Bercsényi 28-30 Összefoglaló, 1983-1987

Tartalomjegyzék

Jankovics Tibor kezdte­­ a szervezést és egyre többször ke­resett fel engem Pesten, hogy menjek le hozzájuk. Aggodal­makkal, elvállaltam a - ha úgy tetszik - a vezető építész ideológus szerepkört, ez nyolc pécsi albérletet és­ nyolc évi ingázást jelentett Budapest és Pécs között. Itthon csak afféle vasárnapi apuka voltam. A nagyobbik fiam 5, a kisebbik 3 éves volt akkor. De Pécsért mindenki meghozta a személyes áldozatot, de ez nem panasz, csak tény, volt aki felbomlott házasságával fizetett érte. Lényegében 1971-ben mega­l­ak­í­tot­ták a "Pécs­i Ifjúsági Iro­dát", s először a BARANYATERV ma­j­d a PÉCS­I TERV adminiszt­ratív keretei között, a kitűnő, becsületes kommunista ve­­­zető, Mischl Róbert igazgató és Eördögh István irodavezető védőszárnyai alatt kezdte meg működését és az első napoktól kezdve kivívva a kollegák gúnyolódó vigyorgását - de csak­hamar . arcukra fagyott a mosoly - s ezt a gyűlölettel ve­gyes ellenszenv és irigység váltotta fel. Nevünk először: "ámokfutók", később: "farkas fa­l­ka". Ma bánom, hogy olyan szelíd farkasok voltunk és ökölbe szo­rul a kezem, ha a bennünket később finoman, bürokratikusan, tehát szabályosan "kinyiró" Vállalati Műszaki Tanács néhány tagjának, ezeknek az ártalmas senkiknek az arca felködlik előttem. Tudom az indulatosság nem szimpatikus vonás, de a miskolci Bodonyi Csaba mondta egyszer, hogy annyi kés van a hátam­ban, hogy úgy nézek ki, mint egy sündisznó, ezért jogom van egyet-egyet kihúzva visszaadni. De hát dolgozzunk. Az Ifjúsági Iroda építésztagjai: Blazsek Gyöngyvér, Csete György, Deák László, Dulánszky Jenő, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Kovács Attila, Nyári József, Oltai Péter és Pálfi Miklósné. Az építészekhez egy statikus és gépész­csoport kapcsolódott, s a bennünket végig segítő szerkesz­tőink és rajzolóink. Együtt 5­0 fős komplex iroda. Valamit a sokat emlegetett csoportmunkáról. Igazi csoport­­munka nem létezik közösen elfogadott építészeti - i­deo­lógi­ai alapok nélkül. Enélkül csak széthúzás van, vagy egymás mel­letti, de nem együttes munka.Sokhelyütt tevékenykednek ma már építészcsoportok, de olyan felismerhető arculatuk nincs, mint volt a pécsieknek. Ezt formai tekintetben stílusegy­­ségnek nevezik. Ott úgy folyt a munka a legjobb napokban, hogy az egyes tervezői témákat együtt indítottuk. A koncep­cióalkotás közös volt, a tervek vázlat, skicc-szinten közö­sen készültek, majd valaki közülünk feldolgozta ebből a legjobbat. A tervezés ott vált személyes üggyé. Mégis ma is mind úgy érezzük, hogy valamennyi épület a sajátunk. Elő­fordult, hogy valaki közülünk külföldre utazott, a félig kész tervet más fejezte be, ma vezet­te helyette. Fél szavak­ból is értettük egymást, így készültek közös művek. Az "anyanyelvd építéssat" vágya A Pocal Terveny Vállalatnál Csata György oetatásával alakult If­júsá­­gi Iroda a saját hagyományainkon a­­lapuló,nemzeti jellegű építészet megteremtését tűzte ki célul.Indu­latukat a s­ország szétesett képe hevítette,s az össznépi igénytelen­séggel és a szakma epigonismusával Bartók Béla és Sós Károly példáját­­ állították szembe.Épületeik forma­világát elsősorban a magyar népi építésnek egészen az Őstörténetig viss­zave­ze­tett hagyományai, /jurta forma,tankönpontúság stb./ hatá­­rozták meg,de hatott rájuk a 77. snd-i organikus építéssel és Buck­­minster-Puller geodétikus kupolái is.Legérdekesebb épületeik /Csete György-Dulánszki Jenő:Fortásház, Pécs-Orfű,1971-7*1 Kistelegdi István:Ravatalozó,Siklós 1971-72/ természeti környezetben állnak, a nemcsak közvetlen környezetük­höz, hanem a kozmoszhoz is igye­keznek igazodni.Ha módjuk volt rá, az épület berendezését,még a hasz­nálati tárgyakat is a csoport tag­jai vagy hozzájuk közel álló ipar­művészek tervezték /pl.a fadd­­dombori üdülő esetében/.Az "anya­nyelvű vizuális kultúra" létreho­zásának becsülendő szándéka két dolgon bicsaklott meg:az egyik a túl szoros kötődés a népművészet­hez, a másik az olykor a hitelvesz­tésig túlzó formálás. Már Fülep Lajos figyelmeztetett arra,hogy a folklórból kiinduló művészet csak reflektált művészet marad.A Csete által is gyakran idé­zett finn példa pedig inkább azt bizonyítja,hogy a népi építésből és a háziiparból csak általános ta­nulságokat lehet átvenni.A finnek sikerét éppen az biztosította,hogy a humánumot őrző hagyományok szel­lemét sikerült a korszerűséggel /még a gyártással is/párosítani. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy a pécsiek paksi házait bírá­ló szakmai kritika "tulipános vitává" kerekedett,s a paksi kí­sérlet felszámolásához,majd az egész csoport feloszlatásához ve­zetett.Az Ifjúsági Iroda volt tag­jai szétszóródtak az országban, de stílusukat Budapesten,Szolnokon és Keszthelyen is megőrizték,sőt Pécsett is tovább él hatásuk." /Perkai András:Az utóbbi évek magyar építészetéről Művészet 1986 szeptember/ "A 60-as évek közepétől épületek­ben próbáltam megfogalmazni mindazt, amit a "néptől”,a sas saját magunktól tanultam.Az engedélyezett,támogatott "hagyományápolás",as"Tbl-^lijaa né— plesohség",a nádtetős parasztroman­­tika nem érdekel.” Csete György /Menyhárt László:Leveles ágból. •• Művészet 1981 március/ 297

Next