Bélyegvilág, 2003 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2003-10-01 / 10. szám

POSTA lótörténet Levélgyűjtő helyek a bélyeg előtti időszakban Az első levélgyűjtő állomásokat a 18. század vége felé hozták létre. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy mikor és hol létesült a legelső, mi több, az 1850 előtti időszakban elterjedésüket, működésüket is némi ho­mály fedi. Elsősorban olyan helységekben hozták őket létre, melyek kívül estek a postaútvonalakon, mégis szükséges volt bekapcsolásuk a postahálózat vérke­ringésébe; olyanokban is, melyeket ugyan érintett egy már létező postavonal, de a csekély forgalom miatt nem lett volna kifizetődő egy teljes szolgáltatást nyúj­tó postahely fenntartása. Ezt a rendszert azonban csak Magyarország és Erdély területén alkalmazták. Az osztrák birodalom egyéb területein a levélgyűjtő­ket nagyobb helységekben, városokban állították fel. Benczédy az 1840-ben kiadott Magyarország és Erdély­­nagyfejedelemség Postaintézete című művében így úja le egy levélgyűjtő állomás felállításának anyagi feltételeit: „...ha valamely Helység »levelezési jövedelme évenként 200 forintra rámegy, Levélcollectura« felállítását kérhetné, mert rendszeres Levélkezelés és küldetés által csak hamar kipótoltatnék a »Kincstár« ráfordítandó költsége.” Ugyanott azt is elmondja, hogy 1840 körül Magyaror­szágon voltak olyan 10-15 ezer lakosú helységek, me­lyeknek a postaforgalomból származó évi jövedelme nem érte el a 200 forintot. Márpedig 10-15 ezer lakost szám­láló helység már jelentősnek mondható ebben az időben, viszont a 200 forintnyi bevételhez elegendő volt 1200 le­vél évente 10 krajcár átlagos viteldíjjal számolva (az or­szágos átlag évi 0,2-0,3 levél volt egy lakosra). E számok azt is mutatják, hogy egy helység postaforgalmát nem la­kosainak száma határozta meg elsősorban. Ahol élénk kereskedelem folyt, ott jelentős volt a postaforgalom is. Katonaság, királyi hivatalok, nagy­birtokok, gyárak, für­dőhelyek voltak e kor gazdaságilag meghatározó ténye­zői, egyúttal a postaforgalom biztosítói. A köznép viszont - akár városi, akár falusi - alig levelezett. Az összes le­vélmennyiség 4/5 része portamentességet élvező hivata­loktól származott. Egy levélgyűjtő hely lényegében nem volt más, mint egy postahivatal leegyszerűsített változata, lóváltó állo­más nélkül, de ugyanúgy a királyi kincstár kezelésébe tar­tozott, mint egy teljes értékű postahely, szerves része volt a postahálózatnak, amely szervezetileg két fő ágra oszlott: 1. gyors-/kocsiposta 2. levélposta A levélpostának további két ága volt: 2/1. lovasposta - a postavonalakon lovasfutárok által szállított posta 2/2. gyalogposta - a postavonalakon kívül eső helysé­gekbe, ill. onnan továbbított posta heti két járat­tal. Ide tartoztak a levélgyűjtő állomások. P.CIGZO A levélgyűjtő hely a lehető legalacsonyabb költségve­téssel működött, mivel a feladata csupán az volt, hogy a leveleket (ajánlott küldeményeket is), csomagokat be­gyűjtse és a legközelebbi postahelyre eljuttassa, illetve onnan a beérkező küldeményeket elhozza. Egyszerűsé­gük következtében, amennyiben a körülmények megvál­toztak, könnyű volt őket megszüntetni, áthelyezni, beol­vasztani, illetve teljes szolgáltatást nyújtó postahelyekké kiépíteni. Megkülönböztették egymástól a postavonal mentén lévő, illetve az azon kívül eső levélgyűjtő állo­mást, mivel az előbbit a viteldíj megállapításánál beszá­mították a postahelyek számába s ezért „valóságos” levél­gyűjtő állomásnak nevezték. A korabeli kimutatásokban hol szerepelnek, hol nem. A postahelyek jegyzékéből eleinte hiányoztak, viszont a postavonalak leírásában ott voltak, de természetesen csak azok, amelyek valamely postavonal mentén helyez­kedtek el. Amíg az 1793-as Schematizmusban egyetlen levél­gyűjtő sem szerepel, addig az 1809-es kiadás már meg­említ kettőt a postahelyek felsorolása után. Az alábbi táb­lázat jól mutatja, hogy a levélgyűjtő állomások kiépítése 1835 körül indult be, a korábbi időkből csak néhány léte­zéséről tudunk; ilyenek például az iglói, késmárki, karlovici. 1840-ben egész Magyarország területén már 19, Erdélyben 2 levélgyűjtő működött 404, illetve Erdély­ben 60 postahivatal mellett. A táblázatban közölt adatok valószínűleg pontatlanok, a korabeli források nem megbízhatóak. Már egy futólagos ellenőrzés is kimutathat ellentmondásokat. Több mint el­képzelhető, hogy például Karlovicban 1824-ben is volt levélgyűjtő hely, hiszen úgy az 1813-as, mint az 1834-es Schematismus, valamint a későbbi források így tüntetik fel, viszont az 1824-es Schematismus nem említi. Egy másik példa Vágújhely. Az 5. ábrán látható revény bizo­nyítja, hogy itt levélgyűjtő működött már 1832-ben, vi­szont a korabeli Schematismusokban nem szerepel, csu­pán Benczédy kézikönyvében 1840-ben. Ugyancsak Benczédy szerint 1840-ben a budai postaigazgatási kör­zetben csak egy levélgyűjtő létezett s ez Irsán. A Schema­­tismusok szerint (1824, 1834, 1844) viszont Szentendrén is volt levélgyűjtő állomás. 2003/10 BÉLYEGVILÁG - filMMM §2«t® 11 2. ábra 3. ábra

Next