Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-01 / 26. szám
tettel is igyekezzünk kivívni az eszme diadalmát. Munkáljanak közre az egyesek, de ha az egyesek tevékenysége nem mutatkoznék elég sikeresnek, egyesüljenek társulatokká s ne térjenek el soha pillanatnyira sem a meghatározott iránytól, akkor, de csak akkor fog biztosan a hazai ipar pártolása nemzeti jobblétünk megszilárdítására vezetni. X. Y. - lá — Apróságok. Az egyszeri csizmadiaifjuság tavaszi mulatságot, akarván rendezni ilyetén nem kevésbé elmés mint diplomatikus meghívót bocsájtott szét a meghívott közönség között: „Tánczmulatság lészen, Ha eső nem lészen. Ha lészen : nem lészen; Ha nem lészen: lészen.“ Ezzel azt akarta tudtokra adni a meghívottaknak, hogy habár az incompatibilitásról szóló törvényben nincs is kimondva az esőnek a zöldbeli mulatsággali összeférhetlensége, mégis kétségtelenen kell állania, hogy egyik esély a másikat kizárja, mert ha jó a zen (eső), nem lészen (mulatság) és megfordítva. Ezen igy van most a nőegylet is a szombati társas összejövetelekkel, melyeket a folytonos esőzések miatt csak ritkán tarthatott meg, azonban úgy vélt segíthetni, a dolgon, miként a közönségnek tudomására hozta, hogy mindannyiszor, valahányszor a szombati mulatságot az eső elveri, vasárnap fog megtartatni ; ha pedig még akkor is eső lészen, úgy mulatság akkor sem lészen. Jó lesz tehát a fentebbi diplomatikus meghívót kipótolni e képen: »Ha szombaton lészen, Úgy vasárnap lészen , Ha akkor is lészen, Úgy akkor se lészen.* * $ $ Ex még hagyján ! Csak elvár a tánczképes fiatalság egy hétig, de a gazdaközönség meg lesz ölve a sok esőzéssel, mert: «Ha több eső lészen, oda lesz egészen, s jövő esztendőben meghalhatunk éhen.“ Az a boszusága is naponként megvan a gazdának, hogy kiküldi napszámosait a legszebb időben, s alig múlik el egy-két óra, már kiveri az eső őket a munkából. A beregszászi vinczelléreknek ugyan megvan az a közös jellemvonása, hogy bármi nagy eső essék itt benn a városban, estve, midőn hazajönnek, mindig azt szokták mondani, hogy nem volt odakünn eső, legfelebb egy kis harmat ermetezett. A gazda aztán megnyugszik különös természeti tüneményben s egész napszámot fizet. Akadt azonban egy polgártársunk, aki Az ilyen természeti tünemények gyakori ismétlődését megsokalva, nem rég egy szép reggel azt mondta vinczellérjének, hogy: „ma magam megyek ki a napszámosokkal.“ Folyt is a munka délelőtt szépen. Eső nem volt sem a városban, sem odakünn, hanem volt a helyett rekkenő vsrőfény. Jó erőteljes orosz kapásai voltak, délig megkapáltak egy jó darabot. „No most aludjunk egy kicsit — szólt ebéd után a gazda — majd azután pihent erővel hozzálátunk.“ El is pihentek szépen az árnyékban. — Lehetett már úgy fél öt óra körül, mikor a gazda a vasúti vonat éles füttyentésére felébredt, s íme látja, hogy emberei édesben horkolnak, míg közölök egy az ébredező gazda felébe hajolva, nagy zsíros kalapjával legyezgeti annak arczát. — Órájához kap, látja, hogy eltelt a sok idő. — Hát ti miért nem mentetek dolgozni? — Hát isten azt parancsolta a panicska, hogy aludjunk.