Bereg, 1880 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

38. szám. Beregszász, 1880. szeptember 19. Vl­ifc évfolyam. Előfizetési dijak: ' Egész évre . . . . 4 írt.' Ki Félévre...................2 írt. I­rfi Negyed évre ... 1 írt. i © Szerkesztőség: « Hová a lap szellemi részét illető (?) közlemények küldendők: ^ X Beregszász, Árok-utcza 43. sz. Ijj ------­Q Kiadóhivatal: B. Hová az előfizetési és hirdetési , V* díjak , reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula (­j könyvnyomdája.BEEEtt, TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. ♦im» MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Hirdetési díjak: ffi Minden 50 szónál kisebb ■ hirdetésnél 50 kr., 100 szóig , 1 írt, stb. aránylag. BÉLYEGDÍJ: Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. ß. Hirdetések : a nyilttérbe szánt h vj közlemények készpénz fizetés £$ $ mellett fogadtatnak el. || Nyilttér sora 20 kr. || ||]Egyes szám 10kr.(§] Hol a bíró? Azon időben, midőn a biróságok szer­vezése által a közigazgatási ág a törvény­kezéstől teljesen elválasztatott, megyénk közönségének túlnyomó része szép remények­kel volt eltelve a jövő iránt. Biztos remé­nyét fektette a bekövetkezett uj rendszerbe: gondolta, hogy már ezután független bírák kitűnt szakértelemmel felruházva s az ügy­kezelésre szakszerüleg begyakorlott munka­erőkkel érkezve, biztos kézzel fogják kormányozniÍ­­ Jhemis szekerét, mely azelőtt téveteg rögös utakon akadozva haladt in­kább hátra mi­nt előre, íme itt van az óhajtott boldog állapot. Évek óta élvezzük­ gyümölcseit. Most már nem panaszk­­­odhatunk arról, hogy a közigazgatási teendő a bírói működésre bém­okig hatnak, és nem­­ iC8e­­kednünk azzal, hogy törvénykezésünk a várt szép regényeknek eredményt mutatna fel, akár olcsóság, aká r.. akár az ügykezelés gyorsasága tek,­’utet^>en" Mi ennek az oka? SiSerintünk a főbb ok abban rejlik, hogy a legtöbb rásbíróság nem lett ellátva elegendő men­­­nyiségű bírói személyzettel. Úgy tett velünk a kormány, mint az egyszeri kosztadóné kosztosaival, kik midőn amiatt panaszkodtak, hogy az általa fetálalt sok silány kotyvalék egészségüket rontja el, attól fogva elkezdett finom ételeket feltálalni, de oly csekély adagokban, hogy az étvágy­­gerjesztő ebéd után még éhesebben keltek fel az asztaltól, mint a­hogy leültek. Például hozzuk fel a helybeli kir. já­rásbíróságot, melynek kiterjedett ügyforgal­mát a kormány által kiadott statisztikai ügyforgalmi kimutatásból merített hiteles adatok nyomán lapunk egy korábbi czik­­kében összehasonlítottuk a­­-szigeti és szatmár­németi kir. járásbíróságokéval. Csupán az önálló ügyek számát vettük volt alapul a számításban s kimutattuk hi­teles és csalhatlan számadatokkal, hogy a m.-szigeti és szatmárnémetii kir. járásbíróságok ügyforgalma tel­jesen egy színvonalon áll a bereg­­szásziéval, s mégis fenáll mai napig azon reánk nézve szomorú hely­zet, hogy itt két bírónak kell elvé­gezni annyi munkát, a­mennyit M.-Szigeten négy, Szatmárnémetii- ben szintén négy bíró végez. Kérdjük már most: hogy segítsen magán a bíróság ily körülmények között ? Itt csak két mód között lehet válas­z­­tani. Vagy elvégez a tengernyi munkáb­ól annyit, a mennyit megbirni képes, a többit hagyja halomra gyűlni; vagy pedig hogy restanciája ne legyen — működik szakadatlanul mechánice mint a cséplőgép; ítél elevenek és holtaik felett gyorsan és elhamarkodva. Terem aztán a sok végzés és ítélet mint eső után a gombaf csakhogy a szegény peres fél ököllel törölheti utána a szemét. De kár, hogy az igazságügyminiszter úrnak Bereg megyében nincsenek perei. Kitűnő alkalma nyílnék itten megis­merni és tanulmányozni az igazság­szolgál­tatás terén felmerülő kiváló specialitáso­­kat. Különösen alkalma nyílnék lekötelezni közönségünket az által, ha az adott és ál­tala fentartott helyzetben megmutatná az irányt arra nézve, hogy a midőn elegendő bírói személyzet nincsen s a túlkalmazott ügyforgalom mellett a hivatalos órából egy­­egy ügydarab elintézésére alig jut 4—5 percznyi idő, melyik rendszert ajánlatosabb követni biráinknak: a „restanczia gyűjtés“ vagy a „gyári kezelés“ rendszerét . Bizony szomorú állapot! Hát még ezután, midőn a járásbíróság ügy- és munkaköre­it fenyítő törvény életbelépte­tése által tetemesen szaporodik? Bizonyára boldogok lesznek a zseb­metszők és csirkefogók, mert ők itt a föl­dön bűneik érdemlett büntetését meg nem fogják kapni.