Bereg, 1876 (3. évfolyam, 1-18. szám)
1876-09-17 / 4. szám
Ösmerjük azon nemes buzgólkodást amely gazdasági egyesületünknek életet adott bizton reméljük tehát, hogy a mostoha év nem lesz képes működését teljesen megzsibbasztani. Gr. K. 14 A nőnevelés kérdéséhez. Sokat s sokszor beszéltek már szóval úgy, mint írásban arról: miként kell a nőket szellemileg növelni; miként kell nekik olyan kiképzést adni, hogy — ha házassági összeköttetés által jövőjük nem biztosítható — szerény anyagi körülmények között önerejökből is megélhessenek, ne legyenek más kegyére szorulva, vagy a társadalom himpellérjeinek áldozatul odadobva, vagy hogy végre mimódon szükséges külső, úgy, mint belső fogékonyságukat oly niveau-ra emelni, hogy ha a családi összeköttetésben a család fentarás anyagi költségeihez oly módon nem képesek járulni, miként az ebéd és vacsora árai viszonyulnak egymáshoz, legaláb tudják méltányolni azon férfi küzdelmeit, kit velők sorsuk összekötött; ismerjék el annak munkássága nehézségeit, ki nagy küzdelmek s valódi önfeláldozás árán képes gyakran csak a mindennapi élet szükségeit fedezni, s ez elismerés és méltánylat folytán törekedjenek arra, hogy a küzdelmes pályán haladó férfi gondmentes percei legalább minél édesebbekké tétessenek s az otthonlét órái kárpótolni tudják az élet kellemetlenségeinek nehézségeit, a munka által gyöngyöző homlok a műveit lelkű, gyöngéd érzelmű feleség által letöröltessék, s a gyakran feltünedező aggodalom redői a homlokról a családi életben szeretettel elsimittatván az édes öröm ragyogása tündököljön a borús arculaton. Szóval: Sok oldalról volt már eddig is fejtegetve a nőnevelés kérdése. S e körülményből kifolyólag már elmondottakat uj gyanánt felmutatni sem természetünk, sem kívánságunk nem lévén, legjobb volna letenni e tollatt, s a már úgy is eléggé megvitatott kérdéshez hozzá sem szólani. Azonban van mégis egy oldala e kérdésnek, mely — ha talán tudomásunk nélkül valaha és valahol fejtegetve volt, és oly általános elismerést, s illetőleg hatást nem keltett, hogy a nyilvánosság közzé dobott indítványozó eszme hullámgyűrűi hozzánk is eljutottak volna, vagy köznyelven szólva, hogy annak eredménye nálunk is meglátszanék. Értjük a nőnövelésnek a test kifejlesztésére vonatkozó oldalát, mely a fiúgyermekek nevelésénél már hazánk tanintézeteiben általánosan párhuzamos haladási fokozatot mutat fel az értelmi neveléssel s a megyénk városai s községeiben levő finevelő intézetekben is mindenütt behozatott már ez idő szerint; de annak általános behozatala a leányiskolákban, már csak városunkban is, igen nehezen megy. Sokan a mi családanyáink közül, midőn gyermekeiket nevelő intézetbe adják s a gyermeki testgyakorlására ösztönöztetnek az illető szaknevelők által, részint a dolog szokatlanságával mentegetőznek, részint azzal, hogy nincs anyagi képességük a pár forintba kerülő leány-tornaruha elkészíttetésére ami bizony szükséges; végre ismét mások, a legelfogultabbak minden nyitás s czélszerű javítás iránt váltig azt vitatják, hogy arra nincs is szükség. Pedig ha tudnák, mily véghetetlen szüksége van a fokozatos okszerű képeztetésre, tehát a szabályszerű és tapintatos testgyakorlatra a leánygyermekeknek is: nem takaróznának az új dolog szokatlanságával s nem sajnálnák csekély megerőltetés mellet is gyermekeik évenkénti neveltetéséhez még azon pár forinttal járulni, mibe az a kis tornaruha kerül, mert azon kiadás dúsan megteremné később számukra gyümölcseit. Nem akarjuk itt a kételkedők különböző fajainak külön osztályokba sorairozott ellenvetéseit egyenként sorról-sorra előhordva czáfolgatni; e helyett sokkal czélszerűbbnek látjuk itt a leánygyermekek testgyakorlatban, rendszeres