* * * Annak a halász embernek, kit a múlt kedden éjjel az éjféli vonat összetiport, leeresztett hálójában reggel egy halat találtak, s a leggyakorlottabb halászok sem voltak képesek kideríteni, hogy a hal éjfél előtt ment-e a hálójába vagy éjfél után. Már most a haláleset felvételével megbízott jegyző nagy zavarba van, hogy felvegye-e a hagyatéki leltárba a halat, mint olyat, melyet a halász még életében fogott, vagy kihagyja, mint olyat, mely az örökösök tulajdonát tevő hálóba az örökhagyó halála után tévedt? A szatmári pénzügyi igazgatóság ismert buzgóságáról fel lehet tételezni, hogy ha a hal kimarad a hagyatéki leltárból, még vádat emel a jegyző elen, hogy a százalék kivetés elöl kívánja eltitkolni. Kitelik tőle a milyen, mert a nevezett directió némely tagja annyira megy finánczolási buzgóságában, hogy talán még a négy alabárdos közt megosztott Krisztus köpönyegére is kivetné a hagyatéki százalékot, ha ki tudná puhatolni, hogy azok örökösei maradékainak az utódai kik legyenek és hol lakoznak? Csergő; sírani egy alakot, melyet az író lelki szemei elé képzelt; ma király, holnap koldus; ma kétségbeesett, holnap boldog szerelmes; sírni, kacagul, a mint a szerep kívánja; dalolni fájón, bánatosan, boldogságról, szerelemről, hogy majd megszakad a hallgatók szive . . . imádom a szinészetet, mert érthető színekkel festi az a jót, undoritólag a rosszat, hogy önkénytelenül borzadunk a kétszínűség, fondorkodás rut bűnétől vágyódunk, követni a jót, szépet, óhajtjuk elérni a boldogságot.*' — „Gyermek Melániát ön csak művészt látott és nem kontárokat s látna csak rosszul szerepelni egy-egy rossz színészt, ki ábrándulna teljesen; ón ... én nem hiszem, hogy ezek, akik falura kényszerültek jönni. Valami jó színészek legyenek“ — elégedetlenkedők az öreg tir és roppant keserű lélekállapotba hozta őt az a tudat, hogy ieje úgy rajong a színészetért. A szép barna nő épen védbeszédre készült a Vándor színészek érdekében; már felnyílt mosolyogva a piros ajk, ragyogtatva két sor apró gyöngyöt, melynél szebbet Ceyion legvénebb halásza sem látott, midőn épen a pillanatban két Vidám fiatal színész !U9 it élő áblaH előtt. (Fölvt. köt.) Levelezés. Szolyva, 18?9. jun. 22. Folyó hó 21-én a szolyvai állami elemi magyar tannyelvű tanonczok részére azon czélból rendeztetett tavaszutai mulatság, hogy a költségek fedezéséből fönnmaradt összeg azon állami elemi tanonczok közt osztassák szét, kik ezen évfolyamban a magyar nyelv elsajátításában eredményteljes előmenetelt tanúsítottak. A n. é. meghívott közönség száma nagy volt, de ezek közül a jó idő daczára csakis egy harmada jelent meg. Az ünnepély főrendezője , Grabószky Nándor helybeli iskolaszéki elnök ur vala; a házi asszonyi szerepet pedig t. Buzáth Károlyné 6 nagysága vívó, ki azon igyekezett, hogy az ünnepély menetének rendjét és a jelenlevők kedélyességét fönntartsa s a mulatságot minél kedélyesebbé tegye. — Ö nagysága az, ki a szolyvai magyar tannyelvű állami iskolában minden évben 1 szegénysorsu tanonczet teljes ruházattal szokott ellátni; ő az, ki minden husvétkor 40—50 szegényebb sorsú család részére pászkát söttet, s több tekintetben gyakorolja a jótékonyság áldott működését ! Tisztelet nevének! Napközben — midőn a zene szünetelt — a tanonczok daloltak és szavaltak, kik között aztán a csekély számú n. é.közönség igen nagy összegbeli adományt gyűjtött saját körében, s osztott szét. — Estek 9 — 10 óra tájban kezdődött a t. dr. Schmid közszeretetű orvos úr által rendezett