Filatéliai Szemle, 1967 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
A százéves Magyar Posta forgalmi bélyegei A magyar posta ebben az évben ünnepli függetlenné válásának százéves évfordulóját. A posta — sokféle szolgáltatásával — a modern kor nélkülözhetetlen intézménye. Szerteágazó tevékenységei közül kizárólagos feladatkörébe tartozik a levelek szállítása és kézbesítése. A bélyeg a levélpostai tömegforgalom fontos kelléke. Bevezetésének időpontjában kizárólag és egyetlen célja ez volt. Később — a bélyegkibocsátók — felismerve a bélyegben rejlő nagy propaganda lehetőséget — különböző évfordulókról, eseményekről széles körben való megemlékezésül is bélyeget adtak ki. Azokat a bélyegeket, amelyeket a posta kizárólag a postai forgalom ellátása érdekében ad ki, általános forgalmú bélyegeknek nevezzük, szemben az ettől eltérő célokra forgalomba bocsátott alkalmi vagy emlékbélyegekkel. A Bélyegmúzeum időszaki kiállítása a százéves magyar posta forgalmi bélyegeinek bemutatását tűzte ki célul.* Az általános forgalmú bélyegek előállítására — az alkalmi bélyegek megjelenésétől — a kibocsátó államok kevesebb gondot fordítanak, mint utóbbiakra, így ezek gyakran szerényebbek az alkalmi bélyegeknél. Nézzük meg ilyen szempontból az önálló százéves magyar posta általános forgalmú bélyegeit. Az 1867. évi sikertelen bélyegsorozat után az első önálló, tehát kizárólag a magyar posta használatára szánt és Magyarországon készült 1871. évi kiadású bélyegek közül a kőnyomatos eljárással jelentek meg elsőnek. Ezek a bélyegek — éppen az alkalmazott nyomdai eljárás következtében — nem haladják meg az átlagos színvonalat. A réznyomású sorozat viszont teljes mértékben megfelel a kor nyomdatechnikai színvonalának. Mindkét kiadás bélyegképe a közös osztrák—magyar uralkodó arcmását és a magyar címert ábrázolja. Természetesen nem nélkülözi időszakának cikornyás díszítését sem. Az újabb bélyegkibocsátás indokául Bartal György földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter elsőként éppen a díszítőelemek túlzsúfoltságát hozza fel. Az 1874. május 6-án kelt 12 706 sz. felterjesztés szerint a forgalomban levő kő- és réznyomatos bélyegek értékszámait háttérbe szorítja a tömött bélyegkép és az a kezelésben igen sok nehézséget okoz. Ez volt a bevallott indok, de nem kétséges, hogy szerepet játszott az erőteljes nemzeti érzés is. Az osztrákokkal közös uralkodó a hosszú elnyomás után nem volt szimpatikus a magyar nép előtt. Ezért kívánt a kormányzat olyan bélyegképpel ellátott magyar bélyeget kiadni, amelyen az uralkodó arcmása nem szerepel. Ez utókövetkeztetéssel — említett irat egy másik indokolása alapján — kézenfekvő. A felterjesztés a túlzsúfoltságon kívül azzal is érvel, hogy a hamisítások meggátlása érdekében nem ajánlatos hosszú időn keresztül azonos bélyegképpel ellátott bélyegek használata. Ezzel szemben az 1874-ben forgalomba került bélyegek ábrájával 26 évig jelentek meg bélyegek. Ezek voltak bélyegkiadásunk történetében a leghosszabb életű sorozatok. Az 1874. október elsejével kiadott bélyegek képe a magyar koronát, mint az állam szimbólumát ábrázolja. Alatta babér és tölgykoszorú övezte levélboríték. Rajta értékjelző szám, amely kiemelkedően szembeötlik. A boríték alatt postakürt helyezkedik el. A bélyeg alsó felében „MAGYAR KIR. POSTA” szöveg olvasható. Réznyomású eljárással készültek. Kiállításuk kifogástalannak és bélyegképük szerencsésnek mondható. Igazolja ezt az a körülmény is, hogy külföldi viszonylatban kedvező fogadtatásra talált, sőt Argentína az 1882-ben kiadott