Bér és norma, 1956 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
NÉHÁNY KÉRDÉS A M10VEZETŐKKEL KAPCSOLATBAN A részleges béremelés indokoltságát igyekeztünk tehát alátámasztani s ugyanakkor megvilágítani azt, hogy az általános béremelés sem indokolt, sem lehetséges nem lett volna, mert béremelést kaptak volna azok is, akik azt munkájukkal eddig nem érdemelték ki, s mert újabb kereseti aránytalanságok jöttek volna létre. III. A művezetők jogainak kiszélesítésével, továbbá a béremeléssel kapcsolatosan, vázlatosan az alábbi feladatok megoldására kívánjuk a figyelmet felhívni: A vállalati igazgatók a már korábban említett művezetők kötelességeiről és jogairól szóló minisztertanácsi határozat rendelkezéseit maradéktalanul hajtsák végre, továbbá a végrehajtást kellőképpen ellenőrizzék a szakszervezet bevonásával. A vállalati igazgatók a fegyelmi és kártérítési kötelezési jogkört bátran adják meg az üzemvezetőknek, főművezetőknek és azoknak a nagyobb egységeket vezető művezetőknek, akik szakmailag és politikailag arra alkalmasak. Természetes nem elegendő a vállalati igazgatókra ezt a jogkört csak formálisan átruházni, hanem gondoskodni kell a művezetők megfelelő oktatásáról és biztosítani a lehetőségét annak, hogy e jogkörökkel a legteljesek mértékig éljenek. A béremelésben részesülő művezetők (üzemvezetők, főművezetők, művezetők, segédművezetők) kiválasztásánál nagyon körültekintőnek kell lenni, mert csak a legkiválóbb és a kötelezően előírt képesítéssel (művezetői vizsga) rendelkező művezetők kaphatnak béremelést. Az üzemvezetőknél és főművezetőknél is figyelembe kell venni, hogy az előírt képesítéssel rendelkeznek-e. A béremelés nem terjedhet ki a diszpécserekre, üzemtechnikusokra, vagy például a MÁV-nál a belső művezetőkre, mivel közvetlen termelés-irányítással nem foglalkoznak. A béremelést a vállalatok igazgatói az üzemi bizottság bevonásával úgy hajtják végre, hogy ezzel ösztönözzék a művezetőket munkájuk jobb elvégzésére, szakmai színvonaluk emelésére. Ez pedig csak úgy érhető el, ha felszámolják a bérezésben meglévő nagyfokú egyenlősdit s lényeges különbséget tesznek a jó és kevésbé jó művezetők között. A béremelés mértéke, mint azt a határozat is előírja, az egyenlősdi, az elaprózás elkerülése érdekében dolgozónként ICO—150 forintnál alacsonyabb nem lehet. A béremelés forrásáról és mértékéről a minisztériumok vállalatonként gondoskodnak. A művezetők között esetleges minőségi cserék végrehajtása érdekében helyes a béremelésre felhasználható béralap egy részét tartalékolni. A tartalékolt cözeget legkésőbb 1956. május 1-ig kell felhasználnii Abban az esetben, ha a vállalatok igazgatói a műszaki szervek széleskörű bevonásával készítik elő mind a jogok és kötelességek, mind a bérezéssel kapcsolatos teendőket, úgy a fennálló béraránytalanság jelentősen csökkenthető és a művezetők a megtett intézkedéseket megelégedéssel fogadják majd. A művezetők egyes kérdéseivel foglalkozó határozatot a munkaügyi dolgozók alaposan tanulmányozzák át, ismerjék meg a rendelkezés részletkérdéseit is, mert a feladatokat másképpen lelkiismeretesen és jól végrehajtani nem lehetséges. A feladatok elvégzése mellett meg kell magyarázni, hogy nem részesül minden művezető béremelésben, valamint azt is, hogy a béremelés mértéke sem azonos. Lesznek olyan dolgozók, akik nem értenek egyet az emelés mértékével, vagy nem tartják szükségesnek a művezetők jogainak kiszélesítését. Ezeknek a dolgozóknak — az üzemi párt- és szakszervezeti szervek bevonásával — meg kell magyarázni a határozat fontosságát és jelentőségét. A vállalati igazgatók a művezetők jogkörének kiszélesítésével, továbbá a béremeléssel segítsék elő a művezetők tekintélyének emelését, s fokozottabb megbecsülését. A művezetők viszont küzdjenek következetesen törvényes jogaik biztosításáért, küzdjenek kötelességeik maradéktalan teljesítéséért, hogy döntő befolyásuk legyen a termelés megszervezésében, a népgazdasági tervek teljesítésében, a minőség megjavításában és az önköltség csökkentésében. Csatár György—Martin Ferenc: A munkabér és a munkanormák kérdései Megjelent Csatár György és Martin Ferenc A munkabér és a munkanormák kérdései című tanulmánya, amely segítséget kíván adni a gazdasági vezetőknek, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknak a munkabér elvi és gyakorlati kérdéseinek megértéséhez. A brosúra nem törekszik arra, hogy a munkabérrel kapcsolatos elvi problémákat részleteiben elemezze, inkább csak a munkabérnek a társadalmi javak elosztásában betöltött szerepére, és azokra az összefüggésekre kíván rámutatni, amelyek a munkabér és a termelékenység emelése, tehát az önköltségcsökkentés és — ezeken keresztül — az életszínvonal emelkedése között fennállnak. E munka célja: felhívni a figyelmet arra, hogy a helyesen alkalmazott bérrendszer fontos eszköz a gazdasági vezetők kezében a termelés növelésére, atermelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére. A tanulmány segíteni kívánja a gazdasági vezetőket, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusokat abban is, hogy következetesen harcoljanak a bér- és munkafegyelem megszilárdításáért, a bér- és normacsalások ellen. A brosúra foglalkozik, a munkabér szerepével a szocializmusban és a szocializmust építő társadalomban, népi demokráciánk bérrendszerével, bérrendszerünk fejlődésével és a szocialista bérrendszer továbbfejlesztése terén előttünk álló feladatokkal. Szikra kiadási ára: 4,60 Ft. 3