Bér és norma, 1956 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

NÉHÁNY KÉRDÉ­S A M­10VEZETŐK­KEL­ KAPCSOLATBAN A részleges béremelés indokoltságát igyekeztünk tehát alátámasztani s ugyanakkor megvilágítani azt, hogy az általános béremelés sem indokolt, sem lehet­séges nem lett volna, mert béremelést kaptak volna azok is, akik azt­ munkájukkal eddig nem érdemelték ki, s mert újabb kereseti aránytalanságok jöttek volna létre. III. A művezetők jogainak kiszélesítésével, továbbá a béremeléssel kapcsolatosan, vázlatosan az alábbi fel­adatok megoldására kívánjuk a figyelmet felhívni: A vállalati igazgatók a már korábban említett mű­vezetők kötelességeiről és jogairól szóló miniszter­­tanácsi határozat rendelkezéseit maradéktalanul hajtsák végre, továbbá a végrehajtást kellőképpen ellenőrizzék a szakszervezet bevonásával. A vállalati igazgatók a fegyelmi és kártérítési kö­­telezési jogkört bátran adják meg az üzemvezetőknek, főművezetőknek és azoknak a nagyobb egységeket vezető művezetőknek, akik szakmailag és politikailag arra alkalmasak. Természetes nem elegendő a vál­lalati igazgatókra ezt a jogkört csak formálisan át­ruházni, hanem gondoskodni kell a művezetők meg­felelő oktatásáról és biztosítani a lehetőségét annak, hogy e jogkörökkel a legteljesek mértékig élje­nek. A béremelésben részesülő művezetők (üzemvezetők, főművezetők, művezetők, segédművezetők) kiválasz­tásánál nagyon körültekintőnek kell lenni, mert csak a legkiválóbb és a kötelezően előírt képesítéssel (mű­vezetői vizsga) rendelkező művezetők kaphatnak bér­em­­elést. Az üzemvezetőknél és főművezetőknél is figyelembe kell venni, hogy az előírt képesítéssel rendelkeznek-e. A béremelés nem terjedhet ki a diszpécserekre, üzem­technikusokra, vagy például a MÁV-nál a belső művezetőkre, mivel közvetlen termelés-irányítással nem foglalkoznak. A béremelést a vállalatok igazgatói az üzemi bi­zottság bevonásával úgy hajtják végre, hogy ezzel ösztönözzék a művezetőket munkájuk jobb elvégzésé­re, szakmai színvonaluk emelésére. Ez pedig csak úgy ér­hető el, ha felszámolják a bérezésben meglévő nagyfokú egyenlősdit s lényeges különbséget tesznek a jó és kevésbé jó művezetők között. A béremelés mértéke, mint azt a határozat is elő­írja, az egyenlősdi, az elaprózás elkerülése érdekében dolgozónként ICO—150 forintnál alacsonyabb nem lehet. A béremelés forrásáról és mértékéről a minisz­tériumok vállalatonként gondoskodnak. A művezetők között esetleges minőségi cserék végrehajtása érdekében helyes a béremelésre fel­használható béralap egy részét tartalékolni. A tarta­lékolt c­özeget legkésőbb 1956. május 1-ig kell fel­használni­i Abban az esetben, ha a vállalatok igazgatói a mű­szaki szervek széleskörű bevonásával készítik elő mind a jogok és kötelességek, mind a bérezéssel kap­csolatos teendőket, úgy a fennálló béraránytalanság jelentősen csökkenthető és a művezetők a megtett intézkedéseket megelégedéssel fogadják majd. A művezetők egyes kérdéseivel foglalkozó határo­zatot a munkaügyi dolgozók alaposan tanulmányoz­zák át, ismerjék meg a rendelkezés részletkérdéseit is, mert­ a feladatokat másképpen lelkiismeretesen és jól végrehajtani nem lehetséges. A feladatok elvégzése mellett meg kell magyarázni, hogy nem részesül minden művezető béremelésben, valamint azt is, hogy a béremelés mértéke sem azo­nos. Lesznek olyan dolgozók, akik nem értenek egyet az emelés mértékével, vagy nem tartják szükséges­nek a művezetők jogainak kiszélesítését. Ezeknek a dolgozóknak — az üzemi párt- és szakszervezeti szer­vek bevonásával — meg kell magyarázni a határozat fontosságát és jelentőségét. A vállalati igazgatók a művezetők jogkörének ki­­szélesítésével, továbbá a béremeléssel segítsék elő a művezetők tekintélyének emelését, s fokozottabb megbecsülését. A művezetők viszont küzdjenek kö­vetkezetesen törvényes jogaik biztosításáért, küzdje­nek kötelességeik maradéktalan teljesítéséért, hogy döntő befolyásuk legyen a termelés megszervezésé­ben, a népgazdasági tervek teljesítésében, a minőség megjavításában és az önköltség csökkentésében. Csatár György—Martin Ferenc: A munkabér és a munkanormák kérdései Megjelent Csatár György és Martin Ferenc A mun­kabér és a munkanormák kérdései című tanulmánya, amely segítséget kíván adni a gazdasági vezetőknek, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknak a mun­kabér elvi és gyakorlati kérdéseinek megértéséhez. A brosúra nem törekszik arra, hogy a munkabér­rel kapcsolatos elvi problémákat részleteiben elemez­ze, inkább csak a munkabérnek a társadalmi javak elosztásában betöltött szerepére, és azokra az össze­függésekre kíván rámutatni, amelyek a munkabér és a termelékenység emelése, tehát az önköltségcsök­kentés és — ezeken keresztül — az életszínvonal emelkedése között fennállnak. E munka célja: felhívni a figyelmet arra, hogy a helyesen alkalmazott bérrendszer fontos eszköz a gazdasági vezetők kezében a termelés növelésére, a­­termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésé­re. A tanulmány segíteni kívánja a gazdasági veze­tőket, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusokat ab­ban is, hogy következetesen harcoljanak a bér- és munkafegyelem megszilárdításáért, a bér- és norma­csalások ellen. A brosúra foglalkozik, a munkabér szerepével a szo­cializmusban és a szocializmust építő társadalomban, népi demokráciánk bérrendszerével, bérrendszerünk fejlődésével és a szocialista bérrendszer továbbfej­lesztése terén előttünk álló feladatokkal. Szikra kiadás­i ára: 4,60 Ft. 3

Next