Bereg, 1880 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-19 / 38. szám
38. szám. Beregszász, 1880. szeptember 19. Vlifc évfolyam. Előfizetési dijak: ' Egész évre . . . . 4 írt.' Ki Félévre...................2 írt. Irfi Negyed évre ... 1 írt. i © Szerkesztőség: « Hová a lap szellemi részét illető (?) közlemények küldendők: ^ X Beregszász, Árok-utcza 43. sz. Ijj ------Q Kiadóhivatal: B. Hová az előfizetési és hirdetési , V* díjak , reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula (j könyvnyomdája.BEEEtt, TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. ♦im» MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Hirdetési díjak: ffi Minden 50 szónál kisebb ■ hirdetésnél 50 kr., 100 szóig , 1 írt, stb. aránylag. BÉLYEGDÍJ: Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. ß. Hirdetések : a nyilttérbe szánt h vj közlemények készpénz fizetés £$ $ mellett fogadtatnak el. || Nyilttér sora 20 kr. || ||]Egyes szám 10kr.(§] Hol a bíró? Azon időben, midőn a biróságok szervezése által a közigazgatási ág a törvénykezéstől teljesen elválasztatott, megyénk közönségének túlnyomó része szép reményekkel volt eltelve a jövő iránt. Biztos reményét fektette a bekövetkezett uj rendszerbe: gondolta, hogy már ezután független bírák kitűnt szakértelemmel felruházva s az ügykezelésre szakszerüleg begyakorlott munkaerőkkel érkezve, biztos kézzel fogják kormányozniÍ Jhemis szekerét, mely azelőtt téveteg rögös utakon akadozva haladt inkább hátra mint előre, íme itt van az óhajtott boldog állapot. Évek óta élvezzük gyümölcseit. Most már nem panaszkodhatunk arról, hogy a közigazgatási teendő a bírói működésre bémokig hatnak, és nem iC8ekednünk azzal, hogy törvénykezésünk a várt szép regényeknek eredményt mutatna fel, akár olcsóság, aká r.. akár az ügykezelés gyorsasága tek,’utet^>en" Mi ennek az oka? SiSerintünk a főbb ok abban rejlik, hogy a legtöbb rásbíróság nem lett ellátva elegendő mennyiségű bírói személyzettel. Úgy tett velünk a kormány, mint az egyszeri kosztadóné kosztosaival, kik midőn amiatt panaszkodtak, hogy az általa fetálalt sok silány kotyvalék egészségüket rontja el, attól fogva elkezdett finom ételeket feltálalni, de oly csekély adagokban, hogy az étvágygerjesztő ebéd után még éhesebben keltek fel az asztaltól, mint ahogy leültek. Például hozzuk fel a helybeli kir. járásbíróságot, melynek kiterjedett ügyforgalmát a kormány által kiadott statisztikai ügyforgalmi kimutatásból merített hiteles adatok nyomán lapunk egy korábbi czikkében összehasonlítottuk a-szigeti és szatmárnémeti kir. járásbíróságokéval. Csupán az önálló ügyek számát vettük volt alapul a számításban s kimutattuk hiteles és csalhatlan számadatokkal, hogy a m.-szigeti és szatmárnémetii kir. járásbíróságok ügyforgalma teljesen egy színvonalon áll a beregszásziéval, s mégis fenáll mai napig azon reánk nézve szomorú helyzet, hogy itt két bírónak kell elvégezni annyi munkát, amennyit M.-Szigeten négy, Szatmárnémetii- ben szintén négy bíró végez. Kérdjük már most: hogy segítsen magán a bíróság ily körülmények között ? Itt csak két mód között lehet választani. Vagy elvégez a tengernyi munkából annyit, a mennyit megbirni képes, a többit hagyja halomra gyűlni; vagy pedig hogy restanciája ne legyen — működik szakadatlanul mechánice mint a cséplőgép; ítél elevenek és holtaik felett gyorsan és elhamarkodva. Terem aztán a sok végzés és ítélet mint eső után a gombaf csakhogy a szegény peres fél ököllel törölheti utána a szemét. De kár, hogy az igazságügyminiszter úrnak Bereg megyében nincsenek perei. Kitűnő alkalma nyílnék itten megismerni és tanulmányozni az igazságszolgáltatás terén felmerülő kiváló specialitásokat. Különösen alkalma nyílnék lekötelezni közönségünket az által, ha az adott és általa fentartott helyzetben megmutatná az irányt arra nézve, hogy a midőn elegendő bírói személyzet nincsen s a túlkalmazott ügyforgalom mellett a hivatalos órából egyegy ügydarab elintézésére alig jut 4—5 percznyi idő, melyik rendszert ajánlatosabb követni biráinknak: a „restanczia gyűjtés“ vagy a „gyári kezelés“ rendszerét . Bizony szomorú állapot! Hát még ezután, midőn a járásbíróság ügy- és munkaköreit fenyítő törvény életbeléptetése által tetemesen szaporodik? Bizonyára boldogok lesznek a zsebmetszők és csirkefogók, mert ők itt a földön bűneik érdemlett büntetését meg nem fogják kapni.A perlekedő felek pedig vigasztalhatják magukat a keresztyéni hit ama megnyugtató kijelentésével, hogy lesz majdan az élet után egy „végső ítélet“, a “K ’lön az ő ügyük is a többi hátralékos Ntel együtt közös ítéletben fog nyerni .