sorozatán bélyegképül fel is használta a levélborítékot és postakürtöt. * A Bélyegmúzeumban a posta önállóvá válásának 100 éves évfordulójával kapcsolatban időszaki kiállítás mutatja be a 100 év általános forgalmú bélyegeit. A kiállítás a rendes látogatási napokon október hó végéig tekinthető meg. 1900-tól 1916-ig a „Turulos” bélyegek, 1916-tól az „Aratós-Parlamentes” bélyegek időszaka következik. Mindkettő nemzeti romantika képviselője és könyva nyomásos kivitelben készült. Az átlagos külföldi általános forgalmú bélyegek színvonalán mozognak. Az első világháború utáni infláció letörésével bevezetett „Pengő—fillér” értékű bélyegek közül kivitelük alapján csak az 1926-ban kiadott réznyomásos ún. „Keskeny Madonna” bélyegek tarthatnak számot érdeklődésre. Az eddigiek során kitűnik, hogy általános forgalmú bélyegeinkkel — egy-két kivételtől eltekintve — nem dicsekedhetett a posta. Ennek hangot ad a 43.825 1929. sz. miniszteri ügyirat is. Említett iratban rögzítik a bélyegbizottság 1929. évi október 3-án tartott ülésének határozatát. Ezzel kapcsolatban a bélyegbizottság új rajzú általános forgalmú bélyegek kiadását határozta el. Az irat szerint „Ennek a határozatnak az indító oka az volt, hogy a most forgalomban levő s typográfiai úton előállított bélyegek kevésbé szépek . . . Filatelista szempontokból az már most teljesen mindegy, hogy ugyanazon bélyeg, de más nyomási eljárással készül vagy teljesen új rajzú bélyegek készülnek. Előbbi is új bélyegkiadásnak számít, utóbbi is.” Az új sorozat kiadásával kapcsolatban azonban még számos kérdést tisztázni kellett. Elsősorban az új mélynyomógépre alkalmas rajzok elkészítésének feltételeit kellett megállapítani. Az Állami Nyomda ilyen irányú válaszában felsorolja azokat a követelményeket, amelyeket a mélynyomó sajtó és a dr. Neigen-féle mélynyomási eljárás bevezetésével szükségesnek lát. Az új gép kétféle készítési módot tesz lehetővé: „Postabélyegek kétféle és pedig raszteres vagy raszter nélküli kivitelben készülhetnek.” (Állami Nyomda 13.830/1929. sz. átirat.) A nyomda a raszteres kivitelű bélyegekre „Budapest és Magyarország ismert és jellegzetes helyeinek, tájainak” képét tartja legmegfelelőbbnek. A raszter nélküli mélynyomású eljárást arcképeknél stb. javasolja alkalmazni. A tájképes stb. tárgyú bélyegeket fényképről látja célszerűnek rajzoltatni. Annak igazolásául, hogy ilyen rajzot az Állami Nyomda is tud készíteni és egyben mintaként is, 2 db bélyegrajzot csatol átiratához (Gellért-szobor, Halász-bástya). Egyúttal kijelenti, hogy amennyiben pályázatot írnak ki a bélyegekre, úgy ezekkel a rajzokkal a nyomda is részt vesz a pályázaton. A bélyegrajzok bélyegnagyságra kicsinyített példányait is megtaláljuk a nyomdai kivitelre alkalmas eredeti rajzokon. A nyomda véleménye után előbb megvárják még a gép tényleges üzembe helyezését s annak megtörténte után újabb véleményt kérnek az Állami Nyomdától. Ennnek beérkezése után — többfelől is megnyilvánuló kívánság alapján — a bélyegeken Magyarország egyes kiválóságainak arcképét kívánják felhasználni. A 95.106/1931. sz. irat tárgyalja ezt a kérdést s a következőkben határozza meg a kiválasztás szempontjait: „A mélynyomású bélyegeket nemzeti nagyjaink arcképével kellene kibocsátani olyképp, hogy a kibocsátandó sorozat egyes értékein különböző téren (politika, nyelvészet, művészetek, orvostudomány stb.) kivált és esetleg külföldön is ismert, már nem élő magyarok kerüljenek.” Az idézett elhatározás alapján többféle javaslat készült az ábrázolandó személyekre nézve. Az első ilyen javaslat az