Bér és norma, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

KOVÁCS IMRE A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júniusi határozata alapján a kormányprogramm ki­mondja: „A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja a la­kosság, elsősorban az ipari munkások életszínvonalá­nak emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javítása.­’ Az életszínvonal emelésének több módszere van. A leghatásosabb, a legáltalánosabb, a lakosság egészét érintő, épp ezért az életszínvonal emelésének legjárha­tóbb útja, az árak állandó, fokozatos csökkentése. A kormányprogramm megvalósítása érdekében a kormány már két ízben hajtott végre árleszállítást. Leszállította több mint 800 ruházati, majd 1953. szeptember 6-án 10.000 közszükségleti cikk árát. Az életszínvonal emeléséhez messzemenően hozzájá­rul a szociális, kulturális intézmények fejlesztése is. Ezen a téren is sokat tettünk már a kormányprogramm nyilvánosságra hozatala óta. A Minisztertanács az 1953. évi munkavédelmi beruházások keretösszegét 60 millió forinttal, a bölcsődékét és óvodákét pedig 40 mil­lió forinttal emelte fel. A Minisztertanács 100 millió forintot irányzott elő 1953-ban az állami tulajdonban lévő lakások tatarozására. Ugyancsak felemelte a Mi­nisztertanács az 1953. évi lakásépítési tervet, 1954-ben pedig mintegy 150 százalékkal több lakást építünk, mint 1953-ban. 1954-ben jelentős összeget fordít a kor­mány a helyi és a vasúti közlekedés megjavítására, stb. Az életszínvonal emelésének további módszere a bé­rek emelése. A kormányprogramm elhangzása óta bér­ügyi vonatkozásban is számos intézkedés látott napvi­lágot. Többek között rendezték a kohó-, martin- és hen­gerművek munkásainak bérét; a villam­osenergiaiparban új bér- és prémiumrendszert vezettek be; a vállalati al­kalmazottak részére — béremeléssel egybekötve — egy­séges bérrendszert vezettek be, s e rendezéssel egy­­időben felemelték a vállalatok egészen alacsony kere­setű takarítóinak, portásainak, fűtőinek, éjjeli őreinek, mosónőinek, dajkáinak, stb. a fizetését. Ezenkívül még jónéh­ány bérügyi intézkedést hajtottak végre az 1953. év 111. és IV. negyedévében. A bérügyi intézkedések következtében több tízezer dolgozónak jelentős mértékben emelkedett az életszínvonala. Természetesen a kormányprogram­ óta végrehajtott bérügyi intézkedésekkel még nem javítottuk meg min­den alacsony keresetű dolgozó helyzetét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. október 31-i határozata leszögezi: „Rendezni kell a legnehezebb testi munkát végző és a népgazdaság számára különösen fontos szénbányászati dolgozók bér­es munkaviszonyait, hasonlóképen a legalacsonyabb fizetésű munkások bérviszonyait is. Helyes arányt kell létrehozni az egyes m­unkáskategóriák bérei között.” A határozat jegyében 1953. december 1-én rendezték a szénbányászok bérét. 1954. február 1-én pedig sor kerül a határozat további megvalósítására: a Minisz­tertanács számos területen elrendelte a bérek emelését. A február 1-én végrehajtandó bérrendezéssel — a Központi Vezetőség határozata szellemében — elsősor­ban helyes arányt kívánunk teremteni a forgácsoló munkát végzők — ezen belül is az esztergályosok — és a szerelők keresete között. Az esztergályosok és sze­relők szakképzettsége nagyjából azonos, mégis az esz­tergályosok átlagos fizetése jóval alacsonyabb, mint a szerelőké. Egységesítjük a könnyűipari és az élelmi­­szeripari kazánfűtők, salakozók és széntolók fizetését, mivel ezek munkája minden iparágban és üzemben többé-kevésbbé azonos. Egyes iparágakban megszüntet­jük a II. területi bércsoport szerinti bérezést. A bérrendezéssel tovább kívánjuk mélyíteni a r­ehéz- és egészségre ártalmas munkák jobb díjazásának elvét. Bérrendszerünknek komoly hibája volt, hogy nem vet­tük kellően figyelembe a munka végzésének körülmé­nyeit. Ezen a hibán kívánunk változtatni azáltal, hogy a könnyűiparban és az élelmiszeriparban általában felemeljük az első 3 kategóriájú munkások bérét, ugyanis általában ezeknek a kategóriáknak meg­felelő bért kapják az anyagmozgatással és a belső szállítással foglalkozó, nehéz fizikai munkát végző dolgozók. A Minisztertanács rendelete továbbá le­hetőséget ad a nehéz testi munkát és az egész­ségre ártalmas munkát végzők bérének széleskörű pótlékolására. Elsősorban a nehéz fizikai munkák jobb A kormányprogramm megvalósítása útján

Next