Bélyegvilág, 2021 (74. évfolyam, 1-12. szám)
2021-03-01 / 3. szám
2021. MÁRCIUSBÉLYEGVILÁG IFolytatás a 2. oldalról. A kiállításban szerepel még képeslap a Viribus Unitisről, illetve a pólai hadikikötőről is, ahol a flotta formális átadása lezajlott. Egyébként a hajók sorsa igencsak változatos lett. Egy részüket az antant országok, főleg a franciák vették használatba. Másokat, köztük a zászlóshajót is, másnap elsüllyesztették olasz búvárok, hogy ne a leendő rivális szomszéd állam, az éppen megszülető Szerb-Horvát-Szlovén Királyság tengeri haderejét alapozzák meg. Szabó Jenő, Bélyegmúzeum , Virtuális tárlatvezetés a Trianon-kiállításon Bélyegmúzeum Darabokra szaggattatok.." Trianon 100 - Összetartozás 1100 című kiállítása 2020. december elejére elkészült, de a vírusveszély miatt nem nyithatta meg kapuit a közönség előtt. A tárlatba mégis be lehet tekinteni néhány videó erejéig: virtuális tárlatvezetés és Szabó Jenő, a Bélyegmúzeum igazgatója kiállítás megnyitója látható, hallható, valamint három népdalénekes megidézi a három elcsatolt országrészt. Felvidék, Délvidék és Erdély képviseletében énekel: Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, Benedekffy Katalin Príma-díjas énekművésznő, a Szent György Lovagrend dámája és Török Tilla Junior Príma díjas előadóművész. A videók itt megtekinthetők: https://www.facebook.com/ Belyegmuzeum/ Cs. E. 10 Lebetűzőgép a fényképalbumban A Postamúzeum gyűjteményében számtalan régi fénykép őrzi a múlt emlékét. Ma már nem működő postahivatalokról, a mindennapi munkában használt eszközökről mesélnek a fekete-fehér fotográfiák. gyűjtemény féltett kincsei azok a fényképalbumok, melyeket Erdélyi Mór (1866-1934), korának egyik legkiválóbb fotográfusa készített. Erdélyi a pályáját sikeres portréfényképészként kezdte, később inkább fővárosi és állami megbízásokon dolgozott. Tematikus fényképeinek tetemes része - a századforduló divatját követve - könyvkötészetileg és tipográfiailag igényesen kivitelezett díszalbumban jelent meg. E formában örökítette meg többek között a budavári Királyi Palota átépítés előtti állapotát, Kossuth Lajos temetését, a millenniumi kiállítást, az Országházat, a Magyar Tudományos Akadémiát, az 1900. évi párizsi világkiállítást. Műveiből azonban csak azok maradtak meg, amelyektől még életében megvált. Ezek többsége ugyanis közgyűjteménybe került, míg a műtermében őrzött, évtizedeken keresztül katalogizált fényképei megsemmisültek, elkallódtak. Ezért is különösen értékes az a múzeumunkban őrzött tizenegy album, melyeket 1912-25 között készített Magyar Királyi Postaházak címmel. A sorozat Vili. kötete (leltári száma: 24.176.0.) a Postajárművek és kezelési gépek címet viseli és 18 képet tartalmaz. Az egyes fényképek feliratozottak, azonban az, hogy melyik postahivatalban használták az adott eszközt, nem derül ki. Az egyik fotográfia egy levélbélyeg-lebetűző gépet ábrázol. A Vasárnapi Újság füzetekben című kiadvány 1902-ben közölte a „Szilveszter éjjele a budapesti főpostán" című írást, melyben arra a kérdésre, mi is az a lebetűzés, a következő magyarázatot adta: „minden levélre bélyegzővel pár számot nyomnak, melyből megtudhatja a czímzett, mikor érkezett levele a főpostára." A betűzést a cikk szerint húsz gyakorlott alkalmazott végezte, tisztán és nagyon gyorsan, egy perc alatt átlagban fejenként 190 levelet dolgoztak fel. Még nagyobb volt a forgalom a pár hónappal később a Keleti pályaudvar területén átadott levélelosztó hivatalban, amiről a Tolnai Világlapja 1905-ben közölt plasztikus leírást. „A levélszekrényeket kiürítő automobil és egylovas járatok 12 nagyobb hivatalból indulnak ki körútjukra: a város belsejébe naponta 10-17-szer, a külső részekben 7-10-szer ürítik ki a szekrényeket és az anyagot az illető hivatalokhoz viszik, ahonnan a járat kiindult. E hivatalokban kiválogatják a helybe, Budapestre szóló levelezést, hogy azt gyorsabban kézbesíthessék. A többi nagy anyag feldolgozására a Keleti pályaudvar területén külön levélszétosztó hivatal (speditiós épült, amely két év előtt kezdette meg működését. E hivatalba hozzák a levélgyűjtő-táskákat, kiürítik egy nagy asztalra, amikor aztán a szolgák egész raja neki esik, hogy a leveleket a «lebetűzők» részére rendezzék, vagyis a bélyeges oldalukra fordítsák. A lebetűzés, illetve a betűző lenyomat igazolja, hogy mely nap, mily órában került az illető levél a posta kezelése alá." A lebetűzést felületesen végző alkalmazottal szemben az igazgatóságok kötelesek voltak szigorúan eljárni. Ha ugyanis a lebetűzés a postabélyegen olyan halvány volt, ami szabadszemmel már alig látható, akkor a kellően nem értéktelenített bélyeget bérmentesítésre újra felhasználhatták, ezzel kárt okozva a kincstárnak. Ezért is volt nagy könnyebbség, amikor a modernizáció jegyében a forgalmasabb hivatalokban munkába állították a lebetűzést, azaz bélyegzést végző gépeket. Maga a lebetűzés, mint postai szakkifejezés egészen az 1940-es évekig használatban maradt. Akit érdekelnek Erdélyi Mór további postai fotográfiái, megtalálhatja azokat a Postamúzeum honlapján, online múzeum/fotótár/fényképalbum megnevezés alatt. Dr. Holló Szilvia-Andrea PhD Postamúzeum