Bereg, 1877 (4. évfolyam, 1-31. szám)

1877-07-01 / 25. szám

Beregrász 1877 Julius 1­25. szám Negyedik évfolyam VEGYESTARTALMú HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. Előfizetési díj: Egész évre .. ....... 6 ft. Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények 3 reclamétiók küldendők: Beregszászban A­r­d­ó­ u­t­c­z­a 233-ik szám. Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztár­nok, úrhoz intézendők a hitelintézetnél A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési díjak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10% levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám­ára 12 kr Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények kész­pénz fizetés mellett fogadtatnak el. Hirdetési di­j: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig l ft. Előfizetési felhívás: „B­E­R­E­G* 1877. II-ik félévi folyamára. Beregmegye értelmisége úgy számra, mint előre nézve sokkal magasabban áll, semhogy egy helyi közlöny a megszűnésnek lenne köztünk kitéve. Hanem ha úgy teszünk vele mint ál­talában szoktak az emberek valami nem épen közvetlen érdekű dologgal, hogy t. i. abban bízunk, hogy ennyi sok hivatott közt a mi egyes személyünk elmaradása fel sem tűnik, s ezen feltevésben támogatása alól magunkat elvonjuk, akkor mint igen sok közérdekű ügy, a Bereg ügye is hamar végére kerül. Felkérjük tehát megyénk értelmiségét, a lapok szíves támogatására. Üzletet nem csinálunk e lap fentartá­­sából, ugyanazért az előfizetések sokszor túlhajtott hajhászatától tartózkodunk. Az előfizetéseket kérjük f­ évi Jul. 15. napjáig Székely József pénztárnok úrhoz beküldeni. I. Előfizetési ár: Fél évre Jul Deez.. 3 ft. Néptanítóknak . .. 2 ft. Évnegyedre . . .. 1 ft. Néptanítóknak . .. 1 ft. Beregszász Jun. 24. 1876. Gulácsy Dezső. Közgyűlési határozat a segédszolgabirói állomások rendsze­re­s­i­t­é­s­e, és a rendőrség szervezése tár­gyában. (Általános érdekénél fogva czéUzerű­nek találjuk a megyei bizottság f. évi Junius hó­­ 26-án tartott rendkívüli közgyűlésében hozott határozatát egész terjedelmében közölni.) Olvastatott a szkirói segédek rendsze­­resitése ügyében f. év 10851 sz. a. kelt belügyminiszteri rendelet folytán kirendelt küldöttség jelentése. A felolvasott küldöttségi munkálat alapján a bekövetkezendő általános tiszt­­újítás alkalmából a felső és alsó tisza­háti, valamint a munkácsi Latorcza jobb és balparti járások egyesítése és ebből kifolyólag 2 szbirói, 2 szbirói irnoki, 2 tiszti hajdúi, a munkácsi egyik járás orvosi, 2 szülésznői, és ezeken kivül a központban még nélkülözhetőnek talált 2 őrhajdui állásnak f. é. Decz. 31-án történendő beszüntetése elhatároztatván, az 1876. évi VI. t. sz. 29-ik §-ja alapján, szintén beszüntetendő megyei fő és se­géd­mérnöki állásukkal egybekötött ja­vadalmainak hozzászámitásával s f. ’évi megyei költségvetés szerint rendelkezés alatt álló 8529 ft. 60 kt. erejéig 800 ft. évi fizetéssel, az egyesitett tiszaháti és munkácsi járásokba J két-két, a többi já­rásokba egy-egy, összesen tehát 7 szki­rói segédi, ezenkívül 360 ft. évi fizetés­sel a vereczkei járás kivételével mind­­egyik járásba egy-egy, összesen tehát 4 dijnoki állás rendszeresittetik, az egyesí­tett és igy a többieknél aránytalanul na­gyobb járások sz­biráinak utiátalánya 500 ftra emeltetik, egyszersmind kijelentetik, hogy a szloirák utiátalányukból kötelesek az általuk kiküldendő segéd szbirák fu­varját is fedezni; továbbá minthogy ezen­túl minden szbirai hivatal több személy­ből fog állani, s így a szbirák csekély fizetésükből a nagyobb személyzet részé­re szükséges tágasabb iroda­helyiséget nem tarthatnak, a tiszaháti járás sz bírája részére iroda helyiség a megyeházánál adatván, a többi négy szbirónak iroda helyiség tartása és fűtésére 150 —150 ft. átalány állapittatik meg; végre a meg­szüntetett segédpénztárnoki állás javadal­mazásával már régebben rendszeresített másod aljegyzői állás fizetése — mely­ ■ «un«­ Tengeri utam Rotterdamtól kelet- Indiába.