Filatéliai Szemle, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3. szám

A Bélyegek és Események című tá­jékoztató a keresztény motívumú bélye­gekről, amelyet a Szent Gábor Bé­lyeggyűjtő Egyesület ad ki - felelős szerkesztő, Hahót Ferenc ny. lelkész elérkezett a IV. évfolyam 4. számá­hoz. Ez összesítetten a 16. szám. Beszámol dr. Walter Stephan, a Szent Gábor Világszövetség elnöke (NSZK) mohácsi látogatásáról. A je­les vendég a kapcsolatfelvételről és -bővítésről folytatott eszmecserét a házigazdával, Hahót tisztelendő úrral. „Az egyesületnek ez idő szerint mint­egy harminc tagja van - írja dr. Wal­ter Stephan. - A vallásos élet szem­mel láthatóan felvirágzásában van. El­várható, hogy a taglétszám gyorsan nö­vekszik.” Filatéliai dokumentumot közöl az igen örvendetes hazai eseményről: először használt rajzos karácsonyi té­májú alkalmi bélyegzőt a nagykarácso­nyi postahivatal. Itt jegyezzük meg, hogy ennek mindenkit meglepő óriási sikere volt, az egyszemélyes postahi­vatal alig győzte a felgyülemlett ha­talmas igényt kielégíteni. Úgy értesült a Filatéliai Szemle, hogy 1990-ben már gépi alkalmi bélyegzőt használ kará­csony tiszteletére Nagykarácsony. A Bélyegek és Események című tá­jékoztató ebben az új számában hírül adja olvasóinak és köszönettel nyug­tázza, hogy a Filatéliai Szemle felelős szerkesztője a Katolikus Szóban (XXXIII. évfolyam, 26. szám) — Szent Gábor nevét vette föl az első új bé­lyeggyűjtő egyesület címmel — mél­tatta e filatelista egyesület megalaku­lását, a szervezet nemes, szép, szerc­ Böngésző tetteljes törekvéseit és őszinte nyitott­ságát. Részletes ismertető foglalkozik a Karácsony '89 elnevezésű bélyeggel, amelyet George Hámori, az Ausztrá­liában élő világhírű magyar grafikus­­művész és formatervező alkotott a Magyar Postának (ebben nem kis sze­repe volt a Filatéliai Szemlének). A tájékoztatóban gazdag beszámo­lót találunk a keresztény motívumú bé­lyegújdonságokról. Béni József, a Szent Gábor Bélyeg­­gyűjtő Egyesület ügyvezető elnöke köz­vetlen hangú beszámolót ad a Ma­­déosz 1989. október 28-i küldöttköz­gyűléséről, amelyen mint meghívott vett részt. Meglepő, de Érd-Postástelepen min­den hónap első vasárnapján „bélyeg­­napot" tart Horváth János minorita. A plébános úr a litánia után a hitta­­nosokkal átmegy a hittanterembe, ahol egy nagy doboz használt keresz­tény motívumú bélyeget kiömleszt a nyolc méter hosszú asztalra. A gyere­kek nagy érdeklődéssel válogatnak. A növény- és állatmotívumú bélyegeket külön is összeszedegetik és elviszik a biológus tanáruknak, aki aztán mind­egyikről ír tíz-tizenöt soros ismerte­tést. A hittanosok hallgatnak a szóra és követik azt: „Menjetek, tanítsatok!” Érdeklődéssel várjuk a Bélyegek és Események további számait. BÉLY­EGEK ES ESEMÉNYEK Tájékoztató kereszténymotívumú bélyegekről IV. évfolyam 1989* dec. 25. 4*/16./szára. Szili József publikál A postai levél­gyűjtő szekrények története címmel ér­dekes, átfogó, hézagpótló tanulmányt a Postamúzeumi Közlemények 1989. évi 4. számában. (Az 1989. évi össze­vont 1—2. számban Fucskó Lajos ér­tekezése, Az adóállomás műszaki tör­ténete 1928—1968. és a 3. számban Kisfaludi Júlia publikációja. A Buda­pesti Posta- és Távirdatisztviselők Sportegyesületének története 1899- 1920 olvasható.) A postai levélszekrény — levélgyűj­tő szekrény­­ történetét a Postamú­zeum tárgyi és írásos emlékei alap­ján, valamint a hazai és más, külföldi postaigazgatások vonatkozó objek­tumairól készített fotográfiák segítsé­gével ismerhetjük meg. Az első levél­­szekrényről pontos tudomása nincs a kutatásnak. Följegyzések vannak, hogy az olaszországi Florenzben, 1529-ben több helyütt, főként a templomoknál, bedobónyílásos fa levélszekrényeket he­lyeztek el, amelyek azonban csak részben voltak postai rendeltetésűek. Másrészt ugyanis a tervezett merény­letekről ezekbe dobhatták a névtelen feljelentők a jelzéseiket. A kutatás azt is számon tartja, hogy Afrikában, a Jóreménység fokán, a XVII. században kő levélszekrényeket állítottak fel. Az Indiába tartó hajósok ebbe dobták az Európába címzett leveleiket, amelyeket az Indiából Európába tartó hajók to­vábbítottak a címkörletbe. Vannak adatok, amelyek szerint az első igazi levélszekrényeket Párizsban működtet­ték 1653-ban, kettős feladattal: ne kelljen sok postahivatalt fenntartani, és a feladók inkognitójának szigorú betartásával senki se tudja, ki, kivel folytat levelezést. A levél­bélyeg bevezetése, 1840-ben, szükségessé tette - ki kellett küszö­bölni a rendellenességeket­­, hogy a levélszekrénybe betétdobozt — bádog­­dobozt — helyezzenek, mivel azt fel­nyitás nélkül lehetett cserélni és a postahivatalba szállítani. Ez a betét­­dobozos levélszekrény éppen hazánk­ban honosodott meg, miután az 1867- es kiegyezést követően önállósodott a magyar postaigazgatás. A postahiva­talba gyűjtőkocsival szállított betét­dobozt az illetékes postatisztviselő nyi­totta fel. 1893-ban állították fel Budapest ut­cáin és terein az állványos levélszek­rényt. Ez már természetesen nem kulcsra nyílt, hanem géprendszerű volt. A géprendszerű levélszekrénytípusok többször is változásokon mentek át, de ami a rendszerüket illeti, ma is ez a rendszer használatos. Az 1910-es évek­ben a levélgyűjtő szekrényeket általá­ban kétóránként, vidéken pedig a mozgóposták indulási idejét figyelem­be véve ürítették ki. Az utcai levélszekrényeket a fővá­rosban a budapesti Levélfeldolgozó üzem, a megyei és egyéb városokban, ahol pályaudvari postahivatal műkö­dik, a pályaudvari postahivatal üríti. Más városokban és a községekben ennek a feladatnak a kézbesítőszol­gálatot is ellátó postahivatal tesz ele­get. 10

Next