élvezetteljes tűzijáték, amely a legfényesebben sikerült most is, mint rendesen szokott. A társaság végre az éjjeli órákban a legjobb kedéllyel oszlott szét, bár egy kellemetlen esemény, melyet azonban elhallgatunk, nem kevéssé zavarta is meg a hársfaival fürdőben az oda is lerándult közönség vigságát. Köszönet a nemes résztvevőknek jóakaratu buzgalmukért, melylyel a mulatságot jelenlétükkel fűszerezni s egy jószándéku hazafias törekvést előmozdítani igyekeztek . Grigássy Dénes, áll. el. tanító, Gazdasági rovat. Hasznos tudnivalók, Saját jegyzetei nyomán közli i Gr. L............. B . . . (Folytatás.) 25. A bor conserválása és javítása villanyosság által. Scoutteten a párisi tud. akadémiának 1869. évi nov. 29-én tartott ülésében következő érdekes esetet jelentett be: A mennykő Digne mellett egy azőlőmives pinczéjébe beütött és ottan egy nehány teli hordót szétrombolt, a kifolyt bor összefolyt egy gödörbe, a mely azon czélra volt kiásva, hogy más alkalmakkor véletlenül kifolyó bor ottan összegyűljön. A gazda, ki ezen bort eleinte rossznak hitte, literjét 10 centimért árusította, hanem egy negyed év múlva úgy találta, hogy azon bor kitünő lett s literjét már 60 centimért adta el. Ezen sikerdun átalakulás felett egészen elcsodálkozva, elbeszélte a szőlőgazda ezen esetet Marey Monge tábornoknak, aki hozzám fordult, hogy adnék neki eziránt felvilágosítást. Én azt felelem, hogy ez alkalmasint a villanyfolyam hatása, a melyet könnyen constatálhatunk egy próba által. A kísérletek megkezdődtek s a végeredmény kielégítő volt, hanem hogy minden kétséget és A JERUZSÁLEM! SZ. JÁNOS REND utolsó napjai (Történeti rajz.) Dubarry Armand francris eredetije után fordította : Arday Emil. (Folytatás.) VIII. A fegyverszünet, Sötét, mogorva eat volt. A mint a küldöttek a palota elé érkeztek, a testőrség kitért előlük s hagyta őket bemenni. Rémület, bátorság és zűrzavar uralkodott a palotában, hol HompeBCh mintegy 50 lovagtól környezve, hallgatta megrémülve a nap véres eseményeinek elbeszélését, előre is borzadva, mikép a lefolyt jelenetek a rend tagjai általános lemészárlásának csupán előjátékául szolgáltak; —■ annál inkább hívén azt, mert azt beszélték, hogy e mészárlásra a jel egy ágyúlövésyel a tengernagyi hajóról fog í»e»dainl. E közben * körötte, kik négyet ik#hU nak, a nagymester elé bocsáttattak. — A küldöttek voltak: Testaferrata Mario báró, Bonanno tudor, a legfőbb felebbezési törvényszék tagja, Torreggiani Ügyvéd és Guido. — Ez utóbbi, mint legelhatározottabb, vitte a szót. — Kegyelmes urunk és magas tanács, — mondá szilárd hangon — a máltai nép nevében és akaratából jöttünk, hogy felolvassuk azok kérvényt, mely a nép kívánságait tolmácsolja. — Ezzel Testaferrata báró kezeiből átvévén egy a küldöttek által szerkesztett iratot, felolvasta. — Ez irat főbb vonalaiban ecsetelvén a máltai nép helyzetét, azzal végződött, miszerint hogy a bombáztatás és egy eshetőleges mészárlás kikerültessék, a kormány engedje át helyét a francziáknak. A kérvény ezen részének olvasása különböző hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Míg a legnagyobb rész megrémültnek látszott, addig egyikük Caravailles bailli alkancellár, defi Quichotte példája által lelkesítve, méltatlan*kodva felkelt helyéről a kihivólag fordulva a küldöttek felé, mondái