Bér és norma, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
KOVÁCS IMRE A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júniusi határozata alapján a kormányprogramm kimondja: „A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja a lakosság, elsősorban az ipari munkások életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javítása.’ Az életszínvonal emelésének több módszere van. A leghatásosabb, a legáltalánosabb, a lakosság egészét érintő, épp ezért az életszínvonal emelésének legjárhatóbb útja, az árak állandó, fokozatos csökkentése. A kormányprogramm megvalósítása érdekében a kormány már két ízben hajtott végre árleszállítást. Leszállította több mint 800 ruházati, majd 1953. szeptember 6-án 10.000 közszükségleti cikk árát. Az életszínvonal emeléséhez messzemenően hozzájárul a szociális, kulturális intézmények fejlesztése is. Ezen a téren is sokat tettünk már a kormányprogramm nyilvánosságra hozatala óta. A Minisztertanács az 1953. évi munkavédelmi beruházások keretösszegét 60 millió forinttal, a bölcsődékét és óvodákét pedig 40 millió forinttal emelte fel. A Minisztertanács 100 millió forintot irányzott elő 1953-ban az állami tulajdonban lévő lakások tatarozására. Ugyancsak felemelte a Minisztertanács az 1953. évi lakásépítési tervet, 1954-ben pedig mintegy 150 százalékkal több lakást építünk, mint 1953-ban. 1954-ben jelentős összeget fordít a kormány a helyi és a vasúti közlekedés megjavítására, stb. Az életszínvonal emelésének további módszere a bérek emelése. A kormányprogramm elhangzása óta bérügyi vonatkozásban is számos intézkedés látott napvilágot. Többek között rendezték a kohó-, martin- és hengerművek munkásainak bérét; a villamosenergiaiparban új bér- és prémiumrendszert vezettek be; a vállalati alkalmazottak részére — béremeléssel egybekötve — egységes bérrendszert vezettek be, s e rendezéssel egyidőben felemelték a vállalatok egészen alacsony keresetű takarítóinak, portásainak, fűtőinek, éjjeli őreinek, mosónőinek, dajkáinak, stb. a fizetését. Ezenkívül még jónéhány bérügyi intézkedést hajtottak végre az 1953. év 111. és IV. negyedévében. A bérügyi intézkedések következtében több tízezer dolgozónak jelentős mértékben emelkedett az életszínvonala. Természetesen a kormányprogram óta végrehajtott bérügyi intézkedésekkel még nem javítottuk meg minden alacsony keresetű dolgozó helyzetét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. október 31-i határozata leszögezi: „Rendezni kell a legnehezebb testi munkát végző és a népgazdaság számára különösen fontos szénbányászati dolgozók béres munkaviszonyait, hasonlóképen a legalacsonyabb fizetésű munkások bérviszonyait is. Helyes arányt kell létrehozni az egyes munkáskategóriák bérei között.” A határozat jegyében 1953. december 1-én rendezték a szénbányászok bérét. 1954. február 1-én pedig sor kerül a határozat további megvalósítására: a Minisztertanács számos területen elrendelte a bérek emelését. A február 1-én végrehajtandó bérrendezéssel — a Központi Vezetőség határozata szellemében — elsősorban helyes arányt kívánunk teremteni a forgácsoló munkát végzők — ezen belül is az esztergályosok — és a szerelők keresete között. Az esztergályosok és szerelők szakképzettsége nagyjából azonos, mégis az esztergályosok átlagos fizetése jóval alacsonyabb, mint a szerelőké. Egységesítjük a könnyűipari és az élelmiszeripari kazánfűtők, salakozók és széntolók fizetését, mivel ezek munkája minden iparágban és üzemben többé-kevésbbé azonos. Egyes iparágakban megszüntetjük a II. területi bércsoport szerinti bérezést. A bérrendezéssel tovább kívánjuk mélyíteni a rehéz- és egészségre ártalmas munkák jobb díjazásának elvét. Bérrendszerünknek komoly hibája volt, hogy nem vettük kellően figyelembe a munka végzésének körülményeit. Ezen a hibán kívánunk változtatni azáltal, hogy a könnyűiparban és az élelmiszeriparban általában felemeljük az első 3 kategóriájú munkások bérét, ugyanis általában ezeknek a kategóriáknak megfelelő bért kapják az anyagmozgatással és a belső szállítással foglalkozó, nehéz fizikai munkát végző dolgozók. A Minisztertanács rendelete továbbá lehetőséget ad a nehéz testi munkát és az egészségre ártalmas munkát végzők bérének széleskörű pótlékolására. Elsősorban a nehéz fizikai munkák jobb A kormányprogramm megvalósítása útján