alábbiak nevét sorolja fel: Államférfiak: Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Tisza István, Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Werbőczi István, Bethlen Gábor. Művészek, építők, tervezők: Munkácsy Mihály, Ybl Miklós, Zichy Mihály, Lechner Ödön, Kandó Kálmán, Vásárhelyi Pál. Írók: Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Kisfaludy Károly, Eötvös József, Kemény Zsigmond. Költők: Petőfi Sándor, Madách Imre, Arany János, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Tompa Mihály, Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Garay János, Zrínyi Miklós, Balassa Bálint. Tudósok: Eötvös Loránd, Semmelweis Ignác, Körösi Csoma Sándor, Bólyai Farkas, Hermann Ottó, Prohászka Ottokár, Bíró Lajos, Kazinczy Ferenc, Horváth Mihály, Jedlik Ányos, Hunfalvy Pál, Xantus János, Brassai Sámuel, Vámbéry Ármin, Lóczy Lajos, Fraknói Vilmos, Goldzieher Ignác, Irinyi János, Kuzmik Lajos. Zeneszerzők: Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Reményi Ede, Mihalovich Ödön, Lavotta János. Többszöri átrostálás után alakult ki a megjelent bélyegeken ábrázolt személyek végleges névsora. Nagyon érdekes, hogy mennyire féltek a kiválogatásnál még a baloldali kapcsolatok látszatától is. Vámbéry Ármin orientalista például a posta akkori vezérigazgatójához intézett levél alábbi mondata miatt nem kaphatott helyet az 1932. évi arcképes sorban. „A bélyeg V-je (Vámbéryje, szerző megjegyzése) alatt igen sokan ezt a most élő communistát vélnék értékelni s különösen ki lehetne aknázni ellenünk, hogy ime Magyarországban már bélyegen hirdetik V. (Rusztem) dicsőségét.” A most ismertetett 95.106/1931. sz. irat másik érdekessége, hogy itt vetik fel először a légiposta bélyegek általános forgalmúvá tételét. Az 1924. és 1930. évi légiposta sorozatoknál ugyanis a forgalomba bocsátó rendelet kimondja, hogy ezek a bélyegek kizárólag csak a légipostai küldemények bérmentesítésére használhatók fel. Az itt lefektetett elv alapján 1931-ben rendelet jelenik meg, hogy a nem légipostai küldeményekre felragsztott légipostai bélyegeket a postai dolgozók ne kifogásolják és teljes értékűnek fogadják el. Az 1933. VI. 20-án kibocsátott új légiposta sorozatot viszont a forgalomba helyező 86.506/1933. sz. rendelet már általános forgalmúnak minősíti. Ettől az időponttól kezdődően tehát a légiposta bélyegek is szerepelnek a 100 éves önálló magyar posta általános forgalmú bélyegei között. Az 1932. július 2-án megjelent sorral megindult a mélynyomású bélyegek kiadása, mely szebbé, művésziebbé tette általános forgalmú bélyegeinket. (Folytatás a 3. oldalról) Hamza Imre felhívás kötelez is. Elsősorban rajtunk áll, hogy az eddiginél elemzőbben, lényegre mutatóbban feltárjuk a 130 000 filatelista érdekeit, összhangban az állami érdekekkel, tehát mind a kulturális, mind a népgazdasági érdekekkel. Nem a bélyegek példányszámára, mennyiségére, tematikájára vonatkozó , az egyéni érdeket a közérdekkel esetleg szembeállító részletmegjegyzések, nem a világviszonylatban is jelentkező problémák a lényegesek, hanem az, hogy hozzá tudjunk járulni a bélyegek művészi, technikai színvonalának emeléséhez, jobban felhasználjuk a bélyegekben, a gyűjtésben rejlő kulturális, pedagógiai és politikai lehetőségeket. Ha a magyar filatelista mozgalom betölti a társadalmi tömegszervezettel járó feladatokat, akkor van meg az erkölcsi alapunk ahhoz, hogy véleményt mondva, bírálva is, ha kell, de lehetőségeink határain belül valóban közreműködjünk a közös feladatokban, a közös célokért. Erre fogunk törekedni. (péntek)