Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-14 / 2. szám
2 szám. Y-dik évfolyam. Beregszász 1879. január 14. BEREG Társadalmi és megyei érdekű hetilap. Megjelenik minden kedden délelőtt. Előfizetési díj: EgészJévre..........................4 ft.. Serkesztői helyiség, hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamátiók killden- Idők Beregszászban Árok-utcza 46. szám. Az előfizetési és hirdetési dijak Deák János lapkiadóhoz intézendők. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak : Bélyeg <1 ij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft satb. aránylag Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10 °/o levonatik. Nyilttéri sora 20 kr. Egyes^számára 10 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Előfizetésre való felhívás. „BEKEG“ 1879-iki ötödik évfolyamára. Kibocsátott felhívásunkhoz képest, habár nem a legvérmesebb remények között, de minden esetre bízva megyénk értelmiségének a közügyek iránti érdekeltségében és kötelességérzetében, bátrak vagyunk lapunkat újólag (megindítva e közhasznú vállalatot a nagyérdemű olvasók becses pártfogásába s jóindulatú hajlamaiba ajánlani. Biztat a remény, hogy akad megyénkben annyi felvilágosult s a közügyek iránt érdeklődő egyén, amennyinek áldozatkészsége biztosítani fogja e hézagot pótló, szükséges vállat fennmaradását. A szerkesztőség és kiadó hivatal mindent el fog követni, hogy a „Bereg" megyénk érdekeit kellőleg képviselje s egy ily tekintélyes megye értelmiségéhez méltóan tekintélyes állást foglalhasson el a megyei vidéki lapok jobbjainak sorában . Előfizetések legczélszerűbben posta utalványával eszközöl betűk. Előfizetési árak: Kérjük az előfizetések mielőbbi megtételét, hogy a szétküldendő példányok száma iránt tájékozhassuk magunkat s a lap pontos kiszolgáltatásában akadály ne álljon elő. Beregszász 1879. jan. 3. Deák János Janka Sándor kiadó és laptulajdonos, szerkesztő. Borászati társulatunkról. A „Bereg“ 1875. okt. 17-én kibocsátott 42-ik számában e lapok akkori és jelenlegi szerkesztője egy szerény felhívást intézett a megyei közönséghez ezen czim alatt: „Használjuk fel a kínálkozó alkalmat egy megyei borászati társulat alakítására.“ 1875. évben ugyanis részint bortermésünk volt oly mennyiségben, hogy az a ritkább évek közé jegyezhető fel nálunk a szőlőművelők által tapasztalt és élvezett eredmények között, részint a megtérhe.t bormennyiség minősége is olyan volt, hogy a legjobb évek eredményével vetekedhetett; az eladandó borok ára pedig oly csekély volt, hogy azonnali el árusitása bortermésünknek — nem volt észszerű. E szerény felhivás eredménye az lett, hogy az inditvány üdvösségét és vidékünkre való nagy fontosságát elismerve, megyénk buzgó és minden közügyért lelkesülő főispánja ugyancsak e lapok következő számában Beregszász és hegylánczolataihoz kapcsolt bortermelőihez (nem állítjuk, hogy épen a fent jelzett szerény felszólítás és indítványból kifolyólag, de mindenesetre az ügy nagy jelentőségét átérezve) „többek megbízásából” egy lelki felhívást intézett az érdeklett közönséghez, melyben azt az annyira szükséges „borászati társulat“ megalakítására hívta fel. És e felhívás eredménye fényes, meglepő volt. Az érdeklett közönség nemcsak belátta e társulat létrehozatalának szükségességét, s sietett