Bélyegvilág, 2003 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
14 BÉLYEGVILÁG -KOMM ети1® 2003/12 Mednyánszky - Mednansky A Magyar Nemzeti Galériában a 2003. évet záró és a 2004. évet nyitó hatalmas kiállítás saját anyagából és a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből rendezett Mednyánszky László-emlékkiállítás volt. Magyarázatként a címhez el kell mondanom, hogy Mednyánszky László 1852. április 23-án született Веско (Beckov) várában, majd 1861-ben a család átköltözött a nagyőri (Strázky) kastélyába, s ott élte gyermekkorát magántanulóként, ott kezdett el festegetni is. Középiskoláit előbb a késmárki, majd a miskolci líceumban végezte, s készült fel svájci politechnikai tanulmányaira. Élete nagy fordulata 1872-ben nagybácsikájánál tett horvátországi látogatása alkalmával következett be: elhatározta, hogy a Müncheni Akadémiára iratkozik be. Ezt követően a párizsi Ecole des Beaux-Arts-on képezte tovább magát. 1875-ben már saját műtermet nyitott a párizsi Montmarte-on. Már itt szerelmese lett a tájképfestészetnek, ami művészetének fő irányává vált. Mednyánszky nemcsak születési, majd gyermekkori lakóhelye, valamint későbbi Árva és Szepes megyei hoszszabb tartózkodásai révén kötődik a mai Szlovákiához és a szlováksághoz, sokkal inkább érett férfikorának festői témáival, a Vág, a Poprád és a Dunajec vidékétől és a tátrai tájaktól kapott inspirációkkal. Ezt a két galériában lévő nagyszámú szlovákiai témájú festménye és rajza egyértelműen bizonyítja. Ezért szerepel a szlovák művészetben Ladislav Mednansky néven, de távol áll a szlovák kultúrpolitikától a művész kisajátítása. Ehhez kapcsolódik a nagyőri kastély utóélete is, amelyet festményén és féltucat rajzán mutat be az említett emlékkiállítás. A kastély 1972-ig maradt a család tulajdonában. Utolsó lakója Mednyánszky unokahúga, Czóbel Margit bárónő volt. A bárónő 1972-ben bekövetkezett halála után a kastélyt restaurálták és a Szlovák Nemzeti Galéria állandó kiállítást rendezett be benne Mednyánszky alkotásaival. A szlovákok azt vallják, hogy Mednyánszky helye a közép-európai festészet azon jeles képviselői között van, akik a 19. század utolsó harmada és a 20. század első két évtizede művészetét megalapozták. Ezért helyes a döntés, hogy az emlékkiállítás Budapest után előbb Pozsonyban, azután pedig Bécsben is a látogatók elé kerül. Mednyánszky élete utolsó éveit Bécsben töltötte, itt is halt meg 1919. április 19-én. Születésének 150. évfordulójára a szlovák posta egyik alkotását beállította a 2002. évi Művészet bélyegeken elnevezésű évente visszatérő kiadásába. Ennek megvalósulásába azonban beleszólt a prágai árvíz, amely elöntötte a prágai Postai Értékcikknyomdát is, s emiatt csak 2003. május 9-i dátummal vált lehetővé a bélyeg kibocsátása a 2003. évi Művészet bélyegeken emisszióban. Ennek képanyagát a szlovák posta a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjtatelista klub, amely a bélyeg ünnepélyes forgalomba hozására rányomatos díjjegyes borítékot és levelezőlapot készíttetett, s baloldali ábraként a borítékra az 1895 körül festett Krisztus-fejet (az ún. Tolsztoji nádát), a levelezőlapra pedig barátjáról, Justh Zsigmondról 1888 körül festett portrét reprodukálták, végül a Szepesbéla-Nagyőr postahivatal számára készült inaugurációs postai bélyegzésre időskori arcképe adta a rajzot. A Mednyánszky alkotásoknak a bélyegre, az elsőnapi borítékra, valamint a lányomatos borítékra és levelezőlapra, végül a két bélyegzésre mind a grafikai, mind a vésnöki munkálataik. Horniák magas művészi színvonalát dicsérik. Dicsérni kell a szlovák postát és a késmárki filatelista klubot is, hogy egy emisszió kapcsán 6 Mednyánszky-művel gazdagították a filatelisták galériáját. Dr. Soóky Dezső reményéből válogatta ki. A bélyegre a Kertek alatti patak partján az 1875-78 években alkotott olajfestménye, az elsőnapi borítékra a Faluszéli kiserdő c. festménye - 1875-ből került, míg az elsőnapi bélyegzésen a nagyőri kastélyt ábrázoló egyik rajza a művészi ábrázolás. Ezek tájképek. Festészetének másik fő területe a figurális alkotások. Ezekből merített a késmárki fi ’ll АТЕИй