tornászatban való gyakoroltatásának előnyeit elszámlálni, annyival inkább, mivel, „kísérlet“ gyanánt már az elmúlt iskolai évben megpróbáltatott a beregszászi és vidéki nőegylet által fentartott polgári leánynöveldében a rendszeres testgyakorlat taníttatása, de bizony — bár a törvény ezt a polgári iskolákban rendes tantárggul szabta meg — csak nagyon kevés szülő látta be az intézeti igazgatóság részéről e tekintetben tett czélszerű intézkedésnek horderejét s csak kevés növendék vett részt a szülők fent emlitett alaptalan s korszerűtlen kifogásai miatt az e czélra rendezett tanfolyamban, s részünkről óhajtanék, hogy ez uj tanévben az ne úgy legyen, hanem minden növendék részesüljön ennek előnyeiben. Reméljük egyúttal azt is, hogy a testgyakorlásnak a leány gyermekekre nézve is szolgáló előnyeit elszámlálván, ez által a szülők fentebb említett kifogásai is el fognak enyészni. Mire szolgál a tornászat? Felelet: a test idomzatainak erősbítésére. — Márpedig erre a leánygyermekeknél még inkább szükség van, mint a fiú gyermekeknél, mert a leányok rendes szokás szerint legtöbbször zárdás modorban, szobailag neveltetvén, nincs annyi alkalmuk a fiú gyermekeknél tapasztalható gyermeki pajkosságok különféle elszámlálhatatlan nemei által testüket — habár minden rendszer nélkül is — erősbiteni, edzeni, veltebb Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy a művárosi középosztály vagy főbbranguak gyermekeinek nincs szükségük testük erősbitésére , mivel életfolyamuk alatt nem fordul elő oly dolog melyhez kiváló testi erő kivántatnék. Ez igaz, miveit ember bir annyi udvariassággal, hogy nejét, a szülő, hogy leányát nagyobb testi erőt kívánó foglalkozásokra szükség nélkül ne szorítsa; de ez udvariasság nem zárja ki azt, hogy egészségi szempontból, jövőre való számításból, a leánygyermekek, kik hivatva vannak, később művelt emberek nejei lenni, az egyúttal szórakoztató testgyakorlatoktól felszabadhassanak. „Csak ép testben lehet ép lélek“ — mondá az apostolbölcs. Már pedig ép lélekre minden rangú leány gyermeknek egyaránt van szüksége, tehát ép testre, vagy a test erősítésére is. Mert „gyakorlat teszi a mestert“ gyakorlat erősbíti a testet, s valamint a szellemi foglalkozások gyakorlásától tartózkodó egyén lassanként elparlagosodik, s utoljára minden szellemi működésre alkalmatlanná lesz: éppenugy a nem gyakorolt test végre is elzsongul, elbénul s gyönge lesz a legközönségesebb foglalkozásra is. De más oldalról van egy nemes, de nehéz hivatás úgy a legegyszerűbb, mint a legmagasabb rangú nő elé egyaránt kitűzve, melynek betöltésére valamint a legnagyobb lelki erő s felmagasztosultság, ugy elviselésére a legnagyobb testi erő kívántatik, s ez — az anyai hivatás. Történhetnek ugyan véletlen esetek, hogy beteges, erőtlen anyáknak lesznek ép, egészséges gyermekeik, de ezek csak kivételek a dolgok természetes rendje szerint erőtlen, elgyöngült anyáktól erős gyermekeket nem remélhetünk. S mig a munkás osztály női a napról-napra tartó folytonos erőfeszitést igénylő munka által megszerzik testüknek azon erőt, idegeiknek azon rugékonyságot, mely a test épségét sokáig fentartani s kisebb időszerű bajoknak ellenállani képes, addig azon leánygyermekek legnagyobb része, kik városi leánynöveldékben nyújtott szellemi képzés közt neveltetnek s otthon is leginkább zárt levegőt élvezhetnek csupán, csak úgy képes ez egészségtani családi, s általános emberiségi igénynek megfelelni, ha testét az ajánlott rendszeres testgyakorlatok által igyekszik kellőleg erőssé tenni. Az idegrendszer számtalan idegszálai, melyek a test minden részeibe elágaznak, — s a csontrendszer számtalan ízületei, melyek testünk organizmusának összetartó