a termelt mennyiség arányához képest hozzájáulni a közérdekű ügy létrehozásához hanem akadtak egyes lelkesebb érdekeltek, kik jó szándékukat megkoronázták azzal, hogy személyesen is igyekeztek e részben a termelő közönséget a közbenjárásra, illetőleg részvételre felhívni. így alakult a „Beregszász- és vidéki borászati társulat“ mintegy szükségképeni következményéül az idő követelményeinek, és fényes eredménye gyanánt a közreműködött s érdekelt bortermelők lelkes buzgalmának. . . Mi volt a czél? . . . Borászatunk előbbre vitele, borainknak a külföldi kivitelre alkalmassá tétele, s bortermelésünknek felszabaditása egy oly lealázó nyűg, egy valóságos nepotismus alól, minő a kóserezés. Ki ne látta volna be az értelmesebb bortermesztők közül a czél nagy fontosságát? s ki ne igyekezett volna kivált azon évben, midőn jó borainkért csak igen csekély árt igértek a vidékünkhöz szokás gyarlóságainkat és jóhiszeműséget, de — talán mondhatjuk — tudatlanságunkat is minden alkalommal elhasználni szokott borvásárló üzérek — a hiányok elhárítása végett még áldozatot is hozni? . . Annyival elszomorítóbb tehát nemcsak az érdeklettekre, kik tényleges Egy évre................4 ft. Fél évre................2 ft. Negyed évre .... 1 ft. TIRCZA. Melinda.*) (Ballada.) Védve, óva hó szerelmét Szép Melinda férjét várjál Minden estve angyal ajkán Száll az éghez hó imája: „Uram ne vigy a kisértetbe!" Nevet rajta Gertrud asszony, Erényéből tréfát űznek: Jó Melindám! hátha, hátha Elmennél te zárdaszüznek ? ! „Uram ne vigy a kisértetbe!“ Kerülgeti ravasz Ottó ajk» nyájas, szava szintéz: „Üdvözülők szép Melinda, Hogy ha szemem néha rád néz !“ . . .Uram ne vigy a kisértetbe!" „Csak kezecskéd bársony habját Érinthetném pillanatra!. . . * Mutatvány Lukács Ödönnek sajtó alatt levő költeményeiből. Csak egy csókot lehelhetnék Édes „forró ajakadra!“ „Uram ne vigy a kísértetbe! . .“ Tőrt kivetnek, elkerüli, Nyájas bóktól el nem szédül; őrzi szivét csábítástól, Fülét hízelgő beszédtől . . . „Uram ne vigy a kísértetbe! .. „Király asszony édes néném! Készíts nekem egy jó estét! Meghalok, ha nem bírhatom Szép Melinda harmattestét!. .* „Uram ne vigy a kísértetbe! . .. „Öcsém uram mint Lázár! . . . Eredj tőlem gyáva, léha! . . . . . Ám ha fogadnád tanácsom Tied lenne kéje még ma!" „Uram ne vigy a kisértetbe!. . * * * Csöndes alkony száll a földre; Ablakában szép Melinda; Nyájas, fürge, esti szellő Forró homlokát simítja! „Uram ne vigy a kisértetbe!" Büszke Bánk bán útnak indult Itthon is lesz holnap estve, „Vár szerelmem" szól s örömtől Összereng Melinda teste. „Uram ne vigy a kisértetbe I . Dobogó szív ... Lázas vágyak... Vére forrong, mint a fával.. Térdre hull és csöndes álmot kér az égtól hó imája! . . „Uram ne vigy a kisértetbe!..“ Majd lehajtja angyal fejét Fehér habzó vánkosára. Haj de mintha égő tűzzel Volna töltve az a párnál „Uram ne vigy a kisértetbe !" S mintha ébren, még is alva. Hallaná, hogy nyil az ajtó . .. „Bánk bán jött meg" I. Súgja halkan, Undok csellel ravasz Ottó. „Uram ne vigy a kisértetbe!.“ Oda csúszik lopva, csöndben . .. ... Felhő rejti a hold fényét . . . És ott hagyja, meggyalázva Szép Melinda szűz erényéti . . „Uram ne vigy a kisértetbe! ! . .“ „Király asszony! édes Néném! Vihar tornyosul e házon, Rengni érzem itt a földet !