­A perlekedő felek pedig vi­gasztalhatják magukat a keresztyéni hit ama megnyugtató kijelentésével, hogy lesz majdan az élet után egy „végső ítélet“, a “K ’lön az ő ügyük is a többi hátralékos Ntel együtt közös ítéletben fog nyerni .°^6 * * * *m % ha ugyan adf­ig valamelyik bi­mego áe nem jut a gyors kezelést ,, ,, . . s a telegrammszerü stilban életbeléptétől, • i­ézetek között az 8 hasonló érdemig • Stol biró ügyét is elintézni . . . ° T • eme stereotyp ítélet. . ^ _ ebadt” _ quidum est debitum: se punctum.“ Valóban nyomorúságos a ^Arásbiró11 egy ily terjedelmes ügy forgalma­­­ságnál, mint a beregszászi, évek­ során át két bírót engednek vergődni, a psazló csupán a bélyegfogyasztás oly összege hajt be az államnak, melyért — mint azt nem egy geschert-ember állítá — ha az igazságszolgáltatás árendás kezébe kerülne is, a bérlő csupa emberségből kétszeres bí­rói személyzetet tartana. Ha meggondoljuk, hogy e miseria, e kínos vergődés, évek hosszú során húzódik, lehetetlen az általános felháborodásnak oly­kor-olykor hangot nem adnunk, miután a közönség elégületlen moraja nem hat el az igazságügy miniszter füleibe, bár úgy látszik nem akarjak észrevenni azon űrt, mely a bírói szervezés óta folytonosan fennáll t. i. a bírói személyzet szaporításának szükségét. Pedig már az elmúlt években is figyel­meztetve volt a kormány ez állapotra, s a volt igazságügyér kilátásba is helyezte egy második albirói állás rendszeresitését.De hol van ez az albiró ? Valósz­inüleg a volt minisz­ter fiókjában maradt s az uj miniszter is ott hagyta, s mai napija is ott van még a biró az asztalhókban. II. Beregszász város közönségéhez! Még teljesen meg nem szűnt a már egy év óta városunkban nagy pusztításokat tett hólyagos- és veres­ himlő, a midőn egy uj, az előbbieknél sokkal veszélyesebb, mert alattomos ellenség fenyeget látogatásával. A legközelebbi napokban a városunkban elterjedt azon rémhír, mintha a roncsoló toroklob nálunk járványképen lépett volna fel, alappal ugyan nem bír, minthogy egy­részt a számos heveny­ torokbal szeptember és október hónapokban rendesen mutatkozni szokott, másrészt pedig egy bVO0 lakossal bíró városban 1 — 2 eset fellépését még járványnak elnevezni nem lehet. De figye­lembe véve azon aggasztó körülményt, hogy ezen veszélyes betegség nemcsak hazánk igen sok helyein, de a megyénkkel határos Szatmár megyében*­ is számtalan áldozatokat kívánt, sőt megyénk felső részében csak a legnagyobb erély kifejtése mellett sike­rült a már rohamosan terjedő bajt meg­gátolni, hogy bennünket a szükség eseté­ben készületlenül se találjon, czélszerűnek tartom, miszerint városunk, közönsége ezen veszélyes betegség természetéről, első­sorban ismertető jeleiről értesülve legyen, csak igy lévén remélhető ezen alattomos ellenség si­keres legyőzetése és gyökeres kipusztítása. A roncsoló toroklob (diphteritis) legin­kább az 1 — 10 éves korban levő gyermekek közt keresi áldozatait, az ezen koron túl­haladt egyéneket csak ritkán támadja meg; megjegyzendő azonban, hogy itt is, mint minden más betegségnél, de főképen a to­rok bajoknál a vér­alkat és egyéni hajlam nagy részben mérvadó. Miután a fent jelzett értelemben kis gyermek baját előadni nem képes, környe­zete nem eléggé intendő annak folyto­nos és szorgos megfigyelésére. A roncsoló toroklob által megtámadt egyedi és azonnal levertség, bágyadtság mu­tatkozik a gyermek szokott foglalkozását abban hagyya éa elne “apón, gyakran már az első óráküal? Jáaas állapot mutatkozik; nehéz fájdalmas íTVelés, rekedt ugarásszerű köhögés, dagadt mmr­igyek, orrfolyás csak későbbi tünetek. Miután ezen kórjelensé­gek nem ritkán oly rohamosan mutatkoz­nak, hogy egy pár óra is elegendő arra, hogy teljes számm­al és erővel kifejlődjenek, a­midőn a segély már alig lehetséges, a fent jelzett első stádium megfigyelésére hí­vom fel a szülőket, hogy ennek megjelené­sére azonnal és minden késedelem nélkül orvoshoz forduljanak, mert még ilyenkor sok esetben lehetséges a­­ betegséget csírá­jában megfojtani. Különösen szükségesnek látom a felemlitését azon ártalmas eljárás­nak, hogy némely szülők a helyett, hogy szakértőhöz fordulnának, maguk nézik meg a beteg torkát és miután a roncsolás, esetleg p. o. a mandulák által eltakart sót Litigriiít i*. tüsiku

Next