kapcsai, szintúgy megérdemlik a kellő művelést s kiképeztetést, mint az agyrendszerből rejlő különféle szellemi tehetségi irányzatok , mert amazok ezzel a legszorosabb összeköttetésben állanak, amiért is bátran mondható az apostolbölcs a fentebb is idézett szavakat: „csak ép testben lakik ép lélek“. Ezenkívül köztapasztalat, hogy a ferde divatizlés által félrevezetett anyák oly sok, az egészségre igen káros hatással bíró eszköz által szándékoznak mindig leánygyermekeiknél a természetes szabad testi fejlődést korlátozni, hogy azt elszámlálni is bajos volna, amelyek fiúgyermekeknél nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. — Csak a kézláb és derékszorító, valódi vallató eszközökre hivatkozunk. Nem a legszükségesebb-e, hogy az elkorcsosult divathajhászat által canonizált eme barbár eljárás káros hatásai lehetőleg ellensúlyoztassanak a test idomzatainak kellő kiképzése, erősbítése, gyakorlása által. Vannak oly gyermekek is, kiknek vagy idegvagy csontrendszerükben kisebb vagy nagyobb gyöngeség vagy fejletlenség mutatkozik. Az akármely tekintetben gondos figyelés mellett kitapasztalt hiány, helyrepótoltatik, a beteges alkotású gyermek egészségessé változtathatik a rendszeres, és tapintatos számítás mellett vezetett tornagyakorlatok által. De ha épen már másért nem is, van egy dolog, amiért a gyermeknek nyújtott hasznos szórakozáson kívül százszorosan kifizeti magát s különösen leánygyermekeknél a testgyakorlás tanulására fordított csekély költség, s kiválólag hasznossá válik az ezen foglalkozással eltöltött idő, mely által számtalan későbbi fájdalomtól lesz megkímélve a leánygyermekből lehető anya, vagy ha ez nem is, de legalább igen sok kiadástól lesz felmentve annak talán korlátolt anyagi viszonyok közt élő leendő férje. Van egy körülmény, mely városunkban, de hisszük másutt is, jelen időszakban — mint ijesztő rém a házas és házasulandó férfiak előtt mind nagyobb-nagyobb mérvben kezd tapasztalható lenni, t. i. hogy fiatal, egészségesnek látszó anyák nem tudják táplálni gyermekeiket!.. Mi e sajnos körülménynek kiváló oka? A túlságosan használt s általunk, másokkal együtt anathémára ítélt derékszorítón (mieder) kivül különösen a testgyakorlás elhanyagolása. A szabályos testgyakorlat kiváló gonddal s rendszeresen képzi az izomrendszer minden legkisebb részeit, így különös figyelem volna fordítandó leánygyermekeknél a mellizmok, a mellékidegek erősbítésére s ápolására. A fokozatosan fejlődött s a mellett túlságos beszorongatások által nem korlátozott mellképződés akkor bizonyára nem Valaminthogy okt. 22. meghagyta Irányi Dániel sárosi kormánybiztos, hogy az országba bejönni szándékozó lengyel önkéntesek bejövetelét előmozdítani igyekezzék a vármegye közönsége. * * Laube cs. k. őrnagy nyilatkozata folytán sajnosan érzé a munkácsi polgárság, hogy kebelében, a vár falai közt még mindig reactionalis érzelmű császári őrség tanyáz, mely ellenszenvét a magyar ügy fejlődése iránt alkalmilag nyiltan s leplezetlenül is kifejezni nem állotta. Ez ellen a lakosság hiában zúgolódván önkörében, e veszélyes és borzantó körülményre a kormányt hirlapilag is figyelmeztető, így a „Kossuth Hírlapja“ Október 1-én kelt 80. számába e tárgyra nézve e közlemény iktattatott: „Munkácsról egy ottani nemzetőr azt írja, hogy valahányszor az itteni várra tekint, mindannyiszor el kell szomorodnia, minő kezekben van az jelenleg; az itteni vártisztek egész vakmerőséggel imigy fenyegetik a szabadság embereit: „WarPs ihr vverd’s schon eure Freiheit auf den Rücken bekommen“; és még a német tisztek nejei is csak amúgy per Lump czimezgetik a nemzetőröket.