az újesztendő munkáinak. Bízunk felettes szerveink és gyűjtőink áldozatos segíteni akarásában. Tátrai János elnök DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG Budapest 19S9. november 16. „Képszerű” munkában az elnökség Részlet a sok örömet szerzett szép díjakból Az ünnepi közönség egy része 3

Next