Bér és norma, 1956 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
HORVÁTH SÁNDOR Szocialista iparunk továbbfejlesztésének fontos feltétele az iparvezetés színvonalának megjavítása. A szocialista iparvezetés nemcsak a vállalati igazgatóktól követeli meg az egyszemélyi felelős vezetést, hanem többek között a művezetőktől is. A Minisztertanács most megjelent határozata a termelést közvetlenül irányítók munkája hatékonyságának emelése érdekében kiszélesíti a művezetők jogkörét, az egyes üzemvezetők, főművezetők, művezetők és segédművezetők béremelésére ad lehetőséget. Ennek értelmében: a) a vállalat igazgatója fegyelmi, kártérítési jogkörét egyes esetekben a művezetőkre ruházhatja át; b) a kiemelkedő szaktudású, jó eredményeket elért és a megfelelő képesítéssel rendelkező, közvetlen termelést irányítók (üzemvezető, főművezető, művezető, segédművezető) bérét a vállalat igazgatója felemelheti. Az említett határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatok ismertetése előtt nézzük meg, hogy mi tette szükségessé a minisztertanácsi határozat megjelenését. I. A Minisztertanács 1951-ben szabályozta a művezetők kötelességeit és jogait. (A határozat továbbra is érvényben marad.) E határozat értelmében: aművezető megkövetelheti, hogy a műhely termeléséhez szükséges műszaki feltételeket, munkaerőket a vállalat igazgatója folyamatosan biztosítsa és tudta nélkül a műhelyben senki se intézkedjék. Joga van a fegyelemsértők, selejtgyártók és egyéb kárt okozó dolgozók ellen fegyelmi és kártérítési eljárás megindítására javaslatot tenni. Ugyancsak joga van a művezetőnek a kiemelkedő teljesítményű dolgozók jutalmazására, illetve jutalmazásának javasolására. A művezetőnek joga van a műhelyben tevékenykedő párt- és tömegszervezetek segítségét kérni. Az említett jogok mellett azonban a művezetőnek kötelessége — a határozat értelmében — a termelési terv előírásszerű teljesítése, a műhelyköltség csökkentése, a minőség javítása stb. A művezető köteles az üzemvezető utasításait, a gyártástechnológiai és műveleti utasításokat betartani, a dolgozók szakmai tudását állandóan fejleszteni és a műhelyben lévő pártos tömegszervezetek munkáját támogatni. A művezető kötelességeiről és jogairól szóló minisztertanácsi határozat, melyet az előbbiekben röviden ismertettünk, még ma is időszerű, és itt alapvető változásokra nem volt szükség. A határozat végrehajtásával kapcsolatban azonban vannak még hiányosságok. A művezetők jogairól és kötelességeirtől szóló határozat végrehajtására eddig sem a művezetők, sem a vállalati vezető szervek nem fordítottak kellő gondot. Így például: Az említett határozat többek között előírja, hogy a vállalat igazgatójának biztosítania kell a termeléshez szükséges műszaki feltételeket. Ezzel szemben a vállalati vezető szervek nem biztosítják mindig időben — „az objektív lehetőségek határain belül sem’ — a kellő mennyiségű és minőségű anyagot, a szükséges szerszámokat és készülékeket. Például a Fémáru és Szerszámgépgyárban még a viszonylag könynyen beszerezhető petróleumból is állandó hiány mutatkozott. A Vegyipari Radiátor- és Gépgyárban a szerszámszerkesztés és szerszámkészítés nem törődik kellőképpen az üzemek sürgős szerszámszükségleteinek kielégítésével. E hiányosságokat tetézi még, hogy a szükséges dokumentációk (műszaki rajzok, technológiai utasítások) nem állnak sok esetben időben a művezető rendelkezésére. A hiányosságok leküzdésére a művezetők általában törekszenek, ennek következtében munkaidejük nagy részét veszi igénybe az anyagok, szerszámok, bizonylatok sürgetése és az egyéb előkészítési hiányosságok reklamálásával eltöltött idő. Több vállalatnál előfordul — különösen a hóvégi hajrá idejében —, hogy az üzemvezetők és diszpécserek a művezető megkérdezése nélkül intézkednek és sokszor a művezető intézkedéseivel ellentétes utas. Néhány kérdés a művezetőkkel kapcsolatban