Bélyegvilág, 2003 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
tatta. Színezett fényképeiken az ábrázolt személyek festményszerű megjelenítésével nagyon nagy sikert értek el, ami természetszerűleg vagyonosodásukat is elősegítette. Műtermüket folyamatosan bővítették, nemegyszer ellentétbe kerülve a hatóságokkal. A Borsos és Doctor műhely 1863-ban elsőként készített orvosi felvételeket, 1864-ben fényképészeti eszközök árusítására kaptak engedélyt, ugyanebben az időben Borsos a Kerepesi út 65. szám alatt fényképészeti iskolát nyitott. 1865-1868 között 360 országgyűlési képviselő arcképét tartalmazó díszes albumot állított össze, amelyért 1868-ban megkapta az udvari fényképész címet. 1868-ban megvált társától Doctor Alberttől, majd 1870 márciusában a Deák utca 4. szám alá helyezte át műtermét. 1874-75- ben Koller Károllyal társult. 1876 elején vejével, Varságh Jánossal dolgozott, 1877-ben a régi társ Doctor Albert is csatlakozott hozzájuk. A társulás 1878. december 20-án megszűnt, műtermüket az Ellinger testvérek vásárolták meg. Borsos József pedig valószínűleg visszavonult a Szép Juhászné vendéglőhöz tartozó birtokára. Borsos József a bélyeggyűjtők körében is régóta ismert, hiszen festményei közül a Magyar Posta 1967-ben a Festmények II. bélyegsorozatában a Női képmás bársonyzékében és a Nemzetőr című festményeket megjelentette. A cikk témáját adó díszes keretbe foglalt kétrétegű chromotípia jelenleg az Országos Műszaki Múzeum Fotótárát gazdagítja. 1980-ban vásárolták, a felvétel készítésének helye és ideje még nem teljesen meghatározott. A kép mérete 26x32,7 cm, kerettel együtt 38x44 cm. Novotny Erzsébet 2003/12 BÉLYEGVILÁG - MséMM »MD® Rákóczi-induló A Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásának 300. évfordulóján idézzük fel a magyar szabadság és függetlenség zenei jelképének rövid történetét. A Rákóczi-induló nem a Nagyságos Fejedelem idejéből származó kompozíció, vagy népzenei alkotás. Zenei alkotóelemei azonban igen régiek, jól elkülöníthetően három forrásból erednek. Az első forrás a Rákóczi-nóta, amelynek változata táncdallamként már a XVII. századi Vietórisz- és Kájoni kéziratban is szerepelt. Ehhez a későbbiekben kapcsolódtak a Rákóczi-szövegek (Haj Rákóczi, Bercsényi...; Jaj, régi szép magyar nép; Hallgassátok meg magyarok stb.) de hangszeres formája is tovább élt: ez utóbbi a Rákócziinduló egyik alapanyaga. A másik forrás a kuruc időkből való, vagy még régebbről fennmaradt katonai fanfár, vagy jelzőkürt motívum. A harmadik forrás pedig maga a verbunkos zene, amely köztudottan a fegyvertáncból népiesedett virtuóz férfi szólótánccá, majd - különféle hatásokkal gazdagodva - zenei stílussá, magyar köznyelvvé emelkedett. Bihari János (1764-1827) a zseniális cigánymuzsikus, a verbunkos zenei stílus atyamestere volt az a zeneszerző, aki - a zenetudomány mai állása szerint - e három forrásból megkomponálta a Rákóczi-indulót. Sajnos Bihari nem tudott kottát olvasni, ahogy a kor cigánymuzsikusainak nagy többsége sem, így műveit (mintegy nyolcvanat) csak kortársainak lejegyzéséből ismerhetjük. Természetesen az emlékezetből lejegyzett melódiák csupán csontvázai az eredeti magával ragadó rögtönzéseknek. A Rákóczi-induló a maga eredetijében máig élő, változatlan dallam. Scholl Miklós (1778-1822) fuvolista, a Pest-vármegyei Esterházy gyalogezred karmestere volt a Rákóczi-induló első lejegyzője. Lehet, hogy már 1809-ben kész volt a mű, amikor Bihari részt vett az ezred inszurrekciójában (mozgósítás a napóleoni nemesi felkelés idején), lehet hogy csak 1816-ban készült el vele, amikor a hadtest hazatért a franciaországi harcokból. Tény, hogy Scholl lejegyezte az induló dallamát és fúvószenekarra meg is hangszerelte azt, kéziratát is ismerjük. A feldolgozás zongorakivonata nyomtatásban is napvilágot látott 1820 körül a bécsi Pietro Mechetti kiadónál, Hieronymus Payer átiratában. A Rákóczi-induló tehát előbb jelent meg Bécsben, mint Pesten. Az első pesti kottára 1833-ig kellett várni, ekkor jelent meg Tamala Ferdinánd feldolgozásában és kiadásában. Zongorista és zeneszerző volt, egyben tulajdonosa egy zenemű- metszet- és térképkereskedésnek, övé volt az első kizárólag magyar nyelvű cégtábla Pesten! Zenemű kiadással is foglalkozott, amíg az 1838-as nagy pesti árvíz boltját el nem mosta. A Rákóczi-induló „Kerengők magyar szellemben” c. füzetének címnélküli negyedik darabja németes valcerritmusba kényszerítve ugyan, de a címlap - a kiadóra jellemzően - magyar nyelvű, magyar ruhás csoport metszett képével díszített. Az öt 1846 előtti bécsi Rákóczi-induló kiadványok közül még az 1834-es Carl Czemy-féle közreadás érdemel figyelmet. A zeneirodalom egyik legtermékenyebb szerzőjének több, mint ezer műve közül mára - talán méltánytalanul - csupán a zongoragyakorlatok maradtak fenn, zeneiskolások száraztakarmányaként. Czerny a tizenegy éves Lisztet ingyen oktatta - tulajdonképpen egyetlen zongoratanára volt - és bemutatta Beethovennek is. Liszt haláláig hálásan emlékezett egykori mesterére, műveit gyakran vitte sikerre, neki ajánlotta Transzcendens etűdjeit. A Rákóczi-indulót már 1817-ben nyilvánosan előadták Pesten, 1822-ben Kolozsvárott, maga Bihari is sűrűn játszotta ekkoriban. Liszt „A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon” c. könyvében említi, hogy 1822-ben, 11 éves korában hallotta először Biharit muzsikálni, és ez életre szóló mély benyomást tett rá. Hogy hallotta-e akkor előadásában a Rákóczi-indulót, vagy sem, biztosan nem tudjuk, tény viszont, hogy egy év múlva már Liszt műsorán szerepel. T. T. P. Reinthaller jelenti a Tudományos gyűjte- t