­ ­­ A „Frisland“ fedélzetén. — Az „EGYETÉRTÉS“-ből. II. öt óra tájban horgonyt vetettünk, mert sötét­ség állott be, s nem volt szabad utunkat tovább folytatni. Ennélfogva csolnakon Ismailába mentünk, elhagyva a parton magunk mellett Thoussumot, Rharasest és más helységeket. A két nevezett város az, melyeket a zsidók fogságukban építettek. A Timaah tó bejáratánál megpillantottunk egy pompás villát, mely a Suez-csatorna építője Lesseps mérnök tulajdona. Kikötve, a parton arabokat ta­láltunk, kik szamaraikat ajánlották fel használatra, mely alkalommal feltűnt, hogy minden arab szama­rának európai neve van, mint Bismark,­­Jorcsakoff, Napoleon stb. és hogy mindegyik csacsinak volt valami fortélya. — Bismark egy fél tallérért 3 bukfenczet vetett. — Mi tehát Európa vezérférfiai­­nak névrokonain beszamarago­tunk a városba, és ott megtekintettük az egyptomi alkirály palotáját; azonkívül felkerestünk minden európai modorban berendezett kávéházat és vendéglőt. Meglepett, hogy Ismaila, daczára annak, hogy a Sahara közepén van egy BZ rendes kövezettel és rendezett kertekkkel bír.­­ Éjfél után tértünk vissza hajóinkra. Október 16-án és a suezi csatorna legkeske­nyebb részére értünk, midőn egyszerre „egy ember a tengerbe esett" kiáltás zavarta meg az egyhan­gúságot.­­ A korláthoz szaladva láttuk, hogy ek­kor már egy második is bent van a tengerben majd egy harmadik, s még négy ugrott hirtelen társai után, s néhány mozdulattal elérve a partot, egész udvariasan meghajtották magukat s a pusz­tába távoztak. Már akkor tudtuk, hogy szökevények, s mi­után közülök egyik a suezi munkálatok alkalmával itt dolgozott, ismerte a vidéket. 2 órakor értünk Suezbe. — Miután itt csak néhány órát szándékoztunk tölteni, nem lehetett a hajót elhagyni, s igy a várost csak távolból lát­hattuk. — A város meglehetős nagy; van benne nehány csinos ház és kert, ennyi volt az egész, mit belőle ki lehetett venni. — 5 órakor már a vörös tenger azon részén jártunk, melyet Suez öb­lének neveznek. Este 11 órakor mentünk el Mózes kútja mellett. Okt. 17. reggel 4-kor hagytuk el azon he­lyet, melyen a biblia a zsidókat száraz lábbal kül­di át a tengerem . Láttuk Sina hegyét is, mely nem egyéb kopár sziklánál. — 7 órakor értük el az úgynevezett „kaput“, ez a Suez öböl kijárata, s ezt egy óriási világitó torony jelzi. Okt. 19-én a szél megszámlálhatlan men­­­nyiségü sáskát hozott a hajóra; a hajón levő gyermeknek három napig nem kellett semmi más játékszer. — 1 órakor vihar volt, s ez alatt oly óriási cseppekben hullott az eső, milyenről eddig fogalmam sem volt. — Három óra felé már ismét a legszebb idő volt, és a tenger igen kellemes ko­­rallmeszes illatot terjeszt. — Ma hagytuk el Nubia partjait. Ezután tíz napig folytattuk utunkat a tenge­ren minden nevezetesebb esemény nélkül. Okt. 29-én reggel a fedélzeten ezen kiálltást halottam „Mist“. Rögtön oda siettem, hogy lássam az egyenlítő ködjét (mist), s fedeztem is fel a lát­határon egy kis fekete foltot, mely azonban 5 perc alatt az egész boltozatot bebob­ta, és egy rövid ideig tartó, de erős esővel végződött. — Az égi tünemények közül emlitést érdemel egy szivárvány, melyet nov. 1-én láttunk, s rendkívül széles volt­; ez a tengernek visszatükrözése által egész körnek tűnt fel. — Nov. 5-án egy katonát temettünk el" A hajó horgonyt vetett arra az időre, mig a gyász szertartás folyt. A hajó legénysége, a kato­naság, és a tisztek valamennyien teljes díszben je­lentek meg.­­ Miután az altiszt bevégezte a gyász­beszédet, a parancsnoki hídról hallani lehetett: „Egy, kettő, három“, ezen szónál „három“, a je­lenlevők kiásták: „Az isten nevében“; és a vászonzsákba varrott holttest, a reá erősített vas­­darab súlyánál fogva, csendesen ereszkedett le a tenger nyugalmas fenekére. Körülbelül 13 napig utaztunk, a­nélkül, hogy víz és levegőnél egyebet láttunk volna. Ha egész utunk alatt, a Saharán és az Indiai Óceánon keresztül az élő természet szépségeiben nem gyönyörködhettünk, azért a november 6-iki reggel kellőleg kárpótolt bennünket, mert a mint a mintavi és nord-pórai szigeteket elhagyták, reg­gelre közel Szumátra partjaihoz egy valódi ódén­­ben ébredtünk fel. Előttünk az óriási hegylánczok, melyeken csak az „Ophir“, hegy emelkedik felül, honnan Salamon királynak szintén volt egy neje a biblia szerint; hátunk mögött két pálmafákkal benőtt sziget, s ezenkívül bármerre fordult tekintetünk, a természet mindenütt teljes életerejében sugárzott. Az Eoganó-szigetet elhagyva, a Sunda-ut felé hajóztunk, hajónk a tenger háborgása és a ha­józó út veszedelmes volta miatt, csak lassan ha­ladhatott előre. Az Aujer hegyen levő pompás vi­­lágító­tornyot elhagyva, a Sunda­nt legkeskenyebb részébe értünk A­mint ezen keskeny részbe be­fordultunk, utunkat mintegy elállni látszott egy borzalmas szikla, e miatt nevezik ezen utat „Dovars in den Weg“-nek; ezt kikerültük, és a szikla éa

Next