Filatéliai Szemle, 1986 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

jén meggyengült az ország, a török trónra pedig 1520-ban a legbecsvá­gyóbb uralkodó, II. Szolimán (Törökor­szág 1890, 1892, 1959, 2005) lépett. El­ső hadjárata során 1521-ben elfoglalta Nádorfehérvárt (Jugoszlávia 758), s né­hány év múlva Buda (Magyarország 2218, 2624) ellen indult. A döntő csa­tára 1526-ban Mohácsnál került sor, amelyben a magyar és szövetséges se­reg királyostul (Magyarország 3109) el­veszett. II. Lajos halála utáni kettős királyság jó alkalmat teremtett a törököknek újabb hódításokhoz és az ország terü­lete állandó hadszíntérré vált. Fényes lapja a török elleni harcok történeté­nek Kőszeg megvédése (Magyarország 1661, 3296) 1532-ben. 1541-ben azon­ban harc nélkül elesett Buda, majd az esztergomi vár (Magyarország 2851) és a visegrádi vár (Magyarország 3042). Török kézre került a siklósi vár (Ma­gyarország 1648) és Simontornya (Ma­gyarország 1732). 1552-ben két nagy török sereg indult meg a magyaror­szági várak elfoglalására. Erre az év­re esik Eger várának hősi helytállása (Magyarország 1739) Szokulu Mehmed pasa (Törökország 1928) ostromával szemben. A következő évben azonban a törökök elfoglalják Veszprémet (Ma­gyarország 2852). A század közepén az Adriától a ba­latoni felvidéken át a Duna-kanyarig, majd a Kárpátok lábainál a Tiszáig ki­épült végvárrendszer mentén a török terjeszkedés megtorpant. 1566-ban II. Szolimán személyesen állt a hadak élé­re, célja Bécs elfoglalása volt. E felvo­nuláshoz építtette a mosztori hidat (Ju­goszlávia 1254), amely erre az évre készült el. A török sereg csak Sziget­várig jutott el, amelyet Zrínyi Miklós, a hadvezér (Magyarország 712, 2229) védett. A vár elesett, de ezt megelőző­leg a várostrom közben váratlanul meg­halt a dicső szultán (Törökország 1891) is. Az új szultán, II. Szelim (Törökország 1960) belső okok miatt nem folytatta apja hódító politikáját. Magyarország szétszakítottsága azonban tartóssá vált. Jelentős városaink: Buda és Pest (Ma­gyarország 2625, 2626), Pécs (Magyar­­ország 2980) török városokká lettek, amelyeket számos minaret és mecset ékesített. Evlia Cselebi (Törökország 1485) török történész és utazó lelkes szavakkal emlékezett meg ez idő tájt Buda és más magyar városok szépsé­géről. Béke, persze, nem volt, állandó­sultak a végvárakért: Szigliget (Ma­gyarország 1731), Sümeg (Magyaror­szág 1653), Somló (Magyarország 1659), Sárvár (Magyarország 1662), Csesznek (Magyarország 1660), Tata (Magyarország 1654), Hollókő (Ma­gyarország 1739), Diósgyőr (Magyar­­ország 1655) birtoklásáért folyó harcok. E harcokban névtelen magyar hősök (Magyarország 3236) vírtuskodtak, de sor került — ha kellett — a népi fortély­ra is, mint például a mohácsi busóké­ra (Magyarország 2813—9). Az 1591-1606 közötti időszakot a 15 éves török háború néven tartja számon a történetírás. Ez is váltakozó sze­rencsével folyt: Eger (Magyarország 1739) és Sirok (Magyarország 1736) el­esett, Győr (Magyarország 2635) és Nagyvázsony (Magyarország 1660) fel­szabadult. Legfőbb „eredmény” az lett, hogy az ország annyira elpusztult, hogy már nem tudta eltartani a török kato­naságot (Csehszlovákia 1989) és igaz­gatási aparátust, így a magyar lakos­ság nagyobb fokú önigazgatáshoz ju­tott. Sajátos magyar—török kondomi­­nium alakult ki. Ezek az idők szülték Gülbaba, a rózsák atyja kedves törté­netét, akit bélyegen II. Bajazid szultán társaságában láthatunk (Törökország 1981). A török csak 1663-ban indult újabb támadásba. A Bécset fenyegető nagy­vezért Zrínyi Miklós, a költő hadvezér (Magyarország 1278) kényszerítette visszavonulásra, sőt Budáig üldözte. Győzelem született Szentgotthárdnál is (Magyarország 3577), de a győzelme­ket politikailag és katonailag Bécs nem használta ki. Annál nagyobb hasz­not húzott a töröktől kicsikart kereske­delmi kedvezményekből. A magyar fő­urak elégedetlensége előbb 1670-ben a Wesselényi összesküvésben, majd 1678-ban Thököly Imre (Magyarország 3293) fegyveres felkelésében robbant ki. Az összeesküvés résztvevőit: Zrínyi Pé­tert (Horvátország 104) és Frangepán Kristófot (Horvátország 103) kivégezték. Új fejezetet nyitott a török elleni harcban az, hogy 1683-ban a törökök ismét Bécs ellen vonultak. Az ostrom Lotharingiai Károly (Ausztria 534, Bel­gium 580, 922) és Sobieski János len­gyel király (Lengyelország 280, 241, 861, 2781—4) csapatai döntő győzelmé­vel és Bécs felmentésével (Ausztria 1726, Lengyelország 297, 308, 352, 2785) végződött. A győzelemben a len­gyel hadaknak (Lengyelország 2772-6) oroszlánrésze volt. Erre mutat a bécsi csatára emlékeztető sok lengyel bé­lyeg. Utána egyik csapást a másik után szenvedte el a török sereg. 1686- ban visszafoglalták Budát is (Magyar­­ország 538—42). Budavár bevételénél tűnt ki Bottyán János, a későbbi kuruc generális (Magyarország 1280). Szavo­­lyai Jenő (Ausztria 590, 1112, Németor­szág 689, 782) hadvezetésével 1699-re Magyarország területe - Temesvár és környéke kivételével - véglegesen fel­szabadult a török iga alól. Az ára a Habsburgok örökös magyar királysá­gának elismerése lett. Ez azonban már más lapja történelmünknek. Az évforduló küszöbén a magyar bé­­lyeggyűjtők várják a Magyar Posta ese­ményhez illő filatelista megemlékezését Budavára és a hódoltsági területek 300 éve történt felszabadításáról. dr. Sóky Dezső 2V. - ■ Ш MV.UR POST s, Motívumfilatélia

Next