“ Hozzáteszi azután elkeseredve: És ezt lehet-e még tovább tűrni és szenvedni? Szegény magyar nemzetem! de sok alávaló vérszopónak adsz még most is eledelt, kik ide talán csak úgy ringy-rongyban vetődve, itt meggyarapodtak, most ők mondanak téged ringy-rongynak! Ily hálátlanság megérdemli a szigorú büntetést.“ Történtek is felhívások az őrség eltávolítása végett, azonban a kivánt és sürgetett eredmény késett; mi több, okt. elején Ungvárról a Hartmann ezredik százada is váratlanul Munkácsra megérkezvén, e körülmény az aggodalmat még inkább növelé, miért is a megye közönsége okt. 16-án Laubet, a vár parancsnokát ez iránt interpellálta, ki okt. 17-kén 874. sz. a. kelt német válaszában azzal menté magát, hogy a század az ő tudta és beleegyezése nélkül érkezett Palánkéra s kinyilatkoztatta hogy sajnálja, miként a katonaság ez intézkedése által az ő állása, melyben mind ő felsége, mind a hazai alkotmányos hatóságok iránt tisztelettel viseltetni köteles, gyanis ittazik. Megjegyzi továbbá, hogy a közelebb megérkezett századra ő kihatást sem gyakorolhat, mert az az élelmezést a vár raktárából kapja ugyan, de azért a fizetést saját külön pénztárából eszközli s hogy e szerint úgy véli, mikép legczélszerübb lenne a dolognak semmi különös jelentőséget se tulajdonítani, mert a század e hó 21-kén ugy is eltávozand azon zászlóaljjal és törzzsel, mely 20-án Mármarosból ide érkezend, miről egyszersmind Szintay Munkácson székelt kormánybiztost is értesité. Mindamellett az elkeseredés e tájon nőttön nőtt, mert daczára a bujtogatókra és rablókra még június 23-ka óta felállított rögtön bíráskodásnak, miként Szintay kormánybiztos okt. 17-én a megyei honvédelmi bizottmányi elnökhöz Balogh Ferenczhez intézett levelében irá, a reactionalis szellemű Hartmann gyalogság némely tisztjeinek sikerült nehány vidéki bikost bujtogatásokra rábírni, kik közül egyet sikerült elfogatnia s további vizsgálat végett bekisértetnie, de ingerelte az illetőket ama hír is, hogy a Hartmann-ezred e tájón összpontosíthatnék. Ugyanis Eötvös Mihály, szatmár megyei alispán Nagybányáról azt írta megyénk alispánjának, hogy a Nagybányán néhány hét óta szállásoló 1 Hartmann-ezredbeli század, Prattol Fyemailein nevű őrnagytól Szigetről azon parancsot vette, hogy a Bukovinai és galicziai határszéli kormánybiztos rendelete ellenére, magának fegyveres erővel is utat törve, haladéktalanul Szigetre vonuljon; a század elindulásakor azonban a kormánybiztoshoz érkezett egy levél, melyben Piatzoli őrnagy az előbbi rendeletét visszavonja s a századot a biztos rendelkezése alá bocsátja; de midőn ez az illető századostól követelte, hogy kész engedelmességét irásilag is fejezze ki, kelönben a századot, mint ellenséges indulatát, Nagybányára vissza nem fogadja, a század felkerekedett s Sziget felé megindult, a százados előmutatván Piatolinak hozzá Szigetről okt. 13-ról irt rendeletét, melyben meghagyatott neki, hogy Szigetre siessen anélkül, hogy a kormánybiztosnak válaszolna. E rendeletben az is foglaltatott, hogy a legénységnek a béke-zsoldon felől hadi élelmezése is ingyen kiadandó . . . Később okt. 16-ról értesité a nevezett őrnagy a beregmegyei hatóságot, hogy 605 legényből és tisztekből álló csapat okt. 19-én Nyiresfalvára és onnan 20-án Munkácsra érkezend s hogy ennélfogva azon állomásokon számára 22 előfogat és öt napra való kenyér és szálás készen tartassék. A megyei bizottmány, jóllehet a miniszteri rendelet nélkül utazó sereg helyzetét törvénytelnnek találta, mégis azon okból, nehogy eltávozása közben útjában zavart és bujtogatást kövessen el, a kért szükséglet kiállítására Jobszty Ferencz szolgabirót okt. 18-án utasította, azon megjegyzéssel, hogy az ellenséges érzelmű elvonuló csapatot vizsga 1 szemmel kisérje. (Folyt. köv.) I — ■