°^6 * * * *m % ha ugyan adfig valamelyik bimego áe nem jut a gyors kezelést ,, ,, . . s a telegrammszerü stilban életbeléptétől, • iézetek között az 8 hasonló érdemig • Stol biró ügyét is elintézni . . . ° T • eme stereotyp ítélet. . ^ _ ebadt” _ quidum est debitum: se punctum.“ Valóban nyomorúságos a ^Arásbiró11 egy ily terjedelmes ügy forgalmaságnál, mint a beregszászi, évek során át két bírót engednek vergődni, a psazló csupán a bélyegfogyasztás oly összege hajt be az államnak, melyért — mint azt nem egy geschert-ember állítá — ha az igazságszolgáltatás árendás kezébe kerülne is, a bérlő csupa emberségből kétszeres bírói személyzetet tartana. Ha meggondoljuk, hogy e miseria, e kínos vergődés, évek hosszú során húzódik, lehetetlen az általános felháborodásnak olykor-olykor hangot nem adnunk, miután a közönség elégületlen moraja nem hat el az igazságügy miniszter füleibe, bár úgy látszik nem akarjak észrevenni azon űrt, mely a bírói szervezés óta folytonosan fennáll t. i. a bírói személyzet szaporításának szükségét. Pedig már az elmúlt években is figyelmeztetve volt a kormány ez állapotra, s a volt igazságügyér kilátásba is helyezte egy második albirói állás rendszeresitését.De hol van ez az albiró ? Valószinüleg a volt miniszter fiókjában maradt s az uj miniszter is ott hagyta, s mai napija is ott van még a biró az asztalhókban. II. Beregszász város közönségéhez! Még teljesen meg nem szűnt a már egy év óta városunkban nagy pusztításokat tett hólyagos- és veres himlő, a midőn egy uj, az előbbieknél sokkal veszélyesebb, mert alattomos ellenség fenyeget látogatásával. A legközelebbi napokban a városunkban elterjedt azon rémhír, mintha a roncsoló toroklob nálunk járványképen lépett volna fel, alappal ugyan nem bír, minthogy egyrészt a számos heveny torokbal szeptember és október hónapokban rendesen mutatkozni szokott, másrészt pedig egy bVO0 lakossal bíró városban 1 — 2 eset fellépését még járványnak elnevezni nem lehet. De figyelembe véve azon aggasztó körülményt, hogy ezen veszélyes betegség nemcsak hazánk igen sok helyein, de a megyénkkel határos Szatmár megyében* is számtalan áldozatokat kívánt, sőt megyénk felső részében csak a legnagyobb erély kifejtése mellett sikerült a már rohamosan terjedő bajt meggátolni, hogy bennünket a szükség esetében készületlenül se találjon, czélszerűnek tartom, miszerint városunk, közönsége ezen veszélyes betegség természetéről, elsősorban ismertető jeleiről értesülve legyen, csak igy lévén remélhető ezen alattomos ellenség sikeres legyőzetése és gyökeres kipusztítása. A roncsoló toroklob (diphteritis) leginkább az 1 — 10 éves korban levő gyermekek közt keresi áldozatait, az ezen koron túlhaladt egyéneket csak ritkán támadja meg; megjegyzendő azonban, hogy itt is, mint minden más betegségnél, de főképen a torok bajoknál a véralkat és egyéni hajlam nagy részben mérvadó. Miután a fent jelzett értelemben kis gyermek baját előadni nem képes, környezete nem eléggé intendő annak folytonos és szorgos megfigyelésére. A roncsoló toroklob által megtámadt egyedi és azonnal levertség, bágyadtság mutatkozik a gyermek szokott foglalkozását abban hagyya éa elne “apón, gyakran már az első óráküal? Jáaas állapot mutatkozik; nehéz fájdalmas íTVelés, rekedt ugarásszerű köhögés, dagadt mmrigyek, orrfolyás csak későbbi tünetek. Miután ezen kórjelenségek nem ritkán oly rohamosan mutatkoznak, hogy egy pár óra is elegendő arra, hogy teljes számmal és erővel kifejlődjenek, amidőn a segély már alig lehetséges, a fent jelzett első stádium megfigyelésére hívom fel a szülőket, hogy ennek megjelenésére azonnal és minden késedelem nélkül orvoshoz forduljanak, mert még ilyenkor sok esetben lehetséges a betegséget csírájában megfojtani. Különösen szükségesnek látom a felemlitését azon ártalmas eljárásnak, hogy némely szülők a helyett, hogy szakértőhöz fordulnának, maguk nézik meg a beteg torkát és miután a roncsolás, esetleg p. o. a mandulák által eltakart sót Litigriiít i*. tüsiku